Új Néplap, 2009. július (20. évfolyam, 153-178. szám)

2009-07-17 / 166. szám

4 ÚJ NÉPLAP - 2009. JÚLIUS 17., PÉNTEK INTERJÚ Miért lett az év polgármestere Szalay Ferenc? folytatni tudjuk. Nagyon szeren­csés konstrukciót választottunk. S hogy miből törlesztjük majd a részleteket? Az ipari parkba fris­sen betelepülő cégek megnöve­kedett iparűzési adója számotte­vő pluszforrásokat jelent Szol­nok számára, melyek fedezik e költségeket. A vasúti járműjaví­tó idetelepülése óriási lehetőség, a Stadler és a Segura által befi­zetett iparűzési adó a korábbiak mértékénél jelentősen nagyobb!- Szolnok - hála istennek ­nem zajos a kisebbségi balhék­tól, nincsenek az ország más részeire jellemző súlyosabb konfliktusok. Úgy tudom, azért, hogy ne is legyenek, sze­mélyesen egyeztetett Szolnok legnagyobb cigány klánjainak, családjainak fejeivel... — Ez így van. Amikor a rendőr­ség helyzete olyan, amilyen, ami­kor a rend őreinek kezét elképesz­tő módon megkötik, s amikor szin­te a bűnözőnek van több joga az ál­dozattal szemben, ilyen helyzet­ben minden létező eszközzel meg kell akadályozni a konfliktusok ter­jedését A rendőrséggel, a polgárőr­séggel, a közterület-felügyelőkkel közös, megerősített járőrt szervez­tünk Szolnok problémás részein. Ehhez bizonyos forrást is biztosítot­tunk, természetesen. Különösen a szórakozóhelyek környékére kell odafigyelnünk, ezek vezetőivel is egyeztettünk, többségük - saját, jól felfogott érdekében - támogat­ja a programunkat. Amikor azon­ban a bestiális veszprémi gyilkos­ság történt, amikor Marian Cozmát megkéselték, akkor úgy gondol­tam, ennél többet kell tennünk. Túlcsordult ugyanis az a bizonyos pohár. Nem tehetjük ki Szolnokot semmiféle hasonló atrocitásnak, s ha megakadályozni nem is lehet mindent, de az igenis a lehetősé­günkben áll, hogy elkerüljük a leg­több konfliktust. Ennek érdekében hívtam össze a város legnépesebb cigány famíliáinak, klánjainak fe­jeit Arra kértem őket, hogy vállal­janak részt a rend és a biztonság fenntartásában: ha olyasmit lát­nak, észlelnek, amiből nagyobb „balhé” kerekedhet, lépjenek köz­be még időben! Ha ugyanis eldur­vul a helyzet, akkor a kisebbségen is csattan majd az ostor! Nagyon korrekt és együttműködő beszél­getést folytattunk. Azt hiszem, en­nek is köszönhető, hogy Szolnokot elkerülték a jelentősebb balhék, melyek nem hiányoznak senki­nek. Egyszerű dolgokról van szó. A bajt általában egy-két, megrend- szabályozhatatlan kötök okozza. Ha időben elkapják a grabancukat, ha olyasvalaki állítja le őket, aki­nek van tekintélye, akkor számos konfliktust előzhetünk meg!- Folyik a huzavona a MÁV Kór­házzal kapcsolatban. Továbbra is szeretné a város a kórházat? — Igen, Szolnok vállalja az üze­meltetést, de csak akkor, ha a tu­lajdont is megkapja. Óriási fej­lesztési lehetőségek vannak a MÁV Kórházban, és legjobb kéz­ben véleményünk szerint Szol­nok önkormányzatánál lenne. Egyelőre folynak a viták a mi­nisztériummal. Azért is küzdeni kell, nehogy másnak adják, pri­vatizálják a kórházat. A Hospin- vesttel kapcsolatos csúfos kudarc után nem lenne jó, ha újra kez­dődne a hercehurca, éppen itt, Szolnokon. Rajta vagyunk, hogy a város és a kórház számára ked­vező megoldás szülessen. elismerés Beszélgetés megszorításról, növekvő adóbevételekről, közbiztonságról Szalay Ferenc a napok­ban rangos elismerést ka­pott: az év polgármeste­rének választották Szom­bathelyen, a városi pol­gármesterek találkozóján. Ennek kapcsán beszélget­tünk vele Szolnok jelenle­gi helyzetéről, a tervezett fejlesztésekről, a pénzhi­ányról és természetesen a közbiztonságról. Bán János — Polgármester úr, minek tulaj­donítja a sikert? — Alapvetően annak, hogy ösz- szecsiszolódott, komoly szakmai gyakorlattal rendelkező kollégák dolgoznak a szolnoki önkor­mányzatnál, de komolyan figye­lünk a szolnokiak véleményére is. Évente átfogó felmérést végez­tetünk a polgárok körében arról, hogyan vélekednek a munkánk­ról, mi a véleményük a célkitűzé­seinkről, mivel értenek egyet, és mivel nem. Az első 1500-as min­tában a 18 év alattiakat kérdez­tük meg, a másik 1500-as mintá­ban a 18 évnél idősebbeket. A vá­laszok visszaigazolták azt, hogy elismeri a lakosság az önkor­mányzat munkáját. Másrészt konkrét, még nem eldöntött kér­désekben is kikértük az embe­rek véleményét, s azokat irány­adónak véve bele is vettük az ép­pen futó projektek terveibe. Ilyen volt például, hogy növelni kell a vízfelületet a tiszaligeü strandon. Egyértelmű volt erre az igény, hát beterveztük az új, 33 méteres medencét. Az egészségügyi szű­rőprogramunkkal kapcsolatban is nagyon hasznos vélemények érkeztek be, melyeket azonnal hasznosítani tudtunk.- A közlekedésről is kérdezték a szolnokiak álláspontját? — Természetesen. Azok java­részt visszaigazolták azon elkép­zeléseinket, miszerint igenis fel kellett áldozni a Kossuth tér for­galmát valami másért, valami olyasmiért, ami égetően hiány­zott addig Szolnok életéből. Az is egyértelműen bebizonyosodott, hogy minden erőnkkel harcol­nunk kell az új tiszai hídért, hogy mielőbb megépülhessen végre!-A városban számos civil szer­vezet működik. Néhány éve el­indult ezek véleményének rend­szeres integrálása a tervekbe. Folytatódott ez a folyamat? — Meghívtuk az őket tömörítő, úgynevezett Civil Tanácsot, és bemutattuk számukra a fejlesz­tési terveinket. Hangsúlyozom, ez sem afféle udvariassági lépés volt, hanem a munkába való be­vonás! A stratégiai elképzelések kialakításában nagyon hasznos segítséget nyújtottak a civilek. Ugyanígy bemutattuk elképze­léseinket a vállalkozók, megha­tározó cégek előtt, nyugdíjas­kluboknak. Azt hiszem, az el­múlt években egyre nyilvánva­lóbbá vált az is, hogy amit meg­hirdettünk, és amit sokan csak szlogennek gondoltak, az na­gyon is valóságosan és eredmé­nyesen működtethető gyakorlat. Jelesül az, hogy mi várospoliti­kát akarunk, és nem pártpoliti­kát! Ha a választók nem érzik, hogy jobboldali és baloldali kép­viselők egyaránt értük dolgo­zunk, akkor ott nem is lehetsé­ges igazi együttműködés. Anél­kül pedig szinte lehetetlen a ne­héz gazdasági helyzetből kilá­balni. Számos szocialista javas­latot, öüetet vettünk figyelembe a döntések meghozatalánál. A bizottsági munka példásan ered­ményes, s azt hiszem, ez is a kompromisszumkészségnek, a városért való felelős, közös gon­dolkodásnak az eredménye. így aztán a testületi ülések mosta­nában gyorsan, olajozottan zajla­nak, marakodások, fölösleges, hiábavaló pártharcok nélkül. Nem tudom persze, mindezt fi­gyelembe vették-e az Év Polgár- mestere díj odaítélése kapcsán, de én magam ezeket lényegi kér­désnek tekintem.- Akkor is sokan csak moso­lyogtak, amikor annak idején élhetőbb városról beszélt. Na­gyon sok visszajelzés viszont azt igazolja, hogy egyre többen teszik magukévá ennek a gon­dolatnak a lényegét... — Tényleg nehéz volt elmagya­rázni az embereknek, hogy mitől lehetne élhetőbb város Szolnok. Miért lesz jobb itt lakni, mint ko­rábban? A változást magukban a várost lakó emberekben kell ki­provokálni, mi csak a körülmé­nyeket teremthetjük meg hozzá. Mi programokat, izgalmas ren­dezvényeket szervezhetünk, ahol a polgárok végre összejöhetnek, szórakozhatnak, egymással be­szélgethetnek. Régi álmom, hogy a szolnokiak ne bezárkóz­va, a négy fal között, hanem a város rendezvényein, terein, ut­cáin töltsék a szabadidejük mi­nél jelentősebb részét. A színvo­nalas színházi produkcióktól és a Szolnoki Szimfonikusoktól a Kos­suth téri rendezvényeken át, a Ti­szavirág fesztiválig egyre több le­hetőséggel szeretnénk az embe­reket kicsalogatni. Másrészt vi­szont az én szememben a patrio­tizmus ott kezdődik, hogy a kör­nyezetünk legyen lakható, szeret­hető. Nem szemetes, nem lerob­bant, hanem tiszta, és lehetőség szerint virágos. A virágos váro­sok versenyében is részt ve­szünk, a Széchenyi már nagyon impozáns látványt nyújt ilyen szempontból. Miért ne lehetne ezt az egész városra kiterjeszte­ni? Semmit sem akarunk az em­berekre erőltetni, csak azt sze­retnénk, ha egyre többen érez­nék, hogy ez a város a miénk. A sajátunk. Vigyázzunk rá, tartsuk tisztán, szépítsük! Ne mások mi­att, hanem magunk miatt! Ennek a célkitűzésnek a részletei ala­kulgatnak: a játszóterek megtisz­títása volt az egyik legelső lépés. Gyermekeink ne kutyapiszok­ban, csikkek közt játsszanak! Na­gyon szeretnénk ennek a gondo­latnak a jegyében a Tisza-partot szintén rendbe hozni, hogy jó szívvel, nyugodtan eltölthessük szabadidőnket a folyó mellett. Számomra az, hogy ezen célkitű­zéseink egyre több szolnokihoz jutnak el, és egyre többeket nye­rünk meg ehhez, talán a legna­gyobb sikere e néhány esztendő­nek. Ha már itt tartunk! Meg kell mondanom, hogy ez a munka ele­ve kudarcra lett volna ítélve a kol­légáim nélkül. Az alpolgármeste­rek, a jegyző asszony, aljegyző asszony, az igazgatók, az önkor­mányzat valamennyi dolgozója alaposan kivette a részét a mun­kából. Sikerült elérni azt, hogy ha kell, velem is bátran ellenkezze­nek, és próbáljanak meggyőzni a Szalay Ferenc a Szombathelyen megrendezett városi polgármesterek találkozóján vehette át a kitüntető díjat, Melocco Miklós „A városépítés allegóriája” című szobrát saját véleményük helyességéről. Ha van értelme, én hagyom ma­gam meggyőzni! A partnerség szellemiségét hozták a kollégáim ebbe a rendszerbe. Az intézmény- átszervezéseknél például meg­mutatkozott, milyen erő is lehet a korrekt partnerség. Marakodás, viták helyett konstruktív munka volt, és ez, még egyszer mondom: a kollégáim érdeme. Az pedig ki­mondottan jó, hogy ilyen sok hölgy dolgozik itt! A két alpolgár­mester asszony, a jegyző asszony, az aljegyző asszony, és mind, a többiek: női precizitást, érzékeny­séget, odafigyelést, és bizony sok­szor női szókimondást hoznak a munkánkba. Minderre óriási szükség van! — Nemrégiben bemutatták a Szolnok épül program impo­záns részleteit, ahol tulajdon­képpen összegyűjtötték a már futó, és közvetlenül megvalósí­tás előtt álló projekteket. Nem érzi-e úgy, hogy a válság miatt, a kormány részéről az önkor­mányzatok folyamatos nyomor- gatása miatt a szép tervekből sok minden nem fog majd meg­valósulni?- Azt gondolom, hogy a kulcs az uniós pénzek eredményes el­osztása volna már végre-valahá- ra. Elképesztő az adat, de annyi­ra körülményesen, lassan zajlik mindez, hogy az ország számá­ra rendelkezésre álló 8000 mil­liárdos keretből eddig mindösz­Az első, Szolnokon átalakított Siemens Desiro motorvonat átadásán Szalay Ferenc is megismerkedett a mozdonyvezetői hellyel sze 80 milliárdot(!) tudtak szét­osztani. További 50 százaléknyi összeget kötöttek le pályázatok finanszírozására, és mintegy 20 százaléknyi az az összeg, ami­nek szétosztása elvileg előkészí­tés alatt áll. Ezt az egész folyama­tot fel kell gyorsítani, de lehet, hogy ezt már csak az új kormány tudja, fogja megtenni. Ez a tőke pedig a belső piac erősítésére, a munkaerőhelyzet javítására kell, hogy szolgáljon. A tervezett épít­kezések — a szolnokiak is — a válságban lévő építőipart tud­nák kihúzni a csávából, automa­tikusan munkahelyek ezreit, tí­zezreit teremtve meg ismét. Hogy addig mi lesz, amíg az új kormány el nem kezd dolgozni? A terveink döntő többsége már olyan stádiumban van, hogy nem kell vele leállnunk. A szan- daszőlősi fejlesztés 2011 tava­szára elkészül, a Széchenyi-la- kótelepi fejlesztés 2011 őszére. Az útépítési elképzeléseink megvalósítására, a játszóterek felújítására szintén megvan a pénz. Igaz, hogy az önkormány­zati költségkeret folyamatosan csökken, csökkenti a kormány. Melyik fejlesztésünket állítsuk le? Fel kell készülnünk arra, hogy néhány elképzelésünk csúszni, késni fog. Viszont azért vagyok még ennek ellenére is optimista, mert a kötvénykibo­csátás révén rendelkezésre álló összegekből a legtöbb fejlesztést f t r i

Next

/
Oldalképek
Tartalom