Új Néplap, 2009. szeptember (20. évfolyam, 204-229. szám)
2009-09-21 / 221. szám
ÚJ NÉPLAP - 2009. SZEPTEMBER 21., HÉTFŐ 4 HATVANON TÚL Ezek az almák hamarosan piacra kerülnek — mutatja Ficzere Béla. A nyolcvanas években megkapta Magyarország legjobb kistermelője címet. A vasutasból lett kertész gazdálkodás Termett már másfél kilós szőlője, 49 dekás almája is ■EfEHH Sok helyen jártak a martfűi klubtagok A martfűi Kossuth Lajos Nyugdíjas Klub lakói számos programon, eseményen vettek részt az utóbbi időben. Többek közt ellátogattak Szegedre, ahol megnézték a Szegedi Szabadtéri Játékokat, amit nagyon élveztek mindannyian. Martfűn a Városszépítő Programban is segédkeztek, összesen 4200 virágot ültettek el a klub lakói a köztéren. Tiszai találkozón voltak a nyugdíjasok A szAJOLi Szegfű Vasutas Nyugdíjas Klub lakóit mezőtúriak látták vendégül. Az idősek részt vettek a mezőtúri vásáron is. Szeptember 15-én a 10. tiszai találkozóra készültek, ahol több város nyugdíjasklubban lakói találkoztak, Karcag városától egészen Budapestig. Műsorokkal kedveskedtek a többi lakónak, amelyeket iskolások, óvodások adtak elő. Görög és skót tánccal léptek fel Tiszafüreden a Nemzedékek Találkozóján a tisza- szentimrei Nyugdíjas Egyesület lakói népdalkörrel, görög és skót tánccal léptek fel, ahol hatalmas sikert arattak. Berekfürdőn ugyanezzel a fellépőcsokorral készültek, ami szintén nagy sikert aratott. Szeptember közepén Abádszalókra látogattak el, ahol gálaműsoron vettek részt. Ötven kilogramm lisztből sült a lángos A TiszAiNOKAi Szőke Tisza Nyugdíjas Klub lakói a falunapon 50 kilogramm lisztből sütöttek lángost. A Bakony- ból látogattak el a nyugdíjasok Tiszainokára, ahol a vendégek dalokkal lepték meg a helyieket. Nagyon nagy sikert arattak. Szeptember elején pedig a Szőke Tisza Nyugdíjas Klub lakói utaznak el két napra a bakonyiakhoz. SZOUON.hu További D. Szabó Miklós-írásokat olvashatnak a SZ0U0N.I* hírportálon. Láttak már majd’ másfél kilós szőlőfürtöt, közel fél kilós almát és akkora őszibarackokat, amelyekből négy szem 120 deka? Mert akad, aki hasonlókat termel. Ficzere Béla a neve, és ízig-vérig tiszafüredi. D. Szabó Miklós Külön érdekesség, hogy Ficzere Béla évtizedeket töltött a Magyar Államvasutak kötelékében, így adódik a kérdés: miképpen lehet, lehetett valaki vasutas és mellette olyan kertész, hogy országos kitüntetést kapott almáiért, barackjaiért, szőlőiért? Történetünk főszereplője 1937. november 1-jén látta meg a napvilágot. A szülei gazdálkodtak, ennek ellenére Béla fiuk már az iskola első osztályában is kertész akart lenni. Igen ám, de a szülőknek akadt egy „komoly” bűne: az atyaúristennek nem léptek be a téeszbe, márpedig ez a konokság a kopasz vezér, Rákosi idejében komoly ideológiai elhajlásnak számított. Ezért hiábajelentkezett kertésznek, a felvételi lapját a lótenyésztési technikumba továbbították. Béla úgy volt vele, hogy sose kedvelte azon jószágokat, amelyek elöl harapnak, hátul rúgnak, ezért ebbe a technikumba el se ment. így lett vasutas. Váltókezelőként kezdte, majd forgalmista volt. Valószínűleg elégedettek lehettek a munkájával, hiszen Kiváló Dolgozó elismerést is átvehetett. Sőt, harminc évig véradóként is számíthattak rá. Ha azonban szabadideje adódott, úgy volt a kertészettel, mint a kezdő táncos a kályhával: képtelen volt elszabadulni tőle. Bújta a szakkönyveket, olvasta a hasonló témával foglalkozó folyóiratokat. Egy-egy érdekes szőlőfajtáért képes volt elutazni az ország másik végére. Igaz, ezek nem mindig váltak be, és arra is adódott példa, hogy az Béla úr úgy van a korszerű, vegetáriánus táplálkozással, hogy a háta közepére se kívánja. Nála ez a sorrend: birkapörkölt, tejfölös csirkepaprikás, töltött káposzta. Hogy egekig magasztalt fajták nála olyannyira sztrájkoltak, hogy végül kiásta őket, másféléket ültetett a helyükre. Mindezzel azt akarom mondani, hogy a kertészkedés sem mindig diadalmenet, olykor saját kárán tanul az ember, hogy melyik fajta válik be, és melyik nem. Tulajdonképpen a gyakorlati részhez 1957- ben kezdett, a mintegy két hold- nyi földön, ami szülői örökségnek számított. Elsőként 250 almafát ültetett el, majd következett az őszibarack, szőlő, szilva, cseresznye. A termést szabadidejében a helyi és környékbeli piacokon árulta a feleségével együtt. Meg sokszor megfordult a nagybani piacon is, ilyenkor hajnali fél egykor volt ébresztő. Amikor nyugdíjas lett, annyit változott azért a saját terméseiről is essék szó, mindet szereti, de legjobban a szőlőt, őszibarackot. Mértékkel olyan állapotban is, ha stampedliben kínálják azokat. a napirend, hogy most már az összes idejét gyümölcsfái, szamócái, szőlői kötötték le. Márpedig egy ekkora kert folyamatos jelenlétet követel. Hogy mást ne említsek, a metszést már januárban elkezdi, pedig ilyenkor még hideg szelek ker- getőznek a csupasz gallyak között. Ebből kifolyólag már kézen fogta a reuma, és bizony olykor hol itt sajog, hol ott. Még szerencse, hogy legújabban az unokák is besegítenek neki, mert ha jó a termés és az idő, elkél a több kéz a szedéshez is, a tároláshoz is. A nyolcvanas években megkapta Magyarország legjobb kistermelője címet, és terméseit Debrecenben, az Arany Bika Szálló nagytermében csodálhatták meg az oda látogatók. Párszor eljutott már arra az álláspontra, hogy nem kertészkedik tovább, élég volt, de ennek a fogadkozásnak mindig az a vége, hogy ez az elhatározás elszáll, akár a pipafüst. Majd úgy dönt, amíg bírja, csinálja. Elvégre akadt nem is egy rokona, aki 102 évet élt teljes frissességben. Hol van ő még ettől, a maga szolid 72 esztendejével... JEGYZET Divatba jön a lekvárfőzés? nekem a szeptembert az iskolai becsengetésen kívül a szilvalekvár-illatú napok jelentik. Először ezt a műveletet Szűcs nagyanyámnál, majd anyukámnál láttam. A nagyi tanyán, anyu kertes házban lakott. Ezért mindketten üstben főzték a jókora, kimagozott szilvamasz- szát. Fával tüzeltek alá, és előtte alaposan bebugyolálták ruhával a karjukat, mert a tűzforró, fröcskölő massza csúnya égési sebeket ejtett mindenhol, ahová fröccsent. aztán egy L alakú léccel kellett kavarni az üst tartalmát, miközben minket, kíváncsiskodó gyerekeket messzire küldött a „műveleti területtől” anyuci. Egy-egy főzés egy napig, sok óráig tartott, és a végeredményt literes, öblös nyakú üvegekbe szedte anyukám. Lett tíz-húsz liter, gumival lekötött celofán került a tetejébe. Nagyanyám sose tett bele cukrot, kissé savanykásan szerette, de anyu azért megcukrozta, ha úgy ítélte, hogy húzós. Aztán egy ideig jószerével szinte kiment a divatból a szilvalekvárfőzés. Mondván, veszélyes, fröcsköl, összekeni a konyha falát, a gáztűzhelyt, mert nem lakhat mindenki kertes házban. Ráadásul ott a finom bolti, olyan ízűt vásárol az ember, amilyet szeretne. Igen ám, de amióta uniós ország lettünk, annyi gagyi áru kerül a boltok polcaira, hogy azt se tudjuk, ki a gazdája. Ráadásul a jó ég a megmondhatója, miféle tartósítószert tartalmaznak. Mert ha bizonyos áruk beszélni tudnának, sok érdekeset elsorolnának eredetükről. nem csoda, hogy ismét divatba jön a házi lekvárfőzés. Vagy a kertben, vagy a panel konyhájában. Igaz, hogy a főzés nem könnyű munka. De legalább tudja áz ember, hogy mit eszik, vagy mit tesz a sült tésztába, gombócba. Mit szeret legjobban enni Ficzere Béla? Csuhából készült szoborremekek: pipázó juhász, öreg mama több mint hobbi A vidéki élet apró pillanatai, mozzanatai érdeklik az ügyes kezű kunhegyesi asszonyt Ulicsni Árpádné született Pónus Julianna eredetileg tiszaigari, de úgy alakult az élete, hogy Kunhegyesen ment férjhez, és ugyanezen a településen dolgozott harminchat szép évet, a Kossuth óvodában. Óvónőként pallérozta a kunok apróságait, és bár mindig ügyes kezű pedagógusnak ismerték, úgy istenigazából csak 1990 körül kezdett a csuhé- szobor-készítéshez. Mégpedig azért is, mert akkor hirdettek meg egy megyei pályázatot. A csuhé - mint köztudott - a kukorica fosztása, és ehhez a természetes anyaghoz azóta is ragaszkodik. Sokféle figura, személy, alak, apró mozzanat kikerül a keze alól. Érdeklik a történelmi témák, nagy királyaink, az 1848-as forradalom és szabadság- harc hősei, azután jeles állami és egyházi ünnepeink. Nem utolsósorban a vidéki, paraszti élet temérdek ellesett pillanata. A tanyázó öregek, anyáját őrző juhász és a puli, a rő- zseszedő vagy köpü- lő asszony, a mosónő és még soksok hasonló téma. Eddig mintegy harminc kiállításon csodálhatták meg apró remekeit. Túrkevén, Szolnokon, Mezőtúron, Tiszaigaron, Kunhegyesen, és a megye különböző településein. Ami pedig az elismeréseket illeti: két országos első helyezéssel és egy különdíjjal jutalmazták a Szent család című vallási témáját, illetve paraszti életképeit. Legutóbb gyorsan, egymás után három kiállítása is volt Kunhegyesen, Tiszaszentim- rén és Tiszaigaron. Jelenleg is dolgozik: a fűrészelő, favágó vidéki embert mintázza meg. A hozzávaló kukoricacsuhét részben termeli, részben gyűjti a családja. Az álmukat pedig két kis kutyájuk: Picur és Surda őrzik, melyek tizennégy évig őrizték a | házat. És jutalomból a gazdik a I lakásuk mellett, a'kertben te- | mették el őket. Sőt, a két hű eb a 5 háziasszony több szobrában sze- 2 repel, jelenik meg. ■ D. Sz. M. ■ Óvónőként pallérozta a kunok apróságait. Sokszínű, vidéki figurák, jelenetek elevenednek meg Ulicsni Árpádné, Julika csuhészobraiban i i
