Új Néplap, 2009. augusztus (20. évfolyam, 179-203. szám)

2009-08-03 / 180. szám

ÚJ NÉPLAP - 2009. AUGUSZTUS 3., HÉTFŐ 13 Szoknyás, fejkendős tiszazugi gyilkosok sorozat Összesen huszonhat lányt, asszonyt ítéltek el a példa nélkül álló arzénos perben TÜKÖR Sorozatunk megtörtént gyilkosságokat elevenít fel. Egé­szen pontosan ma sem tudjuk, hogy 1912 és 1929 között hány ember szenderült jobblétre arzén okozta mérgezés miatt, de az tény: 162 esetben történt a régebben eltemetett elhunytak kihantolása. Döbbenetes, hogy a tettek elkövetői két kivétellel mind lányok, asszonyok voltak. Még talál­tunk egy szemtanút, azután a régi, elsárgult iratok között a kihallgatási jegyzőkönyveket lapozva kerestük a válaszo­kat. A munkában komoly segítséget kaptunk a Jász-Nagy- kun-Szolnok Megyei Levéltártól, a megyei főügyészségtől, különösen dr. Varga Árpád megyei főügyészhelyettestől. Több, eddig sehol nem közölt adatot, titkot adunk közre. A gyilkosságok felbujtója, Fazekas Gyuláné (Oláh Zsuzsanna) nagyrévi bábaasszony már 60 pengőért is árulta a mérget. A csendőrök jövetelének hírére megmérgezte magát. A képen: Fazekasék háza, a nagyrévi utcában. forrás: tankonwtar.hu 6. D. Szabó Miklós Elnök: - Özvegy Beke Mihály- néval kapcsolatban mi a vélemé­nye? Vádlott: - Özvegy Beke Mi- hályné felbujtásában nem érzem magam bűnösnek, mert nem én bujtottam fel férje megölésére, miért is bujtottam volna fel? So­sem mondtam özvegy Beke Mi- hálynénak, hogy mérgezze meg az urát, nem is beszéltem vele. Elnök: — A csendőrség és a vizsgálóbíró előtt erre nézve is beismerő vallomást tett. Vádlott: - Nem tudom, beis­mertem-e vagy sem. Elnök: Elébe tárja a már emlí­tett csendőrségi tényvázlatbani vallomásának ide vonatkozó két bekezdését. Vádlott: - Bekénétől nem kap­tam pálinkát, nem vittem neki mérget, nem is jártam nála. Elnök: - Bekéné is úgy vallot­ta, hogy maga tojást venni ment hozzá. Vádlott: — Nem kellett nekem tojás, nem adtam mérget Beké- nének. Elnök: - Miért ismerte akkor be? Vádlott: - A csendőrök bántot­tak engem, Bartók a karomon megmarkolászott, úgy, hogy két hónapig egyik oldalamon feküd­ni sem tudtam. Elnök: - Ezért tett beismerő vallomást? Vádlott: - Nem tudom, miért ismertem be a csendőrök előtt. Én nem tettem soha beismerő vallomást. Nem tudom, miért vert meg engem Bartók csendőr. Nem tudom, beismertem-e a csendőrök előtt, Bekénének nem adtam semmit, nem tudom, mi­ért ismertem be a csendőrök előtt. Azt sem tudom, hogy miért tettem beismerő vallomást a vizsgálóbíró előtt. Elnök: Elébe tárja a vizsgálóbí­ró előtt 1929. augusztus 4-én tett vallomásának ide vonatkozó ré­szét. Vádlott: — Beke Mihálynénak nem vittem és nem adtam mér­get, nem tudom, beismertem-e ezt a vizsgálóbíró előtt. A vizsgá­lóbíró által felvett jegyzőkönyv­ben lévő aláírás az enyém, azt én írtam. Nem tudom, miért is­mertem be a vizsgálóbíró előtt. Elnök: Elébe tárja a vizsgálóbí­ró előtt 1929. szeptember 6-án tett vallomásának ide vonatkozó részét. Vádlott: - Nem tehetek róla, Bekénének nem adtam mérget, nem jut eszembe, hogy azt mondtam volna a vizsgálóbíró­nak, ha csak félelmemben nem mondtam, mert féltem én, bor­zasztóan. Elnök: Elébe tárja özvegy Beke Mihályné vádlottnak a vizsgáló- bíró előtt 1929. augusztus 4-én tett vallomásának özvegy V. Ta­kács Lajosné vádlottal kapcsola­tos nézeteit. Vádlott: — Nem mondtam Be­kénének, hogy majd hozok olyan orvosságot, amitől a férjét megeszi a fene, nem is vittem neki mérget. Bekénével se jó, se rossz viszonyban nem voltam. Elnök: Elébe tárja özvegy Beke Mihályné vádlottnak a vizsgáló- bíró előtt 1929. szeptember 6-án tett vallomásának özvegy V. Ta­kács Lajosné vádlottal kapcsola­tos részét. Vádlott: - Akármit csinált Beke Mihályné, én nem tudok ar­ról semmit. Én nem ismertem be, és nem is ismerhettem be azt, hogy mérget adtam Bekénének, mert nem vittem neki mérget. Elnök: Ezek után rátér Pápai Ferencné esetére. Vádlott: — Pápai Ferencnét nem bujtottam fel arra, hogy az apósát megölje, nem is adtam neki semmit, ebben sem érzem magam bűnösnek. Hogy erre nézve kihallgattak-e a csend­őrök, azt nem tudom. Elnök: Elébe tárja az 1929. au­gusztus 14-én kelt csendőrségi tényvázlatban foglalt vallomását. Vádlott: - Én Pápai Ferencné- nek nem adtam semmit, sem le­vest, sem légyport. Nem mond­tam neki soha, hogy főzzön va­lami „öreget”, és abba légykö­vet tegyen. Nem tudom, miért írták ezt így a csendőrök, én ezt nem mondtam a csendőröknek. Hogy a vizsgálóbíró előtt mond- tam-e ilyesmit, arra nem emlék­szem. Elnök: Elébe tárja a vizsgálóbí­ró előtt 1929. augusztus 16-án tett vallomását. Vádlott: - Mégsem tudok róla, nekem Pápai János nem volt ter- hemre. Nem segítettem Pápainé­nak az apósát megölni, miért se­gítettem volna? Elnök: Elébe tárja a vizsgálóbí­ró előtt 1929. október 16-án tett vallomását. Elnök: - Miért mentegette a rézgálicos borral Pápai János halálát, ha az nem terheli ma­gát? Vádlott: — A rézgálicos bort a csősz (Schlük) említette, én nem mentegettem magam vele. Nem tudom, miért mondtam ezt a vizsgálóbírónak. Elnök: - Miért ismerte be a vizsgálóbíró előtt? Vádlott: — Én igazán nem tu­dom, nem tudok semmiről sem­mit, nem bírom megmagyaráz­ni, hogy miért ismertem be a vizsgálóbíró előtt. Elnök: - Talán az igazságot mondta? Vádlott: - Nem tudom. Elnök: Elébe tárja Pápai Fe­rencné nyomozati vallomásának és a vizsgálóbíró előtt 1929. au­gusztus 16-án és október 2-án tett vallomásainak V. Takács Lajos­né vádlottal kapcsolatos részeit. Vádlott: - Én nem tudok ezek­ről semmit. Pápaiékhoz nem vit­tem soha semmit, sem levest, sem légyport. Egyik vádlottat sem beszéltem rá ölésre, ártat­lan vagyok. Bíró: - Tálas Sándor eseté­ben... Vádlott: - Murányi Zsigmond- nét sem bujtottam fel Tálas Sán­dor megölésére, haragban is vol­tam Murányinéval, mert össze­állt a fiammal, elvette tőlem a fi­amat. Emlékszem, hogy erre nézve kihallgattak, de ezt nem vállaltam el soha. Elnök: Elébe tárja az 1929. au­gusztus 20-án kelt csendőri tény­vázlatban foglalt vallomását. Vádlott: - Én ezeket nem mondtam Murányinénak. Elnök: - Miért ismerte akkor be? Vádlott: - Nem tudom, benne van-e ez a csendőrségi vallomá­sokban, nem vittem soha Murá­nyinénak légykövet. Elnök: - Elébe tárja a vizsgá­lóbíró előtt 1929. augusztus 20- án tett vallomását. Vádlott: — Ezt nem mondtam, nem adtam Murányinénak sem­mit. Elnök: — Elébe tárja Murányi Zsigmondné vádlott nyomozati és vizsgálati vallomásának vele kapcsolatos részeit. Vádlott: - Soha nem adtam Murányinénak légykövet, 1911 vagy 1912 évben sem. Elnök: Rátér B. Takács Lajos esetére. Vádlott: - Bodnár Takács La­jos esetében sem érzem magam bűnösnek. B. Takács Lajosnét nem biztattam soha férje meg­ölésére. Elnök: Elébe tárja az 1929. augusztus 26-án kelt csendőri feljelentésben foglalt vallomá­sát. Vádlott: - Én B. Takács Lajosné- nak nem tanácsoltam férje meg­ölését, ezt nem ismertem be soha. Elnök: - Ebben az ügyben a vizsgálóbíró előtt is ezt mondta. Miért nem tagadott a többi ügy­ben is, ha a többieket sem bujtat­ta fel? Vádlott: - Nem tudom. Elnök: Következik Cser Lajos­né esete. Vádlott: — Cser Lajosnét sem bujtottam fel apósa megölésére, ebben sem vagyok bűnös. Elnök: Elébe tárja az 1929. au­gusztus 15-én kelt csendőrségi tényvázlatban foglalt vallomását. Vádlott: — Én Csernének ilyen tanácsot nem adtam. Elnök: - Miért ismerte akkor be? Vádlott: - Nem adtam pedig neki ilyen tanácsot. Elnök: Elébe tárja a vizsgálóbí­ró előtt 1929. augusztus 16-án és szeptember 14-én tett vallomásait. Vádlott: — Nem tudom, miért ismertem be a vizsgálóbíró előtt. Elnök: Elébe tárja Cser Lajos­né vádlott ide vonatkozó nyomo­zati vallomását, és 1929. augusz­tus 16-i vizsgálati vallomásának ide vonatkozó részét. Vádlott: — Egy kanállal sem vittem semmit Cserékhez. Nem voltam én részeges, nem ittam ingyen Cserék kocsmájában. Elnök: Elébe tárja Cser Lajos­né vádlott 1929. november 8-i vizsgálati vallomásának ide vo­natkozó részeit. Vádlott: — Nem mondtam Csernének, hogy tegyen légy­port apósa ételébe, és nem is vit­tem hozzájuk levest. Elnök: Elébe tárja Cser Lajos­né vádlott 1929. november 30-i vizsgálati vallomását. Vádlott: - Nem adtam idős Cser Istvánnak levest, azt sem tudom, hogy hol feküdt. Nem érzem magam bűnösnek, mert se nem tanácsoljam a mérge­zést Csernének, se nem vittem mérgezett levest hozzájuk. Hogy Cser Lajosné István nevű fia melyik bába kezén lett meg, ezt nem tudom, a gyermek ke­resztelésénél Fazekas Gyuláné volt jelen. Elnök: Elébe tárja a vizsgálóbí­ró előtt 1929. december 13-án tett vallomását. Vádlott: - Igen, ez így volt. Elnök: - Erre emlékszik? ’ Vádlott: - Hát, nem tudom, így volt, hogy a szülésnél ki volt a bába, azt nem tudom. Elnök: Nagy Károlynéval kap- csolatbah kérdez. Vádlott: — Nagy Károlynét nem biztattam fel férje megölé­sére, nem tettem az ő dolgához semmit. Elnök: Elébe tárja az 1929. au­gusztus 4-én kelt csendőri tény- vázlatokban foglalt vallomást. Vádlott: - Nagy Károlynénak nem adtam mérget. Hogy a vizs­gálóbíró kihallgatott-e erre az ügyre vonatkozólag, nem tudom. Elnök: Elébe tárja a vizsgálóbí­ró előtt 1929. augusztus 16-án tett vallomását. Vádlott: - Nem vettem, és nem is adtam Nagy Károlynénak légykövet. Elnök: Elébe tárja Nagy Ká- rolyné vádlott 1929. augusztus ló-i vizsgálati vallomásának reá vonatkozó részeit. Vádlott: — Nem igaz ez sem, nem vittem Nagy Károlynénak rétest. A rétest a csendőrök előtt sem „fogadom el”, és most sem. Nagy Károlynénak sem rétest, sem légykövet nem vittem, nem is tanácsoltam neki, hogy mér­gezze meg az urát. Elnök: — Miért ismerte akkor be a vizsgálóíró előtt? Vádlott: — Nem tudom. Elnök: Rátér Sülye József ese­tére. Vádlott: - Balogh Józsefné ese­tében is ártatlan vagyok. Nem emlékszem, hogy az ügyben mit mondtam a csendőrök előtt. Elnök: Elébe tárja az 1929. au­gusztus 20-án kelt csendőri tényvázlatban foglalt vallomá­sát. Vádlott: — Én ezt nem ismer­tem el sohasem, nem ajánlottam Baloghnénak, hogy mérgezze meg az apját, nem adtam neki soha légykövet. Elnök: Elébe tárja a vizsgálat során 1929. augusztus 20-án tett vallomását. Vádlott: — Sohasem kértem Baloghnét arra, hogy ölje meg az apját. Elnök: - Miért ismerte tehát be? Vádlott: - Én nem ismertem be ezt soha...” Csak a teljesség kedvéért any- nyit, hogy V. Takács Lajosnéra minden tagadása ellenére a ta­núk bőven vallottak, hiszen fél­tucatnyi embert megmérgezett, illetve ezt javasolta a hozzá for­dulónak, sőt rozséért, élelemért, pénzért mérget is adott. Első fo­kon halálra ítélték, de a fellebbe­zések során életfogytiglani elzá­rást kapott. Két ok miatt, az egyik: ő volt az arzénes per leg­idősebbik gyanúsítottja, már ja­vában túl a hetvenen. A másik: a tettesnek voltak már olyan bűnesetei, hogy közülük három is az elévülés határáig jutott. (Folytatjuk) Korhadó fejfák jelzik a temetőben az áldozatok nyughelyét. Az arzén sokakat vitt ki.

Next

/
Oldalképek
Tartalom