Új Néplap, 2009. augusztus (20. évfolyam, 179-203. szám)

2009-08-26 / 199. szám

uevezeiu in. cmuub diuii vdbdiunidiuK, ieiiuenieiui\. arcíóideje2009.aUg.25-tőiszept. 15-ig.

ÚJ NÉPLAP - 2009. AUGUSZTUS 26., SZERDA

TÜKÖR

13

N

V)

[/> 5

öl

SÍ

z r

in - E '

UŰ >

n 2

J.s

25

9 - ‘

§f

w

Szoknyás, fejkendős tiszazugi gyilkosok

sorozat Összesen huszonhat lányt, asszonyt ítéltek el a példa nélkül álló arzénos perben

Sorozatunk megtörtént gyilkosságokat elevenít fel. Egészen pontosan ma sem tudjuk, hogy 1912 és 1929 között hány ember szenderült jobblétre arzén okozta mérgezés miatt, de az tény: 162 esetben történt a régebben eltemetett elhunytak kihantolása. Döbbenetes, hogy a tettek elkövetői két kivétellel mind lányok, asszonyok voltak. Még találtunk egy szemtanút, azután a régi, elsárgult iratok között a kihallgatási jegyzőkönyveket lapozva kerestük a válaszokat. A munkában komoly segítséget kaptunk a Jász-Nagy- kun-Szolnok Megyei Levéltártól, a megyei főügyészségtől, különösen dr. Varga Árpád megyei főügyészhelyettestől. Több, eddig sehol nem közölt adatot, titkot adunk közre.

D. Szabó Miklós

— Ennek ellenére én meg azt állítom, nem ez, nem a gyilkosság, sem a kötél meg az arzén a feszültségek elintézési módja...- Lehet, de akkor olyan világ volt, hogy egy ekkora helyen, mint Nagyrév, se patika, se orvos. Ráadásul a vagyon, a juss, az örökség számított az előrelépés egyetlen lehetőségének. Ezek akkoriban az emberi életnél is többet értek. Később jött a szocializmus, az állam mindenben segítette a családokat. Most meg valahogy úgy érzem, hogy visszatért a száz évvel ezelőtti módi, mert minden a pénz körül forog. Egyre többet és többen ölnek, rabolnak, nemcsak vagyonokért, hanem akár néhány száz vagy ezer forintért is. Csak most már nem arzénnal. Szerencsére nem nálunk, a faluban.

Kezet fogtunk, és elmenőben még odaszól:- Ha már így elbeszélgettünk, meghívom egy fröccsre. Nem lesz benne arzén, garantálom! - és a társával együtt olyan kereket nevet, hogy majd elgurul.

A csodálatos, emeletes iskola hibáit a közelmúltban kijavították, így már a váratlanul érkező esők sem juthatnak be az épületbe. Viszont a létesítménynek akad egy újabba baja: egyre kevesebb a diák.

A legnagyobbakat, a nyolcadikosokat kerestük föl, akik azon a napon annyian voltak, hogy egy kéz ujjai elegendőek voltak megszámlálásukhoz. Érdekes módon tudtak a mintegy nyolcvan évvel ezelőtti helyzetről.

K. Nikolettnek eredt meg legelőször a nyelve.

—Kémiaórán foglalkoztunk az arzénnal, és tanultunk róla, hogy mérgező. Annyira, hogy kisebb adagokban is végez az emberrel.

— Szerinted miérHtatták meg a nagyrévi és tiszakürti férfiakat a nők?- Főleg két dolog miatt: az egyik a vagyon, a másik a szerelemféltés. De hallottam egy harmadikat is: ha durva, iszákos és a családot rettegésben tartó volt az ember.

— Újra előfordulhat ilyesmi?- Szerintem kizárt dolog, mert van orvos. Aztán nem kell ide méreg, megeszi magától is az ember, mert azt se tudjuk, mit eszünk, iszunk. Nálunk is az volt a divat, hogy nagyanyám, dédanyám még azt sütötte a kemencében, amit a földje termett.

Meg azt vágták le hétvégén, ami a baromfiudvarban kapirgált, élt. Most már az a helyzet, hogy rengeteg a vegyszer, és ez belekerül a földbe, termésbe, húsba, és még csak nem is sejtjük mikor, mit eszünk belőle.

Sz. Ágnes is hozzászólt.

— Én annyit tudok az arzénról, hogy mérgező, legalább is ezt tanultuk kémiaórán az igazgatónőtől. Ma már ilyen légypapírokat nem forgalmaznak a boltok, amilyenek száz éve voltak, a maiakban nem hiszem, hogy arzén van.

sen összeszedett kis vagyon szétaprózódásától. Ezért működött egy természetes szelekció, ha a vártnál több gyerek született. Reformátusként kis- és középbirtokokat műveltek, már akinek ez is jutott. Azután szerelemféltések is sokszor előfordultak, és ez a szer itt is segített. Azután, a háború után sok volt a hősi halált halt után az árva, az eltartásra szoruló, és sokan betegen, rokkantán tértek haza a frontról. így nem csoda, akadt, aki italba menekült. Igen ám, de dolgozni nem tudott vagy nem bírt, így előbb-utóbb ők is valakinek, valakiknek útjába kerültek. És sajnos, volt néhány itteni asszony, aki kevés ellenszolgáltatásért - tüzelőért, pénzért, élelemért, takarmányért - átsegítette őket a másvilágra. Ahogy tapasztaltam, ezt a mai napig nem beszélte ki őszintén magából a falu. Talán mert restellj, szégyellj, szinte el sem hiszi, hogy ezen a gyönyörű helyen ez is megtörténhetett. Nem most, 1910-1929 között.- Ön szerint hány itteni ember volt igazán méregkeverő?

— Ahogy hallottam, esetleg öten-heten lehettek. Az áldozatok száma jóval több, mert akadt, aki több emberrel is végzett.

(Vége)

ben az ottani kisbíró, Kocsis Ferenc lánya.

Köszönetét mondunk neki azért, hogy nehéz járása, közlekedése ellenére sokfelé szívesen kalauzolt bennünket a faluban, megmutatva a bábaasszony, az arzénes per szereplőinek a házait, a régi te mető besüppedt halmait. köszönetét mondunk a megyei ügyészségnek és a megyei levéltárnak azért, hogy hosz- szabb ideig lehetőséget biztosítottak a Szolnoki Törvényszék büntető iratai közül a „Tiszazugi Arzénes Per Iratai” 1929. évi tanulmányozhatóságáért. Mert végül is ezekből született ez a sorozat...

Még ma sem beszéltük ki teljesen múltunknak ezt a részét — állítja Metekovics Jánosné iskolaigazgató

— Szerinted megismétlődhet mindez?- Nem. Azért is, mert meghalnak maguktól is az emberek idő előtt. Annyi a stressz, a méreg a mindennapokban. Ugyanakkor tapasztaltam, ha máshová megyünk, és véletlenül megtudják, hogy nagyrévi vagyok, nemegyszer megkérdezik: az a falu, ahol annyi embert megmérgeztek? És akad, aki még azt is hozzáteszi: lehet ott élni egyáltalán? Mit mondhatnék erre? Mint mindenhol, itt is lehet. Mert itt a családom, rokonságom, ide járok suliba.

Megkerestük az iskola vezetőjét, Metekovics lánosné Lídiát is, aki egyébként matematikakémia szakos tanárnő.- Még a szépanyám, szépapám is itt lakott, szóval ezzel azt szeretném mondani, virtigli idevalósi vagyok. Nálunk, a mi családunkban igenis téma volt ez a fél Európát bejáró „szenzáció”. Mert a vesztes, első világháborút követően Magyarország neve újra az újságok címlapjára került. És vele együtt ez a falu, a mi falunk is. Esténként tátott szájjal hallgattuk nagymamámmal, aki ebben a perben minden embert ismert, hiszen 1888-ban született. Amikor a húszas évek végén kipattant az ügy, javakorabeli asszonynak számított. A fő ok a vagyon meg a szerelemféltés volt, amikor az egyik nő elszerette a másik párját, szeretőjét. Én már mamámtól kisgyerekfejjel megtudtam, hogy a mérgezéssorozat innen, a mi falunkból indult ki. Aztán ahogy ez már lenni szokott, nem állt meg a település határában, hanem Tiszakür- töt, Tiszaugot, Tlszainokát, Tisza- sast, sőt még távolabbi falvakat, községeket, városokat is érintett.- Ön szerint a vagyon meg a szerelem okozta az egészet?- Nemcsak ezek, hanem az emberi tudatlanság, szűklátókörűség is. Az elkövetők között sok volt az analfabéta, a néhány osztályt végző, akik vakon hittek abban, hogy ez a mérgezés sose derül ki. Ráadásul se orvos, se patika, se hitélet nem volt. Szerencsére a mai gyerekek már nyolcadikban megtanulják, hogy az arzén nem játék. Ma is van olyan érzésem, hogy ez a falu úgy istenigazából még nem beszélte ki a múltját, a múltjának azt a részét, amelyet a peranyagok csak tiszazugi arzénes iratokként kezelnek a megyei ügyészségen és a levéltárban. Mert gyönyörű ez a falu, csendes, nyugodt, és ma is mintegy 750 léleknek biztosít otthont. Mint ahogy az is igaz, 1929-ben meg azelőtt sem volt mindenki arzénes tettes, csak egy elenyésző réteg. Ha lehet, tessék ezt is leírni!

Leírom, mert valahol a szívemben nagyon is egyetértek az állítással. Azért még felkeressük fotóriporter kollégámmal a község temetőjét is a település szélén. A mostani, új temetőrész külön van, a másikat, a régi temetőt a természet, a virágok, a

Varga Antal tanár úr jól az okokat és előzményeket

méteres füvek, kisebb-nagyobb bokrok, fák vették birtokba. Közöttük méhek dongnak, a fákon madarak trilláznak. Már nemcsak menni, de eligazodni is szinte lehetetlen: a besüppedt halmok, szúrós akácbokrok, méretes rögök között igyekezetünket látva egy idős néni segít.

— A régi sírokat keresik? Lassan benövi őket a természet. Nekem is pihen itt egy öreg nagyné- ném, de már azt se tudom pontosan, merre a sírja. Halottak naj> ja körül meg ameddig bírok, bemegyek a bozótosba, és bedobok egy őszirózsát, hogy neki is jusson valami. Pedig ezt az arzénes temetőt is ki lehetne takarítani, ha már a mi falunknak ez jutott. Nincs igazam? - néz rám, mintha tőlem várna feleletet.

A gyökerek másik faluba, Tiszakürtre is vezetnek

Tiszakürtöt a tanyavilággal együtt ma mintegy 1 ezer 600- an lakják. A falu oly módon érintett az arzénes perben, hogy ketten a halálraítélt, majd felakasztott asszonyok közül: Szabó Lász- lóné és Csordás Bálintné itt laktak. Persze azért éltek itt mások is, akik érintettek voltak valamilyen formában ebben az ügyben. Özvegy Cseri Lukácsné hófehér hajú, nyolcvan körüli mama, aki teljes szellemi frissességben lakik kis házában, miután a párját, Lukács bácsit két éve elveszítette. Úgy került a faluba, hogy ide jött férjhez.

— Nekem távoli rokon volt az elítélt tiszakürti Cseri mama, az uram többet tudna róla mesélni.- Hogyan él emlékezetében?

— Mint egy kis hajlott hátú öregasszony. Azt mondta a párom, hogy börtönben is ült, mert megmérgezte az anyósát. Pár év után kiengedték, de nem ment simán, mert a főúti, nagy, háromszobás ház, amelyik akkor a második legnagyobbnak számított Kürtön, munkadíjként az ügyvédek kezére került.- Milyen asszony volt az idős Cseri mama?

— Én a harmincas évek végétől

ismertem. Lejárt a kúthoz mosni, aztán libákat őrzött. Amikor a házunk ráment a perre, kiköltözött a szőlőbe, egy házba. Én szinte nem is beszéltem vele, csak köszöntem, pár szót váltottunk, az uram volt a közvetítő. Már nem tudom, mikor halt meg, de arra emlékszem, hogy a harmincas évek végén még élt. És ahogy mondják, bármiről lehetett vele beszélni, de az arzénes ügyet soha nem említette. A párom azt mondta: szégyellte, hogy ezt tette.

Varga Antal tanár úr földrajztörténelem szakos, és hosszabb idő óta szívén viseli a település múltját, így a múlt század eleji arzénes perekről is hallott.- Olyan titok, olyan titkok lap- panganak a háttérben, hogy erről nem szívesen beszél a tiszazugi nép. Egyébként is, ha erről van szó, sokan bezárkóznak. Pedig nem ők, esetleg távoli rokonaik vagy ismerőseik tették azt. Nyugodtan mondhatom, szégyenkezve érik meg még most is a 80-90 évvel ezelőtt történteket.- Mivel magyarázza a mérgezéseket?- A magyar paraszt a nrfúlt század elején görcsösen ragaszkodott a tulajdonhoz. Jelen esetben itt a tulajdont a föld, a szőlő jelentette. Féltek a kínkeserveVégszó gyanánt

gúnya józsefné, született Balogh Mária ebben a témában utolsó szem- és fültanúként, élőként igazán sokat és sokszor megszólaltatott médiaszereplő lett. Míg párja, Józsi bácsi nem nagyon szeret erről beszélni, a felesége kinyitja az emlékezés szelencéjét, és folyik belőle a szó.

Nem először szólaltatták meg, szerepelt már a holland, a japán televízióban, a Duna tévében, több újságcikkben, meg akkor is, amikor főiskolások keresték fel és faggatták, mint eme letűnt kor ma még élő ismerősét, már közel a kilencvenedik esztendőjéhez. Ha már ő volt akkor, azaz 1929-