Új Néplap, 2009. augusztus (20. évfolyam, 179-203. szám)
2009-08-01 / 179. szám
Akció ideje 2009. július 25- augusztus 15-ig. T Szolnok, Kaán Károly úti lovardával szemben. Tel.: 56/410-341. ÚJ NÉPLAP —2009. AUGUSZTUS 1, SZOMBAT TÜKÖR Szoknyás, fejkendős tiszazugi gyilkosok sorozat Összesen huszonhat lányt, asszonyt ítéltek el a példa nélkül álló arzénos perben Sorozatunk megtörtént gyilkosságokat elevenít fel. Egészen pontosan ma sem tudjuk, hogy 1912 és 1929 között hány ember szenderült jobblétre arzén okozta mérgezés miatt, de az tény: 162 esetben történt a régebben eltemetett elhunytak kihantolása. Döbbenetes, hogy a tettek elkövetői két kivétellel mind lányok, asszonyok voltak. Még találtunk egy szemtanút, azután a régi, elsárgult iratok között a kihallgatási jegyzőkönyveket lapozva kerestük a válaszokat. A munkában komoly segítséget kaptunk a Jász-Nagy- kun-Szolnok Megyei Levéltártól, a megyei főügyészségtől, különösen dr. Varga Árpád megyei főügyészhelyettestől. Több, eddig sehol nem közölt adatot, titkot adunk közre. 5. D. Szabó Miklós Csak közbevetőleg és érdekességképpen említem meg, hogy ehhez a sok gyilkossághoz, mérgezéshez minden bizonnyal hozzájárult az is, hogy például Nagyréven nem volt állandó községi vagy körzeti orvos, és nem egy esetben helyette a halottkém állapította meg a halál beálltát. Igen ám, de ők pedig nagyon sűrűn váltották egymást, így egységes gyakorlatról aligha lehetett szó. Hogy mást ne mondjak: ebben a faluban 1909 és 1927 között összesen tíz halottkém teljesített szolgálatot. A sűrű változások egyik oka az volt, hogy már a megválasztásuk esetén is olyan idősek voltak, hogy beiktatásuk után hamarosan őket is kivitte a fekete fedeles hintó az örökös tanyára. Hogy neveket is említsek: Kiss Bálint hivatalba lépése után egy évig, Kovács Imre egy hónapig, Ebner Gyula szintén egy hónapig élt hivatalában, majd meghalt. Nem csoda, hogy sok-sok elhunyt esetében csak a kihantolása után derült ki, hogy valójában mi is okozta a halálát. Az, ami az arzén volt, pedig a korabeli jegyzőkönyvekben hátgerincsorvadás, aggkori gyengeség, szívszélhűdés, tüdővész, gyomorbaj, harctéren szerzett nyavalya szerepelt. A sírok újbóli felnyitását egyébként aprólékos részletességgel, magyarázattal végezték, és örökítették meg a ránk maradt iratokban. íme egy leírás a sok közül. „Felvétetett Nagyréven a nagy- révi temetőben 1929. július hó 22-én a sírgödör azonosságok megállapítása alkalmából. Jelen vannak az összes kirendeltek. A nagyrévi temetőnek a temető úttól nyugati irányban, a hullaháztól jobbra haladó út mentén, az attól délnyugati sírhely, amely a következő felírással van ellátva: Itt nyugszik Pápai Lajos Élt 56 évet Meghalt 1923 évi április hó 5-én A felbontott sír mögött jobbra fekvő sírhely Kovács Lacika sírja, és emellett az út felé eső részen két üres sírhely. A sír mögött balra Nagy Bálintné sírja. A felbontott sírtól nyugatra üres sírhely, mellette idős Sülye Károly sírja. A sírtól keletre két üres sírhely, amelyet keletre idős Setéth Lászlóné sírhelye követ. A sír előtt jobbról Székely András, balról Tóth Lászlóné sírja. A koporsót fedő földréteg homokos föld. A koporsó a fold felszínétől jó három méterre fekszik. A koporsó feketére festett fakoporsó, rajta díszítés. A koporsó zárt, rajta az egyik oldalon Pápai Lajos, a másik oldalon élt 56 évet felírat látható. A koporsó Nagyrév község hullaházába őrizet mellett átszállíttatott. Budapest, 1929. augusztus 26.” Egyébként egy másik lapról kiderült, hogy 1929. augusztus 15-én, Kécskén is volt kihanto- lás: mégpedig Zsíros György és Zsíros Györgyné halála tárgyában. A leírás hasonló ahhoz, amely Pápai úr kihantolását jellemzi, csak ehhez még rajzot is mellékel az ismeretlen szerző. A rajz a kihantolt és környékbeli sírok pontos, kisebbített mását örökítette meg. A lap mellé közvetlenül csatlakozik a fővárosi Vegyészeti Intézet részletes szakmai indoklása: miszerint az első és a második üvegben beküldött hullamaradványok minden kétséget kizáróan bizonyítják, hogy a sértettek halálát mind Zsíros György és mind Zsíros Györgyné esetében arzén okozta. Mindezen laboratóriumi eredmények nemcsak - akár a népmesék - szájról szájra szálltak, de néhány helyi, megyei és nemzetközi lap közhírré is tette 1929 nyarán, kora őszén. Eltűntették a sírokat Kiderült az is, hogy a korabeli laboratóriumi eredmények teljes bizonyossággal kimutatják az arzén, sőt az átlagosnál sokkal több arzén meglétét az emberi szervezetben. Külön kiemelve azt, amikor az arzéngyökök csak a szervezetben voltak, a koporsót körülvevő talajban nem. Úgy tűnik: ez a felismerés Tiszazug egyes településeire is eljutott. Főleg azokhoz, akiknek volt kitől, mitől tartaniuk, hogy esetleg korábban elhunyt kedvesük, rokonuk, családtagjuk hónapok vagy éppen évek óta elhunyt, lenn porladó maradványait ki- hantolás után alapos laboratóriumi vizsgálatnak vetik alá. Nem véletlen, hogy mindezek után Nagyréven, Cibakházán és Öcsödön több sírt a földdel tettek egyenlővé. Mégpedig oly módon, hogy sötét éjszakákon a fejfákat kihúzták a földből, a hantokat pedig elsimították, elgereblyézték. Kapával, ásóval, lapáttal: egy volt a lényeg, gyorsan kellett dolgozni, hogy lehetőleg ne vegye észre senki. így mindennemű jelzés, fejfa, hant, síremlék hiányában majdnem a lehetetlennel egyenértékű volt megtalálni a keresett nyughelyét. így azután olyan esetekben, amikor a pontos helyrajzot a fold feletti jelek hiányában a sírásók sem ismerték fel, lehetetlen feladatnak tűnt a keresett sírt megtalálni. Éppen ezért néhány, hasonló esetben, amikor a pontos helyA tiszazugi arzénes per egyik nyilvános főtárgyalása Szolnokon, ahol dr. Fuchs Gyula királyi, törvényszéki elnök vezette a kihallgatásokat rajzot nem ismerték fel, a sírásók csak rövid ideig keresték, és olyan bizonytalanságokba nem mentek bele, hogy vagy az, vagy ez, esetleg amaz lehetett. Ennek ellenére 162 esetben történt pontos, egy személyre körülhatárolt sírbontás, exhumálás. Arról a jegyzőkönyvek nem tanúskodnak, esetleg hányszor maradt el az exhumálás a helyrajzok pontatlansága miatt. Valószínű, előfordulhatott tizenöt-húsz olyan eset is, amikor a csupasz, elgereblyézett és jeltelen sírók között lehetetlennek bizonyult az azonosítás. Magyarul: nem tudták pontosan a ki- hantolásra szánt, ítélt lenn nyugvó sírhely helyét. Ebből következik egy nagyon is hihető feltételezés: emiatt talán egyesek meg is úszhatták arzénos játékukat. Akár így lehetett, akár nem, tény, ezekben a hetekben több sírhantot tettek a földdel egyenlővé ezen a három településen. A sokat megélt és már sokat látott bírák is kíváncsiak voltak, hogy miképpen készül ez a halálos méreg, amelyet egyes jelzések szerint 1880, mások szerint 1900 óta légypapírok formájáOlykor férfiakat is kihallgatott a bíróság tanúként ban szabadon vásárolhatnak a monarchia bármelyik szegletében a boltokba betérők. íme a leírás, de az nincs mellette, melyik méregkeverő receptje. „Ahhoz, hogy a szer emberre hatásos legyen, legalább három légypapírhoz kell hozzájutni. Ezeket kevés-vízben — egy-két deciben—fel kell oldani, a víz ne legyen se hideg, se meleg. Az így nyert folyadékot legjobb sötétbarna színű, másfél-két decis üvegbe tölteni. Apránként lehet beadni a kiszemelt áldozatnak: teában, húslevesben, borban, bablevesben, süteményekben. Nem kell félni, ha kis adagban kapja bárki, soha nem tudja meg, hogy tulajdonképpen mérget eszik. Általában egy alkalommal két kávéskanálnyit kell beadni. Az életkortól, a szervezettől függően a hatás már nem soká jelentkezik: gyomorgörcsök, hányinger, nagy hasi fájdalmak formájában. A beadott anyag mennyiségétől függően egy-három napon belül.” Összevissza beszéltek Ahogy egyre több és több tárgyalást tartottak, híre ment annak, hogy talán a vádlottak enyhébb bírságot kapnak, ha amit lehet, letagadnak. így aztán még ha korábban be is vallották naptól világosabb bűnösségüket, nem kevesen megváltoztatták, vagy igyekeztek megváltoztatni korábbi vallomásaikat. Szóval, ezzel azt' akarom mondani, hogy nem volt könnyű helyzetben a tisztelt bíróság, ügyészség. Erre igen megfelelő példa az egyik jegyzőkönyv, amelyik 1930. évi október 14-én készült a Szolnokon megtartott nyilvános főtárgyaláson. Itt a törvényszéki bírák dr. Fuchs Gyula királyi, törvényszéki elnök vezetésével özvegy V. Takács Lajosné és további nyolc társa elleni bűneseteket tárgyalták. Mi most csak egyet, a fővádlott vallomását, feleleteit idézzük. „Özvegy V. Takács Lajosné Kis Róza: — A vádat megértettem, egyik vádban sem érzem magam bűnösnek. Az elnök elébe tárja, hogy eddigi, számos kihallgatása alkalmából mindig elismerte bűnösségét. Vádlott: - A csendőrök borzasztóan bántak velem, megvertek. Elnök: — Ezt a vizsgálóbíró előtt nem panaszolta. Vádlott: — A vizsgálóbírónál is mondtam, hogy a csendőrök megvertek. Én nem tettem beismerő vallomást. A férjemnek nem adtam mérget. A csendőrök kihallgattak erre nézve, hogy mit mondtam nekik, arra nem emlékszem. Elnök: Elébe tárja az 1929. augusztus 3-án kelt csendőrségi tényvázlatban foglalt vallomását férje megölésére vonatkozólag. Vádlott: - Férjem betegsége nekem nem volt teher. Igaz, hogy a férjem iszákos és velem goromba volt. Nem emlékszem rá, hogy a most felolvasottakat mondtam volna a csendőröknek. Férjem orvosságába nem öntöttem semmit. Az orvos megállapította, hogy férjem hátgerincsorvadásban halt meg. Nem emlékszem rá, hogy így Vallottam volna a csendőrök előtt. Bartók nevű csendőr megvert engem. Újabb elnöki kérdésre válasz: — A csendőrök engem nem bántottak, de nem is tettem előttük beismerő vallomást. Nem mérgeztem meg az uramat, és ezt a csendőröknek nem is mondottam. Elnök: Elébe tárja, hogy a vizsgálóbíró előtt három ízben is beismerte férje megölésében való bűnösségét. Vádlott: - Nem emlékszem rá, hogy a vizsgálóbíró egyszer is kihallgatott volna. Elnök: Elébe tárja a vizsgálóbíró előtt 1929. augusztus 4-én tett vallomását. Vádlott: - Nem emlékszem rá, hogy ezt a vallomást tettem volna. A vizsgálóbíró engem nem bántott, nem bántott engem senki. A férjem nem bánt velem nagyon rosszul, nem emlékszem rá, hogy lelövéssel fenyegetett volna. Semmire nem emlékszem. Férjemnek nem adtam semmit. Elnök: Elébe tárja a vizsgálóbíró előtt 1929. augusztus 6-án tett vallomását. Vádlott: - Nem adtam mérget a férjemnek, nem tudok róla, hogy ezt mondtam volna a vizsgálóbírónak, férjemnek kásában nem adtam mérget. Hogy Turáki Julcsa beletette-e férjem koporsójába az orvos által rendelt orvosságot, azt nem tudom, arra nem emlékszem. Én ebbe az orvosságba nem öntöttem légypa- pír-kivonatot, ezt nem mondtam a vizsgálóbírónak. Elnök: Elébe tárja a vizsgálóbíró előtt 1929. szeptember 6-án tett vallomását. Vádlott: - Nem tudok róla semmit. Elnök: - A vizsgálóbíró csak magától hallhatott a kásáról. Vádlott: - Nem tudok róla. Elnök: Elébe tárja, hogy Balogh Józsefné vádlott ügyében beismerte a vizsgálóbíró előtt 1929. augusztus 20-án tett vallomása ide vonatkozó mondatát. Vádlott: - Én ezt nem mondtam. Nem tudok róla igazán semmit se. Nem azért tagadok, mert az ítélőtábla Cseri Lajos- nét felmentette, erről nem is tudok. Elnök: Ismételten elébe tárja, hogy férje megölését a csendőrség és a vizsgálóbíró előtt több ízben beismerte, és beismerte annak módját is. Vádlott: — Férjemnek sem orvosságba, sem kávéba mérget nem adtam, nem jut eszembe, hogy ezt mondtam volna a vizsgálóbírónak vagy csendőröknek. Nem bírom megmagyarázni, hogy miért mondtam ezt a csendőrök és a vizsgálóbíró előtt. Az uramnak nem adtam be semmit. Elnök: - Hogyan került a férje testébe arzén? Vádlott: - Nem tudom, férjemet én ápoltam betegségében, más nem volt mellette, két hónapig volt beteg, azonban erre nem emlékszem bizonyosan. Betegsége alatt nem hányt, hasmenése sem volt. Férjem után nem örököltem, csak a fél házam maradt róla rám. (Folytatjuk)
