Új Néplap, 2009. augusztus (20. évfolyam, 179-203. szám)

2009-08-04 / 181. szám

2 MEGYEI TŰKOR UJ NÉPLAP - 2009. AUGUSZTUS 4., KEDD Mibe kerül? Fontos a jó futócipő Ami a kocogáshoz szükséges felszerelést illeti, hatalmas a választék, a lehető legegysze­rűbb tornacipőtől, sima tor- nagatya-pólőtól, a legjobb márkájú futócipőig, nadrágig, lélegző trikóig. A nagy sportszergyártók számos divatterméket készí­tenek, a kocogáshoz szüksé­ges futócipők mindig a vevők kívánságlistájának élén áll­nak. A futást már csak azért is vezető helyre teszik, mert ennek végzése a legegysze­rűbb és egy jó cipőn kívül szinte semmi más nem kell hozzá. Egy jó futócipő legyen könnyű, kényelmes, bírja a kocogással járó kiképzést, használjuk bármilyen tere­pen is. Minden felület, más talpke­ménységű cipőt igényel. Az aszfalt a leggyakrabban hasz­nált felület, amire puha, lég­párnás talpú futócipő kell. Az erdei kocogáshoz közép-ke­mény talp kell. Ha rendszere­sen futunk, fontos, hogy meg­felelő cipőt használjunk, mert a rossz felszerelés sokat árt­hat ízületeinknek, izmaink­nak. A futócipők ára ötezertől akár százezer forintig is fel­kúszhat. A futáshoz az év­szaknak megfelelő ruhát kell viselnünk. Olyan ruhát hord­junk, ami kényelmes, könnyű és megvéd az évszak okozta viszontagságoktól. Nyárra elég egy trikó, vagy póló, míg télen nem árt, ha hőtartó fel­sőt és izommelegítő, rövid vagy hosszú sztrecsnadrágot húzunk. A zoknit sem árt megemlíteni, amelynek kivá­lasztása során lényeges, hogy jól szellőző legyen (négyszáz­ötezer forint közt), de létezik olyan is, ami csökkenti a víz- hólyagképződést is (négy­nyolcezer forintért). Mennyibe kerülnek a futás kellékei? (Ft) Hőtartó felső 4 000-20 000 Sztreccsnadrág 7 000-25 000 Hőtartó széldzseki 4 000-40 000 Futócipő 5 000-100 000 FORRÁS: fl] NÉPLAP-GYtlTÉS Beélesített lövedékek a pályán meleg helyzet Akár a levegőbe repülhetett volna az egész Főiskolai csarnok is Meleg pillanatokat éltek át azok a munkások, akik gőzerővel dolgoznak a szolnoki tiszaligeti műfü­ves pálya és öltözőépület építésén: a munkagép második világháborús, beélesített bombákat for­dított ki a földből. Géléi József Nem is tudják azok a fiatal .és idősebb, profi, illetve amatőr sportolók, szurkolók, hogy mek­kora szerencséjük volt, akik az elmúlt hatvan évben megfordul­tak a Tiszaligeti stadion és a ki­lencvenes években épült egyko­ri Olaj-csarnok területén.- Hihetetlenül hangzik, de cso­daszámba megy, hogy ennyi időn keresztül nem történt tragédia - felelte érdeklődésünkre a terület „gazdája”, a Szolnoki Sportcent­rum műszaki igazgatóhelyette­se, Ábel István. - A fekete sala­kos pálya helyén épülő műfüves játéktér kialakításához terepren­dezést kell végeznie a kivitelező­nek. Ennek során több, nagy mé­retű, elöregedett nyárfát is kivet­tek. Az utolsó sor a salakos pálya Tisza felőli végénél, közvetlenül az Olaj-csarnoknál húzódott. A munkagép kiemelte a hatalmas gyökérzetet, majd megkezdte volna a csöveknek megfelelő árok kialakítását, mikor meghűlt a vér a munkások ereiben. Szám­talan bombának látszó vasdarab került ugyanis a felszínre. Bein­dult a láncreakció, azonnal érte­sítették a rendőrséget, ők a tűz­szerészeket, mi pedig jeleztük a problémát Szolnok város alpol­gármesterének, Szabó István­nak. Eközben a helyszínen zaj­lott a Kun Kupa női kézilabdator­na. A rendező kunhegyesi pol­gármesterrel, Szabó Andrással egyeztetve félbeszakítottuk a rendezvényt, s átköltöztettük a gyerekeket a szakemberek által már biztonságosnak ítélt Tiszali­geti Sportcsarnokba. A kiérkező rendőrök hermeti­kusan lezárták a Tiszaligeti sta­dion területét a gátoldaltól az útig. Két autóval három tűzsze­rész érkezett a „bombák” elszál­lítására, hatástalanítására. — Megdöbbentő volt, hogy alig hetven centi mélyen, összesen 22 darab, 122 milliméteres, má­sodik világháborús tarackos Mikor a munkások megtalálták az ágyúlövedékeket, hermetikusan lezárták a sportpálya környékét. Képünk illusztráció. >. GVORSSZAVAZAS A tarack átmenet az ágyú és a bombavető között A lövegcsalád tervezését a húszas évek végén kezdték el a németországi Rheinmetall gyárban. Az 1918M változat 1935-ben állt hadrendbe. Ez a könnyű tábori tarack volt az általánosan használt tarack a német hadseregben. Lovakkal és járművel is vontatható volt. Az 1918/39 M változatot cső- szájfékkel szerelték fel, és a lö- vegtalp is más lett. Szintúgy az 1918/40 M modellnél, ez erő­sebb csőszájféket is kapott, va­lamint megerősítették a kere­kek rugózását. Ez a változat 1943 tavaszán állt hadrendbe. A tarack átmenet az ágyú és a bombavető mozsár között. a cső hossza (6248 mm) meg­közelítőleg a torkolat átmérőjé­nek tízszerese. Lövedékét ma­gas ívben lövi ki, így fontos szerepet kapott a védelemben. A tarack harci tömege 2040 kg, maximális lőtávja 12 335 méter, lövedék-kezdősebesség: 540 m/s. ágyúlövedéket találtak néhány négyzetméteres területen a szak­emberek. Valami tüzérségi állás lehetett azon a részen, azért volt ilyen sok ott a lövedék, s a kato­náknak nyilván sietve kellett tá­vozniuk, hogy mindent hátra­hagytak. Szemmel láthatóan még a tűzszerészek is leizzadtak, mikor vizsgálatuk során kide­rült, hogy tizenegy be is van éle­sítve. Elmondásuk szerint dara­bonként körülbelül egy kilo­gramm robbanószert tartalmaz­tak, mely akár a talaj remegésé­re is bármikor felrobbanhatott volna. Akkor pedig az Olaj-csar­noktól kezdve az öltözőépületig, a stadionig mindent romba dön­tött volna. A Tiszaligetben természete­sen nem lehetett hatástalanítani a lövedékeket, ezért biztonságos helyre szállították, s valameny- nyit felrobbantották a tűzszeré­szek. Munkájuk ezzel még nem ért véget a helyszínen, ugyanis hétfőn, kedden a teljes sportpá­lyát át kell fésülniük, nehogy va­lahol a játéktér alatt is legyen még szunnyadó ágyúlövedék. A negyedik legtöbbet bombázott település Magyarország földjében ma is tö­megével rejtőznek az éles pusz­tító eszközök. A világháború bombázásai több mint ezer ma­gyar települést érintettek, s gya­korta előfordult, hogy a bombák, lövedékek közül becsapódásuk után sok nem robbant fel. Köz­vetlenül a háború után elkezd­ték ugyan a felderítésüket és ha­tástalanításukat, de már csak mennyiségük miatt sem tudtak máig sem végezni ezzel a mun­kával. Szolnok közlekedési cso­mópont volta miatt kiemelt cél­pontja volt a II. világháború légi csapásainak, 1944. június 2-án például az angolszász légierő 130 nehézbombázója kilencszáz ton­nányi bombát zúdított a városra, amivel az ország negyedik legtöb­bet bombázott tele­pülése lett Szolnok. Erről a kiállítás november 30-ig tekinthető meg a Jász-Nagykun- Szolnok Megyei Levéltárban. SÍ Ön szerint mikor robbant volna fel a lőszer? Ábel Istvánnak villámgyorsan kel­lett dönteni a helyszínen Szavazzon honlapunkon , / ma 16 óráig: SZ0U0N.hu W A szavazás eredményét a holnapi számunkban közöljük. A fővárosba vitték a kuruc virtus hírét Látványos bemutatókkal és ter­mészetesen óriási sikerrel nép­szerűsítette Rákóczifalvát a Rá­kóczi Lovasai Hagyományőrző Egyesület a fővárosban a mi­nap. A belföldi és külföldi turis­ták a budai Várban, az Új Ma­gyarország Vidékfejlesztési Program támogatásával „épült” Hungarofalu keretében ismer­kedhettek Jász-Nagykun-Szol- nok megye újdonsült városával- tájékoztattak a Varsány Kö­zösségi Házban. Nemsokára új­ra Budapesten mutatkozik be a település, augusztus közepén ugyanis a Hungarikum faluban a Sziget Fesztivál közönségével ismertetik meg a kuruc virtust — tették hozzá. ■ Rimóczi Á. Készülnek 3 kopjafák. Kisújszálláson a Horváth-tanya bejáratánál építik a Kunok Emlékparkját, melyben hét kopjafát is felállítanak a szeptemberi átadásra. A kopjafákat már faragja a hét művész. Képünk most a karca­gi Andrási Mihályt örökítette meg. Gyorsan érkezett a segítség tiszajenő Takarmányt vittek a szomszédok a tűzeset után Bajban ismerszik a barát, tartja a mondás. Az örök igazsággal szembesültek Járvás Jánosék, akiknek az összegyűjtött takar­mányuk vált a lángok martalé­kává a napokban. A tiszajenői család udvarán még szinte el sem oltották az égő lucernát és melléképületet, a szomszédok, ismerősök már jöttek és pótol­ták az elveszett takarmány egy részét. A baj szombaton délután há­rom óra körül érkezett. - Uno­kám, aki épp a kecskéket ment ki itatni, vette észre, hogy meg­gyulladt a lucerna. Azonnal sza­ladt és szólt nekem - emlékszik vissza az eseményekre Járvás Istvánná. A hölgy elmondta, a lánglovagok - először a Tisza- kécskei Önkéntes, majd a Szol­noki Tűzoltóság — nagyon gyor­san kiértek és szakszerű mun­kával gyorsan el is hárították a veszélyt. - Addigra azonban már sok - negyven biztosan - szomszéd, utcabéli odajött segí­teni nekünk. Jó érzés volt a baj­ban, hogy lehet számítani a kör­nyékbeliekre. Nem is tudom, ho­gyan köszönjem meg az ismerő­söknek, barátoknak és persze a szakembereknek - tette hozzá elérzékenyülve Járvás Jánosné. A tűzben egyébként több száz kisbálányi lucerna és néhány szalmabála veszett oda. Ráadá­sul a lángra kapó melléképület­ben bennégett a család hat kecs­kéje is.—A sertéseket és a két lo­vat a párom szerencsére ki tud­ta menteni. A megmaradt állato­kat azonban etetni kell, ez volt eszünkben már akkor - mond­ta el a hölgy. Akkor még kérdés volt, hogy honnan lesz takarmány a jószá­goknak. A kérdésre szinte azon­nal érkezett a válasz. A szomszé­dok, ismerősök, barátok rövid időn belül a család segítségére siettek, aki tudott, hozott magá­val némi takarmányt is. - Ez va­lameddig megoldás lesz, hálá­san köszönjük mindenkinek - tette hozzá végül Járvásné. A tűz oka egyébként öngyulladás volt, ami egymillió forintos kárt oko­zott a családnak. ■ Rimóczi Á. t i I

Next

/
Oldalképek
Tartalom