Új Néplap, 2009. szeptember (20. évfolyam, 204-229. szám)

2009-09-08 / 210. szám

4 ÚJ NÉPLAP - 2009. SZEPTEMBER 8., KEDD TÜKÖR Macskát is ettek a rabkoszt mellé történetek Péter Ferenc nehezen mesélt a világháború viszontagságairól Ifj. Péter Ferenc édesapjának három fotóját mutatja. A bal oldali 1948-ban, még a hadifogság idején készült, a középső ötven, a jobb oldali nyolcvan­nyolc esztendős korában — halála előtt fél évvel — örökítette meg. Embert próbáló időszakot élt át, amire nem szívesen emlékezett az idős férfi. A leendő inkubátorház mocsaras helyén törmelékhalom áll Olvasóink jelezték, hogy hóna­pok óta több tonna szemetet hor­danak a szolnoki Gima ipari lo­gisztikai parkba. A Nagysándor József út és az Újszászi út kö­zött álló gazdasági területet mű­ködtető kft. első emberét, Koós László ügyvezető igazgatót több­ször is megkerestük már ez ügy­ben, akitől — örökös elfoglaltsá­gára hivatkozva—nem kaptunk érdemi információt. Annyit megtudtunk - korábban meg is írtuk, illetve az Észak-alföldi Re­gionális Tanács honlapján is megtalálható —, hogy a Gima Szolnok Ipari Park Kft. 324 mil­lió forintot nyert el ez év elején - a cég a támogatást útfejlesz­tésre és közműberuházásra, il­letve egy több épületből álló tár­sas vállalkozói ház megépítésé­re fordítja. Ezért tartottuk mi is furcsának, hogy a területen egy­előre nem inkubátorház létesül, hanem egyfajta hulladéklerakó helyszíne. ■ Ottjár tünkkor mi is meggyőződhettünk arról, hogy a területre hordják a szemetet. Ottjártunkkor mi is meggyő­ződtünk arról, hogy nehézjár- művekkel hordják az ipari park­ba a szemetet. Az Újszászi úton egyébként már létesült egy épí­tési törmelék-feldolgozó és -hasznosító rendszer. A Restone Kft. által a legjobb technikával működtetett lerakó uniós támo­gatással 600 millió forintból va­lósult meg, a „sitteket” mégis a Gimához szállítják. A Közép-Tisza Vidéki Környe­zetvédelmi Felügyelőségnél megtudtuk, hogy a Gima ipari park területén nem működik semmiféle hulladéklerakó. Mint arról Majzik Ibolya hulladék­gazdálkodási osztályvezető ér­deklődésünkre beszámolt, az ipari parkban területfeltöltési céllal hulladékhasznosítás tör­ténik, ez pedig a szakmában nem ugyanaz a kategória, mint a „hulladéklerakó” minősítés. Mindenesetre meglehetősen furcsa, hogy a Gima ipari park­ban beígért beruházás egyelőre úgy tűnik, hogy még várat ma­gára. Természetesen fenntartjuk, hogy továbbra is várjuk Koós László válaszait a már korábban feltett kérdéseinkre! ■ Akik igazán benne voltak a sűrűjében, azok nem szívesen beszélnek róla — vallotta idősebb Péter Fe­renc, aki jómaga is átélte a második világháború szörnyűségeit. Fia, ifjabb Péter Ferenc mesélt édes­apja rabtörténeteiből. Németh Gergő Idősebb Péter Ferenc 1920. már­cius 21-én látta meg a napvilá­got. Evilági harcát már édesany­ja hasában megkezdte. Történt ugyanis, hogy állapotos édes­anya egyedül maradt - mivel édesapja hadifogságba esett az első világháborúban — beseny- szögi szélmalmukban. 1919-ben a román megszállók elérték a települést, s a malomban akar­ták megőröltetni az általuk rek- virált kukoricát puliszkaliszt­nek. Mivel szélcsend volt, ez le­hetetlen lett volna, ám a romá­nok azt hitték, a terhes asszony el akarja szabotálni a dolgot. Vé­gül a malom elé állították és agyon akarták lőni, ám egyik tisztük parancsára végül jobb belátásra tértek. A Péter családot később sem I kerülték el a viszontagságok. A jj fogságból visszatérő apát, 1st- | vánt halálos baleset érte 1937- ben. Mivel Ferenc híján a többi gyermek addigra már kirepült a családi fészekből, ő volt, aki ott­hon az édesanyjának segédke­zett. Emiatt egy évet halasztott is a kereskedelmi iskolában, ám végül leérettségizett. Ezt követő­en huszonegy évesen bevonult. Lövész lett Berettyóújfalun. A sorkatonai szolgálat akkoriban két év volt, úgy számolta, '43 ja­nuárjában hazamehet, ehelyett a keleti fronton találta magát, a szétvert második magyar hadse­reg utánpótlásaként. — Édesapám nagyon keveset mesélt a második világháború­ról - mondta el ifj. Péter Ferenc.- Akkora trauma volt ez a szá­mára, hogy amikor szóba került, küszködve emlékezett vissza, szinte újraélte az egészet. A bor­zasztó dolgokat mindig kihagy­ta az elbeszélésből, mint mond­ta „ne akarjátok tudni”. A hadi­fogságban eltöltött négy és fél év alatt az orosz konyhanyelvet tö­kéletesen megtanulta. Csendes, szűkszavú ember volt világéleté­ben, ám valamiért, ha úgy hozta a sors, nem magyarul, hanem oroszul káromkodott. Mint mondta, olyankor volt rájuk jó világ a fogságban, amikor beta­karításnál kellett dolgozniuk. Fő­leg akkor, amikor krumplit, vagy cukorrépát kellett felszedni. Ezt nyersen is meg tudták enni, illet­ve a zsebükben el tudták dugni, később pedig a csajkájukban mennyei csemegét varázsoltak belőle. Az őrök se voltak sokkal jobb koszton, ők is lopkodták a termést táplálékkiegészítés gya­nánt. Egyébként a rabok között állandóan az evés volt a téma. Plusz húshoz például úgy jutot­tak, hogy a táborban rágcsáló­kat — egeret, patkányt — vagy macskát fogtak. Akadt, aki nem kért az eledelből, viszont az éh­ség előbb-utóbb mindenkit rá­vitt, hogy ilyeneket egyen. A fog­lyok egy részét az éhség, a töb­bit pedig a flekktífusz tizedelte. Feri bácsi és társai először az ukrán partizánok fogságába ke­rültek. Elvették tőlük a fegyverü­ket, felsorakoztatták őket a folyó­parton, le akarták lőni mindany- nyiukat. Végül egy partizánpa­rancsnok utasítására csak a né­meteket lőtték le, a magyarokat elengedték, azt mondták nekik: „menjenek haza és soha ne jöj­jenek vissza”. A megmenekült amikor Feri bácsi végre '48- ban Debrecenbe ért, hadifo­goly-igazolványt, illetve némi útravalót kapott. Utóbbi egy kis kenyeret, valamint fél kiló- nyi kockacukrot jelentett. Volt, aki már nem bírta és megette az egészet, Feri bácsi viszont hazavitte az édesanyjának. Hozott magával egy képet is, csapat egy jó hónapot bolyongott a nagy pusztában, mire orosz ka­tonákba botlottak, akik elfogták és a Dnyeszterhez közeli Horo- gyenkába vitték őket. Feri bácsi innen Voronyezsbe, majd ké­sőbb Moszkva mellé került. Utóbbi helyen egy gyárban dol­gozott, itt öntvényeket reszeltek. Többszöri hitegetés után aztán 1948-ban azt a hírt kapták, hogy ami a fogságban készült. Ezen zakóban és magas nyakú pu­lóverben pózolt. E KÉT RUHADARABOT a rabok egymásnak adogatták. A kép pedig megtévesztésként ké­szült, hogy ne látszódjon, mi­lyen rossz körülmények kö­zött tartják a foglyokat az oroszok. hazaengedik őket. És tényleg: vo­natra tették őket, s meg sem áll­tak velük Máramarosszigetig. Itt három nap karantén után to­vábbmehettek Debrecenbe, ahol újabb fertőtlenítés várt rájuk. In­nen már ki-ki egyenként mehe­tett haza a szeretteihez. Feri bá­csit az édesanyja várta Szolno­kon, az alcsi állomáson.- Apuka még idősen is, ha aludt, akkor is képes volt egy pil­lanat alatt felpattanni az ágyról —folytatta ifj. Péter Ferenc.—Ül­ni is mindig kihúzva ült, ha ész­revette, hogy görnyed, erőt vett magán és újra úgy ült, mint egy szálfa. A hadifogság a testén ma­radandó nyomokat hagyott. Egy fáradt repesz miatt három he­lyen —az ajka fölött, a gerincosz­lopa mellett és az oldalán, a bor­dájánál - hegedt sérülés látszó- dott. Az ujján az összes köröm megfagyott, csak csípőfogóval tudta levágni azokat. Hazavitte az ajándékba kapott cukrot Fúrnak, faragnak a régi kápolnában felújítás Ismét lehet hitélet a közel háromszáz éves épületben Egyedülálló energiafarm jön létre Abonyban Felújítják a villanyhálózatot a szolnoki Xavért Szent Ferenc ká­polnában. Mint a SZ0U0N.hu hírportál beszámolt róla, nyáron felújítási munkák kezdődtek a megyeszékhely egyik legrégebbi épületében, amely érinti a padló­zatot, a külső és belső burkolatot. Tegnap aztán elkezdődtek a villanyhálózat korszerűsítési munkái is.- Ezt teljesen ingyen vállalta a Kápolna úti Nagy József és Társa Kft., ami igen dicséretes és példa értékű ebben a nehéz gazdasági helyzetben — mondta lapunknak Szűcs József, a kápolna alapítvá­nya kuratóriumának tagja. A több százezer forint értékű munkák során minden vezeté­Javában folynak a villanyszerelési munkák két kicserélnek. A villamossági szaküzlet a tervezéstől a kivite­lezésig besegít, a munkákkal na­pokon belül végeznek. A felújítást követően szeretné­nek új padokat betenni a kápol­nába, mert a régiek már meglehe­tősen rozzant állapotban vannak. Szűcs József ugyanakkor aláhúz­ta, feltétlenül fontos lenne egy na­gyobb léptékű állagmegóvás, kü­lönben tönkremegy a kápolna. Hogy a város dísze legyen az épü­let, további támogatást várnak. Az 1733-ban épült kápolná­ban újra szeretnék indítani a hit­életet. Az erre vonatkozó elkép­zelést támogatásáról biztosította Beer Miklós püspök és Máté György szolnoki esperes is. ■ Egyedülálló energiafarm megva­lósítása zajlik az Abonyi Mező- gazdasági Zrt.-ben. A képződő szarvasmarha szerves trágyát részben fermentálóban, részben pedig biogázüzemben dolgozzák fel. A fermentáló üzem 2008-ban elkészült, és üzemel is. A végter­mék nagy tápértékű humusz, amelyet értékesítenek - írta az Agrárhírek.hu. A biogázt energi­aként hasznosítják. A biogázüzem és az erőmű együttesen 650 millió forintba kerül. A keletkező hulladékhő­vel a későbbiekben üvegházakat terveznek fűteni. Emellett a bio- etanol-üzemben is számítanak a hulladékhő egy részének hasz­nosításával. A bioetanol-üzem pályázatát a közeljövőben nyújt­hatják be, már készek a tervek. A beruházás tervezett bekerülé­si költsége 600 millió forint, en­nek 40 százaléka támogatás. A bioetanol döntő hányada erőmű­be kerül, ahol villamos energiá­vá alakítják át. Kisebb részét pa­lackozzák és kereskedelemben értékesítik. A melléktermékek felhaszná­lására egy 120 kocás sertéstele­pet és egy tejfeldolgozó üzemet is terveznek. Az energiafarm azért különleges, mert nem ke­letkezik melléktermék, csak ér­tékesülő társtermékek, amelyek vagy telepen belül kerülnek hasznosításra, vagy pedig pia­con értékesíthetők. ■ t n *

Next

/
Oldalképek
Tartalom