Új Néplap, 2009. május (20. évfolyam, 102-126. szám)

2009-05-27 / 123. szám

ÚJ NÉPLAP — 2009. MÁJUS 27., SZERDA 13 TÜKÖR Mertolában a munka hőse kitekintő Kezdetben mintha pingvineket oktatott volna matekra IkkSSísí Szilvia és Tamás egy hajóban eveznek. Tamás a napokban Szolnokon próbálta ki új hajóját, egy Pannon kajakot. A hajót feltették, és irány Portugália! Három újabb kamerával bővült a térfigyelő Jászladányon Tovább bővült a térfigyelő kame­rarendszer Jászladányon. Mint Dankó István polgármestertől megtudtuk, három újabb kame­rát szereltek fel a már eddig meglévő ötkamerás térfigyelő rendszerbe. Ezek közül az egyik speciális rendszámleolvasó ka­mera, amely több mint három- százezer forintjába került az ön- kormányzatnak.- Szerencsére a jászladányi la­kosság is érzi annak a szüksé­gességét, hogy a kamerarend­szer bővíthető legyen. Ugyanis a lakosság részéről kettőszázezer forint gyűlt egybe csekkeken be­fizetett pénzadományokból a tér­figyelő kamerarendszer tovább­építése céljából. Ez nagyon nagy összeg, és igen tiszteletreméltó az összegyűlt pénzmennyiség - tette hozzá a polgármester. Dan­kó István elmondta azt is, hogy nagyon várják azt a jogszabály­módosítást, amelyet a kormány­zat terjesztett be a parlament elé, s melyben a közterület-felügye­lőknek is lehetővé teszik azt, hogy a térfigyelő kamerákat fi­gyelhessék, ne pedig csak a rend­őrök. Ez már csak azért is jól len­ne, mert például a nagyközség­ben is a rendőrőrsön a huszon­négy órás megfigyelés megoldá­sa nehézségekbe ütközik, vi­szont a közterület-felügyelők be­vonásával erre több megoldási le­hetőség is kínálkozna - hangsú­lyozta Dankó István. ■ B. Gy. Különdíjként a szemétválogatót látogatták meg A környezettudatos nevelés ré­szeként a Remondis Zrt. Űjszá- szi úti átrakó- és válogatóállomá­sának működését ismerhették meg Szolnok felső tagozatos di­ákjai. Az üzemlátogatás különdíj volt a Szolnoki Iskolavédőnők Egyesülete által szervezett váro­si egészségnevelési vetélkedőn dobogós helyezést elért csapa­tok tagjai részére. Kohári István kommunikációs vezető elmond­ta, ezen a korosztályon múlik, hogy a jövőben a szelektív hulla­dékgyűjtés mennyire lesz sike­res, s ezzel az akcióval mennyi­re tudjuk környezetünket ered­ményesen megvédeni. ■ M. G. Tudja, hol van Mertola? Ha nem, ne röstellje ma­gát, Kedves Olvasó! Mert nem világváros, az egy szent. Mertola egy délpor­tugál, kábé ezer lakosú csendes kisváros. Na, itt dolgozik a szolnoki Tóth Szilvia. Munkatársunktól És hogyan került oda a 26 éves lányt? Kezdjük az elején! Szilvia a szolnoki Tiszaparti Gimnázi­umban végzett. Utána Pécsett ta­nult a bölcsész karon, angol sza­kon. Soha nem akart tanítani, és most...? De ne szaladjunk előre! Az egyetem alatt negyedévesen belekóstolt a spanyol hullámzás­ba, ahogy ő mondja. Merthogy az Erasmus-program keretében kint tanult fél évet. Úgy ragadt rá tamás És Szilvia ritkán jár­nak haza, de most fellendíthe­tik a portugál-magyar sport­kapcsolatokat. Hiszen az UTE- s kajak-kenu szakosztályveze­tő, Doma Gergő vezetésével nyári edzőtábort szerveznek a az ottani életvitel, meg a nyelv, mint a kosz. Nagyon sok barátra tett szert, köztük portugálok is voltak. Már akkor úgy gondolta, jó lenne visszatérni a mediter­rán környezetbe. És ez a vágya tavaly teljesült is. Párja, Homoki Tamás kajako­zik. Maratoni távon versenyez. 2006-ban például 3. lett a Fran­ciaországban rendezett világbaj­nokságon. Itt nem kisebb sport­nagyságot vert meg, mint Eric Ve­raas Larsent, akinek olimpiákon kibérelt helye van a dobogón. Tamás sokat járt Mertolába edző­táborba. Ott a helyi kajak-kenu klub főnöke kiszemelte őt, és többéves győzködés után sikerült rávennie a fiatalembert, hogy a jövő helyi re­ménységeit eddze. 2008 novembe­rétől kapott szerződést, 2 évre. Szilviának pedig felajánlották, hogy a helyi és a környékbeli isko­lákban okítsa a nebulókat angolra. legjobb mertolai kajak-kenu­soknak. mivel az ute Szolnokon fog edzőtáborozni júliusban, a portugál fiatalok is jönnek ve­lük. Es persze velük lesz Ta­más és Szilvia is. Na és itt jön vissza az, hogy Szilvia soha nem gondolta volna, hogy egyszer még tanítani fog, pláne Portugáliában. Na de ilyen az élet, forgandó. Tehát 2008 őszén meg is érke­zett Tamás és Szilvia Mertolába, mindenféle portugál nyelvtudás nélkül! Szilvia így egy hétre rá már tanított, pontosabban iz­zadt a tábla előtt, mert angolra kellett tanítani a portugál gyere­keket. Na most ez a kezdetben úgy tűnt, mintha pingvineket kellene számolni tanítani. Szó­val nehéz volt, de fél év után már kezdett látszani az alagút végén a fény. Eleinte szokatlan volt nekik, hogy Portugália stresszmentes. Laza, nem órá­hoz kötött az életük, így nincs mihez képest rohanni. Például az Iskolában nincs ki- és becsen- getés, de szinte minden gyerek mégis megérkezik nagyjából A portugálok nagyon laza emberek. Például senki se hord karórát, mert náluk nincs szoros időhöz kötve sem­mi sem. Ha valakit meghív­nak, hogy gyere át hozzánk vacsora után, azt nem teszik időben. A gyerekek közvetlenek, zsibongók, aktívak, a feleltetést is játéknak veszik. Komolyságot nehéz belevinni a tanításba. De el ne felejtkezzünk Tamás­ról! Pontosabban Omoki Támos- ról, merthogy csak így tudják ki­ejteni a nevét a portugálok. A megérkezése előtt már mindent tudtak róla, mivel egyébként is többször járt Mertolában. A klub fiataljai Tamás vezetésével szép eredményeket érnek el. Egy ser­dülő válogatott gyerek is edz a keze alatt, aki a tavalyi szegedi Olimpiai Reménységek verse­nyén képviselte hazáját. Mindkettejük munkájával meg vannak elégedve a portugá­lok. Mert a magyar mentalitás­sal Mertolában ők a munka hő­sei, és a nyelv sem okoz már ne­kik gondot. így nem elképzelhe­tetlen, hogy még további mara­dásra bírják őket. hozzá, hogy hány órára. Majd valamikor. Az idő események­hez kötött: iskola előtt vagy után, ebéd előtt vagy után. AZ események minimum fél óra csúszással kezdődnek. De ettől senki sem ideges! Tiszti jelvényt vehetett át a szövetségtől munkájáért Ez év őszén lesz 20 éve, hogy megalakult a Magyarország Fel­fedezői Szövetség. A hagyo­mányőrző gyermekszervezet ez évben több alkalommal is a jubi­leum jegyében ünnepel. A hét végén tartották meg ünnepségü­ket a budai Várban — emlékezve a 160 évvel ezelőtti visszafogla­lásra -, ahová az ország minden részéből érkeztek csapatok. A felfedező játék után a déli ron­della előtt a szövetség által ko­rábban felállított kopjafánál érté­kelték az eredményeket Görgey Tibor - a híres hadvezér leszár­mazottjának -jelenlétében, s ott adta át elismerését Gavlik Ist­ván, a Kossuth Szövetség örökös tiszteletbeli elnöke Rakó József­nek, az ünneplő szövetség elnö­kének. Az ünnepségen megyén­ket a jászjákóhalmi László Ger­gely csapat képviselte Fodor Ist­ván Ferenc alapító csapatvezető vezetésével. Közülük Nagy Kris­tóf kapta meg a szövetség Kos- suth-tiszti jelvényét. ■ T. A. Elsősegély- nyújtásban ők a nyerők- A karcagi felnőtt csapat nyerte az Országos Elsősegélynyújtó Versenyt hét végén, ezért Német­országban ők képviselhetik ha­zánkat a nemzetközi versenyen júliusban - tájékoztatott Nagy Já- nosné, a karcagi Gábor Áron Gimnázium, Egészségügyi Szak- középiskola és Kollégium vörös­keresztes tanárelnöke, felkészítő.- Iskolánk 13 éve vesz részt az országos versenyeken két csapat­tal, a 14-18 éves és a 18 éven felü­li korosztályba tartozó fiatalok­kal. Utóbbi csapat már ötödik al­kalommal nyerte meg az orszá­gos versenyt, de az általános és a középiskolások is sikeresen sze­repelnek, az első tízben rendsze­resen ott vannak. Az elsősegély- nyújtó verseny keretében öt kár­helyen kell életszerű szituációkat megoldani, a felnőtteknél az egyik színtéren angol nyelven zajlik a vetélkedő. A Vöröskereszt támogatja a csapatot alkotó öt plusz egy fő kiutazását, kint tar­tózkodását, viszont egyenruhá­juk még nincs, megköszönnének mindenféle támogatást. ■ B. B. Jönnek a portugálok, jönnek a portugálok! Náluk egyáltalán nem számít az idő Áramkimaradással indított a bérletes évadzáró koncert nem várt izgalom A közönség már-már elképzelte, hogy a szabadban rendezik meg a nagyszabású előadást Nagyszabású Verdi-est kereté­ben zárta hétfőn az idei Aba-No- vák bérletes évadot a Szolnoki Szimfonikus Zenekar. A koncer­tet hosszas készülődés előzte meg, hiszen közel kétszáz fő - kórus és zenekar - szerepelt. Azonban az utolsó pillanatban veszélybe került az előadás, hi­szen közvetlen előtte a szolnoki belvárosban nem volt áram egy trafóhibának köszönhetően. Sokan izgatottan várták, mi­korra sikerül kijavítani a hibát. Senki sem hitte azt, hogy egy ilyen volumenű, évadzáró kon­cert emiatt elmaradhat. — Bíztam benne, nem marad el a koncert-kezdte mondandó­ját a mezőtúri Boldog Mária. —Abban reménykedtem, hogy gyorsan kijavítják a hibát. Ám hamarosan kiderült, Szolnok egész belvárosát érinti az áram- kimaradás. Lehet, furcsán hang­zik, de már azt vártuk, hogy székkel a kezében megjelenik a zenekar és szabadtéri előadást tartanak az Aba-Novák Kulturá­lis Központ előtt, amíg a fényvi­szonyok engedik. Közel három­negyed órát vártunk, de megér­te. Fantasztikus előadásnak le­hettünk részesei. Tudtuk, hogy nagy létszámú kórus is színesí­ti az estét, de a színpadon látni a Szolnoki Egyesített Vegyeskart nagyszerű élmény volt. Mi rend­szeresen látogatjuk a koncerte­ket, öt éve bérletesek vagyunk. A fergeteges siker után a Szol­noki Szimfonikus Zenekar kar­mesterét, Izaki Masahirót kér­deztük, mit érzett akkor, amikor az előadás előtt egy órával bekö­vetkezett az áramszünet. — Nagyon nagy volt a bizony­talanság. Végig az volt a kérdés, meg tudjuk-e tartani a koncer­tet. Próbáltam megőrizni a nyu­galmamat, hiszen ha helyreállít­ják a hibát — ami meg is történt — le kell tudni vezényelnem egy koncertet. Nagy volt a tét, hiszen rengeteg munkát fektetettünk a megszervezésébe—ha elmaradt volna a koncert, nem tudom, mi­kor lett volna rá mód, hogy újra fel tudjon állni ez az összeállí­tás. Bízom abban, hogy a kezde­Izaki Masahirónak meg kellett őriznie a nyugalmát, bár minden oka megvolt rá, hogy ideges legyen. Sikerrel vették az akadályt. ti nehézség nem érződött. Mind­ezt a közönség vastapsa is meg­erősítette — tette hozzá. Izaki Masahiro arra a kérdés­re, mennyire volt nehéz össze­hangolni a két társulat—a zene­kar és a vegyeskar — munkáját, elmondta, nem ez volt az első al­kalom, amikor közösen léptek fel. Már tavaly is adtak egy közös koncertet. Azonban egy Verdi- mű előadása — főként, hogy ide­gen nyelven kellett énekelni - megnehezítette a dolgot. Továb­bá az is kihívást jelentett, hogy a felkészülés során nem volt sok idő a közös próbákra. De a bízik abban, hogy felejthetetlen zárá­sa volt ez egy sikeres szezonnak. ■ Erdős Csaba

Next

/
Oldalképek
Tartalom