Új Néplap, 2009. augusztus (20. évfolyam, 179-203. szám)
2009-08-05 / 182. szám
I ÚJ NÉPLAP - 2009. AUGUSZTUS 5., SZERDA TÜKÖR Szoknyás, fejkendős tiszazugi gyilkosok sorozat Összesen huszonhat lányt, asszonyt ítéltek el a példa nélkül álló arzénos perben Sorozatunk megtörtént gyilkosságokat elevenít fel. Egészen pontosan ma sem tudjuk, hogy 1912 és 1929 között hány ember szenderült jobblétre arzén okozta mérgezés miatt, de az tény: 162 esetben történt a régebben eltemetett elhunytak kihan- tolása. Döbbenetes, ho^y a tettek elkövetői két kivétellel mind lányok, asszonyok vokak. Még találtunk egy szemtanút, azután a régi, elsárgult iratok között a kihallgatási jegyzőkönyveket lapozva kerestük a válaszokat. A munkában komoly segítséget kaptunk a Jász- Nagykun-Szolnok Megyei Levéltártól, a megyei főügyészségtől, különösen dr. Varga Árpád megyei főügyészhelyettestől. Több, eddig sehol nem közölt adatot, titkot adunk közre. 8. Fazekas Gyuláné nagyrévi háza. A bábaasszonynak döntő szerepe volt a méreg előállításában. Ő maga marólúgot ivott, hogy elkerülje a felelősségre vonást. D. Szabó Miklós Varga Mihályné, született Sü- lye Mária előtt egyszer kijelentette:- Hallod-e Mari! Pénz, sok pénz, ezer pengő kellene nekem, hogy bírjam fizetni az ügyvédet. De hiába segítettem mindenkin, rajtam senki se segít. De majd felrázom az abroszt, belefér abba fél Nagyrév! Ezzel minden bizonnyal arra célzott, hogy annyi embert eltett láb alól, segített a halálba, hogy lesz mit beszélni a bíróság előtt. Nem lett. Mert az igaz, egyszer harmadmagával együtt rövidebb időre őt is letartóztatták, de mivel odabenn véd-és dacszövetséget kötöttek, hogy egymás ellen nem vallanak egy kukkot sem, ezért a hatóságok egyet közülük - aki a bábaasszony volt —, cselből kiengedték. Miközben kapcsolatait, emberi érintkezéseit titokban detektívek figyelték. Nem hiába, mert alig telt el két hét, és két kakastollas már jött is érte, hogy házkutatást tartsanak nála. Még kinézett a vastag, ma is meglévő deszka- kerítés felett az utcára, és amikor látta a komótosan feléje ballagó, szuronyos járőrt közeledni, berohant. Mire a csendőrök a kapuhoz értek, a kút mellett feküdt, és hörgött. Akkora adag marólúgot ivott, hogy a gyorsan riasztott orvos sem tudott rajta segíteni, és 1929. július 19-én reggel fél kilenc után rajta is hatott, az általa már másoknál többször alkalmazott méreg. Sokszor emlegetett mondása volt:- Nem szereted? Segítek rajtad, adok olyan szert, amitől elcsendesedik, és ha száz orvos nézi, akkor se derül ki semmi! Ezt a véd- és dacszövetséget sajátos módon főleg a nagyrévi és környékbeli nők ismerték, ami érthető is. Hiszen a bábaasz- szony gyilkolási ösztöne, tevékenysége elsősorban itt valósult meg, és főleg a férfiak ellen irányult. Ugye az is mond valamit, hogy a tizenkét tárgyaláson végül is bűnösnek tartott és elítélt huszonnyolc személy közül két férfi és huszonhat nő volt.!. A szembesítések során temérdek helyi és környékbeli lakost kihallgattak, köztük az akkor 59 éves nagyrévi Sülye Mihályt is Fazekasné ügyében. Sülye úr földműves volt, köztiszteletben álló személy, két gyermek édesapja. Jellemző a vallomása, hogy főleg a férfiak mit sem tudtak a bábaasszony sötét üzelmeiről, hiszen a mérgezéseket legtöbbször a nőkkel beszélte meg. Sülye Mihály vallomása „Mindig Nagyréven laktunk — kezdte Sülye úr a vallomását — és 1926 óta községi tanácsos vagyok. Másoktól hallottam, hogy néhai Fazekas Gyulánét úgy nő, mint férfi betegekhez, beteg állatokhoz sokszor szokták hívni. Tőle tanácsokat kértek, és a betegeket vele kezeltették. Néhai Fazekas Gyuláné az én lakásomtól nem messze lakott, és olykor említést tett arról is, hogy hívták egyik vagy másik beteghez: állítása szerint, hogy gyógyítsa meg azokat. Hogy néhai Fazekas Gyuláné méregkeveréssel foglalkozott vagy méregkeverésben részes, erről suttogni senkit sem hallottam. Az én házamnál Róza nevű lányom gyermekének születése alkalmából, mint bábaasz- szony járt. Ezen eseten kívül az én házamnál betegkezelés végett meg nem fordult, egyébként többször találkoztam, és beszéltem vele. Mindaddig, amíg 1929 nyaráig mérgezéses esetekről bárkik suttogtak vagy gyanakodtak volna, nem hallottam arról, hogy néhai Fazekas Gyuláné méregkeverő volt, vagy azzal foglalkozott ” - állította Sülye Mihály abban a vallomásában, amelyet 1930. július 26-án tett Tiszafóldváron, a Budapesti Királyi ítélőtábla által elrendelt bizonyítás-kiegészítő tanúkihallgatásán. Hogy az apróságok és a csecsemők sem voltak biztonságban, bizonyítja, hogy Zoliéi Erzsébet 1 hónapos lányát is megmérgezte 1927. október 6-án. Sőt, magzatelhajtást is végzett 1920- ban Mesterszálláson. Több tanú vallomása szerint egy idő után főleg csak árulta a mérget. Valószínű azért, mert a gyilkos szer, az arzén hatását nagyon is jól ismerte, bár eleinte hencegett azzal, hogy ezt 200 orvos sem mutatja ki, később bebizonyosodott, nincs igaza. Éppen ezért egyre jobban rettegett attól, hogy mint annyi minden a világon, ez is előbb-utóbb kiderül. Ezért aztán később már arra nem nagyon vállalkozott, hogy még a mérget is saját maga adja be, és ezzel a bőrét még jobban vásárra vigye. Egyébként a méregért elfogadott rozsét, pénzt, terményt, lisztet, zsírt, szalonnát, tojást. Az is érdekes előzmény, hogy 1923-ban a vele együtt élő ifjú Nagy Károlyt is meg akarta mérgezni. Sőt, meg is mérgezte! Mégpedig úgy, hogy az arzént a vadászatról fáradtan hazatérőnek bablevesben adta be. Szerencsére a bekanalazott levest a férfi percek alatt kihányta. A tett elkövetését egyébként később nem tagadta. A lánya, Fazekas Mária is bábaasszony volt, és a periratok szerint foglalkozott azzal is, hogy csecsemőket mérgezett meg. Ezért első fokon tíz év fegy- házat kapott. A fellebbezések során a magasabb fokú bíróság az ítéletet felfüggesztette, mert több tanú állítólagos vallomását nem fogadták el. Azért sem, mert amikor a kikérdezések történtek, akadtak tanúk, akik akkor még kiskorúak, 12 évesek voltak. Ugyanakkor elhangzott az is, hogy egy csecsemő azért halt meg, mert az ifjú bábaasszony a születése után úgy fektette le, hogy a gyermek szájüregében lévő váladék a légcsövet elzárta. Hogy a panaszoknak azért lehetett valamilyen alapja Fazekas Máriával szemben, az is igazolja, hogy hiába mentette fel a fővárosi ítélőtábla a bábaasszony lányát, a megyei alispán végül is hivatalvesztésre ítélte. Gondolom, ebben az ítéletben kimondva, kimondatlanul az is benne foglaltatott, hogy neki volt az édesanyja a méregkeverő nagyrévi bábaasszony. Az is furcsa, hogy erről a temérdek mérgezésről a lánya állítólag semmit sem tudott. Ennek ellenére úgy tűnik, Nagyrévnek elege volt a rokonságban lévő bábaasszonyokból, Fazekas Gyuláné után már a lánya nem fért a helyi képviselő-testület, illetve az akkori megyei alispán kegyébe. Saját anyját sem kímélte Gúnya Józsefné is csak Putri Panniként emlegeti, mert a falu egy olyan kis melléképületében laktak, amely inkább hasonlított putrira. A megyei levéltárban őrzött periratok olykor iszákos, máskor rosszindulatú, bosszúálló nőnek emlegetik Pannit, pontosabban fogalmazva Bukovinszki Jánosné, született Sebők Annát. Eredetileg Cibakházáról kerültek Nagyrévre. Hárman éltek a családban: a legidősebb, özvegy Antal András- né, a nagymama. Azután korban következett Anna, a lánya, meg egy nagyobbacska lány, unoka, aki Annáé volt. A legidősebbik asszony, a nagymama koldulásból tartotta fenn magát, ami azért is érthetetlen, mert volt egy jókora szőlője, amelyet Panni lányára íratott. Olykor hangoztatta: mivel ha felönt a garatra, durván bánik vele, üti, veri, ezért gondolkodik azon, megmásítja a végrendeletét, és a másik lányára hagyja. Természetesen ez olaj volt a tűzre, hogy oda lesz, más nevére kerül a szép darab, jól termő szőlő. Ezért Bukovinszkiné, akarom mondani Putri Panni a tettek mezejére lépett. Az egyik nap ar- zénes, lekváros kenyérrel jól megetette az anyját, majd azzal búcsúzott, hogy taligával elmegy a folyópartra, rozsét gyűjteni. Legalább is ezt állította a lányának. Mire bő három óra múlva hazajött, a lány ezzel fogadta:- Nem tudom, mi van szegény mamával, de azt hiszem, nem lélegzik. Nehéz is lett volna lélegeznie szegénynek, mert az arzénos, lekváros kenyér megtette a hatását. Közben nagy köd ereszkedett a környékre, így a két nő egy éjszakát halott anyjuk, nagyanyjuk mellett töltött a putriban. Szépen beágyazták a dunnába, mintha aludna. Másnap feloszlott a köd, és este teljesen meztelenre vetkőztet- ték az öreg mamát, aki testes asszony lévén már menni se nagyon tudott. Felrakták a taligára, rőzsével fedték el, és letolták az élő Tiszára. Nagy keservesen a süppedős, latyakos, felázott talajon a vízig elvonszolták, bár időközben az áramlás kétszer is a part felé sodorta. Ezért Panni térdig belegázolt a jéghideg folyóba, és onnan egy nagyobb bottal még beljebb taszította a holttestet: vigye a sodrás Isten hírével... Vitte is, egészen Csongrádig. Másnap Panni elment Hangyá- si Béla cibakházi jegyzőhöz, hogy előző este eltűnt az anyja, és ha valami történne vele, nem vállalja ezért a felelősséget. Persze arról bölcsen hallgatott, hogy a tett elkövetése előtt tíz nappal - mint utólag kiderült - a cibakházi vásáron szerezte be a mérget. Sőt, még azt a mondatot is odavetette az árusnak: az anyám csak még egyszer kolduljon, nem fog többé ilyet tenni. Menteni a menthetőt Aztán az is bosszantotta: mi lesz, ha az anyja egyszer mégis felbontja a korábbi végrendeletét, és a sok verés, szidás miatt nem Pannira, hanem a másik lányára íratja a szép szőlőt. Hogy azután mentse a menthetőt, nem átallotta azt állítani a bíróság előtt, hogy a másik lánya férje, szóval a veje vette és adta be a mamának az arzént. Ennek ellenkezőjét vallotta az unoka meg az utólag felkutatott árus, akit utólag szintén perbe fogtak a méreg árusítása miatt. Ami még ide tartozik: végül is Putri Panni a börtönben fejezte be életét. Ha egy kissé megkésve is, de beindult az igazságszolgáltatás gépezete. Elvégre be kellett mutatni országnak, világnak, hogy ilyesmit nálunk büntetlenül nem lehet csinálni. Még egy vesztes világháború után sem! Mindezek igazolására egy fő- ispáni rendelet is megjelent, amelynek az volt a lényege, hogy Nagyrév, Tiszainoka, Tiszakürt községekben az orvosi kezelés nélkül elhalt egyének haláleseteinek az okát a területileg illetékes orvosok igyekezzenek kideríteni. A köztudatba pedig menjen át, hogy az orvostudomány ilyen esetekben is kideríti az elhalálozás körülményeit. (Folytatjuk)
