Új Néplap, 2009. szeptember (20. évfolyam, 204-229. szám)
2009-09-25 / 225. szám
12 ÚJ NÉPLAP - 2009. SZEPTEMBER 25., PÉNTEK DIÁKVILÁG Fiatalok! Nemsokára ismét Sétára indulunk. Októberben újra elkezdődik a Sajtó és tanulás elnevezésű médiaprogramunk, immár kilencedszer. Hogy mi is ez a Séta? Nos, aki már részt vett benne, jól tudja, I hogy ez nem egyszerű láb- j mozgatás! Az kezdeményezés célja, hogy megmutassuk, miért és hogyan érdemes az Új Néplapot olvasni és a SZOUON.hu in- I ternetes portált böngészni. Mi érdekes információkat adunk az újságkéA kéretlen levelek, láncküldemények és különféle reklámanyagok bizony valóban nagyon idegesítően hatnak a számítógép előtt ülve... Budhangya, aki nagyon bölcs — Mit eszik a vegetáriánus vámpír? — Vérnarancsot! •k-k-k — Mit mondott a kamikáze- oktatópilóta? — Figyeljen, csak egyszer mutatom meg... •kick — Hogy hívják a bölcs hangyát? — Budhangya. — Mit szed a vámpír? — Véres cseppet! *** — Miért megy a matematikus a zöldségeshez? — Gyök-ér. Idővel minden gólya ráérez a főiskola ízére Sikeres felvételi a főiskolára, egyetemre, aztán elér- , kezett a szeptember. Ez minden „kisdiák” életében egy nagy váltás. Az új környezet nemcsak az iskolát, ■ a többi diákot, valamint a kollégiumi, albérletes éle-1 tét takarhatja, hanem egy másik várost is jelent. A | kisgólyák sokszor érdekes | dolgokat produkálnak, hi- ; szén elsőre minden olyan idegennek tűnik... ■ Arra volt kíváncsi, hogy a vizsgaidő- szakban miért nincsenek órái. Idén is, ha összefutottam ? az utcán vagy a fősuli falai között velük, szinte mindegyikük szemében az izga- í ? tottság és a „félelem” jelei ; | voltak, mondván ez még 5 | égy teljesen új világ, ami > megismerésre, felfedezésre vár. Egyik nap odajött hoz- í zám egy elsős fiú, talán | azért, mert látszott rajtam, hogy egri diák vagyok, vagy ? csak egyszerűen szimpatikusnak talált. Utóbbit könyveltem el magamban, és próbáltam segítségére lenni. Borzasztóan aranyos és egyben naiv kérdést tett fel. Arra volt kíváncsi, hogy a vizsgaidőszakban miért \ nincsenek órái. Látszott rajta, hogy tényleg nem érti, ■ hogy akkor miért nincs ta- rntás. Arcomon abban a percben egy mosoly suhant át, majd egy „hatalmas” levegővétel után válaszoltam új diáktársamnak. Nem ítélkeztem, vissza- emlékszem ugyanis, hogy mikor jómagam is elsős vol- I tam, számtalan kérdés kavargóit a fejemben. Addig nem is nyugodtam, míg minden kérdésemre nem kaptam a választ. Olykor el- ; veszettnek éreztem magam, ahogy hozzám hasonlóan az akkori elsősök, de idővel minden megoldódott, f Érdekes így visszatekinteni, kicsit vicces, milyenek is voltunk gólyaként. Aztán persze mindenki „belelendül” a főiskolai életbe, és akkor élvezik majd igazán a diákéletet az általuk választott ' diákvárosban. LIGLER ERIKA Küldd tovább, különben... spam A kéretlen reklámok, lánclevelek sok bosszúságot okoznak szék - fejezte ki felháborodását dühösen a 16 éves Attila. - Az sem hoz lázba, hogy megtalálom életem szerelmét, vagy reggelre meghalok, mert ezek a lánclevelek csak értelmetlen ostobaságok. Jó lenne, ha mindenki felfogná, hogy ezekkel leterhelik a rendszert, és persze senki nem nyer rajta. Se boldog életet, se örök szerelmet - hangsúlyozta a fiatal fiú. Mi is az a spam? A spam a fogadó által nem kért, elektronikusan, például e-mailen keresztül tömegesen küldött hirdetés, felhívás. A Wikipédia szeBizonyára minden rendszeresen internetező személy rendelkezik legalább egy e-mail címmel. A postai levezést a múlt árnyékába szorító szolgáltatás olykor bosszúságot is okoz a felhasználóknak. Király Krisztina- Unom, hogy folyton Viag- rát, vagy aranyórát akarnak rám sózni — kezdte a 18 éves kisújszállási Máté. - Ezek a levelek kikészítenek, folyton turkálom kell a valódi üzeneteim után a reklámok között. A szolgáltatóm ingyenes szűrést ígért, de ennek se híre, se hamva. Ha ez így megy tovább, törlőm magam a rendszerből - mérgelődött a fiú. Egyre nagyobb divat lett a lánc-, vagy körlevezés is. Bizonyára mindenki kapott már olyan üzenetet, amiben arra szólítják fel, hogy továbbítsa azt 5-10-15, de akár ennél jóval több embernek is. Ezek legtöbbje kecsegtető, vagy éppen rémisztő szövegekkel igyekszik mindenkit a továbbküldésre ösztönözni, ellehetetlenítve ezzel a kommunikációt.- Nem érdekel, hogy négy évig balszerencsés, vagy átkozott lerint az így kapott információk a fogadók túlnyomó része szempontjából érdektelenek, így fölösleges sávszélességet, tárhelyet, szellemi ráfordítást igényelnek a fogadótól. Mivel a spameket a feladóik milliós nagyságrendben képesek rövid idő alatt kiküldeni, terhelést jelent az internet használói számára. Nincsen egységes álláspont arra vonatkozóan, hogy mit kell spamnek tekinteni. A platformfüggetlenség miatt szigorúan technikai tipizálás nem lehetséges. A spam kéretlen elektronikus reklámüzenet, mely terjedhet e-mailben, SMS- ben, de gyakran használják a kifejezést a papírformában terjesztett szórólapokra is. téssel latban, cserébe Ti, középiskolások leírjátok a véleményeteket. Félévenként négy-öt iskolával kelünk útra, lehet, hogy most épp a Te sulid lesz az egyik sé- tás? Ha szeretnéd, hogy így legyen, toborozz magad köré nyolc-tíz (akár harminc) diáktársadat, értekezz a pedagógusaiddal és máris jöhettek velünk (van még kiadó hely)! Ha érdekel a média, az újság- olvasás, az internet és esetleg az újságírás, mindenképp jelezd nekünk! Információk: Szolnok. seta@ujnep- lap.hu. ÜDV: SÉTA-TEAM Mindenki tapasztalta már, hogy a fiókjába belépve több, ismeretlen címről érkező üzenet fogadta. Ezek legtöbbje reklám, hír-, vagy a manapság divatos körlevél. A kéretlen leveleket, úgynevezett spameket viszont a szolgáltatók képesek kiszűrni díjmentesen, vagy egy-egy havonta elküldött emelt díjas SMS-ért.- Elég idegesítőek ezek a kéretlen levelek - bosszankodott a 21 éves Kata. - Folyton jönnek az üzenetek, amikben gratulálnak, mert nyertem. Ám legtöbbjük angol nyelvű, így el sem olvasom. Nem értem, hogyan nyerhetek mindig, ha semmilyen játékban nem veszek részt. Aztán persze kiderül a turpisság, hogy igen, kapok egy nyaralást vagy luxusajándékot, de előbb fizessek be egy bizonyos összeget. Kész poén, csúnyán becsapják ezekkel a hiszékeny embereket - tette hozzá a fiatal karcagi lány. Akadnak ennél „kellemetlenebb" küldemények is. A gyertyaláng fényében végül mégis eleredtek a könnyeim gyász A fehér, csillogó márványkőbe egyszerű, fekete betűkkel és hidegséggel vésték a fiatalember nevét Este újra kimentem a sírhoz. Nem bírtam elviselni, elfogadni, hogy vége egy életnek. Egy életnek, ami szinte még csak most kezdődött el. A temető csendes volt. Úgy tűnt, egyedül én voltam, aki ilyen hideg, nyirkos időben megemlékezik egy szeretté- ről.., egy barátjáról... A sírkő kitűnt a többi közül: a fehér márvány úgy csillogott a sötét éjben, hogy rögtön szemet szúrt bárkinek, aki csak felé pillantott. Bele rideg hidegséggel vésték a nevét: P. Márton, 1991-2008. Béke poraira! Csak ennyi. Ennyi állt a gyönyörű, hideg kövön. Szinte már nemesen egyszerű, fekete stílusával, színével megnyugvást kölcsönzött. Mégis, ahogy elolvastam, és felfogtam... újra és újra összeszorult a szívem. A koszorúk, az illatos virágok szétszórva feküdtek a puha földön, persze, ez a sötétben nem látszott, mégis éreztem őket. Az összesét. Törökülésben elhelyezkedtem a sír előtt a földön és néztem, gondolkodtam. Persze még most sem bírtam sírni miatta. Nem azért, mert nem szerettem, dehogyis. Nagyon a szívemhez nőtt és igen, hiányzik, még mindig. Egyszerűen nem bírom felfogni, hogy ő már nincs többé. A temetésen és a szomorúságon kívül minden ugyanolyan volt, mint bármelyik nap. Csak éppen nélküle... A gyászom olyan mély volt, olyan szomorú, hogy a szemeim még órák múlva is szárazon maradtak. Egyre sötétebb, s egyre hidegebb lett, de nem izgatott. Fejemre húztam fekete pulcsim kapucniját, és úgy hallgattam tovább az egérre vadászó baglyok huhogását. Később cipők csikorgására lettem figyelmes. A kavicsok csak úgy pattogtak, végül ismét csönd lett, s hat sötét árny tornyosult föléin. Hát eljöttek a többiek is. Szó nélkül leültek mellém, a fiúk zsebéből pedig előkerült egy csomag gyertya, amiket sorra meggyújtottunk, majd elhelyeztünk a földön. Gyönyörűen nézett ki... Szerintem ő is büszke lenne rá, biztosan tetszene neki... Halkan átöleltük, átkaroltuk egymást mindannyian. S a sóhajtozások és nyelések közben végre átszakadt a gát, elkezdtem sírni. Hangosan zokogtam, a többiek vigasztalni próbáltak, de láttam, a könnyeimen keresztül láttam, hogy nekik is egytől egyig könny csurgott az arcukon... Addig maradtunk ott, míg az összes gyertya leégett. Ekkor már hajnalodott, s szépen sorban hazaszállingóztunk. Még utoljára megsimítottam a hideg követ, és egy utolsó, árva könnycseppet ejtettem érte... Ennyit, ezt igazán megérdemelte. Hiszen annyira szerettük, nem is... Még most is, mindig, örökkön örökké szeretni fogjuk őt! KISS BARBARA, PAPP SÁRA, ÖRMÉNYES SZ0U0N.hu További diákírásokat, véleményeket olvashattok a SZÓI ’ÖN.hu internetes hírportálon. Kattintsatok a KÖZÖS- SÉG/SÉTA menüpontra. 4
