Új Néplap, 2009. május (20. évfolyam, 102-126. szám)
2009-05-21 / 118. szám
4 ÚJ NÉPLAP - 2009. MÁJUS 21., CSÜTÖRTÖK INTERJÚ dr. ANisiTs ferenc Nagyon veszélyes, hogy olcsó bérrel csábítjuk ide a befektetőket, mert olcsó bérrel szemben könnyű konkurenciát találni. A DEMOKRÁCIA A VITÁKRÓL IS SZÓL Hetvenedik születésnapján köszöntötték néhány hónapja Szolnokon a város első díszpolgárát, dr. Anisits Ferencet, aki több évtizede külföldön él. Németországban, Ausztriában feltehetően többen ismerik a nevét, mint idehaza. Pedig lenne okunk büszkének lenni rá. Kétrészes interjúnk, melynek most második részét közöljük, legutóbbi, szolnoki látogatása alkalmából készült. Bán János — Ön ma is figyelemmel kíséri a hazai közéletet. Jól emlékszem, már évekkel ezelőtt felhívta a figyelmet a gazdasági válság közeledtére cikkeiben, előadásaiban. Csakhogy mintha a döntéshozók nem igazán lennének vevők jóindulatú figyelmeztetéseire. Ön is így érzi?- Ez így van. Sajnos. Amikor én a „Szolnok díszpolgára” címet kaptam, úgy éreztem, bizonyos feladatot is jelent ez számomra. Elkötelezettnek éreztem magam, de már látom, hogy ennek megfelelni sziszifuszi munka. Azt gondolom, hogy idehaza nagyon nagy szükség volna átfogó, analitikus látásmódra. Szolnokon, a főiskolán is próbáltam a diákoknak átadni azt a képességet, hogyan kell egy adott gazdasági helyzetet analizálni. Nagyon szembeszökő Magyarországon a megmerevedett dogmák eluralkodása. Furcsa, hogy a hazai értelmiség fenntartások nélkül átveszi ezeket. Például ilyen dogma, hogy ahová az autópálya megy, oda megy a munkahely is. Ez nem igaz. Ezer példával be tudom bizonyítani. Engem a BMW egy olyan gyárba küldött dolgozni, aminek a közelében nincs autópálya. Hogy miért? Ismerem belülről a rendszert: munkahely, befektetés ott lesz, ahol tudás és képzett szakember van. — Mi a helyzet az olcsó munkaerővel? Leggyakrabban ezt szokás még befektetésvonzó tényezőként emlegetni...- Ez a másik dogma. Szolnokon is gyakran hallottam, hogy oda megy a tőkebefektetés, ahol olcsó a bérmunka. Csakhogy ez sem egészen így van. Nagyon veszélyes, hogy olcsó bérrel csábítjuk ide a befektetőket, mert az olcsó bérrel szemben könnyű konkurenciát találni. Az ipartelepítésben legfontosabb lenne az innováció. A Knorr-Bremse fejlesztési osztálya Budapesten van, a gyára Kecskeméten. Ez a cég nem hagyja el Magyarországot, mert a beszállítókkal és a műszaki egyetemmel kialakított egy úgynevezett klasztert. A klaszterek képesek foglalkoztatni magas képzettségű mérnököket. Az alacsony bérű munkás hozzáadott értéke nagyon alacsony. Tudja, hol fognak dolgozni a magas képzettségű, egyetemen végzett, kiváló magyar szakemberek? Nyugaton. Ez a csapda. — Időnként nagyon élesen fogalmaz, amikor a napi politikai eseményeket kommentálja. Miért?- Mert nehezen viselem a hazugságokat. Annak idején például a magyar gazdasági miniszter világba kürtölte, hogy dübörög a gazdaság. Számomra felfoghatatlan volt, hogy ilyesmit mindenféle kritika nélkül el tud mondani. Hát senki nem látta, mi a valóság? Csak bele kellett nézni a statisztikai adatokba. Még hogy Ausztria irigyelte Magyarországot... Ausztria GDP-je háromszorosa a miénknek, benne van az első tíz jóléti államban a világon. És ez az ország irigyelte Magyarországot? Ehhez hasonló szamárságot másutt nem nagyon mondhatna felelős politikus következmények nélkül. A másik: gyakran hallom, hogy összefogásra volna szükség. Hogy nem kellene annyit veszekedni stb. Pedig, ha valaki visz- szalapoz a görög demokrácia korába, azokra a viharos vitákra, amelyeket Szophoklész, Platón folytattak Periklésszel, láthatja, hogy a demokrácia éppen erről szól. Különböző koncepciók versengenek, és aki nem szereti ezt a versenyt, nem akar versenyt, nem akarja a vélemények időnként kemény összecsapását, az tulajdonképpen diktatúrát kíván. Azok a honfitársaink, akik kijelentik magukról, hogy nem politizálnak, nem érdekli őket a politika, azok valahol mind a diktatúra támogatói. Szellemi proletárok. Nem érdekli őket a saját sorsuk? Akkor velük mindent meg lehet csinálni, őket be lehet csapni, nap, mint nap. Gyakran hallom azt is, hogy a demokrácia tulajdonképpen a jólét szinonimája. Nem az. A demokrácia elsősorban szabadság és jogállamiság. A valódi törésvonal a demokraták és a nem demokraták között húzódik. A demokraták azok, akik a képességeik, készségeik szerint a közösség érdekében munkálkodnak. És azok a nem demokraták, akik fütyülnek a közösségre. Ugyanilyen torzulásokat érzek a jobboldal, baloldal fogalmai körül. Ma már nincsen nagy néppárt, ahol ne lenne jelen mind a három komponens: a baloldali, jobboldali és liberális. Annak megfelelően, milyen időszakot él át a társadalom, hol a baloldali komponens kerül túlsúlyba, hol a jobboldali komponens, hol meg a liberális. Például Barack Obama most baloldali értékeket preferál, de ezért senki nem mondja Amerikában, néhány elvakult őrültön kívül, hogy Obama marxista lenne. Németországban a CSU kimondottan a kisemberek pártja, de senkinek nem jutna eszébe, hogy azt mondja: ez egy baloldali párt. Nem, a CSU egy konzervatív párt, kereszténydemokrata, és a keresztény etika értelmében a szegények és a kisemberek pártfogója. De semmiképpen sem marxista. A mesterséges baloldal - jobboldal megosztás Magyarországon rettenetesen sok kárt okoz, és már rég nem igaz. Még egy dogma: a parlamentben kell politizálni, nem az utcán. Szégyellheti magát az az értelmiség, aki bólogat ilyen hazugságok hallatán. Hát a zöld Dr. Anisits Ferenc: „Munkahely, befektetés ott lesz, ahol tudás és képzett szakember van.” mozgalom, a feketék egyenjogúsága? Ezek a sorsfordító mozgalmak az utcán harcolták ki a lét- jogosultságukat és nem a parlamentben. A szakszervezeti mozgalmak az utcán vívták ki az eredményeiket, nem a parlamentben!- Nem egyszer kifejtette már, hogy két különösen problematikus területet is lát a magyar közéletben. Áz egyik a sajtó, a másik a tömegtársadalom káros hatása. Kifejtené, mit ért ezek alatt?- A tömegtársadalom érték- preferenciája a felülről jövő gondoskodás. Ez a nyájkultúra. A szociológiában ezt állatkertkultúrának is nevezik. Az állatkertben kétszer van etetés, és a vadállatokat ráccsal védik a látogatók elől. Ha viszont ezeket a vadállatokat kiengednék a szabadba, valószínűleg nem találnák a helyüket, félnének, és mihamarabb visszakívánkoznának a biztonságos ketrecbe. Ebben a kultúrában a védettség a fontos. Ebben a kultúrában megszűnik a társadalmi összetartó erő, megszűnnek a közös értékek, az eszmék. Csak egyéni érdekek maradnak. Nagyon könnyű ezeket az embereket manipulálni, mert megszűnt az összetartozásuk érzése, megszűnt az öntudatuk, a büszkeségük, az önbecsülésük. Egyszerű fogyasztókká váltak. Értelmetlenül sokszor, nem is tudják, hogy miért, csak vásárolnak, vásárolnak, mert ez az egyetlen élvezet az életükben. Ebben a társadalomban apatiku- sak lesznek az emberek, elkezdenek pszichiáterhez járni, és fellépnek nihilista, normarendszeren kívüli folyamatok: az értékek, az erkölcs teljes szétzüllése. Szlengben ezek a szavak jellemzik ezt a társadalmat: kaja, pia, buli, csaj, pasi. Ez a beszűkült világ vezet a szellemi lezülléshez. Az ítélőképesség elvesztésével marad a mások mondanivalóját utánzó, szajkózó tömeg. — Azért mondják az emberek, hogy következmények nélküli országban élünk, mert nem látják a jelét annak, hogy következménye lenne az elkövetett hibáknak.- Ahol egy társadalom erős, ott egy ilyen kormány nem maradna tisztségben. Ott kimennek az emberek az utcára és általános sztrájkot hirdetnek, lemondatják a kormányt. így mondatták le, nemrég az izlandiak a saját vezetőiket. A társadalomnak kell nyomást gyakorolnia, nem csak az ellenzéknek, nem csak a pártoknak, nem csak a parlamentben. Hanem a civil társadalomnak. És ehhez persze kell a sajtó is.- Mi a véleménye a gazdasági válságról, és az esetleges kiút- ról? — A gazdaság mindig hullámzó tendenciát mutat: egyszer konjunktúrában van, másszor recesszióban. Az állam feladata, hogy recesszióban élénkítse a keresletet, akár úgy is, hogy kölcsönt vesz fel. Konjunktúrában pedig adóemeléssel visszaszorítja a keresletet. Létezik ezzel szemben a neoliberális út. Ennek hívei azt mondják, hogy az állam csak ne avatkozzon a folyamatokba, a piacot magára kell hagyni és a piac majd magától mindent megold, szabályoz. Ezt a politikát alkalmazta Margaret Thatcher és Ronald Reagan. Amikor 1984-ben a munka- nélküliek száma átlépte a kritikus küszöböt Amerikában, ezzel a neoliberális úttal rögtön felhagytak. Mert nincs az a politika, amely kivárja, hogy a piac magától megoldja sok millió munkanélküli problémáját. Mi a helyzet idehaza? Magyarországon ötletszerű nemzetfejlesztési politikát csinálnak. Nekem a stratégia az erősségem. Egy stratégiát azzal kellene kezdeni, hogy megnézik: a XXI. században melyek lesznek az alapvető irányzatok, melyek segítségével új munkahelyeket lehet majd teremteni. Pontosan úgy, mint az elmúlt 250 esztendő innovációs hullámai: megjelent a gőzgép, manufaktúrákból gyárak alakultak, megjelent a vasút és az acél- termelés, ezzel kibővültek a piacok, megjelent az elektrotechnika- és a kémiaipar. Az estéből nappalt lehetett csinálni, ami meghosszabbította a munkaidőt. Megjelent a petrolkémia és az autó, majd az információtechnika. Mindez korszakról korszakra rengeteg új munkahelyet teremtett. Most, a XXI. század elején egy politikusnak tudnia kellene, hogy mely trendek jelentik a jövőt, mely trendek teremtenek munkahelyeket.- Honnan lehet azt előre látni?- Nem ördöngösség, hisz a folyamatok már körvonalazódnak. Az egyik ilyen trend az egészség. A Müncheni Közgazdasági Egyetem adott ki egy elgondolkodtató adatot: a világ egészségügyre a GDP egyharmadát költi. Kiszámolták azt is, hogy valakit börtönben tartani, etetni, foglalkoztatni nagyjából annyiba kerül, mint egy diákot a Harvar- don taníttatni. A betegségnek negatív hatása is van: ha az ember kedvtelenül dolgozik, a teljesítménye csökkenni fog. Ha viszont szorongás, feszültség nélkül képes dolgozni, úgy a teljesítménye is magasabb. A másik kiemelkedő világtrend a nano- technika, a harmadik pedig a biotechnika. A negyedik az informatika, és akkor még nem is beszéltünk a mostanában fellendülő irányzatokról. Magyarországon, ha én lennék a fejlesztési miniszter, ezen trendeket venném elsősorban figyelembe. Ezek biztosítanak ugyanis olyan munkahely-teremtési lehetőségeket, melyek nem az olcsó bérmunkát, hanem a tudás alapú jövőt jelentik. Ezen trendek erősítésével lehetne a magyar szellemi elitet itthon tartani, jó fizetést biztosítva számukra. De sajnos Magyarország meg van átkozva a középszerűséggel. A legnagyobb probléma, hogy nem tanulunk a legjobbaktól. A válság idején Németország, Franciaország, Anglia, Amerika mind a klasszikus, an- ticiklikus gazdaságpolitikát folytatja. A magyar kormány csak széttárja a karját, hogy ez nálunk nem megy. Szabad kérdeznem, miért nem megy? Azért nem megy, mert úgy eladósítot- ták az országot, amennyire csak lehetett. De akkor pedig azt kérdezem, hogy ha ez nem megy, akkor hogyan akar ebből a csapdából kikerülni a kormány? Létezik a vállalati menedzsmentben egy nagyon érdekes kategória. Arról ismerszik meg, hogy ha megnéz egy törtet, csak a nevezőt veszi figyelembe. Ezért is hívják őket nevező-menedzsereknek. Ők azok, akik kizárólag megszorításban, spórolásban látják a kiutat. Már olyan céggel is találkoztam, ahol a vécépapírfelhasználást racionalizálták, nem vágták le a füvet stb. Ezzel szemben az úgynevezett számláló-menedzsment a hasznot, a számlálót növeli, és ilyen marhaságokkal nem foglalkozik. AZ INTERJÚ TEUES SZÖVEGE A SZOUON.HU HONLAPUNKON OLVASHATÓ!
