Új Néplap, 2009. szeptember (20. évfolyam, 204-229. szám)

2009-09-12 / 214. szám

ÚJ NÉPLAP - 2009. SZEPTEMBER 12., SZOMBAT 13 MEGYEI TÜKÖR Jöttek a gépek, vödröt húztak a fejükre fájdalmas emlék Az oroszok mindent elvittek, dobtáras golyószóróval lőtték a pulykákat Nemrégiben az első' vi­lágháború ismert és név­telen hőseiről írtunk cikksorozatot. A második nagy világégés ugyan­csak alaposan összeku­szálta a magyar családok, falvak, községek, városok életét. Az akkori esemé­nyeket idézzük fel soro­zatunk visszaemlékezé­seiben. D. Szabó Miklós így nézett ki a szajoli állomás a bombázások után. A romokat főleg munkaszolgálatosok takarították el. A ma már bőven nyugdíjas He­gedűs János Szajolban kisisko­lásként tapasztalta meg a máso­dik világháború ottani harci ese­ményeit. Szajolt, pontosabban fogalmazva a vasútállomást, a vágányokat, a nem messze lévő Tisza-hidat több ízben bombáz­ták az angol—amerikai légi köte­lékek. Erre így emlékezik vissza: — 1944 júliusára már a Gólya nevű lógerben, szóval szérűn volt asztagokba rakva a búza. Nagyapám kétlovas, lőcsös ko­csiján velem, mint kislegénnyel, sokszor kikocsizott a lógerbe, amelyik jó 400 méterre lehetett talán a házától. Ha jöttek a repü­lők, a zúgásuk már messziről hallatszott, és ilyenkor illa be­rek, nádak, erek, megfordította a kocsit és a lovat, trappolva ro­bogtunk az istálló felé. De elő­ször nagyapám mindkettőnk fe­jére vasvödröt húzott, védekezé­sül a repeszek ellen. A A front szörnyűségeiről a verandán beszélgettünk Hegedűs úrral több angol—amerikai gépet le­szedtek. A felderítő repülők után ejtőernyősöket is ledobtak, de ők nem jártak sikerrel, mert a né­metek zömüket már ereszkedés közben, a levegőben lelőtték. A szőnyegbombázás előtt a kis va­dászgépek puhították a terepet, és a templomtól kifelé az állomá­sig mindent géppuskáztak, aki/ami mozgott. Utána jöttek a bombázók, és előlük le kellett ro­hanni a pincébe, ami azért vala­melyest oltalmat biztosított. Előt­te röplapokat szórtak magyar nyelven, kérve az ott lakókat, hogy a lapon felsorolt objektu­moktól minél távolabb, mesz- szebb keressenek oltalmat. így mentek el Hegedűs Jánosék is a nagyszülőkhöz, mert ez a lakás távolabb esett a veszélyzónától. A postán helyezkedett el a világégés után V a front után Hegedűs Já- \ nos iskolát iskola után vég­zett Majd a postán helyez­kedett el 1953-ban Szolnokra került A postaforgalmi techni­kum után a tiszti iskolát is elvé­gezte. Volt hivatalvezető-helyet­tes az állomás postáján, majd később továbbítási osztályveze­tő. Összesen negyvennégy évet és kétszáznegyvennégy napot dolgozott egy lányuk született, meg két unoka. Özvegy, szabad idejé­ben kertészkedik, várja haza a családot, az unokákat. szóval búzát megdézsmáltak a patkányok, egerek. A többszöri szajoli bombázás­nak az is volt az oka, hogy a te­lepülés nagy állomása vasúti csomópontnak számított. Innen többfelé ágazott, mehetett a vo­nat. Ráadásul az állomás mellett, a jelenlegi aluljáróval szemben volt a németeknek egy nagy bunkere. Mivel az artézi kút is itt csobogott, mi gyerekek sokszor mentünk volna vízért, de a fegy­veres német őrök el-elzavartak, hogy ne leskelődjünk. A másik célpontnak az a húsz méter magas megfigyelő számí­tott, ahonnan a gépfegyverek légi riadók miatt a cséplés éppen ezért ebben az évben csak szeptemberben fejező­dött be, és sok életet, Az újtelepen azért a házak 70 százaléka megrongálódott, mert olykor a bombák is célt tévesztet­tek. A Táncsics úton lakott a hen­tes Kállai család, ahol a pince - amelyben a nagymama és há­rom lányunoka húzta meg ma­gát —, telitalálatot kapott. Nem csak az óvóhely, hanem a lakás is. Másokat, mintT. Lászlót a föld temette be, és megfulladt. Hege­dűs Jánosék portája végére is esett egy kisebb bomba. Egy-egy bombázás után kezek, lábak, em­beri testek lógtak a közeli fákon, mint szörnyű díszek. Amikor bejöttek az orosz csapa­tok, a nagyapjánál rendezték be a főhadiszállást. Legalább is né­hány napig. A nagyapa maradha­tott, de a többieknek menni kel­lett, mert az egész épületbe orosz tiszteket szállásoltak be. Egy őr­nagy a nagyszobába a lovát is be­köttette, és a paripa az üveg nél­küli ablakon tekintgetett a világ­ra. Mindig németeket kerestek, és mivel azok már akkorra eltűntek, vittek, amit találtak. A pulykákat golyószóróval terí­tették le, és János nagyanyjának azonnal sütni-főzni kellett nekik. Hogy a művelet gyorsabban ha­ladjon, néhány orosz, ukrán nő is segített neki. A szárkúpokat pedig szuronnyal átdöfködték, így találták meg azt a 100 liter bort, amelyet a nagyapja jobb időkre tett el. A lovakat mindig el­vitték, kellettek húzni a lövege- ket, ágyúkat, és a nagyon kime­rülteket otthagyták. A németeken kívül mindig „hajtották” a nőket, és ez alól csak úgy menekülhetek meg a lányok, asszonyok, hogy rongyokba öltöz­tek, bekormozták az arcukat, a ha­suk alatt a szoknyát paradicsom­mal kenték be. Pár nap teltével el­ment az első csoport, és újabbak jöttek. Amit lehetett, ők is vittek. Amikor elvonult a hadsereg, visz- szamerészkedtek a megmaradt házaikba az emberek. Mindenfe­lé kosz, trágya, büdös volt, ráadá­sul élelem sem sok maradt. A fő táplálék a kukorica lett, ebből ke­nyeret, görhét sütöttek, sőt egye­sek bort is csináltak belőle. Sok férfit elvittek málenkij robotra, volt, aki sose jött haza. Hegedűs József visszaemléke­zéseit papírra vetette, és a sze­mélyes beszélgetésen kívül ab- ból is csemegéztünk. A háborút úgy vészelte át családja, hogy csak egy rokonuk halt meg. Tradíció náluk a fogathajtás fontos Tizenötödik alkalommal rendezik meg a napokat Évről-évre egyre nagyobb érdek­lődés kíséri Jászkarajenő egyik legjelentősebb eseményét. Ez már nemcsak a Közép-Magyar­országi Regionális bajnokság döntője, hanem a Magyar Köz­társaság „B” kategóriás Fogat­hajtó Bajnoksága is. Idén szere­pel mellette „A” kategóriás ver­seny is kettes- és négyesfogatok részére. Az idén már tizenötödször megtartott rendezvény szeptem­ber 18-án, reggel kezdődik, és 20-án délután zárul. Az első nap programjában kilenc órától a díj­hajtás és a fogatszépségverseny meghirdetése szerepel. Szomba­ton tíz órától kezdetét veszi a ma- ratonhajtás, majd délután há­romtól a fogatok felvonulása kö­vetkezik. A versenyzőket és a vendégeket ezután köszöntik a A falu életében fontos ez az esemény palya istván Kálmán, a tele­pülés polgármestere elmond­ta, hogy a rendezvény nagyon fontos a falu életében, ugyan­is ilyenkor mindig sok vendég érkezik és kedveli meg fász- karajenőt. Később ezek a lá­togatók gyakran visszaérkez­nek, barátságokat kötnek a helybéliekkel, és tovább vi­szik a település jó hírét. művelődési háznál. A felvonulás pontos útvonala a település hon­lapján is megtalálható. Vasárnap az érdeklődők meg­tekinthetik ifj. Baranyai Antal, Lovakról képekben című fotóki­állítását, a helyszínen felállított sátorban, majd kilenc órától az amatőr akadályhajtással meg­kezdődik az aznapi verseny. Ti­zenegy órától az akadályhajtás­ban már a profiké lesz a fősze­rep. Ebédidőben pedig szórakoz­tató műsorokkal színesítik a szervezők az eseményt; Fellép többek között Kegye János pán­sípművész, a Karai csikósok, va­lamint lesz kishuszár-toborzó a jászfényszarui Huszár Bandéri­um közreműködésével. ■ S. L. Felújíthatják a füredi hivatal egyik épületét A Tisza-tó 2005 Nonprofit Kft. nyáron felmérte a tiszafüredi Polgármesteri Hivatal B épület homlokzati nyílászáróinak álla­potát. A felmérést az tette szük­ségessé, hogy a gyámhivatal iro­dájában lévő ablakszárny bezu­hant az irodába, ahol az ügyfél- fogadás is zajlik. Mindezt az ab­lakszárny teljes elkorhadása okozta. A felmérés szerint a nyí­lászárók cseréjére van szükség. A munkálatokhoz négy ajánla­tot kértek be. A CTSZ Kft. aján­lata bizonyult a legkedve­zőbbnek. A forrást maximum 9 millió forintban a 2009. évi költ­ségvetésben biztosítják. A határ­idő december 31. A munkáról testületi ülésen döntenek. ■ Házi kedvencek. A Tiszaderzsen élő Oláh Jánosné, Marika néni szereti a cicá­kat, ezért a sajátjuk mellé még a szomszédból is befogadott kettő aprósá­got. A szomszédok ugyanis ritkán térnek haza, így örömmel vették kedven­ceik gondozását. Képünkön a nyugdíjas háziasszony dédelgeti a kiscicákat. é

Next

/
Oldalképek
Tartalom