Új Néplap, 2009. november (20. évfolyam, 256-280. szám)
2009-11-21 / 273. szám
UJ NÉPLAP - 2009. NOVEMBER 21., SZOMBAT 13 MEGYEI TÜKÖR Vörös lett a Tisza vize a rengeteg vértől visszaemlékezés Annyi kukoricát, máiét és görhét sosem ettek, mint 1944-45 telén maradt. Lassan a baromfiudvar elnéptelenedett. — Mivel a megszálló seregnek a krumpli és a búza is kellett, nekünk csak kukorica jutott. Annyi máiét, görhét, kukoricakását soha nem ettünk, mint 1944-45 telén. A magtárakból, górékból úgy kitakarítottak mindent, hogy jószerével csak az egerek maradtak. Ha maradtak... - emlékezik vissza ezekre a hetekre, hónapokra, némi akasztófahumorral Béla bácsi. A tulajdonképpeni zabrálás csak 1944 végére, 1945 elejére fejeződött be. Tőlük, ebből a faluból málenkij robotra senkit sem vittek el, mert az elöljáróság már korábban elmenekült Nyugatra. Ugyanakkor több fiatal lányt, asszonyt megerőszakoltak, főleg olyanokat, akik nem kormozták be, csúfították el kellőképpen az arcukat. A háborút követően Kiss Béla kitanulta a kőműves szakmát, és évtizedekig ebben dolgozott. Megnősült, de a párja nagyon beteg lett, évtizedekig ágyban fekvő. Gyermekük nem született, majd a felesége meghalt. Az özvegység után 1997-ben talált egy jóravaló özvegy asszonyt. Azóta ő a támasza, mindene. Eddig Béla bácsinak három saját verskötete látott napvilágot, és további négyben társszerző. Visszatérő témái: a régi, falusi élet, a háború, a haza, a nép sorsa. írt verset II. János Pál pápának és utódjának, XVI. Benedeknek is, amelyeket az egyházi méltóságok kedves levélben köszöntek meg. Időközben nem csak az évei száma gyarapodott, de a gyógyszerei is ezt tették, huszonkét fajtát szed a vénás injekciókon kívül, és mégis azt vallja: küzdelmes,'szép élet jutott neki, és érdemes volt ezt az utat végigjárni. Nemrég az első világháború ismert és névtelen hőseiről írtunk cikksorozatunkban. A második nagy világégés ugyancsak alaposan összekuszálta a magyar családok, falvak, községek, városok életét. Az akkori eseményeket idézzük újabb sorozatunk visszaemlékezéseiben. D. Szabó Miklós Kiss Béla ma Szolnokon él, de 1944-ben, a front idején Tisza- várkonyban lakott. Édesapja cipészmester, édesanyja háztartásbeli volt. A gyerekek között ő a legfiatalabb, ahogyan említi, a legutolsó, a vakarcs, mert a három nővére már kirepült a családi fészekből. Bár akkor az apukája betöltötte az ötvenet, azért csak behívták a magyar seregbe. Ő pedig már mint tizennyolc éves legény, leventesorba jutott, de sikerült megúsznia a behívót. Azért a sebesülést nem, mert egy eltévedt repeszszilánk örökre megnyomorította a lábát. Erre így emlékezik. — A falunkba 1944. október 17-én érkeztek az első orosz alakulatok, legalább is így emlékszem. A németek meg felülről, vadászrepülőikről sorozták az utcákat, meg mindenkit, aki mozgott. Ez a légiriadó engem kinn ért, a szabadban, éppen ebédet vittem két mozgássérült léleknek. Már visszafelé iparkodtam, amikor a Messer- schmittek fólém értek: csak úgy záporoztak a lövések körülöttem. Hasra vágtam magamat a nagy sárban, de már későn, egy repesz a jobb bokám külső réKiss Béla 83 évesen már ennyi gyógyszert szed. Eddig egyébként már három saját verskötete látott napvilágot, és négyben társszerző. szét eltalálta, és egy darabot kiszakított belőle. Ott feküdtem a pocsolyában, nem tudom, mennyi idő telhetett el, mikorra feleszméltem. (Mint később megtudtam, én még viszonylag szerencsésen megúsztam az egészet, mert a gépek aznap négy tiszavárkonyit, két férfit és két nőt lőttek agyon). Nagy keRégi, családi felvételek tiszavárkonyi őseiről servesen, kúszva, csúszva hazavonszoltam magamat, és édesanyám majd’ meghalt ijedtében, amikor véresen, sarasan beestem az ajtón. Arra is emlékszik Kiss Béla, hogy a második hullámban már más nációk, ferde szemű szibériaiak, románok jöttek. Ők is vittek mindent, amire egy mozgó seregnek szüksége volt. Igen ám, de egy erősebb magyar alakulat pár napra visszafoglalta a falut, és a románokat nekiszorította a Tiszának. Ősz volt, hideg, és a katonák közül sokan csónakokon, kisebb-nagyobb lélek- vesztőkön vagy éppen úszva igyekeztek a túlpartra jutni. Felettük meg német harci repülők géppuskázták a vízben, vízen lévőket. Akit nem a hideg folyó gyilkolt meg és rántott a mélybe, azokat a repülők géppuskái tizedelték. Vörös lett a Tisza vize, csak kevesen jutottak át a túlpartra. Ez a helyzet sem tartott sokáig, csak négy napig. Akkor újabb ukrán-orosz erők érkeztek, és visszafoglalták a települést. Az ő házukba, pontosabban a tiszta szobába egy orosz tiszt költözött be. Tipikus vidéki, paraszti udvar volt az övéké: az udvaron hízók, kacsák, csirkék, ludak kérték a porciót. Az idegen katonák úgy pusztították őket, hogy a kiszemelt hízót, ludat egyszerűen megsorozták, lelőtték. Aztán megfőzették, megsüttették a húst. Az újabb hullám később tovább haladt nyugat felé, és a románok lettek a helytartók. Egy román orvos és felcser kezelte az ő lábát is, sínbe tették, de a sebet nem zárták le, hetekig tisztult. Minden egyes alkalommal vinni kellett nekik valamit: ludat, tyúkot, tojást, ami még BARNA MIHÁLYNÉ TÉRIKÉ - aki szintén özvegy - évek óta Kiss Béla támasza. Erről így szól: -Azaz igazság, szeretnék jó ember lenni. A férjem korán meghalt, itt maradtam a gyerekekkel. Mára önálló életet élnek, és az unokákon kívül már dédunoka is érkezett. Amikor találkoztunk, tudtam, ez az ember nekem nem férjnek kellene. Szívesen segíteném, szolgálnám, ápolnám, mert jó léleknek tartom. Olyan eset is előfordult, hogy a gyógyszerét nem Szolnokon, hanem Szentesen tudtam beszerezni, így vele utaztam el érte. A megye honlapjának sikere eredmény A legjobbak között szerepelt a pályázaton Kategóriájában (Kormányzat és település) az öt legjobb közé sorolta a szakmai zsűri a Jász- Nagykun-Szolnok Megyei Ön- kormányzat honlapját a szerda este megtartott „Év honlapja” pályázat eredményhirdetésén. A szakmai értékelés mellett közönségszavazást is meghirdetett a pályázat kiírója, melyen a megyei honlap az első helyen, a NéptáncHáló program honlapja (Kultúra kategória) a második helyen végzett kategóriájában. A megyei önkormányzat kommunikációs tevékenysége fejlesztése részeként több mint négy hónappal ezelőtt szerkezetében, tartalmában és arculatában is teljesen megújította JászNagykun-Szolnok megye hivatalos honlapját, a www.jnszm.hu oldalt - tájékoztatott Galó Anita kabinetvezető. Ennek eredményeként számos új felhasználó- barát elemmel és modullal bővült a honlap: rendezvénynaptár, vendégkönyv, sajtószoba, képgaléria. Hamarosan e-hírlevél is elérhető lesz az oldalon. A biztató eredményeknek köszönhetően, a honlapot fejlesztő cég kezdeményezésére a megyei önkormányzat úgy döntött, hogy a megyei oldal mellett nagyszabású nemzetközi programjának, a NéptáncHálónak a honlapját (WWW.FOLKDANCENET.EU) ÍS megméreti a versenyen. Nagyon nagy elismerés a végeredmény a Jász-Nagykun-Szol- nok Megyei Önkormányzat számára, hiszen ez azt mutatja, hogy az önkormányzat jó úton jár a megyével kapcsolatos - rendkívül széles körű - információk terjesztésében, s úgy tűnik, hogy az új honlap nemcsak a honlaplátogatók, hanem a szakma tetszését is elnyerte — hangsúlyozta Galó Anita. Az idei „Év honlapja” pályázaton 215 honlap mérette meg magát 17 kategóriában. A Jász-Nagykun-Szol- nok megyei honlap kategóriájában az egyedüli megyei honlap volt, döntő többségben városi, illetve kormányzati szervek weblapjai szerepeltek. ■ Megerősítik a gátat. Szolnokon a tiszaligeti gát egy részén vízelvezető dréncsövet fektetnek, mert a töltés anyaga kritikus mértékben meglazult. Fekete Gábor mutatja a dréncsövet, melyet 6 méter mélyre tesznek le. Korrupció: szép új jövőképünk Egyet lépett előre hazánk a Transparency International idei korrupcióindexe alapján, immáradó. helyen áll. Hurrá! Ha a tendencia folytatódik, pár röpke évtized, és elérjük az élbolyt, sőt, lepipálhatjuk a hűvös nyugalmukról és önfegyelmükről ismert skandináv népeket. El sem tudom képzelni ezt a jövőbeli Magyarországot, ahol mindenki olyan tiszta, akár a ma született bárány. Nincs többé vesztegetés a politikával átszőtt gazdaságban, nincs több hivatali visszaélés, sógor-koma-jó barát háromszög, és a keresztapák is a múlt homályába vesznek. Istenem! Az ember belebor- zong a gondolatba. ( L. Z.) Társa is, párja is évek óta Tériké néni
