Új Néplap, 2009. július (20. évfolyam, 153-178. szám)
2009-07-23 / 171. szám
ÚJ NÉPLAP - 2009. JÚLIUS 23., CSÜTÖRTÖK TŰKOR 13 észak-oszétia 2. Rákóczi fejedelem díszkardját egy szovjet tábornok zsákmányolta a világháborúban. Ma az alánok múzeumának becses darabja. AHOL MINDENKI TUDJA, KIK A JÁSZOK Ruszlan Bzarov történész, Hortiné dr. Bathó Edit, a Jász Múzeum igazgatója, Dr. Dobos László, a Jászok Egyesülete ügyvivője, Temina Tuajeva producer, filmrendező, Kovács J. Béla irodalomtörténész. Tuajeva A magyarországi Alánia címmel forgatott filmet 2007-ben a jászokról. Nemrégiben a távoli Észak-Oszétiában tett „rokoni” látogatást a Jászok Egyesületének néhány tagja. Az oszétek a jász nép ma élő egyetlen rokonaiként, messze, messze, a Kaukázus lábánál, két országban élik hétköznapjaikat. Az utazás részleteiről dr. Dobos Lászlót, a Jászok Egyesületének ügyvivőjét kérdeztük. Bán János * I. — Úgy tudom, egy páratlan, magyar történelmi relikviával is találkoztak. Mi volt ez?- Minden nap meghozta a maga különlegességét, érdekességét. Elmentünk Vlagyikav- kázban, a fővárosban a Történeti Múzeumba. Sorra megmutatták a leleteket. A végén az igazgató úr előállt a farbával, és bizalmasan közölte, hogy van egy olyan kincs a birtokukban, amely biztosan érdekel bennünket. Elő is hozott egy díszkardot: gyönyörű reneszánsz ornamentikával díszítve, erdélyi címerrel, felirattal: „Soli Deo Gloria. 1634. Georgius Rákóczi Princeps Transsylvania”. Vagyis I. Rákóczi György díszszablyája volt a kezemben! — Az kiderült, hogyan került a kard Oszétiába?- A II. világháború során, a Kelet-Európán végigsöprő szovjet hadsereg őszét nemzeti hősként tisztelt tábornoka, Plijev hozta Magyarországról. Az ő hagyatékából került hozzájuk, a vlagyikavkázi múzeumba. A markolatát kicseréltették esztétikai okokból, de egyébként a kard érintetlen. Nagy becsben tartják, és ez megható volt számomra. És milyen érdekes! A solingeni acélpengébe belevésték, hogy az Erdély fejedelméé volt. Ha ránézünk a térképre, akkor láthatjuk, hogy Erdély ma Romániában van. Az oszétek mégis pontosan tudták, hogy a történeti Erdély Magyarország része volt. Tudták, hogy Rákóczi magyar volt, és hogy mi, magyar látogatók ezt a relikviát nagyon is magunkénak fogjuk érezni. Jó lenne, egyszer Magyarországon is kiállítani e kardot! — Nagyon úgy tűnik, hogy megbecsült vendégek voltak...- Ahhoz, hogy érzékeltessem a mi kis utunk ottani jelentőségét, hadd idézzem vendéglátóinkat: ők azt mondták, hogy az utóbbi években két jelentős dolog történt az életükben. Az egyik, hogy Dél-Oszétia visszaszerezte függetlenségét, külön igazgatás alatt „visszatért”, hiszen ENSZ-mandátummal kéksisakos orosz katonák állomásoznak ott. A másik pedig az volt, hogy náluk jártak a jászok. Engem ez nagyon megdöbbentett és meghatott. Hiszen az ő tudósaik hozzánk már eljutottak, tőlünk, Magyarországról tudományos kutató már igen, de jász még nem járt ott előttünk. Mi voltunk az elsők. Mélyen érintett bennünket az őszét hagyományőrzés számos eleme a terített asztalnál. A részünkre rendezett lakomákon mindig a tamadának nevezett legidősebb személy ült az asztalfőn. Ő tartotta kézben a bonyolult ültetési, terítési, kínálási, felszólalási, kö- szöntőmondási rendszert. Az első falatot mindig a legfiatalabb férfiembernek nyújtotta oda azzal, hogy ő is úgy tanulja el az ősi szokásrendet, mint a maiak tették a régi öregektől. A nők ki- tüntetően megbecsülő, de mégis alárendelt szerepe az asztalnál muzulmán behatás eredménye lehet. Lenyűgözőek a fohászok, melyet a tamada a „Nagy Istenhez” mond. Egy ősi, atavisztikus kor emlékei sejlenek fel benne, melyen nem fogtak a kereszténység századai sem.-Milyen a hétköznapi élet Oszétiában? Hiszen tudjuk, hogy a határokhoz közel nem ritkák a terrorcselekmények, közel van Csecsenßld is... — Két végletet említek. Ha bemegy valaki a piacra, akkor egy fémérzékelő kapun kell átlépni, úgy vizsgálják meg a belépőket. Fényképezni tilos, majdnem megbüntettek emiatt bennünket. A másik véglet: az Alánia Televízióba siettünk egy élő adásba, ott viszont nyitott kapu fogadott minket. Egy kutya hevert a küszöbön, és sehol egy őr. A terroristák igazából a tömeget célozzák, talán ezért. Van egy Sztir Nühasz nevű szervezet, egy hagyományőrző szövetség, mely május derekára a világban élő oszétok kongresszusát szervezte. Akkor éppen NATO-hadgya- korlatot tartottak Grúziában, és nagyon érezhető, tapintható volt a feszültség. Emiatt a tervezett kongresszus elmaradt. Ennek ellenére ragaszkodtak a mi eredeti terv szerinti kiutazásunkhoz, így szerencsére több idő és figyelem jutott ránk, a tenyerükön hordoztak bennünket. Bevittek a Kaukázus négyezer méteres hegyei közé, különböző völgyekbe, ott is találkoztunk oszétek- kel. Egy régi, öreg, 16. századi Szent György-templomot tataroztak éppen. Ott is kérdezték: - Honnan jöttünk? — Mondtuk: Magyarországról. - Akkor maguk jászok! - derült fel az arcuk. Még a kőműves is tudta, hogy léteznek a magyarok, s a jászok. — Milyen az oszétek nemzeti öntudata? Az alán nyelvet használják még, hiszen évszázadokon át az orosz volt a közéleti nyelv arrafelé.- Az oszétek május 15-én ünnepük az őszét nyelv napját. E napon faggathattam az Alánia Televízió elnökét, Alan(!) Szergejevics Diambekovot, milyen az őszét nyelv aránya a televízió adásaiban? Azt válaszolta, hogy törekszenek az 50 százalék elérésére. A húszas évek elejéig latin betűvel írtak még, utána a cirill lett a kötelező. Később nem lehetett alán nyelven semmilyen képzést folytatni. Akkor valóságos veszély volt, hogy az anyanyelv teljesen elvész, kihal. A köztársaság alkotmánya leszögezi az oszél/alán nyelv egyenjogúságát az orosz- szál. Ezért a különböző rendezvényeken ma is találnak módot arra, hogy alán nyelvüket használják. Többször párhuzamosan oroszul is elmondták a lényeget, hogy azok is értsék, akik nem ismerik eléggé anyanyelvűket. Mi is hallottuk ennek az északiráni nyelvnek a zengését, dallamát, selymes hangzását, és éreztük, hogy mennyire más!- Sokáig elnyomták a hagyományokat, a múltat. Mennyire ismerik az oszétek saját történelmüket? — Óriási súlyt fektetnek erre. Tudják, hogy ha sikerült az identitásukat megőrizni évszázadokon, évezredeken keresztül, akkor annak folytatása a ma élők kezébe van letéve. Most kiélezett ott a világpolitikai helyzet. A két őszét köztársaság határán ér össze két világbirodalom. A közvélemény figyelmét a háborús események rájuk irányították. Érzik, hogy soha nem látott történelmi esély van arra, hogy végre szabadon megőrizzék nemzeti identitásukat. Amit láttunk, az bebizonyította számomra, hogy egy nép súlyát és erejét nem a népesség száma adja. Ők félmil- üónyian vannak, mégis megmaradtak az évszázadok viharaiban oszétnak. Ők ezt óriási sikernek tartják, az életrevalóság egyik kifejezési formájának. És így tekintenek ránk, jászokra is, akik szintén integrálódtunk egy 15 milliós nemzetbe, de az öntudatunkban, mélyen a gyökerekben ott a jász azonosságtudat.- Ezek után kíváncsi vagyok, hogyan viszonyulnak a szovjet birodalmi időkhöz az oszétek?- Nazarbajev kazah elnöknek tulajdonítják a következő, szerintem briliáns aforizmát: „Aki A nart eposz A nart eposz a világirodalom legrégibb eposzainak egyike. Közel háromezer esztendős. A Kaukázusban mintegy évszázada fedezték fel s kezdték lejegyezni a tudós kutatók. Az eposz alaprétege az északkelet-iráni - szkíta, szarmata és alán - mitológiai hagyomány. Az észak-kaukázusi népek szinte mindegyike őriz belőle egy-egy nemzeti változatot. Az utóbbi időben nyugaton monográfiák születtek, amelyek a nart eposz és az Arthur-mondakör legendái közötti párhuzamokat tárhatják, s feltételezik, hogy a Kerekasztal legendái Keletről származnak. Feltételezhető, hogy az eposzt az oszétek legközelebbi vérrokonai, a jászok a 14. század elején még ismerhették. A nart eposz megismerhető Kovácsi Béla fordításában. Megjelent a Nap gyermekei - Nartok (Jász-alán hősmondák) címmel a Püski Kiadónál 2008-ban. nem sajnálja, hogy megszűnt a Szovjetunió, annak baj van a szívével. Aki azt szeretné, hogy újjászülessen, annak baj van a fejével.”- Lesz folytatás? A látogatásokon, vendégfellépéseken kívül hogyan építik tovább a kapcsolatokat?- Szóba került a diákcsereprogram a Szent István Egyetem Jászberényi Alkalmazott Bölcsészeti Karával. A kinti egyetem rektora már döntött is, két-há- rom diákot akár szeptembertől fogadna, mi pedig az ő diákjaikat fogadhatnánk. Nagy szeretettel várják Jászberény, a jász főváros polgármesterét, aki egy kis csapat élén nemsokára odalátogat. Őrülnének egy testvérvárosi kapcsolat kialakulásának is. Sürgették a nyelvtanulás gyorsítását, hiszen igazán akkor tudnánk közeledni egymáshoz, ha lenne közvetlen mód a magyaralán nyelvhasználatra, az orosz közbeiktatása nélkül. Ennek előfeltétele egy magyar—őszét— magyar szótár. Jó hír, hogy ezen már dolgozik Kakuk Mátyás nyelvész, Kunszentmártonban élő jász atyánkfia. Mindez csak néhány kiragadott példa. A cél az, hogy évezredes elszakadás után ez a két testvérnép lassan találja meg újra egymást a távolság ellenére is. Vendégfogadás az Alánia Állami Népi Táncegyüttes székháza előtt Névjegy: dr. Dobos László 1952. május 26-án született Budapesten. 1976-BAn a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen okleveles közgazda, 1980-ban az Eötvös Loránd Tudományegyetemen okleveles szociológus, 1994-ben a Külkereskedelmi Főiskolán PR-szakon szerzett oklevelet. 1978-TÓL 1990-ig társadalmi szervezetnél munkatárs, majd vezető tisztségviselő. 1991-94-iG központi államigazgatási szervnél dolgozik. 1995-97 között banktisztviselő. 1997-től az elektronikus köz- szolgálati médiában vezető tisztségeket tölt be. 1991-től a Jászok Egyesülete ügyvivője. nos, gyermekei: Eszter közgazdász, Péter egyetemi hallgató. Vlagyikavkázi utcakép: Hogyne tudnám, kik azok a jászok! t «
