Új Néplap, 2009. május (20. évfolyam, 102-126. szám)
2009-05-19 / 116. szám
12 ÚJ NÉPLAP — 2009. MÁJUS 19., KEDD TÜKÖR Ma mindenki eladni szeretne antikvitás Nehezebb kifogni egy-egy könyvritkaságot Most talán a hangszerekben bízhatunk — mondja Bedő Péter antikvárius Nem könnyű manapság talpon maradniuk a kisvállalkozóknak, kisüzle- teknek. Pláne, ha valaki olyan különleges piacon mozog, mint az antikvárium. Ugyanis ebben a gazdasági helyzetben szinte mindenki eladni akar, nem pedig vásárolni. Baranyi György Bedő Péter antikváriust jól ismerik Szolnokon, sőt megyeszerte. Már csak azért is, mert nem sokan vannak, akik antikváriumot üzemeltetnének a megyében. A régikönyv-illatú helyiségben a polcok tele vannak - a vevők viszont megfogyatkoztak.- Sajnos kevesebb a vásárló, és növekszik az eladni szándé- f kozók száma. Az idősek jönnek i most elsősorban, olyanok, akik | kisebb lakásba szeretnének köl- * tözni, és próbálnak ezért a könyvektől megszabadulni. A vevők viszont, főleg az olvasók, kezdenek eltűnni - mondja Bedő Péter. — A fiatalok sajnos alig olvasnak, alig vesznek könyvet. A szülők próbálkoznak velük itt is, hogy válasszanak könyvet, vagy a nagyszülők állnak elő azzal a halott ötlettel, hogy „nézd meg, papa is ezt olvasta”, de a gyerekeket ez már nem érdekli. Nekik egy Verne Gyula vagy egy indiántörténet már semmit nem jelent, hozzá vannak szokva a vi- deoklipekhez, a reklámokhoz, ahol minden gyorsan történik. Szépirodalmat is kevesen olvasnak, még a felnőttek is, jórészt időhiány miatt. A gazdasági válságot igazán abban látjuk, hogy félnek az emberek pénzt költeni. Amúgy is kissé lemenő ágban van most a könyvszakma. Talán azért, mert megnőttek az internetes vásárlási lehetőségek. Bedő Péter tapasztalata szerint előbb inkább csak érdeklődnek nála az emberek, mi az, amit érdemes eladniuk. Szívesen kihívják lakásra, mert jobb, hogyha a helyszínen meg lehet nézni a könyveket vagy a hagyatékot, és ott megegyezni arról, mit lehet megvenni. — A zenei CD-k esetében is az a gond, hogy nagyon megnőttek az internetes letöltések. Korábban pedig a kalózlemezek jelenA megyében nincs túl sok antikvárius, már csak azért sem, mert kell akkora lakossági létszám, hogy az eltartson egy üzletet. Mint Bedő Péter elmondta, ez egy olyan szakma, amiben sok a rizikó. Bizony ott jobban megy az üzlet, ahol van egyetem, főleg bölcsészképzéssel. Ott lehet akár kizátettek konkurenciát a hivatalos eladásokkal szemben. Annak idején ukrán és orosz kalózlemezeken gyakorlatilag bármit el lehetett érni, ami megjelent vagy még azon túl is, és a kivitelezésük is profi volt. Mellettük a bolgár és a kínai lemezek gagyik- nak számítottak. Emellett megNévjegy: Bedő Péter született: 1962, Szolnok, azóta is itt él. Jelenlegi munkahelyén 1985 óta dolgozik. családi állapot: nős, három gyermeke van, Péter, Máté és Kristóf végzettsége: érettségi és könyvbecsüs hobbija: nyomdászattal, könyvtörténettel kapcsolatos művek gyűjtése, és mostanság ismét a gitározás jelentek a mulük is, ami szintén nem tett jót a kisebb kereskedőknek. Ezért gondolkoztunk azon, hogy mit lehet helyette csinálni, ami nem idegen egy antikváriumtól. S mivel kottát is árulunk régóta, ezért találtuk ki, hogy legyen hangszer és zenei ajándék is a könyvek mellett újabban. Ugyanis sok zenész, zeneszerető jár ide, és nem üt el annyira az rólag csak könyvekkel is foglalkozni. Tapasztalta, hogy amit például Szolnokon nem tud eladni, mondjuk felső matematikával, füozófiával, komolyabb irodalomtörténettel foglalkozó műveket, azokat interneten Budapestre, Pécsre, Debrecenbe vagy Szegedre még sikerül értékesíteni. antikváriumtól, a kultúrához is hozzátartozik. Azonban ez is egyelőre igazából csak tetszik az embereknek, a vevő kevesebb. Mint az antikvárius elmondta, tipikus eset, amikor bejön valaki, meglátja a hangszereket, és megjegyzi: valaha én is gitároztam, vagy pont azon gondolkoztam, hogy fel kell már frissíteni a gitártudásomat, de nincs meg az igazi elhatározás a vásárlásra. És itt kapcsolódunk ahhoz megint, hogy félnek a pénzkiadástól az emberek, mert sok a hitel, bizonytalan a helyzet, és szeretnék megvárni a válság végét. Ehhez jön, hogy a zeneiskolák is eléggé rosszul állnak anyagilag. Ha tudnak nyerni pályázaton egy kis pénzt, akkor képesek frissíteni a hangszereiket, ám amúgy náluk is igen elöregedett már a hangszerpark, és nem tudnak rá költeni. Nehezebben ugyan, de manapság is ki lehet fogni egy-egy jobb vagy érdekesebb vételt. — Nemrég sikerült egy nagy fotókönyvgyűjteményt vennem. A tulajdonos, aki egy életen át gyűjtött fotós könyveket, kisebb lakásba költözött, és amit addig gyűjtött, eladta. Szerencsére ez egy szép és érdekes gyűjtemény. Mostanság a régiségek is eltűnnek, jobban meg kell dolgozni azért, hogy valami bekerüljön a boltba. Míg például amikor elkezdtem itt 1985-ben dolgozni, akkor szinte mindennapos volt, hogy behoztak valami komoly antikvitást, addig ma már ez ritka. Pedig aminek komoly antikvitásértéke van, azt könnyű eladni, pláne a már kialakult kapcsolatrendszeren keresztül. Mára a gyűjteményekből az értékes darabok maradtak utoljára, így azok, akik most pénzt szeretnének látni, ezektől válnak meg. Az egyetemi «árosok még „húzóerők” Légi háború Szolnok megye fölött Szolnok bombázásának 65. évfordulóján rendhagyó kiállítás nyílik június 2-án a Jász-Nagy- kun-Szolnok Megyei Levéltárban a E világháború helyi és megyei eseményeinek emlékére. A tárlaton a levéltári kutatások legújabb eredményeit bemutató dokumentumokon kívül a Szolnoki Repülőmúzeum, a Damjanich János Múzeum és a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum által kölcsönadott tárgyak is helyet kapnak—tudtuk meg Szikszai Mihály főlevéltárostól. A dokumentumok közül a legérdekesebbek azok az iratok, fényképek és térképek, amelyek a harci cselekményekről és azok drámai következményeiről számolnak be. Ilyen például a Jászkiséren 1944. szeptember 18-án, délben történt bombatámadásról szóló főjegyzői irat is. Ez arról számol be, hogy egy feltehetően szovjet bombázó repülőgép a község belterülete felé haladó, 8-10 szekérből álló csoportot meglátva, legalább 8, egyenként 500 kilós bombát dobott le az egyébként kukoricát szállító kis karavánra. A támadásban egy gyermek meghalt, maga a kocsisor azonban sértetlen maradt. A levéltári kutatások mélyebb összefüggéseket is feltártak a légi háború résztvevőiről, sorsukról, ezeket az eredményeket is közzéteszik a most nyíló tárlaton. A helytörténeti kiállítás, b< a magyarországi II. világháborús eseményeknek csak néhány láncszemét mutatja be, méltán tart igényt országos érdeklődésre is. ■ Pólyák A. A jubileumi műsor alkalmából újra világszámok a porondon! „Salto Mortale” a kupola alatt: halálugrások a levegőben mesterfokon. Közkívánatra a híres Richter Flórián a Monte-Carlói Cirkuszfesztivál Nagydíjas Művésze és csoportja. Nílusi krokodilok, dél-amerikai aligátorok, boák, mambák, indiai kobrák, oroszlánok, pupostevék és sok más meglepetés a több mint 2 órás világvárosi műsorban, ahol 10 tagú zenekar kíséri az előadást. Mindenkit szeretettel vár, Richter József, a Magyar Nemzeti Cirkusz igazgatója, és 70 tagú társulata. Előadások: SZOLNOK (CORA mellett) május 19- 24. (hétköznap: 18.00 óra, szombaton: 15.00 és 18.00 óra, vasárnap: 15.00 óra) Cirkuszinformáció: 20/9-35-40-50 < Tv-notesz Tények és titkok nyomában VALKO MIHÁLY ROVATA Nehéz műfaj az ismeretterjesztés, eladni a tudnivalót oly módon, hogy ne csak hasznos, ámde élvezetes is legyen. Akár a história is, mellyel most a köztévé próbálkozik. Magyarország története című sorozatában „sétára” hívnak bennünket, évszázadaink sűrűjébe, mondhatni sötét erdejébe, ahol titkok is lappanga- nak, és sűrű homály is honol olykor. Már több sétát is tehettünk, legutóbb István király korában jártunk, és kellő tapasztalatok birtokában immár véleményt is mondhatunk. Szerintem, ami benne mindenképpen jó: ráirányítja figyelmünket történelmünkre, honnan jöttek és hová tartottak eleink. És az is jó, hogy nem csak a tények nyomába ered ez a sorozat megbízható módon, szakértők segítségével, de ahol lehet, igyekszik oszlatni az esetleges homályt is. Meg színesíteni érdekességekkel az adott kor képét. Például István idejében milyen fizetőeszköz volt az az obulus, avagy akkoriban hogyan is festett egy lánykérés: a vevő legénynek bizony fizetnie is kellett leendő arájáért. Helyesnek vélem továbbá, hogy szembesítenek bennünket a történelmet illető néphagyománnyal is. Bár számomra - bevallom - a velük való szembesülés, hogy tudniillik sokszor kevés közük van a valósághoz, inkább a népi képzelet szüleményei, szomorú illúzióvesztéssel is jár, hisz a mondák vagy a legendák oly vonzóak és annyira szépek is tudnak lenni, ha nem is igazak, mint akár a Lehel vezéré is. Vagy az Imre hercegé, akit szűz szent hercegként vett ajkára a hívő nép, holott bizonyság van rá, hogy nős ember volt. Jól teszik, hogy a találgatásoknak is helyet adnak, melyek például körülvették Vazul meg- vakításának és megsüketítésé- nek történetét, ezzel kapcsolatban még Gizella királynét is hírbe hozván, tévesen. Hogy mi bajom van ezzel a sorozattal mégis? Az a tálalás módjára, formájára vonatkozik. Mert elfogadom, hogy túl száraz, netán unalmas is lenne elmondani egyszerűen a történetet a képernyőn. De azt már megérteni sem tudom, hogy miért kell egyszerre több, másmás képpel is telirakni a képernyőt, megosztván imigyen olyannyira, hogy ha netán hat szemünk is lenne, akkor sem tudnánk igazán követni, hogy felfoghassuk amit látunk. Mire való enynyire megrészegülni a képektől, mire jó ez a divatmánia? Ráadásul, ahogy pörögnek a képek, miközben pörög a szó is, ahogy Nagy György zúdítja ránk az ismereteket, hol itt, hol ott tűnvén fel ő maga is a képernyőn. Bizony, a kevesebb itt is több lehetne. Az tarttatik a történelemről, hogy az élet tanítómestere. Hogy ez a sorozat viszont mire tanít, ha tanít, egyáltalán nem világos még számomra. A végén talán az is kiderül. Addig azonban forgatom a lelkesítő Mondák könyvét. A sárga cápa Wolfgang Schreyer regénye nyomán írta: CS. HORVÁTH TIBOR Rajzolta: FAZEKAS ATTILA vif. j MÁR DÖNTÖTTÜNK. MA REGGEL FUTÁROKAT KÜLDTEM A TÖBBI CSOPORT KOZ. GYÜLEKEZÉS DECEMBER 3-AN, A Lom a Tina nyugati lejtőjén. Légvonalban mindössze harminc KILOMÉTER,DE A NEHÉZ TEREPEN, MÁLHÁVAL MEGRAKODVA, ÁLLANDÓ HARCI KÉSZENLÉTBEN, LEGALÁBB HÁROMNAPOS ÚT. Tony arra gondol, hogy számára ennyi idő nem sok, inkább nagyon is kevés. Mielőtt célhoz érnek, le kell lepleznie a besúgót, különben a REGULÁRIS ERŐK EGYETLEN CSAPÁSSAL VÉGEZNEK A MAROKNYI FELKELŐVEL.
