Új Néplap, 2009. augusztus (20. évfolyam, 179-203. szám)
2009-08-22 / 196. szám
UJ NÉPLAP - 2009. AUGUSZTUS 22., SZOMBAT TÜKÖR Szoknyás, fejkendős tiszazugi gyilkosok sorozat Összesen huszonhat lányt, asszonyt ítéltek el a példa nélkül álló arzénos perben Sorozatunk megtörtént gyilkosságokat elevenít fel. Egészen pontosan ma sem tudjuk, hogy 1912 és 1929 között hány ember szenderült jobblétre arzén okozta mérgezés miatt, de az tény: 162 esetben történt a régebben eltemetett elhunytak kihantolása. Döbbenetes, hogy a tettek elkövetői két kivétellel mind lányok, asszonyok voltak. Még találtunk egy szemtanút, azután a régi, elsárgult iratok között a kihallgatási jegyzőkönyveket lapozva kerestük a válaszokat. A munkában komoly segítséget kaptunk a Jász-Nagy- kun-Szolnok Megyei Levéltártól, a megyei főügyészségtől, különösen dr. Varga Árpád megyei főügyészhelyettestől. Több, eddig sehol nem közölt adatot, titkot adunk közre. 14. D. Szabó Miklós A vizsgálóbíró a törvényszék erre a célra kijelölt bírája volt. A legsúlyosabb bűncselekmények, így a gyilkosság esetén a vizsgálat elrendelése kötelező volt. Ekkor az előzetes letartóztatást a vizsgálati fogság követhette. A vizsgálóbíró kihallgatta a terheltet, a tanúkat, szemlét esetleg szakértői vizsgálatot foganatosított. A vizsgálat befejezését a vizsgálóbíró, illetőleg a vádtanács mondhatta ki. Erre a vádló vagy elállt a vádtól, vagy vádiratot nyújtott be. A vádtanács a törvényszék állandó tanácsa, amely három bíróból állt. A vádtanács nem ítélőbíróság (perbíróság) volt, a legfőbb feladatát a vád alá helyezési eljárás képezte, de emellett fel- lebbviteli hatóságként is működött a vizsgálóbíró döntéseivel szemben benyújtott jogorvoslati kérelmeket bírálta el. A vádat, mint közvádat az ügyész képviselte. Akkoriban az ügyészség a bíróságtól elkülönített, közvetlenül az igazságminiszternek alárendelt szervezetként, utasításos rendszerben működött. A következő ügyészi szervek működtek: koronaügyészség a legfelsőbb bírói szint, a kúria mellett. A királyi főügyészség az ítélőtáblák mellett. A királyi ügyészség pedig a királyi törvényszékek mellett. Az ügyészségi megbízottak: ügyvéd, bírósági fogalmazó, köz- igazgatási tisztviselő a járásbíróságok előtt képviselték a vádat. A megbízottak nem voltak az ügyészi szervezet tagjai, esetenként az igazságügyi minisztérium megbízásai alapján jártak el. A vizsgálat befejezése után a vádiratot, a vizsgálóbíróhoz kellett benyújtani, aki azt a terheltnek kézbesítette. A terhelt, vagy a védője a vádirat ellen kifogással élhetett a vádtanácshoz. így indult el a vád alá helyezési szakasz. Ha a vádtanács a vádat nem látta megalapozottnak, vagy megszüntette az eljárást vagy a vizsgálat kiegészítését rendelte el. Ha pedig a vádat rendben lévőnek, megalapozottnak találta, vádhatározattal a terheltet vád alá helyezte. A főtárgyalás a törvényszék előtt zajlott. A bűnvádi eljárás legfontosabb szakaszát jelentette, itt történt a bizonyítás, a vádlott, a tanúk, a szakértők kihallgatása a perbíróság részéről. A bizonyítási eljárás befejezését követte az ügyész vádbeszéde, majd a vádlott, továbbá a védőjének védőbeszéde. Az utolsó szó joga mindig a vádlottat illette meg. Az ítéletet a bíróság kezdetben Őfelsége a Király, az 1920-as években a Magyar Állam, 1931- től pedig a Magyar Szent Korona nevében hozta, és hirdette ki. Az ítélet ellen fellebbezésnek volt helye a felsőbb bírósághoz. Tehát a törvényszék ítélete ellen az ítélőtáblához. A királyi tábla másodfokú határozata ellen semmisségi panaszt lehetett bejelenteni, amelyet a kúria bírált el A kúria előtt bizonyítás nem zajlott, csak azt vizsgálták, hogy a bíróságok megtartották-e a büntetőtörvénykönyv, valamint a büntetőperrendtartás szabályait. így például: Az özv. Holyba Károlyné és társai ellen folytatott bűnügyben a Szolnoki Királyi Törvényszék Holyba Károly- nét-1 rendbeli 'gyilkosság bűntette miatt életfogytig fegyházbüntetésre, Sebestyén Bálintnét felbujtóként elkövetett gyilkosság bűntette miatt életfogytig tartó fegyházbüntetésre, Lipka Pálnét 3 rb. gyilkosság bűntette, 1 rb. felbujtóként elkövetett gyilkosság bűntette, és 1 rb. bűnse- gédi bűnrészesként elkövetett gyilkosság bűntettének kísérletében mondta ki bűnösnek, és ezért kötél általi halálra ítélte. Köteles Istvánét 1 rb. gyilkosság bűntette miatt életfogytig tartó fegyházbüntetésre ítélte. A Budapesti Királyi ítélő Tábla 1931. január 29-én kihirdetett ítéletével az első fokú bíróság határozatát mind a négy vádlott tekintetében helyben hagyta. A Magyar Királyi Kúria 1931. május 13-án kihirdetett ítéletében Sebestyén Bálintné és özv. Lipka Pálné vádlottak semmiségi panaszai, büntetések meghatározását kifogásoló részének helyt adott, e két vádlott büntetését enyhítette, úgy, hogy Lipka Pálné büntetését életfogytig tartó fegyházban, Sebestyén Bálintné büntetését pedig 15 évi fegyházban határozta meg. — A Bartók János csendőr törzsőrmester által alkalmazott kihallgatási cselt az akkori jogászok hogyan ítélték meg? Bár kissé „bizarr” a kérdés, kíváncsi vagyok rá, hogy a mai körülmények között előfordul- hatna-e hasonló eset? —Engedje meg, hogy összefoglaljam azt, amit e körben - szerencsére a teljes iratanyag alapján — meg tudtam állapítani. A csendőrök a mérgezési ügyek gyanúsítottjainak kihallgatásait Nagyréven, az egyik házban végezték. Bartók lános hallgatta ki özv. Holyba Károly- nét, valamint Sebestyén Bálintnét, akiket két napig hiába kérdezett, mert mindent tagadtak. Bartók cselhez folyamodott. A Korabeli kép csendőrökkel, akik a választások rendjét vigyázzák a Békés megyei Belényesen, 1906-ban ház egyik szobájában az ott lévő ágy alá elbújt. Ekkor Holybánét - és Sebestyénnét bevitték a szobába, majd otthagyták őket. A gyanúsítottak beszélgetni kezdtek viselt dolgaikról arra gondolva, hogy csak ketten vannak. Körülbelül 8-10 perc múlva csendőrök kívülről kinyitották az ajtót és két „bizalmi emberrel” - ma hatósági tanúnak neveznénk őket — bementek a szobába. Bartók János ebben a pillanatban kinyúlt az ágy alól és megfogta Sebestyénné lábát, hogy a nők észrevegyék, miszerint a beszélgetésüket kihallgatta. A csel sikeres volt a hatás nem is maradt el, mert a két gyanúsított beismerő vallomást tett, amelyet azonnal írásba foglaltak. A védők a bíróság előtt azzal érveltek, hogy Holybáné és Sebestyénné csendőrségi vallomása bizonyítékul nem használható fel, mert a nyomozó csendőrök a két vádlottat „ravasz fogással, lelki kényszerrel vették rá a beismerő vallomás megtételére.” Az ítélőtábla a kifogásolt eljárásban szabálytalanságot nem talált és megállapította, hogy az a bűnvádi perrendtartás és a csendőri utasítás szabályainak mindenben megfelelt. Az eset korabeli kiértékelése tehát megtörtént. Ehhez csak annyit fűzök hozzá, hogy magam is jót nevettem, amikor a főtárgyalási jegyzőkönyvben a csel konkrét végrehajtását, kiváltképp az asszony lábának megfogásáról és az éppen erre alapozott lelki következményről olvastam. Bár a mai büntetőeljárási törvényünkben sok olyan jogi megoldás található, amelyet a XX. század első felében dolgoztak ki, a hatályban lévő szabályok kizárják az ilyen cselek alkalmazását. A nyomozók manapság sokkal több formai kötöttség mellett végzik a kihallgatásokat. * * * Nem mindenki örül a kíváncsis- kodásnak. Nagyrévi falujárásunk során megállítottuk az utca mai embereit: vajon nekik mi a véleményük az emberöltőkkel korábbi események szomorú históriájáról? Vegyes volt a kép. Varga Ferencné rokonlátogatáson volt a faluban, aki egyébként már nyugdíjas, fővárosi lakos.- Anyai nagyanyám is belekeveredett ebbe az arzénos ügybe, és nem nagyapámat, mert ő meghalt, hanem a második férjét tette el láb alól. A család az ötvenes években ezt úgy mesélte, hogy ennek alapos oka volt. Mégpedig az, hogy a mama társa nagyon kikapós, mulatós, vagy ahogyan akkoriban mondták: kurvás volt. Vett a szeretőinek szőlőt, még pedig kettőnek is. Szegény mama pedig robotolt, fogta volna a pénzt, de hát a párja meg szórta. így nem volt más megoldása. Nem szívesen beszéltek erről később sem a családban, egyébként is leülte a maga éveit. 0 még a hatvanas évek végén élt, és nekem többször megemlítette: szégyelli, de azért tette, mert más kiutat nem talált a húszas évek végén. A második világháború után édesanyám Pestre ment dolgozni a fonógyárba, és én már ott születtem, 1947- ben. Azért az iskolai szüneteket sokszor itt töltöttük a testvéremmel a mamánál. Aki szegény, nagyon megbánta a tettét, de mindig hozzátette: ha nem azt teszi, ő megy el...- Miben adta be a mérget?- Húslevesben. Állítólag a szert Fazekasnétól vette rozséért meg pénzért. Mindig nevettünk, ha nyaranta hétvégeken húsleves párolgott az asztalon: mama, ezt ugye nyugodtan kanalazhatjuk? Ilyenkor bosszankodott egy kicsit, majd ő is nevetett: egyétek, ebben csak jó arzén van... A nagyrévi kocsmában szolid volt az élet, alig iszogattak néhá- nyan. Két borostás képű fföccsöző vendég arca felderült, amikor megtudták, újságírók vagyunk. Az egyik, egy malteros foltokkal dekorált, munkaruhás végül is szóba állt velünk. (Név és fotózás nélkül.) — Nézzék, uraim, én könnyen beszélek, nem nehéz a szívem, mert ide, a faluba csak benősültem a hetvenes években. Mondták is a rokonaim: vigyázz magadra, Sanyi, nehogy téged is megétessenek! Nem étettek meg, mert már leszázalékolt nyugdíjasként végzek kisegítő munkát, ahová kellek. A családban ezt az arzénos ügyet olykor az anyósom emlegette, mert az egész kitalálója, ez a bizonyos Fazekasné nem messze lakott tőle. Szerintem ez az egész gyilkosságsorozat olyan, mint a délibáb: olykor fel-feltűnik a sajtóban, majd hosszabb időre láthatatlan lesz. Szerintem van ennél időszerűbb feladat is: a munka- nélküliség. Éppen azért korosodik a népesség, a fiatalok lassan eltűnnek a faluból. Menjen, nézze meg, ott a gyönyörű iskolánk: emeletes, csodaszép, a falu, Nagyrév büszkesége. Csak egy a baj: lassan kikopnak belőle a gyerekek. Nekem is született kettő, de egyik sem itt lakik, mert a megélhetés, a pénz, a munkahely nagy úr.- De hát az arzénmérgezés-so- rozat is hozzátartozik a faluhoz... — Tudom. Mifelénk, ahol én születtem meg nőttem fel, ott meg Pipás Pista irtotta a férfinépet. Főleg azokat, akik ittak, verték, üldözték a családot. Aztán a dutyiban kiderült róla, hogy nő. Ezzel azt szeretném mondani, hogy ő is eltette láb alól a részeg kötekedőket. (Folytatjuk) m M A jegyzőkönyvekben mindent pontosan rögzítettek
