Új Néplap, 2009. szeptember (20. évfolyam, 204-229. szám)
2009-09-23 / 223. szám
WWW.feherfortunablltOr.hu Részletekről érdeklődjön áruházainkban. Akció ideje 2009. szeptember 15-30-ig ill. a készlet erejéig. "f Szolnok, Kaán Károly úti lovardával szemben. Tel.: 56/410-341. UJ NÉPLAP - 2009. SZEPTEMBER 23., SZERDA MEGYEI TŰKOR Nemzeti forradalmi szavalóverseny Szolnokon Nemzeti forradalmi szavalóversenyt rendeznek Szolnokon október 23-án. Az 1956-os forradalom 53. évfordulója alkalmából, a sorban tizenharmadik kulturális vetélkedő 8.30-tól kezdődik a Damjanich János Múzeumban. A versenyre két verssel kell nevezni: az egyik Pesti József „A vulkán peremén” című kötetéből egy, míg egy másik bármely, 1956-ról szóló költemény lehet. A témához illő verseket az interneten, pl. az Emlekki- randulas.hu oldalon és. természetesen a könyvtárakban is lehet kutatni. Külön kategóriában mérkőznek versekkel az általános iskolák 7-8. osztályosai, a középiskolások, egyetemisták, illetve a felnőttek és nyugdíjasok. Az első helyezett 10, a második 7, a harmadik 5 ezer forint díjat kap. Az Iréné Nor- bert-különdíj további 30 ezer forintot tesz ki a számos egyéb díj - vásárlási utalványok, könyvek, tárgyi jutalmak — mellett,. de a legtöbb szavaiét elindító pedagógusok, színpadvezetők, kollégiumi tanárok és könyvtárosok is tiszteletdíjban részesülnek. Nevezni október 10-ig kell, érdeklődni pedig (14 órától) a 70/428-3216-os telefonszámon, vagy a tszoba@free- mail.hu és a gajdoseva2@free- mail.hu e-mail címeken lehet. ■ Mészáros Géza Tiszaderzsen érte meg a frontot múltidéző Karóráért lisztet, csizmát, pulóvert adtak az orosz katonák SZOUON.hu További helytörténeti írásokat, érdekességeket olvashatnak a SZ0U0N.hu weboldalon. Búcsúzó katonák. Az ENSZ Ciprusi Békefenntartó Misszióba induló katonák kibocsátó ünnepségét tartották tegnap Szolnokon az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis Intézményi Művelődési Otthonában. Képünkön a katonák egy csoportja az ünnepségen. Nemrégiben az első világháború ismert és névtelen hőseiről írtunk cikksorozatot. A második nagy világégés ugyancsak alaposan összeku szálta a magyar családok, falvak, községek, városok életét. Az akkori eseményeket idézzük fel sorozatunk visszaemlékezéseiben. D. Szabó Miklós D. Oláh János Tiszaderzsen született 1924. szeptember 3-án. Úgy alakult az élete, hogy az általános iskola hetedik, nyolcadik osztályát már 36 évesen végezhette el, mert közbejött a háború. Óriási szerencsével vészelte át a frontot, mivel akkoriban, 1944-ben a fővárosban egy hadiüzemben dolgozott. Legalábbis akkor a villamoskalauzi beosztás is annak számított. Az utolsó pillanatok egyikében sikerült kilépnie, felmondott, majd hazautazott szülőfalujába, Derzsre. Mire ismét fegyvert adtak volna a kezébe, és elvitték volna ágyútölteléknek, már nyakukon volt a front. Az édesapját korábban behívták katonának, és soha nem látta viszont, valahol Lengyelországban alussza örök álmát. — Engem pedig itthon, Der- zsen ért a front, mint majdnem húszéves legényt. Arra is emlékszem, hogy 1944 októberének első napjaiban lovas kocsin menekültek érkeztek Erdélyből, Kárpátaljáról, Ukrajnából. Szegények az ukrán, orosz hadsereg elől futottak, bízva, hogy valahol csak megakad a front. Annyit elmondtak: vigyázzunk a lányokra, asszonyokra, meg az értékekre, állatokra. Október 11-et írtunk, délután két óra körül éppen iparkodtam hazafelé. Már a szomszéd utcában jártam, amikor szembelovagolt velem két lovas felderítő. Ok voltak az első orosz katonák, akiket láttam. Megijedtem, legszívesebben felhúztam volna a nyúlcipőt, de abban a helyzetben már nem lehetett. Odahívtak, „Van-e német?” - kérdezték, mire mutattam, hogy nincs, elmentek. Látszólag megnyugodtak, mahorkával kíD. Oláh János 46 évig hódolt kedves hobbijának, a vadászatnak. Eredményességének bizonyítéka az otthonának falát díszítő sok trófea. náltak. Dögerős dohány volt, én korábban nem cigiztem, majd kilyukadt a tüdőm. Nevettek, biztattak, szóval megúsztam a találkozást, nem vittek el má- lenkij robotra... Ezt követően jött a derékhad. Tankokkal, ló vontatta ütegekkel, lovasokkal, gyalogosokkal. Ami volt ennivaló, kellett nekik. Kacsa, hízó, csirke, birka. A szép lovakat nagy becsben tartották, kifogták az ő fáradt lovaikat, és otthagyták, a magyar, friss lovakat elvitték. Oláh Jánosékhoz két fiatalt szállásoltak be: egy tizedest és egy közkatonát. A tizedesről kiderült, jobban ismerte, tudta a magyar történelmet, mint a magyarok. Később annyira bíztak bennük, hogy a dobtáras golyószórót felakasztották egy szögre, a konyhába, ők meg elmentek zabrálni. Mert tőlük nem vittek, hanem máshonnan, messzebbről. A lovakat meg az udvarra kötötték ki egy fához, és Oláh János adott szénát, abrakot a sajátjukból. Még ma is farag, kedvence a juharfa d. oláh János hosszú életében volt napszámos, summás, kertész, arató, téesz-tag, ahol a munka- és tűzvédelmi feladatokkal bízták meg. Negyvenhat évig vadászott. Egyébként közéleti tevékenységéért 2000-ben a falu díszpolgára címet is megkapta. Hosszú éveken keresztül a helyi eseményekről, érdekességekről tudósította la púnkat. Azon kívül temérdek fafaragás, címer, dísz őrzi keze munkáját. Legjobban a juharfát kedveli, mert sűrű, nem reped és szép elemeket lehet belefaragni. A kedvencük a magyar nőkön kívül a karóra volt. Ezért lisztet, pulóvert, csizmát adtak. Természetesen ezek valahol máshol ragadtak a kezükhöz. De arra is akadt példa, hogy ráfogták az óratulajdonosra a fegyvert, így még ennyibe sem került a kis szerkezet. Annyi volt a zabrálás, hogy parancsnokságot hoztak létre. A der- zsi parancsnok egy félszemű, szigorú őrmester volt, és becsületére váljék, ha elkaptak Itt vagyok, elemi iskolásként az osztályképen — mutatja a most 85 éves Oláh János zabrálásért valakit, megcsapatta, és a főtérre állította megbilincselve. 1945-re alig maradt búza, ezt a megszálló, felszabadító - kinek mi volt - hadsereg megette. Krumpliból, kukoricából, árpából sütöttek az asszonyok kenyeret. Az árpakenyér kutya kemény volt, akár a beton. A front elvonultával Oláh János gazdálkodott, majd 1946 októberében összekötötte az életét K. Varga Máriával. Három gyerekük született, egy sajnos már nem él, de van hat unoka is, illetve egy dédunoka. Oláh gazda a téeszből ment nyugdíjba, és afféle íróemberként hosszú ideig volt derzsi tudósítója a Szolnok Megyei Néplapnak is. Temérdek fafaragása díszíti a portát, a falut, és nem is olyan régen, ebben az évben a Tisza- tó körüli futásban mint legidősebb induló, 200 métert teljesített. Ezt a tévé is mutatta, ami bőven túl a nyolcvanon azért nem semmi! Emléktábla a magyar nábob egykori otthonán Tiszafüreden szombaton felavatták Jókai magyar nábobja modelljének emléktábláját. Az író regényhősének mintája saját közlése szerint a Füreden élő Pankotai Józsa György volt, akinek furcsa tetteit, bohém szokásait máig őrzi a néphagyomány. Ettől függetlenül valós életének számos elemét a legutóbbi időkig hpmály fedte. Csak az elmúlt évek kutatásai derítettek fényt a duhaj nemes úr álarca mögött meghúzódó reformkori alak igazi személyiségére. A Tiszán hidat építő, árvaházat alapító, Széchenyi Istvánnal társalgó Józsa György titkos históriájának feltárását Vadász István, a füredi múzeum igazgatója kezdte el a messzire került leszármazottal, Jósa Ivánnal karöltve. Ami önmagában is különös história, ugyanis a köztudatban a legutóbbi időkig gyermektelenül, agglegényként eltávozott emberként tartották számon a magyar nábobot. Titokban kötött házasságáról, ’48-as honvédtisztként harcoló fiáról és annak utódairól csak rövid ideje tudunk a család által őrzött és nemrégen nyilvánosságra hozott hiteles okmányokból. Most a leszármazottak, a helybéliek és a történelmi egyházak képviselői jelenlétében az utókor kései elégtételeként leplezték le születésének 220. évfordulóján egykori kúriája falán a magyar nábob arcmását őrző emléktáblát. ■ Sz. I. Száz éve született a tűzoltó egyesület Idén százéves a Rákóczifalvai Önkéntes Tűzoltó Egyesület. 1909- ben alakult, tagjai döntően a község iparosaiból kerültek ki, a kisbirtokosok és a tehetősebb iparosok pedig anyagilag is támogatták a kezdeményezést. Egykorú dokumentumokból tudjuk, hogy az egyesület jelentős szerepet játszott a falu életében, s tagjai elsőként szálltak szembe a tűzzel, vízzel, természeti erőkkel. 1990-től fokozatosan sorvadt Rákóczifalván a tűzoltó egyesület, és 2002-ben meg is szűnt. Nem tartott azonban sokáig ez az állapot, és egy évvel később már újraéledt a szervezet - a településen élő Hoffmann Imre katasztrófavédelmi dandártábornok, valamint Tóth Lajos polgármester kezdeményezésére. 2005-ben a helyi önkormányzat támogatásával egy speciális gépjárművet kapott a szervezet az Abádszalóki Tűzoltó Egyesülettől, amit pályázati támogatásból újítottak fel. Ma a város huszonnegyedik civil szervezeteként, 19 taggal működik, és aktív szerepet vállal a település közéletében. A minap a születésnapját ünnepelte Rákóczifalva tűzoltó egyesülete. Az ünnephez kapcsoltan hivatalosan és ünnepélyesen is megnyitották a nyártól már látogatható kiállítóhelyet a Macimúzeum épületében, ahol a tűzoltószakma értékes tárgyi emlékei láthatók. ■ L. M. L.
