Új Néplap, 2009. október (20. évfolyam, 230-255. szám)
2009-10-22 / 248. szám
ÚJ NÉPLAP - 2009. OKTÓBER 22., CSÜTÖRTÖK 19 5 6 13 Attól félt, hogy egyszer jönnek érte forradalmár A tiszaföldvári orvosról nem is tudták, hogy a harcokban részt vett Dr. Király Ferenc 1956-ban a Budapesti Orvostudományi Egyetem negyedéves hallgatójaként az Ernő utcai, főleg vidéki szegény gyerekek által lakott lepusztult diákszállóban élt Budapesten. Ott találkozott először Angyal Istvánnal, a későbbi harcok egyik legendás vezetőjével. Szathmáry István- Angyal István, október 25-én a kijárási tilalom elől szaladt be hozzánk. Leültünk beszélgetni és kibontakozott előttünk egy hallatlanul művelt csodálatos egyéniség, aki ugyanakkor, Lenin, „Állam és forradalmában” hívő idealista kommunista volt. Bölcsésznek tanult, de egy föl- szólalása miatt kirúgták az egyetemről, elment vidékre dolgozni. Fölkerült Pestre, megismerkedett velünk, s elmondta, Tűzoltó utcai felkelő egység néven fegyveres csoportot szervez, de gondjai vannak a közöttük levő lelkes középiskolás gyerekekkel. Fogalmuk sem volt a fegyverről. Mi kaptunk katonai kiképzést az egyetemen, kérte, tanítsuk meg nekik a fegyver használatát. A megtörtént eseményeket a mindennapi politika igényei szerint folyamatosan korrigálják — véli ***' ** * Király Ferenc Sok vidéki fiatal vett részt a budapesti forradalmi megmozdulásokban, mint például dr. Király Ferenc is. Képünk illusztráció. Dr. Király Ferenc — Ezzel kezdődött részvétele a forradalom ban ? — Igen. Beálltunk hozzá, tanítottuk a fegyver kezelését, közben ő megszervezte az élelmezésünket a Péterfy Sándor utcai kórházból. Emellett széles körű diplomáciai munkát is végzett, tárgyalt a Parlamentben, összejött Kádárral, beszélt Maléterrel, Münnichhel, a környék felkelő egységeivel, köztük a Corvin köziekkel. Szervezte az együttműködést, hogy ne legyen csetepaté, aminek lehetősége benne volt a levegőben. ny. szülész-nőgyógyász főorvos 75 éves Budapesten végezte az orvostudományi egyetemet Létrehozta és 18 évig vezette a tiszaföldvári szülőotthont, a megyei kórház kihelyezett szülészeti osztályát. Jelenleg Szolnokon él.- Mikor találkoztak először ka fonákkal azokban a napokban? —Volt egy érdekes eset, mert találtunk kéttucatnyi, félelemtől reszkető zöld ávóst, ahogyan akkor a határőröket nevezték. Ekkor már ismert volt a Köztársaság téri vérengzés, és páni félelemben voltak, mi lesz velük. Négy-öt emberünk összeszedett nekik a lakosságtól annyi civil ruhát, hogy szét tudtak széledni. Később ezek az emberek szinte kivétel nélkül jelentkeztek mentőtanúnak Angyal István perében, de meg sem hallgatták őket. — Mikor kezdődtek az első fegyveres összecsapások? ■ Forradalmi múltamról senki sem tudott. 1996-ban csörgött a telefonom. Egy levéltáros keresett, hogy talált olyan iratokat, amiben megtalálta a nevemet. — Angyal Nagy Imre semlegesség! nyilatkozatát elhamarkodottnak találta, ugyanakkor az volt a meggyőződése, hogy a Szovjetunió belátja a nálunk kialakult helyzetet. Ettől függetlenül felkészültünk egy, a Nagyvárad tér fq- lől jövő páncélostámadásra, ami 4-érí, vasárnap hajnalban meg is kezdődött. Mi a Lenhos- sék utcái torlaszunknál vártuk őket néhány csepeli munkásgyerek- kel. A taktikánk szerint többen a tankokra a harmadik, negyedik emeletről benzines palackokat dobtak, ami a meleg motortól többnyire azonnal lángra lobbant, a barikádokról pedig kézifegyverekkel, mert páncélelhárító eszközünk nem volt, a követő gyalogságot küzdötték le az ottaniak. A harcok hevességére jellemző volt, hogy a későbbi szovjet jelentés szerint itt hat harckocsit, hat páncélozott csapatszállító járművet, egy tisztet, három tiszthelyettest, harminc sorkatonát veszítettek az oroszok négy nap alatt. A harcok befejezése is pontosan megállapítható. November 8-án, csütörtökön délután fél háromkor lőtte szét a barikádunkat egy harckocsi. Mi visszavonultunk az utolsó tíz töltényünkkel, amit Angyal István olyan jól megszervezett, hogy semmi veszteségünk nem volt.- Mi következett ezután?- Visszatértünk a diákszállóra, elégettük a fölső ruházatunkat és átvedlettünk megszeppent diákokká. A közben elkezdődött átfésülésekkor nálunk nem találtak semmit, a csoport legtöbb tagja másnap Ausztriába távozott, szétszóródtak a világ minden tájára. Én családi okból itthon maradtam.- Önt nem is keresték a továbbiakban?- Két nappal később elfogtak, de más okból. A kijárási tilalom alatt kimerészkedtem az utcára, ahonnan egy orosz járőr bevitt a Ludovika Akadémiára. Annak a pincéjében voltam sokadma- gammal két hétig, ahol orosz KGB-s tisztek vallattak bennünket. A kijárási tilalom megszegésén kívül semmit sem tudtak rám bizonyítani, így két hét múlva elküldték a fenébe. Hazajöttem egy szolnoki kollégámmal, Simon Jánossal, aki húsz éve halt meg. Az Egészségügyi Tanács utasítása szerint jelentkeztem munkára a legközelebbi kórházban, ami az én esetemben a Bábaképző volt, mert a Délibáb utcában laktunk. így lettem szülész, nőgyógyász, mert a végzés után Bene főorvos ugyanoda hívott vissza.- Nem félt közben a lebukástól?- Dehogynem. A külföldi adókból megtudtam, hogy a parancsnokomat, Angyal Pistát 1958. december 1-én kivégezték. Nem kért kegyelmet, nagyon bátor volt. Vártam, mikor jön az első rendőr értem, de semmi sem történt. Közben megnősültem, megszülettek a lányaim, kiküldtek, hogy építsek egy szülőotthont Tiszaföldváron, amit 18 éven át vezettem, de ez már egy másik történet.- Hogyan került napvilágra az Ön forradalmi múltja?- Senki sem tudott róla sokáig. Már Tiszaföldváron éltem, amikor 1996-ben csörgött a telefonom. Egy pesti levéltáros keresett azzal, hogy talált olyan korabeli feljegyzéseket, parancsokat, beosztásokat tartalmazó iratköteget, amit Angyal István csempészett ki a börtönből. Benne találta meg a nevemet. Akkor felkértek egy Angyal Istvánról szóló filmben való közreműködésre. A film elkészült, többször bemutatta a televízió „Angyal István - Tűzoltó utca" címmel. Bízott benne, hogy Magyarországon újra magyarok lehetünk hősi halott Jelenleg nincs méltó emlékhelye a harcokban életét vesztett szolnoki fiatalnak Kiss Ferenc az elsők között áldozta életét Magyarország függetlenségért 1956-ban. Szolnok teljesen elfeledkezett hősi halottjáról. Ravasz Lászlóval együtt elmondhatjuk: „Mi felejtünk, amikor emlékezni kellene, és emlékezünk, ahol felejtenünk kellene”. Ki volt Kiss Ferenc? Szolnokon született 1926. április 27-én. Édesapja Kiss István, turbinaszerelő volt a Cukorgyárban, később a város alkalmazásában dolgozott. Édesanyja, Or- száczky Terézia 15 éves korában miniszteri engedéllyel mehetett férjhez. Három gyermekük született: a legidősebb Ferenc, a középső Mária és a legkisebb Márta, az egyetlen ma is élő testvér, aki 13 évvel volt fiatalabb bátyjánál. Nyugdíjba vonulásáig a szolnoki Verseghy Ferenc Könyvtárban könyvtárosként dolgozott. Ő mesélt nekem fivéréről. Kiss Ferenc Szolnokon az Újvárosi iskolába járt és a háború után minden nyáron dolgozott, hogy a középiskolát is el tudja végezni. A Kereskedelmi Szak- középiskolában érettségizett. 1949-ben a páncélosokhoz sorozták be. 1951-től mint továbbszolgáló három évig katonáskodott. A 192 centiméter magas, szőke hajú, kék szemű fiatalember jól tanult és jól sportolt: focizott, úszott, kerékpározott és kitűnő motorversenyző volt. 1954- ben amikor leszerelt a katonaságtól, megnősült. Feleségével, Volák Irmával Szolnokon a Damjanich út 1. szám alatt laktak. A Volán elődjénél a TEFU- nál dolgozott. 1955- ben beiratkozott a budapesti Műszaki Egyetem gépész- mérnöki kar levelező tagozatára. Tagja volt a Petőfi körnek és | részt vett 1956. október 22-én a § Műszaki Egyetem több ezres I hallgatóságával együtt azon az í izzó hangulatú gyűlésén. Mindenki úgy érezte, hogy Nagy Imre vezetésével esély lehet egy se nem kommunista, se nem kapitalista semleges Magyarország felépítésére. Ezt a hangulatot hűen tükrözi az egykori műszaki egyetemista Kiss Ferenc, édesapjához, 1956. október 23-án írott levele, melyet a család több mint három évtizedig rejtegetett. A korhű dokumentumot Kiss Ferenc húga, Simon Ferencné, Márta bocsátotta rendelkezésemre. Kiss Ferenc levelét így kezdte: Budapest, 1956. okt. 23.21.30 h. Az új magyarság szent éjszakája. „Kedves Édesapám! Ne haragudjon, hogy csak ilyenkor keresem meg soraimmal, de úgy gondolom, a magyar nép igazsága most jutott egyenes útra”. A továbbiakban részletesen beszámolt arról, hogy október 23-án vizsgázni indult az egyetemre, de vizsga helyett Budapest ifjúságával, a munkásokkal együtt zászlókkal vonultak a Műszaki Egyetemről át a pesti oldalra. A honvédséget Gerő ekkor rendeltette ki, de a honvédség a tüntetők mellé állt. Az egyetemisták tudomására jutott, hogy Rétságról egy egész ezredet indítottak útba a tüntetés feloszlatására, akár a fegyverek bevetésével is. Kiss Ferenc ekkor találkozott azzal a főhadnaggyal, akit még a tatai a páncélos zászlóaljban ő képzett ki. A harckocsizok az egyetemisták elbeszéléséből ér: tették meg, hogy miért vezényelték őket Budapestre. Elsősorban a szolnoki fiúnak köszönhetően a tankok Nagymaros irányába visszafordultak. Kiss Ferenc megölelte egykori bajtársát és azt mondta: „ne felejtsd, Magyarországon újra magyarok lehetünk és mint az igazság szíve diktálja, harcolj!.. ” Másnap toroklövést kapott. A súlyosan sebesült szabadságharcos 1956. október 25-én meghalt. Felesége kérésére először Tápiószelén temették el november 16-án. Kiss Ferenc földi maradványait szülei később hazahozatták Szolnokra és itt nyugszik 1959. óta a család sírhelyén, a katolikus temetőben. Városunk egyetlen 56-os hősi halottjának emlékét mára már csak a család őrzi. Legalább egy emléktáblát érdemelne a Damjanich utcai lakóház falárt! Mi felejtünk amikor emlékezni kellene, és emlékezünk, ahol felejteni kellene. ■ Dr. Nemes András Kiss Ferenc húga a hősi halált halt testvére emlékeit mutatja
