Új Néplap, 2009. május (20. évfolyam, 102-126. szám)

2009-05-20 / 117. szám

2 ÚJ NÉPLAP - 2009. MÁJUS 20., SZERDA Étkezési jegyet már nem kapok Több éve dolgozom ugyanazon a munkahelyen. Az utóbbi hó­napokban sajnos már munkál­tatóm - mivel a cég pénzügyi helyzete romlott - nem tudja biztosítani munkatársaimnak, így nekem sem a már megszo­kott fizetéskiegészítést, az ét­kezési utalványokat. Ez kelle­metlenül érint, hiszen az a pár ezer forintos utalvány is na­gyon jól jött bevásárlásaim so­rán, mert a fizetésem is na­gyon alacsony. Vajon megtehe­ti ezt a munkahelyem a dolgo­zóival? N. LÁSZLÓNÉ, ABONY A munkabér jellegű kiadások minden vállalat esetében jelen­tős költségeket jelentenek, ame­lyek sokszor nem a szoros érte­lemben vett kifizetett bérköltsé­geket, hanem a béren felüli egyéb, közvetlenül vagy közvet­ve nyújtott pénzbeli és termé­szetbeni juttatásokat is jelentik. Egyes munkabérelemek kifize­tését a munkaszerződés garan­tálja, ezért azok módosítására (vagyis a munkabér csökkenté­sére) kizárólag a munkaszerző­dés módosítása útján van mód. Egyéb, a munkaszerződésben nem rögzített bérelemek csök­kentése vagy átalakítása nem igényli a munkaszerződés mó­dosítását, azokról a munkáltató egyoldalúan dönthet, döntésé­ről pedig írásban köteles tájé­koztatni a munkavállalót. A gyakorlatban ez vonatkozik a cég „saját belátása szerinti” jut­tatott bérelemekre, például a ju­talmakra, illetve a belső sza­bályzatok (cafetéria, bonusz szabályzat) szerint fizetendő juttatásokra is. A munkahelyek megmentése a munkavállalók­tól is követelhet áldozatot, ah­hoz viszont, hogy a felsorolt bér­elemek egyoldalú módosítása valóban hatékony megoldás le­gyen a válságkezelésre, a mun­káltatónak célszerű részletesen tájékoztatnia munkatársait döntésének indokairól és körül­ményeiről. (Olvasónk kérdésére választ a privatbankar.hu internetes ol­dalon találtunk. Tehát a mun­kabér egyes elemeinek csökken­tésére van lehetősége a munkál­tatónak.) Más politikát hirdet az LMP Brüsszelbe Nem szeretné a Lehet Más a Po­litika és a Humanista Párt, ha egy szűk elit játéka lenne a poli­tika. Az uniós választáson közös listát állító két párt Brüsszelre sem nyugdíjas állásként tekint. Jelöltjeik a magyar vidékért akarnak tenni az Európai Parla­mentben. Megyei kampánynyi­tójukon, Szolnokon Szabó Tímea listavezető programjukból ki­emelte az élelmiszer-biztonság, a biogazdálkodás, a megújuló energiaforrások szerepének nö­velését. Támogatják a határon túli magyarok autonómiatörek­véseit és megreformálnák a nemzetközi bankrendszert. Az LMP-HP az Európai Zöld Párttal működik együtt. ■ T. J. MEGYEI TÜKÖR Martfűi búcsú a Tisza Cipőgyártól munka A tulajdonos bizakodik az újrakezdésben, a szakszervezeti vezető nem A sajtó május 11-én repí­tette szét az országban a hírt: 94 martfűi cipőgyári alkalmazott felmondta munkaviszonyát a fizetés- képtelenné vált Tisza Ci­pőgyártó Kft.-nél. Az üzem bezárt, az egykori Tisza Cipőgyárban pedig lehet, soha nem gyárta­nak már Tisza-cipőt. L. Murányi László A felmondás okai prózaiak: az elmaradó munkabér helyett leg­alább a munkanélkülieknek já­ró álláskeresési támogatáshoz hozzájussanak mielőbb a gyári­ak. A cég ellen így meginduló felszámolási eljárásban pedig az elmaradt bérüket pótolni lehes­sen később az állami bérgaran­cia-alapból.- Volt időnk arra, hogy végig­gondoljuk, mitévők legyünk - adott rövid helyzetértékelést Ko­vács Jánosné, a Bőripari Dolgo­zók Szakszervezetének elnöke, amikor a történtekről kérdeztük. - A bajok ugyanis jóval régeb­ben kezdődtek: a múlt év októ­ber és november hónapjaiban már komoly fizetési nehézségei voltak a cégnek. Március 1-jétől állásidőre küldtek minden dol­gozót, és a szolgáltató még ugyanezen a napon kikapcsolta az áramot is. Leállt a termelés az utolsó „tiszacipős" üzemben, és tartok tőle, hogy ez már végle­ges. Számításaink szerint az el­maradt és a felmondási időre já­ró munkabér, valamint a végki­elégítés összege dolgozónként eléri a bruttó nyolcszázötven-ki- lencszázezer forintot. A történések hátterében azon­ban sokkal több is meghúzódik: egy helyben nagy hagyományú iparág leépülése és tradicionális cipőgyári dinasztiák teljes szak­mai ellehetetlenülése. Fénykorá­ban nagy volt és erős a Tisza Ci­pőgyár, hatezer ember dolgozott a cégnél. A rendszerváltozás kö­rüli évek nemcsak a gyár, ha­nem az iparág hanyatlását is el­indították: összeomlott a hatal­mas szocialista piac, ömleni kez­dett az országba az olcsó távol­keleti cipő, és elkezdődött a hosz- szú, 2007-ig tartott privatizáci­ós folyamat, aminek eredménye­ként feldarabolódott az egykor Lész-e még itt vajon valaha Is cipőgyártás? Kovács Jánosné (balról) és Rupáné Eszteré Judit a jövőről tanakodnak a kihalt üzemcsarnokban. volt szocialista iparvállalat. Nagy külföldi cipős cégek vásá­roltak meg egy-egy üzemrészt, ahol saját termelést folytattak- folytatnak máig. A „maradék” Tisza Cipő Zrt. részvényeit 2007-ben vásárolta meg az állami vagyonkezelőtől a Ratfar Kft. A részvénytársaság tulajdonában ekkorra két cég maradt: a most főszereplővé vált — martfűi — Tisza Cipőgyártó Kft. és a mezőtúri telephellyel működő Túri Cipőgyártó Kft. A mezőtúri üzem helyzete stabil, a martfűire felszámolás vár. Különös hangulatú az elha­gyott martfűi üzemcsarnok. Mintha csak rövid időre, ebédel­ni mentek volna ki a munkások. Elhagyott, ottfelejtett munkaesz­közök és személyes holmik min­denfelé: félig telt ásványvizespa­lack, félredobott ülőpárna, elsza­kadt jelenléti ív. Kovácsné szak- szervezeti elnök mélyet szippant a bőr ittragadt, évtizedekre be­ivódott szagából, és megáll az egyik gépnél: - Ilyenen még én is dolgoztam egykor... Rupáné Eszteré Judit a fel­mondó kilencvennyolcak egyi­ke. A csarnokban csatlakozik hozzánk.- Elkeserítő, ami történt - mondja némi indulattal a hang­jában. - Családok egzisztenciá­ja vált bizonytalanná egyik pilla­natról a másikra. Régi, húsz-har­A tulajdonos jövőképe: itt van a lehető legalkalmasabb helyszín a gyártásra a tisza cipőgyár zrt. tulajdo­nosai nevében Gladinetz And­rás felügyelőbizottsági elnök tájékoztatta lapunkat a kiala­kult helyzetről.- cégünk, a Ratfar Kft. üzlet­fejlesztőként vásárolta meg 2007-ben a zrt.-t. Üzleti lehet& séget láttunk a milliárdos árbe­vételű cégcsoportban és a na­gyon komoly állami, első­sorban katonai megrendelések­ben. Veszteséges volt a cégcso­port, de úgy láttuk, jó menedzs­menttel nyereségessé tehető a termelés, de ilyen mértékű ne­hézségekkel nem számoltunk. Tavaly lejárt a hároméves hon­védségi beszállítói szerződé­sünk, és helyette még nem tud­tunk újat kötni a minisztérium­mal. Folynak a tárgyalások. Nagyon komolyan gondoltuk és gondoljuk továbbra is a martßi termelést. Ezt mutatja, hogy a szerződésünk szerint évi ötszázalékos létszámcsök­kentésre adott lehetőséget, de ezt nem használtuk ki. A nem­zetközi gazdasági válság na­gyon komoly nehézségeket ho­zott ránk. Múlt év novemberéig nagyon komoly tárgyalásokat folytattunk egy orosz katonai beszállítóval, martfűi szinten brutális mennyiségű katonai lábbelik gyártásáról. Decem­berben azonban felfüggesztette a tárgyalásokat velünk. Ennek ellenére továbbra is látom a Ti­sza Cipő cégcsoport jövőjét. El­képzelhető, hogy a kft. a krízis­helyzet miatt most felszámolás alá kerül, de állítom: fogunk még Martfűn cipőt gyártatni! Taktikailag ugyanis Martfű a le­hető legalkalmasabb helyszíne a cipőiparnak: itt van a telep­hely, az épületek, és itt a szak­képzett munkaerő is. Ha a szükséghelyzet elmúlik, újra­indulunk. Lehet, hogy elő­ször csak 20-30 em­berrel, és úgy fej­lesztve tovább a termelést, de újra­kezdünk... mine éve itt dolgozó kollégák kényszerültek a bizonytalanság­ba. Én még viszonylag szeren­csés vagyok: a férjem dolgozik, ebben a helyzetben is eltartja a családot, de itt nagyon sokan vol­tak gyereküket egyedül nevelő anyák... És olyan házaspárok is, akik mindketten itt dolgoztak. Velük most mi lesz? Harminc- negyvenezer forint járadékból nem lehet gyerekeket nevelni, családot fenntartani! Abban mindketten megegyez­nek, hogy hiába termel még két, osztrák tulajdonú üzem a gyár területén, hiába dolgozik még ott bő ezer ember, az már nem az igazi. A hagyományokat a Tisza képviselte itt. Annak pedig, a je­lek szerint, lehet, hogy vége. Nem volt idő befejezni a munkát, csak abbahagyni... A Park étteremben is vadásszák az ízeket receptverseny Olvasóink kedvenc ételeit készítik el a szakácsok A tiszafüredi Park étterem is ak­tív résztvevője lapunk Nagy íz­vadászat versenyének, hiszen itt is készültek olyan ételek, melye­ket az olvasóink által beküldött recejJtek alapján főztek.- Családi vállalkozásként in­dultunk, és máig így működünk - kezdte Kende Károly, a tulajdo­nos fia. - Ez az étterem 2006. november 1-jén nyitott, ám mió­ta az új étteremmel beköltöz­tünk a városba, már kicsit több lábon állunk. Megvan maga az étterem, van pizzériánk, és az egész alatt van egy nagy rendez­vényterem, mely nagyjából 220- 230 fő befogadására alkalmas. Mindezek mellett csináljuk a közétkeztetést, nemcsak hely­Kende Károlyné, az étterem szakácsa, Kende Károly (jobbra) étteremtu­lajdonos és fiuk, ifjabb Kende Károly örömmel vette a recepteket ben, hanem kiszállítással is. Az előző étterem kimondottan ha­lászcsárda jelleggel működött, ami azt jelenti, hogy megjelené­sében is annak hangulatát árasztotta. Ezt az új étteremnél már nem erőltettük. Egy évben csak egy étlapot csinálunk, me­lyet januárban elkészítünk, árakkal együtt. Fontosnak tart­juk, hogy megmaradtunk azok­nál az apróságnak tűnő, ám fon­tos dolgoknál, hogy sokféle ételt kínálunk, a levest nem csészé­ben adjuk, hanem tányérban, és természetesen igyekszünk úgy leírni az ételeket, hogy egyértel­mű legyen mindenki számára. Mint mindenhol, nálunk is a vendég az első! ■ H. Zs. Az iskolásokat is színpadra várják a gyermeknapon Nem csak nézőként számítanak a fiatalokra a szolnoki gyermek­nap szervezői. A Gyermek- és If­júsági Közalapítvány vezetője, Bíró Árpád elmondta: május 24- én, a Hild téren felállított színpa­don a sztárvendégek mellett 290 általános iskolás is megmutatja tehetségét. A gyermekház és a sportcentrum munkatársai ügyességi játékokkal készülnek, de a gyerekek beülhetnek egy kukásautóba is. Kohári István, a Remondis Szolnok Zrt. munka­társa elmondta: szeretnék felhív­ni a családok figyelmét a környe­zetvédelemre. Ezért egy totóval készülnek, és a helyes megfej­tők között értékes ajándékokat sorsolnak ki. ■ T. J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom