Új Néplap, 2009. május (20. évfolyam, 102-126. szám)
2009-05-04 / 103. szám
4 TŰKOR ÚJ NÉPLAP - 2009. MÁJUS 4., HÉTFŐ Tömegpszichózisok rabjai vagyunk interjú Magyarország európai mértékkel mérve is befogadó és nem elutasító ország A közelmúltban a szolnoki történelmi egyházak vezetői mind az előítéleteket, mind a munkakerülő életvitelt elítélő közös nyilatkozatot bocsátottak ki a magyarság és a cigányság viszonyáról. E problémáról kérdeztük az egyik aláírót, Hecker Róbert szolnoki metodista lelkipásztort. Szathmáry István- Lelkész úr! Ön szerint van-e ellentét a cigányság és a magyarság között?- A magyar kultúra toleráns és befogadó, egész történelmünk ezt igazolja. Gondoljunk csak arra, hányfajta nemzet fér meg békésen egymás mellett, telepedett és telepszik le mind a mai napig hazánkban! Szembeötlő ez a jellegzetességünk akkor, ha összehasonlítjuk a sokszor megbámult nyugat-európai példákkal. Csak egyetlen elgondolkodtató adalék: a sokak által a tolerancia hazájának tartott Svédországban a cigányok az 1950-es évekig nem kaphattak állampolgárságot, és ezzel együtt nem voltak jogosultak semmiféle szociális juttatásra sem. A manapság tapasztalható feszültségek véleményem szerint mesterségesen felkorbácsolt ellentétekre vezethetőek vissza.- Eszerint most hadiállapot van a két népesség között? —A cigány testvérekkel 28 éve rendszeres kapcsolatban álló lelkipásztorként úgy gondolom, hogy a cigányok és magyarok közötti hadiállapot ugyanolyan fantomkép, mint az állandóan emlegetett államcsőd. Ugyanakkor tény az is, hogy a felkorbácsolt indulatok természetellenes félelmeket, valamint indokolatlan agressziót generálnak. Mondok egy konkrét példát: korábbi szolgálati helyemen is történt egy nagy valószínűséggel faji indíttatású gyilkossági kísérlet. A tettes ott is ismeretlen, az áldozat az udvaron, favágás közben kapta az őt egész életére nyomorékká tévő golyót. Ez a szörnyű tett természetesen fölzaklatta az indulatokat. Mivel a rendőrség ígérete ellenére nem járőrözött a környéken, így az ottani cigánykolóniában az önkormányzat engedélyével polgárőrséget szerveztek. A cigány polgárőrség hitelének, súlyának biztosítása érdekében a metodista gyülekezetbe tartozó, ott már bizonyított, hiteles életű cigány testvérek is beléptek, és élükön a cigány t származású lelkipásztorral szintén vállalták az éjszakai járőrözés fáradalmait. Ami megterhelte őket, az nem az önként vállalt szolgálat, hanem a gyanakvás volt: az önkormányzat bizottsági ülésének az a névtelen levél lett az egyik napirendi pontja, melyben meggyanúsították testvéreinket azzal, hogy polgárőri ténykedésük keretében lopják az erdőből a fát. Ez a reakció is mutatja azt, hogy itt egy hiszterizált állapotról van szó: a rend fenntartása tudniillik mindenkinek érdeke lenne, magyarnak, cigánynak egyaránt. Ha egy cigány közösségben megjelenik az igény, hogy megbízható emberekkel meggátolják a rendbontást és lopást, azt támogatni kell, és a font idézett, faji előítéletekből fakadó véleményt meg sem kellene hallgatni, nemhogy önkormányzati szinten tárgyalni...- Kik szítják ezt a hisztériát? - Én úgy gondolom, ez az állapot alapvetően a vezetőink felelőssége. Szomorú tapasztalatom az, hogy a jogvédő szervezetek, a kisebbségi és helyi önkormányzatok, valamint a pártpolitika szintjén az esetek többségében a problémák békés elsimítása helyett Hecker Róbert szerint mindkét kultúra tud értéket adni egymásnak az ellentétek szítása folyik. Ezt a hozzáállást nagyon veszélyesnek tartom: mára a rövid távú céljaikban gondolkodó vezetők által gerjesztett indulatok valóságos tömegpszichózissá váltak. Ez a beteg társadalmi állapot a cigány—magyar viszonyra is rányomja a bélyegét. Vissza kellene tehát térnünk ahhoz az ősi modellhez, melyet a Biblia így fogalmaz meg: „Ne győzettessél meg a gonosztól, hanem a gonoszt jóval győzd meg!” Vissza kellene térnünk, mert a gonoszt gonosszal csakúgy nem lehet legyőzni, mint ahogyan a tüzet sem olajjal oltjuk, hanem vízzel... — Ugyanakkor van egy statisztika, hogy a cigányság adja a börtönök lakóinak a többségét. Nem jelez ez kibékíthetetlen ellentétet a cigányság mentalitása és a m i jogrendünk között? — Ezt máshogyan látom. Hadd kérdezzek vissza: vajon hány százalékos a cigányság aránya a milliárdos nagyságrendű sikkasztások, áfa-csalások elkövetői között? Azt pedig mindannyian tudjuk, hogy ezek közül az elkövetők közül az igazságszolgáltatás milyen csekély arányban tud bűnösöket rács mögé juttatni. Sokkal könnyebb az ún. „piti bűnözőket” lefülelni, mint a „nagy halakat”: ezért— de nem azért, mert bűnösebbek lennének! — van börtöneinkben arányaiban sok cigány.- A cigányság egy része ugyanakkor olyan vagyoni gyarapodást mutat fel, ami mögött feltehetően bűnözésből származó jövedelem áll.- Hadd válaszoljak megint egy hétköznapi példával. Gyülekezetünk egyik hívő munkásemberét majdnem megverték a munkatársai, mert nem helyeselte azt a gyakorlatot, hogy az építkezésekre megrendelt anyagok egy részét ellopták, és a hiányt a megrendelőre terhelték. Egyik munkatársa sem volt cigány! Én tehát úgy látom, hogy óriási etikai problémáink vannak az egész országban, fajra, bőrszínre való tekintet nélkül. Az úgynevezett „cigánybűnözésről” meggyőződött embertársaimtól hadd kérdezzem meg: ha nem létezne a cigányság, akkor etikusabban élnénk? Nekem meggyőződésem, hogy nem. — Azt, amit cigánybűnözésnek nevezünk, normális keretek között lehetne tartani törvényes eszközökkel úgy, hogy nem feszegetné a társadalom tűrőképességét?- Nem szeretem ezt a szót, mert ezzel az erővel kínai bűnözésről, vagy olasz bűnözésről is lehetne beszélni, és kínai, valamint olasz embertársaink joggal éreznék sértve magukat. Inkább egy ideológiai gátra hívnám fel a figyelmet, mely véleményem szerint cselekvőképtelenné teszi azokat, akik szívesen, elkötelezett módon dolgoznának a problémák megoldásán. Ez az ideológiai gát a felszínes liberalizmus által félremagyarázott, és társadalmunkra erőltetett integrációfelfogás. A cigány fiataloknak például igenis másfajta megközelítés kell: ha föl akarjuk őket zárkóztatni, akkor nem szabad őket összezárni olyanokkal, akik egészen más társadalmi-kulturális háttérből jönnek. Mindenkit magához képest kell fejleszteni, nem pedig a nagy átlaghoz képest, mert ezáltal csak a lefelé húzó erők dominálnak, és a társadalmi elkülönülés tendenciái tovább erősödnek.- Van-e az országnak még lelki, erkölcsi tartaléka az ebből való kilábaláshoz?- Keresztyén, hívő emberként az a meggyőződésem, hogy nincs más út Magyarországon. A kultúránk és népünk fennmaradása a lelki ébredéshez, a lelki megújuláshoz kötött. Ez a cigány—magyar viszonyra is vonatkozik, mely társadalmunk beteg állapotának éppúgy tünete, mint a láz a beteg szervezetben. Egyházaink abban tudnak példát mutatni, hogy saját közösségeinkben karoljuk fel azokat a cigányokat, alak ki akarnak törni az előítéletek és az önsorsrontás béklyóiból. Az Isten felé fordulás ősi-ösztönös megnyilvánulásai, nyitott kapui cigány testvéreinknél sokkal jelentősebbek, mint a magyar kultúrában. Ez egy óriási pozitívuma kultúrájuknak. Tanulnunk kellene egymástól a közeledés jegyében. A cigányember a magyarnál érzelmesebb beállítottságú és tekintélytisztelő, s ez azt jelenti, hogy ha valakit megszeret, akiről érzi, hogy az szereti őt, akkor tűzön-vízen keresztül követi. Ezért lenne könnyű dolga annak, aki valóban segíteni akar rajtuk. Ennek alap-. ja életszemléletük, ajiol nem a teljesítmény, hanem a család áll a középpontban. Ma a teljesítményközpontúság szétzülleszt mindent. A két kultúra kiegészíthetné egymást azzal, hogy a magyarok a teljesítményközpontúságot adnák át, a cigányok pedig a természetesség mentalitását, a családközpontúságot, a kapcsolatok fontosságát. Hecker Róbert lelkipásztor, a magyarországi metodista egyház szolnoki körzetének lelkésze. 46 éves. Korábban a miskolci körzet alsózsolcai cigánygyülekezetének lelkipásztora volt, jelenleg a szolnoki körzethez tartozó abonyi cigány- közösségben is szolgál. Megbízható azolok a kalászosok védelmében Bár a gabonatermesztés körülményei (az időjárás, a termesztéstechnológia, a fajták és a kórokozók is) folyamatosan változnak, az azol hatóanyagtartalmú gombaölő szerek évek óta bizonyítják a búzabetegségek elleni kiemelkedő hatékonyságukat. Az azolok széles hatásspektrumú gombaölő szerek, az őszi búza valamennyi jelentős gombabetegsége (rozsdák, lisztharmat, pirenofórás és szeptóriás levélfoltosság, fuzáriózis) ellen hatékonyak. Hatástartamuk is hosszú, készítménytől függően 4 - 5 hét. Ha az elérhető legmagasabb terméshozam elérését tűzzük ki a kórokozók elleni védelem céljaként, akkor ennek megfelelően kell időzíteni az egyszeri védekezést. Az utóbbi években végzett kísérleteink alapján egyszeri védekezésnél az azolok kijuttatásának optimális időpontja a búza kalászolásának kezdetén van. Az esetek döntő többségében ez eredményezi a legmagasabb terméshozamot. Ám egyszeri védekezéssel soha nem érhetjük el azt az eredményt, amit a jól időzített kétszeri védekezés nyújt. Ennek lényege, hogy a növényt folyamatosan védjük a gombabetegségek tői. Legjobb megoldás, ha az első védekezést a zászlós levél megjelenésekor végezzük el egy azol hatóanyagtartalmú gombaölő szerrel, majd ezt követi a má sodik a teljes kikalászoláskor ill. virágzás kezdetén. www.agro.basf.hu | www.basf.hu Évek óta .... Megbízható partner a kalászosok gombabeteségek elleni védelmében. Tüngostar * H < I V I 4
