Új Néplap, 2009. november (20. évfolyam, 256-280. szám)
2009-11-11 / 264. szám
UJ NÉPLAP - 2009. NOVEMBER 11., SZERDA HATVANON TÚL 13 Az első száz év sikerült életút Mihály bácsi kíváncsian várja a folytatást A 101. évét morzsolgató kőtelki Lovász Mihálynak a szellemi képessége ma is csodálatra méltó. Szerencsére elkerülte a málenkij robotot. HÍRSÁV Névnapi ünnepséget tartottak a nőklubban a zagyvarékasi Nőklubban minden évben névnapi ünnepséget tartanak. Két héttel ezelőtt vasárnap 70 fővel névnapot ünnepeltek, ahol mindenki nagyon jól érezte magát. A közeljövőben a jászberényi nyugdíjas klubba látogatnak el. Decemberben pedig Mikulás-ünnepséget tartanak. Idősek világnapja vendéglátással ebben az évben ünnepelte 34. születésnapját a II. sz. Rákóczi Ferenc Nyugdíjas Klub Rákóczifalván. Idén az idősek világnapját 19. alkalommal rendezték meg a hagyományokhoz híven szeptember utolsó szombatján. Tizenegy települést látott vendégül a nyugdíjasklub. Szolnok és Pest megyéből vegyesen érkeztek idősek Rákóczifalvá- ra, akikkel hosszú évek óta baráti kapcsolatokat ápolnak. Összesen 400 ember vett részt az ünnepségen, ami nagyon jól sikerült Harmincéves lett az Oszidő klub a tiszaföldvári Őszidő Nyugdíjas Klub szeptember 9-én ünnepelte 30. születésnapját. Az ünnepségre meghívták a polgármestert, a helyi szervezetek képviselőit. Visszaemlékeztek a régi dolgokra, valamint virággal köszöntötték a 85 éves Túrna Sándort, a klub első vezetőjét, majd az őt követő Varga Györgynét is. Vidám művek fesztiválja Tiszaszentimrén a tiszaszentimrei Nyugdíjas Egyesület október 10-én 7. alkalommal rendezte meg a Vidám művek fesztiválját, amin 300 fő vett részt, ösz- szesen 17 településről érkeztek vendégek. Színes programokkal ünnepeltek az idősek. Voltak jelenetek, szólóénekesek, nótacsokrok, népdalkörök. A fesztivál csodálatosan sikerült, mindenki kiválóan érezte magát. SZ0U0N.hu További megyei híreket a SZ0U0N.hu hírportálon olvashatnak. Amikor Lovász Mihály 1909. október 1-jén Kőtelken erre a világra érkezett a bábaasszony segítségével, az apukája alaposan megvizsgálta, kibon- tatta a pólyából. — Ügy tűnik, stramm legény lesz — mondta. D. Szabó Miklós — Mindene megvan deréktól lefelé, meg felfelé is. Ennyi volt az én munkám, de még nincs minden befejezve, mert meg kell tanítani a paraszti élet minden csínjára-bínjára - mosolygott a jókötésű gazda. Nem adott neki könnyű sorsot az élet, hiszen a családban öt testvér született, és kérte a porciót. Hogy több jusson, a saját néhány holdjukon kívül huszonöt köblöst bérelt az apukája, és akit, miután elvitték a háborúba, őt nyolc-kilenc évesként kivitték a tanyára. Egyedül töltötte az őszt, majd a telet, pedig kutya hideg volt, és tüzelő egy szál se akadt. Őrizte, etette a jószágokat, a 22 tyúkot, 8 libát meg a kisbárányt. Esténként mécses virított, és ha lefeküdt, a feje búbjáig húzta a nagy dunnát, hogy meg ne egye az Isten hidege. így vészelt át egy telet. Akkoriban a csendőrök olyan rendet tartottak a falvakban, községekben, tanyavilágban, hogy minden enyves kezű tolvaj meggondolta, hogy lop-e. Mert ha elkapták, jaj volt neki! Később is úgy alakult Mihály sorsa, hogy a föld, a gazdálkodás lett a mindene, mindig sok földet műveltek, béreltek. Meséli, lakott arrafelé a húszas években egy óriási erejű ember, Nagy Szabó István. Aratás idején egyszer valamiért beugrott a kocsmába, és meglepve látta, hogy két életerős fiatal már a sokadik liter bort vedeli.- Ti meg itt benn isztok, amikor a falu népe kinn izzad a haMIHÁLY BÁCSINAK sajátos a szemlélete a hosszú életről, bár azt is mondja, csalhatatlan recept nincs. Nála az vált be, hogy világéletében erős fizikai munkát végzett, még pedig nem egy olajos műhelyben, hanem Isten szép ege alatt. tárban? — így szólt hozzájuk Nagy Szabó.- Mi köze hozzá! A magunkét isszuk! Ez aztán nem volt igaz, mert később kiderült, hogy a két erős fiatal, amíg a falu népe a búzamezőn szorgoskodott, végigfosztotta az üres házakat. Ráadásul szerették volna megleckéztetni az öreget, kihívták a kocsma elé, hogy móresre tanítsák. Erre a hozzá közelebb állónak Szabó uram adott egy akkora pofont, hogy az rögvest meghalt. A másikat megragadta, és iszonyatos erejével feldobta egy lapos tetejű ólra. Eltört a keze, lába. És a kiérkező elöljáró nem hogy bezáratta volna Nagy Szabót, hanem jutalomra terjesztette fel, mert a a másik OK: a jó párválasztás, hiszen ez is fontos. Végül, de nem utolsó sorban: tilos válogatni. Mindent meg kell enni, amit az ember elé tesznek, még az üres levest is. Elvégre a hús se jó minden nap, a főzelékre is sort kerít egyszeregyszer a jó háziasszony. két legény listáján már sok betörés, szerepelt... Lovász Mihály 1933-ban nősült, vette el a szép Horváth luli- annát, akivel összesen 59 boldog évet élt. Három gyerekük született: Mihály, Erzsi és Ig- nácz, kettő még él közülük. A háborúval kapcsolatban szerencséje volt, még az oroszokkal is. Az előbbivel azért, mert akkor éppen sérve volt, amikor érkezett a behívó, és operálni kellett. Az oroszok is békén hagyták, mivel a saját három gyereke mellé még odahívott öt apróságot, és az orosz megszánta: akinek ennyi a gyereke, nem kell málenkij robotra mennie. Amikor a tagosítás volt, beiratkozott a téeszbe, de végül úgy alakult az élete, hogy a vízügynél és az erdőgazdaságban dolgozott. 1992-ben özvegy lett. A menye gondozza, de a fia is sűrűn ránéz. Ennek ellenére az esze még úgy vág, akár a beretva. Ráadásul az étvágya változatlanul a régi. így, ennyire sikerült az első száz éve. Azért, hogy már így beleért az öreg korba, kíváncsian várja a folytatást. Még akkor is, ha tudja: minden Miatyánknak egyszer ámen a vége... A kímélő kosztra nem vevő a 100 éves férfi JEGYZET r "v f V D. SZABÓ MIKLÓS Dolgozni egy életen át az átlag magyar nyugdíjas lassan eljut oda, hogy ha ereje, egészsége bírja, haláláig tesz-vesz, pontosabban fogalmazva: dolgozik. Ennek valószínűleg két oka lehet. Az egyik az, hogy nem bír tétlenül ülni és mivel szereti a munkáját, a hatvanegyné- hány esztendő sem jelenthet megálljt. A másik, hogy kevés a nyugdíj, ezzel szemben meg sok a csekk. És ha fel bírja emelni a kezét, miért ne szorgoskodna. Ismertem nem is egy olyan köztiszteletben álló tanárt, hogy ötven évet oktatott a középiskolájában. Azután még beszéltem Tomajmonostorán egy olyan asztalossal, akinek a keze alól a kilenc- venhez közel is álomszép asztalkák, ülőalkalmatosságok, polcok kerültek ki. de talán mindenkin túltett az a szolnoki figaró, Ignácz Laci bácsi, aki 80 szép évet húzott le. Ez úgy jött ki, hogy 12 évesen már dolgozott és ezt tette túl a kilencvenen is. Igaz, akkor már csak napi egy-két vendéget fogadott. Egyszer engem is. Már bottal járt, de ugyanolyan igényes munkát végzett, mint emberöltőkkel korábban. Közben mesélt, hány szegény, gazdag sőt híres ember megfordult műhelyében, köztük egy különcségeiről nevezetes gróf is. Arra a kérdésre, milyen kuncsaft volt, így felelt: - Kedves vendég, mint mindenki. Ráadásul beretvál- nom kellett és mivel neki is kifelé nőtt a szakálla az arcán, semmi különleges feladatom nem akadt vele, csak hogy beszappanozzam, lehúzzam a sörtét. Laci bácsi igazi magyar nyugdíjas volt. Dolgozott egy életen át, szinte haláláig, mint az ország legidősebb aktív fodrászmestere. Az ő haját már a lánya gondozta, hisz ő is gyakorolta a szakmát. Lehet, ő is nyugdíjon túl is azt teszi majd? Harmincnyolcán kezdtek, huszonötén végeztek 1959-ben jeles évforduló Fél évszázados találkozó a szolnoki Verseghy Ferenc Gimnáziumban, két év múlva újra találkoznak 1955 kora őszén a nagyhírű, szolnoki Verseghy gimnázium 1/B osztályában harmincnyolc diák kezdett. Mind fiú, Szolnokról és környékéről. Származásukat tekintve szerfölött vegyes családokból érkeztek, hiszen a Rákosi-korszak utolsó előtti évében még nagyon élt a származás szerinti kategória. Volt közöttük osztályellenség sarja, lévén katonatiszt a Horthy- -érában az apuka, aztán remek káder párttitkár csemete. Akárhonnan is jöttek, a követelmények egyformán magasak voltak mindannyiuknak. Az osztályfőnökük, Csanád Vilmos tanár úr néhány hét után már országjáró kirándulásra vitte a sokszínű közösséget. Zirc, Sümeg, a főváros, a Balaton következett, és a negyedik tanév végére bebarangolták az országot. Csanád tanár úrról csak a rendszerváltás után tudták meg, hogy az ötvenes évek elején recski rab volt. Akkor értették meg igazán néhány, korábban elejtett mondatát, amikor arról beszélt, hogy Faludyt jól ismerte, mert hosz- szabb időt töltött vele. Az biztos, a tudós tanárok rengeteget követeltek tőlük, hiszen majd' mindegyik nevelőjük az volt. A fórra- | dalmat úgy-ahogy átvészelték ti- 1 zenöt éves fejjel. Hárman közü- | lük disszidáltak, és végül Svájc- I ban, Ausztriában, Ausztráliában vertek gyökeret. Egyébként is esztendő teltével a harmincnyol- cas szám huszonötre apadt, mert többen közülük máshová, más típusú iskolákba kerültek. Részben a nagy hajtás miatt, részben azért, mert szakirányú iskolákra váltottak. Akkoriban se híre, se hamva nem volt a diákönkormányzatnak. Egy jellemző eset: Mikó tanár úr ezt íratta be az érintett legénnyel az ellenőrzőbe: „Tudatom kedves szüleimmel, hülye gyerekük van, mert a harmadik elégtelent szerezte oroszból.” Ezt otthon alá kellett íratni. Az itt és így kapott alapok, hogy nem bizonyultak rosszaknak, bizonyítja az is, hogy hat orvos, három pedagógus és tizenhét mérnök lett közülük. Az osztályátlag 4-4,5 körül alakult A végzettek közül huszonegyen még élnek, és tizenkilencen eljöttek a jeles találkozóra. Végül az, hogy ennyi mindent megtudtunk erről a fél évszázada végzett fiú osztályról, Nagy Zsolt és dr. Kádár György érdeme. ■ D. Sz. M. Kemény felelet azért olykor a diákok is vissza-visszavágtak egy-egy sérelemért. Akkoriban az egyik tanár nagyon nem szerette a sportolókat. így tett Bánhidi- vel is, aki korának egyik elismert ökölvívója volt már a gimnázium felsőbb éveiben is. Egyszer a tanár azt találta mondani neki- - Ne bokszolj Bánhidi fiam, mert hülyék lesznek a gyerekeid! Erre a megszólított: - Miért? A tanár úr apja is bokszolt... Az ötéves találkozón szent lett a béke... A megjelent tizenkilenc diák, volt osztályfőnökük lánya és fia, valamint a jelenlegi igazgató látható a felvételen 1 I
