Új Néplap, 2009. március (20. évfolyam, 51-76. szám)
2009-03-13 / 61. szám
ÚJ NÉPLAP - 2009. MÁRCIUS 13., PÉNTEK HATVANON TÚL 13 ■E0313H Nőnapot ünnepeltek az újszásziak az újszászi Aranyifjak Nyugdíjasklub tagjai a Szász vendéglőben ünnepelték a nőnapot. A szokásosnál kevesebben, mintegy negyvenen, mert náluk is, mint szinte mindenhol, sok a maródi. Az elfogyasztott vacsora, pontosabban rántott szelet után az asszonyok saját sütésű süteményeikkel kedveskedtek egymásnak. A klubnak mindössze öt férfi tagja van, akik a drága virágok helyett rigmusokkal, versekkel, jókívánságokkal köszöntötték a hölgyeket. Tizenkét hozzászólás az éves beszámolón a Szolnok városi Klubok és Nyugdíjasok Érdekvédelmi és Kulturális Egyesülete éves beszámolóját tartotta a Tisza Szállóban. Az egyesülethez húsz klub tartozik. A rendezvényen Deák Jánosné egyesületi elnök mintegy harmincperces évértékelő beszámolójához összesen tizenkét hozzászólás, kiegészítés, vélemény érkezett. Estétől reggelig tartott a farsangi bál a SZAJOLI szegfű Vasutas- klub tagjai közül az idén is tizenketten utaztak fel Budapestre, a vasutas nyugdíjasok országos farsangi báljára. Ezen a rendezvényen az ország szinte minden szegletéből részt vettek. Az estétől reggelig tartó bál vacsorával kezdődött, majd tánccal folytatódott. A legkitartóbbak kivilágos virradatig ropták a táncot. Új a klubvezető Kunszentmártonban A KUNSZENTMÁRTONI városi nyugdíjasklubnak már évtizedek óta tagja Gácsi Istvánná Mancika. Elődje Bállá Illésné volt, tőle 1995-ben vette át a „kormányrudat”. Időközben Gácsiné is eljutott a„kéthetes” korba, sőt már a 78. évébe lépett. Úgy gondolta ezért, itt az ideje átadni a stafétabotot. Munkájáért többek között a város Pro Urbe-díját is átvehette. Az új vezető Smuta Zsolt- né Marianna lett. Az unoka, a tiszaroffi Gál István, a tata első világháborús képével. Az apai nagyapát háromszor is meglegyintette a halál szele, de 82 évet élt. A császár huszára volt emlékezés A tiszaroffi első világháborús baka mindent túlélt A mokány, látszólag szigorú tekintetű tiszaroffi Gál Istvánnak nem jutott könnyű sors. Már az élete eleje is gubancosra sikeredett, hiszen hamar árvaságra jutott. Hogy milyen tragédiák játszottak ebben szerepet, erről többet sose mondott. Azt viszont többször elismételte: — Végül ts a sorsom jóra fordult, itt vagyok, jól vagyok, látjátok... D. Szabó Miklós Az is tény, volt minden, mert a szegény ember gyereke, főleg ha még apró korában árva is lesz, aligha dúskálhat a jobbnál jobb állások között. Ezért volt napszámos, feles cseléd, majd cseléd, fuvaros, mikor mire, kire volt szükségük a tehetősebb helybeEgykori családi fénykép li gazdáknak. A lovakat különösen szerette, így lett végül is az első világháborúban huszár. Már a házassága sem akármilyen: felesége, Vámos Zsófia Ti- szaburán szolgált. Az ifjú Gál József korábban kinézte magának ezt a szép, komoly, barna kislányt, és bármilyen hihetetlen, az udvarlás is egy napig tartott. Az egész valahogy így történt a férj feljegyzésében. „Egyszer beszélgettünk hosszabb ideig, de ennyi nekem elég volt, mert régebben figyeltem, ha Burán jártam. Most is eredetileg borért gyalogoltam át Roffról. Megvettem a bort, majd a házuk felé vettem az irányt. Nem teketóriáztam, az anyja előtt megkértem a kezét, mire kis híján elájultak. Ha nem adja, mama, keresek mást, mert nekem feleség kell. Kicsit sopánkodtak, jajgattak, de én akkor nagyon a talpamra álltam. Mivel Zsófi bevallotta, én is tetszem neki, így túlestünk a nehezén, öszKEMÉNY EMBERNEK ismerték Gál Józsefet, aki szerette a munkát, a családját. Templomba nem járt, de a jeles egyházi ünnepek idején otthon mindig felnyitotta imakönyvét, és zsoltárokat énekelt. Ezt szekapott néhány ruhát, és gyalog poroszkáltunk hazafelé Ti- szaroffra. Nem sokat teketóriáztunk, illendően bejelentkeztünk, és egy jó másfél hónap múlva férj-feleségként ébredtünk.” Ám kitört az első világháború. A behívó neki is gyorsan érkezett, és minden korban büszke volt arra, hogy Ferenc Jóska huszáraként megfordult Bécs- ben is, majd fél Európában, főleg az orosz fronton. „Gyilkos lovasrohamokra vezényeltek bennünket - írja -, ahol főleg a géppuskáktól féltünk, mert az nagyon aratott. Egyszer egy akna esett mellénk, a jó komám azonnal meghalt, a lova is kiszenvedett. Ez volt a szerencsém, ők sok repeszt felfogtak, de azért nekem is jutott. A lovam elpusztult, én meg meg- süketültem a bal fülemre.” A máramarosi kórházba vitték, sőt otthon már a halálhírét költötték, mire szegény felesége hallgatta a család, egyébként szép hanga volt. Amikor eltelt tíz-tizenöt perc, becsukta az imakönyvet, megpödörte a bajszát, majd így szólt: „Isten nevében ezzel is megvagyunk, várjuk a következő ünnepet... ” rémülten elutazott hozzá. Nagjy volt az öröm, él az elhunyt, sőt felépült, majd újra kivezényelték a frontra. De akkor már 1918 nyarát őszét írták, és lassan véget ért a négyéves öldöklés. Gyalog iparkodtak haza Ukrajnából, és bizony az út egy hónapig tartott az apostolok lován. Hazatérve halálos beteg lett, hetekig nyomta az ágyat, már az orvos is lemondott róla. De ő úgy volt a halállal, azt hagyja utoljára, így 82 évet élt. Soha nem panaszkodott, nem volt válogatós: azt ette, amit a párja elé rakott. Parasztizált, fuvarozott, telente kosarakat font, és a „tata” hadiélményeit mesélte a családnak miközben az elmaradhatatlan csibuk mindig ott füstölt a szája sarkában. Három gyermekük érkezett: két fiú, egy lány, majd az unokák kezdtek sorjázni. Végül is a gyors udvarlás és lánykérés bevált, mert fél évszázadnál is többet töltöttek együtt. Mára azért szétszóródott a Gál és Vámos család, hiszen laknak közülük Miskolcon, Pesten, Szolnokon, Zagyvarékason, illetve azért maradtak Tiszaroffon is. Köszönet az egyik fiúunokának, a már nyugdíjas roffi Gál Istvánnak, hogy megosztotta olvasóinkkal apai nagyapja nem hétköznapi életét, amely 1884- től 1965-ig tartott. „Isten nevében ezzel is megvagyunk" Pákozdi László bora lett a legjobb a versenyen hagyomány Ötvenhárom féle finom nedű érkezett a szolnok-szandaszőlősi megméretésre A szandaszőlősi Bereczki Máté Gazdakör tagjainak a döntő többsége nyugdíjas. Hagyományos borversenyüket - amelyet a művelődési ház nagytermében tartottak nemrég - ebben az évben is élénk érdeklődés kísérte. Az ország különböző részeiről, de még határokon túlról is 53 féle bor érkezett a versenyre. Mégpedig nyolcféle más hazai borvidékről, nyolc a határokon túlról, a többi Szandaszőlősről és környékéről. A Klément György vezette zsűri - Csányi Sándor, Piros Károly és Tálas László - nemegyszer nagy gondban volt, hiszen olykor tizedpontok választották el a helyezetteket. Az idei, immár tizenhetedik szandai borverseny győztes termelői az új fehér borok versenyében Madarász András, az ófehéreknél Túri Zoltán, az új vörösöknél Marinka Antal, az óvörösöknél pedig Pákozdi László lettek. Más borvidékek felhozatalai közül Bánfalvi Géza villányi bora, a nemzetközi kategóriában Lengyel László zentai gazda bora nyert. Az idei verseny legeslegjobb felhozatalának a zsűri Pákozdi László borát tartotta. Közben a megjelent mintegy 180 vendéget érdekesebbnél érdekesebb kultúrműsorok szórakoztatták. A vacsora pedig oly módon készült, hogy Mondok Mátyás gazda és felesége erre az alkalomra felajánlott ingyen egy 124 kilós hízót, ebből lett a ser- téspörkölt.Még néhány „leg” az itt lévőkről: a legidősebb vendégnek Kocsis Gyula gazda bizonyult, a maga 81 évével. A legfia- talabbnak pedig a szolnoki, de budapesti kötődésű Visz- lai Gréta, aki arra a kérdésre, hogy hány éves, így felelt: háromnegyed kettő. Ahogy elnéztem a jó növésű kisasz- szonyt, mire ez a cikk megjelenik, lehet, már öt perc múlva kettő lesz. ■ D. Sz. M. ■ Az ország különböző részeiről, de még határokon túlról is 53 féle bor érkezett a versenyre. így kell ezt, kérem, csinálni: Csányi Sándor és Klément György nézegeti, ízlelgeti az egyik versenyző borát a szandaszőlősi rendezvényen JEGYZET a sok klub? az ember csak kapkodja a fejét, hogy egyre több a nyugdíjasklub. És nem csak a nagyobb városokban. Sőt, akad néhány ezres település, ahol kettő is tevékenykedik. Hová fordult a világ, merthogy néhány emberöltővel korábban még egyféle szégyennek számított efféle klubokba járni rendszeresen. Mondták is: nincs ennek rendes családja, hogy nem néz rá? LEHET NYUGODTAN mondani, hogy van, de mégse néznek rá. Mert az ember lassan oda költözik, ahol munka, elhelyezkedés, kereseti lehetőség vár rá. És egyáltalán nem biztos, hogy a kun- hegyesi diplomás vagy szakember Kunhegyesen, a tiszaroffi vagy a tiszaörsi pedig Roffop vagy Őrsön bír elhelyezkedni. így sokszor az alföldi lányok és fiúk az ország más szegletében vagy külföldön találnak végül munkát. Az öregek meg jobb híján maradnak. És a magány néha olyan veszélyes, mint a betegség. így mit tehet az egyedülálló férfi vagy nő? Eljár az emberek közé. Ha ezek az emberek a nyugdíjasklubba járnak, nagy valószínűséggel ő is ezt teszi. De hát sokan közülük már akkor is elmennek, ha közel vannak a gyerekek. Mert ők reggeltől estig dolgoznak, feltéve, ha van munkájuk. így az idős papa, mama vagy otthon mor- zsolgatja egyedül a napokat, vagy hetente, kéthetente elballag a klubba. Ott ismerősök vannak, kártyázni, sakkozni lehet, esetleg beszélgetni. Ezért jók a nyugdíjasklubok. mert ugye társalogni a kocsmában is lehet, de ott egyéb veszély is leselkedik az emberre, mégpedig maligán- fokok formájában. És ha ezt valaki nem szereti, hát marad a klub. A héten már viszik a 13. havi nyugdíj első részletét A héten már viszik az idei 13. havi nyugdíj első részletét a jogosultaknak - tájékoztatott az Országos Nyugdíj-biztosítási Főigazgatóság. A 13. havi nyugdíj első részlete a márciusra járó nyugdíj fele, legfeljebb 40 ezer forint lehet a megváltozott törvényi előírásoknak megfelelően. Postai kifizetés esetén a márciusi nyugdíjat és a 13. havi nyugdíj első részletét egy utalványon, de külön sorban tüntetik fel. A folyósítás napja megegyezik a postai kifizetési naptárban előre meghatározottal. A kifizetés a nagyvárosokban tegnap kezdődött, más településeken március 17-én indul. ■ B. Gy.
