Új Néplap, 2009. június (20. évfolyam, 127-151. szám)
2009-06-22 / 144. szám
5 ÚJ NÉPLAP - 2009. JÚNIUS 22., HÉTFŐ MEZŐTÚR Nincs béke az orvosok és az önkormányzat között Egy hónapja számoltunk be arról, hogy két mezőtúri háziorvos - dr. Szentes János és dr. Bo- dola Gyöngyi — vitába keveredett az önkormányzattal. A vita arról folyik, hogy hol kell rendelnie a két orvosnak: az általuk választott új, vagy az ön- kormányzat által előírt régi helyükön? Dr. Zaharcsenko Vja- cseszlav városi tiszti főorvos azóta kötelezte a várost arra, hogy meszeltesse ki a „régi” rendelőket, újíttassa fel a padlóját, cseréltesse ki a nyílászárókat, és szereltessen fel orvosi csaptelepeket. Az önkormányzat július 31-ig vállalta a munkák elvégzését, s addig a két orvosnak ideiglenes működési engedélyt adott ki a tiszti főorvos. Es utána?- Vagy kiegyeznek egymással a vitatkozók, vagy elválnak egymástól — mondta a tiszti főorvos —, mert a hibák kijavítása után az orvosok engedélye újból az eredeti rendelőbe szól majd. A továbbiaknem tartoznak a mi hatáskörünkbe. ■ SZOUON.hu Az orvosok és az önkormányzat vitájának előzményeiről olvashatnak a SZGU0N.hu weboldalon. Fizetésképtelen adósok jártak a polgármesternél Mezőtúron is érezhetők már a banki válság hatásai. Ezt dr. Draskovits Dénes polgármestertől tudtuk meg nemrég, aki a fogadóórákon elhangzó panaszokból tudta leszűrni mindezt. Tizes nagyságrendekben jönnek a polgárok, egyelőre inkább csak érdeklődni, hogy miben tud segíteni az önkormányzat, ha beüt a baj. Gyakoribb probléma a devizaalapú lakáshitelek törlesztőrészleteinek megugrása, de egyre gyakoribb a gépkocsilízing fizetésének ellehetetlenülése is. Végrehajtással, kilakoltatással eddig még nem találkozott a polgármester, az ügyek túlnyomó többsége még „csak” a banki fenyegetésnél tart. Tekintettel azonban az általános banki mentalitásra, félő, hogy hamarosan eljutunk a végrehajtásokig is. ■ Egy város emlékezik rájuk holokauszt A szerencsések visszatértek, de a közösség felbomlott Június 14-én emléktáblát avattak Mezőtúron, az egykori zsidó gettó közelében. A táblával és a mellé ültetett szomorúfűzzel a város az 1944- ben Mezőtúrról ártatlanul elhurcolt, tragikus sorsú zsidó családoknak állított emléket. L. Murányi László Az emléktáblát Falus Ferenc (jobbra) holokauszttúlélő és Mlinárcsek János alpolgármester leplezte le — Az év elején azzal keresték meg az önkormányzatot a negyvennégyben elhurcoltak utódai nevében az egykor Mezőtúron élt Ritter és Erdős családok leszármazottai, hogy állítsunk emléktáblát a holokauszt hatvan- ötödik évfordulóján — tájékoztatott a történtekkel kapcsolatban Mlinárcsek János alpolgármester. - A képviselő-testület tagjai természetesnek tartották, hogy támogatják a kezdeményezést, hogy emléket állítsunk városunk egykori polgárainak, és örökre emlékeztessünk az embertelen szörnyűségekre. A mezőtúri tragédia eseményei, hála a helytörténészeknek, pontosan ismertek. 1944. május 26-án, Jász-Nagykun-Szolnok 4 megye alispánjának utasítása § nyomán, a mezőtúri hatóságok | három zárt, bekerített gettót je- I löltek ki a városban élő zsidóság számára. A helyszín a téglagyár és a mai főiskola térségében volt. Néhány héttel később, június 16- án, vasúti szerelvényen, több mint 350 embert — gyakorlatilag a város teljes zsidó lakosságát — Szolnokra szállították, hogy onnan aztán nem sokkal később útnak indítsák őket ausztriai és lengyelországi haláltáborok felé. Az elhurcoltak nagy részét a halálba, miután 176 mezőtúri zsidó soha nem tért vissza a táborokból. Jórészt ennek tudható be, hogy manapság gyakorlatilag nincs a városban említhető nagyságú zsidó közösség. Rónai György nemcsak a régi dokumentumokat veszi elő egyre gyakrabban, hanem az emlékeit is —Nagyon örültem annak, hogy a város fontosnak tartotta az emléktábla ügyét — mondta a Szolnokon élő Rónai György, aki tizennégy évesen, nagy szerencsével élte túl a deportálást. - Érdekes, hogy ötven évig alig foglalkoztam a történtekkel, de mostanában egyre többet gondolok vissza rá. Különböző családi visszaemlékezésekből tudhatjuk, hogy a Mezőtúron élő zsidókat, egészen a tragikus napokig, nem érte bántódás a származásuk, vallásuk miatt. Ők adták a város kereskedőrétegét, és az iparosok jelentős részét is; normális, jó viszonyt ápoltak a lakosság többi részével, és nem volt jelentős antiszemitizmus a településen.- A Fóti út 113-ban laktunk, és ugyanitt volt a szüleim boltja is. Amikor negyvennégyben a gettóba vittek bennünket, édesapám már nem volt otthon - mesélte Rónai György. - Őt akkorra már munkaszolgálatra hurcolták, így az édesanyámmal, az öcsémmel és a nagybátyám családjával vittek el bennünket. Szolnokon különböző vonat- szerelvényekre osztották be a mezőtúri zsidókat, és rögtön megindult a helycserélgetés is: rokonok, barátok, ismerősök igyekeztek azonos transzportba „átcserélni” magukat. - Édesanyám azt mondta: ha már ide osztottak be bennünket, akkor itt is maradunk, nem megyünk másik szerelvényre! A Rónai-Rosenblüth család vonata Bécs mellé, Strass- hofba tartott; dolgozni vitték őket. A másik vonat Auschwitzba indult... Valószínűleg ennek az anyai döntésnek köszönhették, hogy szűk egy éven belül — 1945. április 16- án - mindannyian hazatérhettek az elhagyott mezőtúri otthonukba. Az édesapjuk két nappal korábban, szintén megtért a munkaszolgálat háborús poklából. Az emléktábla-állítás egyik szervezője, Erdős Vera, arról írt a helyi lap utolsó számában, hogy akik az elhurcoltak közül, a szerencsének köszönhetően, túlélték a holokausztot, visszatértek a szülővárosukba, de a közösség többé már nem volt a régi. A zsinagóga épületét leszámítva, nyoma sem maradt már annak, hogy Mezőtúron egykor szép számú, megbecsült zsidó közösség élt. Emlékezni pedig kell, hogy soha meg ne ismétlődhessenek a hatvanöt éve történt embertelenségek. HÍRSÁV Dráguló útépítés az áfa miatt a napokban bejelentett kormányzati áremelések hatására változik az Árpád, a Lehel és a XV. út építésének valamint a Szabadság téri játszótér felújításának költségvetése. 87 millió forintról 90,5 millióra növekszik az utak építési költsége, a szükséges önerő pedig 21,75 millió forintról 22,6 millióra. A Szabadság téri játszótér felújítási költsége másfél millió, az önereje pedig 300 ezer forinttal emelkedik. Nem épít az Aldi áruházat Mezőtúron visszalépett az Aldi áruházlánc a mezőtúri építési terveitől. Egy éve abban egyezett meg a cég és az ön- kormányzat, hogy közösen módosítják a kiszemelt Földvári úti ingatlanra vonatkozó építési szabályokat, és beszerzik a Közútkezelő Kht. engedélyét a forgalmi rend tervezett változásaihoz. Egy év alatt erre nem került sor, amiért a partnerek kölcsönösen egymást hibáztatják. Az Aldi kéri vissza az előlegbe adott 30 millió forintját, míg az önkormányzat álláspontja az, hogy folytassák a munkát. Előszerződés a Tesco építésre előszerződést kötött a kertvárosba tervezett Tesco- áruház beruházójával az ön- kormányzat, a beruházás előkészítésével kapcsolatos feladatok elvégzésére. Egységesíteni kell ugyanis a terület tulajdoni és ingatlannyilvántartási viszonyait, miután a terület jelenleg 4 tulajdonos 8 helyrajzi számon szereplő ingatlanait érinti. Lezárult az igazgatói pályázat határideje pénteken délután lezárult a határideje városi közművelődési és sport kft. igazgatói pályázatának. Két pályamű érkezett, közülük az egyik „belső”, a másik távolabbi. Hírek szerint szerdán lesz a jelöltek meghallgatása, aztán dönt a képviselő-testület az igazgató személyéről. Badár Júlia apjától tanulta a szakmát népművészet Az apa korongozott, az anya és lánya cserepet festett A magyar zenei kultúra nagykövetei voltak Június 12-én nyílt meg Mezőtúron az Alföldi Fazekas Triennálé. Az eseményről részletesen olvashatnak a SZ0U0N.hu weboldalon. Ez az esemény eszünkbe juttathatja azt is, hogy még él a városban a híres Badár család utolsó tagja, a maga korában világhírű fazekas, idős Badár Balázs unokája, Júlia.- Apám az Öreg mellett tanulta ki a szakmát - mesél a régi időkről a nyolcvan fölött járó Badár Júlia. - Mi csak így hívtuk a családban a nagyapát, hogy Öreg. Apám mellette korongozott, tőle tanulta a festést is, a mesterség fogásait, a nagyné- némmel együtt. Én pedig az apámtól. Már ötéves koromtól Badár Júlia és édesapja ezekben a kemencékben égettek annak idején foglalkozott velem. Húsz éves koromban lettem inas apa mellett, és negyvenháromban tettem segédvizsgát. A vizsgáztató öregek nem találtak hibát a munkámban, de apám sosem volt elégedett velem. A világban folyt a háború, és nem volt kereslet a Badár család által készített díszárukra.- Nehéz idők voltak - sóhajt az idős hölgy elgondolkodva. — Felvettünk egy segédet, aki a „közönséges” edényeket gyártotta, anyám pedig a tanyákat járta, hiszen cserevilág volt akkoriban, így értük meg ezerkilencszázöt- venegyet, amikor is eljött a szövetkezés ideje, és mi felhagytunk itthon a szakmával. ■ Franciaországban járt május második felében a mezőtúri általános iskolás diákokból álló Sunflower Kórus. Egy nagyszabású kórusfesztivál volt az apropó, amit Nancy- ban rendeztek, s amin a franciákon kívül tizenöt további ország összesen tizennyolc zenei alakulata vett részt. A Sunflowert a francia Demoiselle de Lorreine kórus látta vendégül, miután pedig a kórusokat családoknál szállásolták el, a magyar diákok belülről ismerhették meg a francia családok hétköznapjait is. A központi szerep azonban, természetesen, a zenének jutott. Négy napon át naponta koncertezett a kórus, volt olyan nap, hogy kétszer is. A siker fokáról árulkodik, hogy akadt koncert, amelyen már a műsorvezető „parancsolta le” a színpadról a mezőtúri gyerekeket, mert a közönség folyamatosan visszatapsolta őket. A hangversenytermen kívül is zajlott az élet, s a kisdiákok büszke méltósággal viselték, hogy gyakran még az utcán is megállították, és hangos bravóval köszöntötték őket a franciák. A rendezők különös elismerése volt a magyarok számára, hogy a Szentírás egy részletét magyarul olvashatta fel egy kórustag, és az áldozás alatt a mezőtúri kórus énekelt kísérőül. ■ * I V, •1 1
