Új Néplap, 2009. augusztus (20. évfolyam, 179-203. szám)

2009-08-19 / 194. szám

AKTUÁLIS Előfizetési és terjesztési ügyekkel kapcsolatban várjuk a Mészáros L. u. 2. szám alatt! Zöldszám: 80/200690 túljelentkezés. A megyei büntetés-végrehajtási intézet és Szolnok önkormányzata között létrejött megállapodás értelmében havonta öt-tíz fogvatartottat foglalkoztatnak a város érdekében. A munka ál­talában területrendezési feladat, amelynek a helyszínét az önkormányzat jelöli ki. Az elmúlt hónap­ban egy illegális szemétlerakót számoltak fel. A munkára többszörös túljelentkezés van. 2009. augusztus 19. Évadnyitó társulati ülést tartanak a Szigligetiben A Szigligeti Színház 2009/2010- es évada augusztus 25-én, a te­átrum nézőterén tartandó évadnyitó társulati üléssel veszi kezdetét. A megnyitót követően t azonnal elkezdik a Bánk Bán olvasópróbáját, mégpedig a színház stúdiószínpadán, Heré­nyi Imre vezetésével. Az évad bérletes műsorai SZIGLIGETI EDE: LILIOMÉI (zenés vígjáték): Színházunk név­adójának, Szigligeti Edének legismertebb, legsikeresebb vígjátékát 1849 decemberé­ben, azaz 160 esztendeje mu­tatták be egy megrendült, gyászoló országban. Hitet, reményt és derűt sugárzott. Most is szükségünk van minderre. katona József: bank bán (drá­ma): Az emblematikus ma­gyar dráma, a magyar szín­ház önállóvá válásának, ön­magára találásának jelképe. A hatalmas nagyúr, kinek családját tönkreteszi egy másfajta, egy újfajta, egy gát­lástalan világ. A nagyúr, aki megpróbálja a kizökkent időt helyretaszítani. Egy sorstragédia, melynek tanul­ságait minden magyar ember ismeri. WILLIAM SHAKESPEARE: VÍZKE­RESZT „VAGY AMIT AKARTOK” (vígjáték): Shakespeare ezt a játékos alcímet adta vígjáté­kának, mintegy érzékeltetve, hogy szabad a pálya az önfe­ledt játék, a helyzetek, a szín­padi. szituációk csűrés-csava- rása előtt. Vessük bele ma­gunkat a képzelet adta határ­talan komédiázásba! Ha nem is vízkeresztkor, de kará­csony előtt, hogy átmeleged­jen tőle a néző szíve. JACOBI VIKTOR: LEÁNYVÁSÁR (operett): Fordulatos, mozgal­mas, lőporfüstös vadnyugati nagyoperett, látványos díszle­tekkel, gyönyörű kosztümök­kel, kiváló énekesekkel, is­mert vendégekkel, fülbemá­szó dallamokkal és nem utol­só sorban sok humorral és az elmaradhatatlan, romantikus szerelmi történettel. MITCH LEIGH—JOE DARION—DALE WASSERMAN: LA MANCHA LO­VAGJA (musical): Főszereplő­je nem más, mint az a Cer­vantes, aki Don Quijote törté­netét papírra vetette, megal­kotva ezzel az első európai regényt. A darabban hősünk az inkvizíció börtönébe ke­rül, és az ott raboskodókkal játszatja el az örökérvényű, magasztos történetet a bús­képű lovagról. ZÁGON ISTVÁN-NŐTI KÁROLY: HYPPOLIT, A LAKÁJ (zenés Víg­játék): „Hagymát eszem hagymával!” Mondja dühö­sen a darab végén Schneider Mátyás, a fuvarozó vállalko­zó éppen elbocsátott lakájá­nak, Hyppolitnak, kinek kö­szönhetően elképesztő hely­zetek egész során kellett vé­gigvergődnie. Ki ne emlékez­ne a híres filmre, melyben Kabos Gyula és Csortos Gyu­la nevettette meg a majd’ nyolcvan évvel ezelőtti kö­zönséget? A nagy érdeklődésre való te­kintettel, augusztus 25-én 14 órától Balázs Péter színidirek­tor a szervező- és jegyirodában dedikálja az új évadra aznap megvásárolt bérleteket. Hazatértek katonáink Afganisztánból Hétfőn délután a megyeszékhely főterén tartották a Magyar Honvéd­ség ISAF Műveleti Tanácsadó és Összekötő Csoportjának közös ma­gyar-amerikai visszafogadó ünnepségét. A szolnoki Bercsényi László Különleges Műveleti Zászlóalj és Könnyű Vegyes Zászlóalj katonáinak hazatérését ünnepelték, akik Afganisztánban teljesítettek szolgálatot. Tagjai voltak annak az 55 fős kontingensnek, amelynek feladata a helyi rendőrség kialakítása és felkészítése volt az ázsiai országban. Orgonahangverseny a rászorulók támogatására A Rotary Club harmadik alka­lommal rendezi meg jótékony- sági orgonahangversenyét a szolnoki Belvárosi Nagytemp­lomban augusztus 29-én este 20 órától. Szabó Balázs orgona­művész Havasi Katalin énekes közreműködésével idén is nagy örömmel és tiszteletdíj nélkül vállalta a felkérésünket — mondta el dr. Hoksári László szervező. A belépők szemé­lyenként 1900 forint támogatás­ban részesítik a Nagytemplom Caritas csoportját, akik a rászo­rulók étkeztetésére fordítják a bevételt. Természetesen na­gyobb összegű adományt is szí­vesen fogad a Rotary. Bővebb információt a szervezet honlap­ján, illetve a városban elhelye­zett plakátokon lévő telefon­számokon kaphat a nagylelkű támogató - folytatta a szerve­ző. A néhány éve felújított orgo­nát ritkán érinti orgonaművész ujja, ezért ezt a rendezvényt a Rotary Club kulturális misszió­jának tekintjük. Az elmúlt két évben hatal­mas sikere volt a hangverseny­nek, idén is hasonló érdeklődés­re számítunk. Korábban körül­belül 200 ezer forint folyt be a Caritas csoport részére, amit fel is használt a rászorulók megse­gítésére. Magas színvonalú kul­turális élmény várja a látogató­kat, Bach, Mendelssohn, Bruhns, Bonnal és Regei művei hangzanak fel — zárta szavait dr. Hoksári. Az elmúlt évben nagyon keve- 8 set lehetett hallani a Szolnoki § Papírgyárról, az eladása körül | kialakul helyzetről. Most nagy 1 a sürgés-forgás a Tószegi úti te- 7 lep környékén.- Azok a munkálatok, ame­lyek az arra járók számára ész- revehetőek, a nem papírgyári tulajdonban lévő, PCC-épület lebontását jelentik — mondta Ferencz Gábor, a Mondi Busi­ness Paper Zrt. igazgatósági el­nöke. — Várhatóan szeptember végéig befejeződik a bontás, és szabaddá válik az a rész, amely iránt több érdeklődő is van. — Mi a helyzet a papírgéppel? — Hónapokig tartó tárgyalá­sok után sikerült a szerződést aláírnunk, és a gép Kínába ke­rül, Bontása megkezdődött, ki­szállítása szeptemberben indul, és várhatóan az év végéig befe­jeződik. — Mi lesz a sorsa a jó állapot­ban lévő ingatlanvagyonnak? Milyen gazdasági tevékenység képzelhető el a felszabadult te­rületeken? — Erről is számtalan tárgya­lást folytattunk és folytatunk. Kereskedelmi, logisztikai, illet­ve ipari gyártó-összeszerelő célra szeretnék megszerezni a mintegy 17 hektáros területet és épületeit. Van, aki egyben, van, aki a terület, illetve épületek egy-egy része iránt érdeklődik. — Mikorra várható konkrét előrelépés? Hiszen ez ismét munkahelyeket biztosíthatna, ami a jelenlegi gazdasági hely­zetben rendkívül fontos lenne Szolnok és környéke számára. Amikor még javában zakatoltak a gépek. Hamarosan Kínában dolgozik majd tovább a papírgép. — A Mondi olyan üzleti kon­cepcióval rendelkező partnert szeretne, mely lehetőleg minél több munkahely megtartását, ki­alakítását biztosítja. Tőkeereje, re­ferenciái alapján pedig garantálja a vagyon állagának megőrzését, fejlesztését és lehetőleg a minél át­fogóbb gazdasági tevékenysé­giek) kiépítését. Szeretném hang­súlyozni, a Mondi nem kizárólag a legmagasabb elérhető árat veszi figyelembe, hanem a város hosz- szú távú érdekét szolgáló komp­lex hasznosítás kap prioritást. Úgy ítélem meg, tárgyalásaink legkésőbb az év végéig befejeződ­nek, és legkésőbb 2010 első félév­ében megállapodás születik. — Bár a gyár több mint egy éve bezárt, mégis mind a mai napig számtalan he­lyen lehet találkozni a Mon­di nevével, lógójával. Közis­mert, hogy a cég jelentős szerepet vállalt a közösségi feladatok támogatásában. Mi várható a jövőben ezen a területen? — Valóban, a Mondi (illetve a Neusiedler) közel 13 éves idősza­kában nemcsak kiváló gazdasági eredményeket ért el, hanem a vállalat vezetése arra is nagy hangsúlyt fektetett, hogy méltó, arányos részt vállaljon a közössé­gi feladatokból Természetesen a korábbi nagyságrendet nem tud­juk tartani, de továbbra is támo­gatói vagyunk az egészségügy­nek, a kultúrának, a sportnak, az oktatásnak, és ezt a támogatást lehetőség szerint a tulajdonosvál­tásig biztosítani szeretnénk. Elkelt a papírgép, melyet Kínába szállítanak majd Benedek Lajos, a goromba osztrák tábornok A tábornok „durva és paraszt volt... mindig” - olvasható So­mogyi Ignác tanárnak a szolno­ki Damjanich János megyei mú­zeum által őrzött kéziratos munkájában. Az 1887-ből való történeti áttekintés 1739-től 1880-ig tárgyalja Szolnok histó­riáját, s az idézett, érzelmektől sem mentes szavakkal városunk és egy különös életű katonatiszt rövid, de emlékezetes kapcsola­táról is tudósít bennünket. Eszerint, Szolnokon nagy volt a jövés-menés a szabadságharc alatt. Többször is tiszteletét tette nálunk mindkét hadra kelt ár­mádia, s a lakosság igyekezett is lehetőségei szerint emelni a fé­nyét e látogatásoknak. így pél­dául a magyar hadak szíves fo­gadása mellett néhányszor közé puskáztak a menetrendszerűen érkező osztrák csapatoknak. Ha valami, hát az utcai harc nem hiányzik a reguláris katonaság­nak, körülbelül akkora örömük telik benne, mint ablakos tótnak a hanyatt esésben. A sokfelől jö­vő áldással, az ablakokból, kerí­tések mögül pufogtató ellenfél­lel szemben nem sokat ér a ha­gyományos katonai tudomány. Ezért is igyekezett Szolnok vég­leges elfoglalásakor az éppen il­letékes osztrák parancsnok, Be­nedek Lajos táborszernagy a hasonló esetre várható nehezte­léséről tudatni a város előtte hó­doló küldöttségét. A tábornok nem éppen szónoki teljesítmé­nyeivel vált a magyar história részévé, most is csak annyit kö­zölt a nála tisztelgő Sipos György városbíróval, Dubecz Tamás ferences rendfőnökkel, Tóth Mátyás ügyvéddel és Je­szenszky Ferenc gimnáziumi igazgatóval, hogy többüket fel­kötteti a város egyidejű felégeté­se mellett, ha bármi rendzava­rás történik a császár által gond­jaira bízott területen. A nagyobb nyomaték kedvéért a bírót és a gimnáziumigazgatót ott is fogta fegyveres őrizet alatt, amíg más túszok fel nem váltották őket. Az biztos, hogy határozott in­tézkedése nem tette túl rokon­szenvessé a tábornokot a város közönsége előtt, de a szolnoki­ak, lemondva a váratlan bíróvál­tás és az iskolaigazgatói szék megürülése kínálta tisztújítás le­hetőségéről, csendben marad­tak. A kötéllel való fenyegető­zés, ez a sajátos osztrák szokás nem is hangzott el évekig erre­felé, míg a krími háborúba igyekvő és a szolnoki főutca sa­rában megfeneklett Albrecht fő­herceg nem próbálta hasonló módon a környék rendbetételé­re serkenteni a városi tanácsot. A történetben furcsa adalék, hogy egy sült magyar, a neve alapján is hazánkfia állt a min­ket regulázó osztrák csapatok élén. Pedig nincs ebben semmi különös. Mindkét harcoló fél­nél megtalálhatóak voltak a zö­mével szemben álló nemzeti­ség képviselői, így a cs. kir. had­Benedek Lajos, a goromba tá­bornok portréja pályájának csú­csa, az itáliai szolgálata idejéből sereg, a birodalom fegyveres ereje is tele volt magyarokkal. Benedek Lajos táborszernagy egy soproni orvos fiaként szüle­tett 1804-ben és igen jó iskolá­ban, Radetzky marsall mellett tanulta ki a mesterségét. Fenn­maradt emlékezete szerint szé­les körben elismert, jó katona volt, akit darabos természete, nyers szóhasználata mellett kü­lönös módon a közkatonák is szerettek. Ahogyan ő is megbe­csülte őket. Mészáros Lázár hadügyminiszter is szerette vol­na megnyerni a szabadságharc ügyének, fölajánlotta számára az alakuló honvédsereg főpa­rancsnoki tisztét, melyet a tá­bornok nem fogadott el. Karri­erje egészen 1866-ig ívelt töret­lenül felfelé, amikor a hadvezé- ri babérokat áhító Ferenc Jó­zsef a poroszok ellen nem küld­te. Benedek világosan látta a modernebbül felfegyverzett és kitűnően vezetett ellenfél fölé­nyét, minden erejével igyeke­zett meggyőzni a császárt a hadjárat képtelenségéről. Leg­jobb meggyőződése ellenére szállt végül hadba, s vesztette el a birodalom és Európa jövőjét meghatározó, számunkra a ki­egyezés lehetőségét megterem­tő königgratzi csatát. Kegyvesztettségét követően 1881-ben bekövetkező haláláig Grazban élt, némán viselve hű­en szolgált császárja helyett a felelősséget a vereségért. Felje­gyezték róla, hogy igen kopot­tan járta a város utcáit, mert minden, szerény nyugdíjából megtakarított pénzét a szegé­nyek támogatására költötte. EGY KIS KAVARODÁS A MUNDÉR KÖRÜL A szabadságharc, ha jobban a dolgok mélyére nézünk, minden lélekemelő volta mellett kicsit egy abszurd dráma jellegzetességeit is magán hordta. Például egészen a trónfosztásig jog szerint az osztrák császár háborúzott a magyar király ellen Tirol grófjának jóindulatú semlegessége mellett, s valójában mindhárom uralko­dó ugyanaz a személy volt. Érdekesség az is, hogy a mi oldalun­kon vitézül harcoló magyar huszárezredek túlfelől maradt képvi­selői is ugyanolyan buzgalommal poroüák a szintén szabadság- harcot vívó, s így szövetségesünknek számító olaszokat, akár itte­ni kollégáik az osztrák sógort.

Next

/
Oldalképek
Tartalom