Új Néplap, 2009. március (20. évfolyam, 51-76. szám)

2009-03-13 / 61. szám

ÚJ NÉPLAP - 2009. MÁRCIUS 13., PÉNTEK HATVANON TÚL 13 ■E0313H Nőnapot ünnepeltek az újszásziak az újszászi Aranyifjak Nyugdíjasklub tagjai a Szász vendéglőben ünnepel­ték a nőnapot. A szokásos­nál kevesebben, mintegy negyvenen, mert náluk is, mint szinte mindenhol, sok a maródi. Az elfogyasztott vacsora, pontosabban rán­tott szelet után az asszonyok saját sütésű süteményeikkel kedveskedtek egymásnak. A klubnak mindössze öt férfi tagja van, akik a drága virá­gok helyett rigmusokkal, versekkel, jókívánságokkal köszöntötték a hölgyeket. Tizenkét hozzászólás az éves beszámolón a Szolnok városi Klubok és Nyugdíjasok Érdekvédelmi és Kulturális Egyesülete éves beszámolóját tartotta a Tisza Szállóban. Az egyesü­lethez húsz klub tartozik. A rendezvényen Deák Jánosné egyesületi elnök mintegy harmincperces évértékelő beszámolójához összesen ti­zenkét hozzászólás, kiegé­szítés, vélemény érkezett. Estétől reggelig tartott a farsangi bál a SZAJOLI szegfű Vasutas- klub tagjai közül az idén is tizenketten utaztak fel Bu­dapestre, a vasutas nyugdí­jasok országos farsangi bál­jára. Ezen a rendezvényen az ország szinte minden szegletéből részt vettek. Az estétől reggelig tartó bál va­csorával kezdődött, majd tánccal folytatódott. A legki­tartóbbak kivilágos virrada­tig ropták a táncot. Új a klubvezető Kunszentmártonban A KUNSZENTMÁRTONI városi nyugdíjasklubnak már évti­zedek óta tagja Gácsi István­ná Mancika. Elődje Bállá Illésné volt, tőle 1995-ben vette át a „kormányrudat”. Időközben Gácsiné is elju­tott a„kéthetes” korba, sőt már a 78. évébe lépett. Úgy gondolta ezért, itt az ideje átadni a stafétabotot. Mun­kájáért többek között a vá­ros Pro Urbe-díját is átvehet­te. Az új vezető Smuta Zsolt- né Marianna lett. Az unoka, a tiszaroffi Gál István, a tata első világháborús képével. Az apai nagyapát háromszor is meglegyintette a halál szele, de 82 évet élt. A császár huszára volt emlékezés A tiszaroffi első világháborús baka mindent túlélt A mokány, látszólag szi­gorú tekintetű tiszaroffi Gál Istvánnak nem jutott könnyű sors. Már az élete eleje is gubancosra sike­redett, hiszen hamar ár­vaságra jutott. Hogy mi­lyen tragédiák játszottak ebben szerepet, erről töb­bet sose mondott. Azt vi­szont többször elismétel­te: — Végül ts a sorsom jó­ra fordult, itt vagyok, jól vagyok, látjátok... D. Szabó Miklós Az is tény, volt minden, mert a szegény ember gyereke, főleg ha még apró korában árva is lesz, aligha dúskálhat a jobbnál jobb állások között. Ezért volt napszá­mos, feles cseléd, majd cseléd, fuvaros, mikor mire, kire volt szükségük a tehetősebb helybe­Egykori családi fénykép li gazdáknak. A lovakat különö­sen szerette, így lett végül is az első világháborúban huszár. Már a házassága sem akármi­lyen: felesége, Vámos Zsófia Ti- szaburán szolgált. Az ifjú Gál Jó­zsef korábban kinézte magának ezt a szép, komoly, barna kis­lányt, és bármilyen hihetetlen, az udvarlás is egy napig tartott. Az egész valahogy így történt a férj feljegyzésében. „Egyszer beszél­gettünk hosszabb ideig, de ennyi nekem elég volt, mert régebben figyeltem, ha Burán jártam. Most is eredetileg borért gyalogoltam át Roffról. Megvettem a bort, majd a házuk felé vettem az irányt. Nem teketóriáztam, az anyja előtt megkértem a kezét, mire kis híján elájultak. Ha nem adja, mama, keresek mást, mert nekem feleség kell. Kicsit sopán­kodtak, jajgattak, de én akkor na­gyon a talpamra álltam. Mivel Zsófi bevallotta, én is tetszem ne­ki, így túlestünk a nehezén, ösz­KEMÉNY EMBERNEK ismerték Gál Józsefet, aki szerette a munkát, a családját. Temp­lomba nem járt, de a jeles egy­házi ünnepek idején otthon mindig felnyitotta imakönyvét, és zsoltárokat énekelt. Ezt szekapott néhány ruhát, és gya­log poroszkáltunk hazafelé Ti- szaroffra. Nem sokat teketóriáz­tunk, illendően bejelentkeztünk, és egy jó másfél hónap múlva férj-feleségként ébredtünk.” Ám kitört az első világhábo­rú. A behívó neki is gyorsan ér­kezett, és minden korban büsz­ke volt arra, hogy Ferenc Jóska huszáraként megfordult Bécs- ben is, majd fél Európában, főleg az orosz fronton. „Gyilkos lovasrohamokra ve­zényeltek bennünket - írja -, ahol főleg a géppuskáktól fél­tünk, mert az nagyon aratott. Egyszer egy akna esett mellénk, a jó komám azonnal meghalt, a lova is kiszenvedett. Ez volt a szerencsém, ők sok repeszt fel­fogtak, de azért nekem is jutott. A lovam elpusztult, én meg meg- süketültem a bal fülemre.” A máramarosi kórházba vit­ték, sőt otthon már a halálhírét költötték, mire szegény felesége hallgatta a család, egyébként szép hanga volt. Amikor eltelt tíz-tizenöt perc, becsukta az imakönyvet, megpödörte a baj­szát, majd így szólt: „Isten ne­vében ezzel is megvagyunk, várjuk a következő ünnepet... ” rémülten elutazott hozzá. Nagjy volt az öröm, él az elhunyt, sőt felépült, majd újra kivezényel­ték a frontra. De akkor már 1918 nyarát őszét írták, és lassan vé­get ért a négyéves öldöklés. Gya­log iparkodtak haza Ukrajnából, és bizony az út egy hónapig tar­tott az apostolok lován. Hazatér­ve halálos beteg lett, hetekig nyomta az ágyat, már az orvos is lemondott róla. De ő úgy volt a halállal, azt hagyja utoljára, így 82 évet élt. Soha nem panaszkodott, nem volt válogatós: azt ette, amit a párja elé rakott. Parasztizált, fu­varozott, telente kosarakat font, és a „tata” hadiélményeit mesél­te a családnak miközben az el­maradhatatlan csibuk mindig ott füstölt a szája sarkában. Há­rom gyermekük érkezett: két fiú, egy lány, majd az unokák kezdtek sorjázni. Végül is a gyors udvarlás és lánykérés be­vált, mert fél évszázadnál is töb­bet töltöttek együtt. Mára azért szétszóródott a Gál és Vámos család, hiszen laknak közülük Miskolcon, Pesten, Szolnokon, Zagyvarékason, illetve azért ma­radtak Tiszaroffon is. Köszönet az egyik fiúunoká­nak, a már nyugdíjas roffi Gál Istvánnak, hogy megosztotta ol­vasóinkkal apai nagyapja nem hétköznapi életét, amely 1884- től 1965-ig tartott. „Isten nevében ezzel is megvagyunk" Pákozdi László bora lett a legjobb a versenyen hagyomány Ötvenhárom féle finom nedű érkezett a szolnok-szandaszőlősi megméretésre A szandaszőlősi Bereczki Máté Gazdakör tagjainak a döntő több­sége nyugdíjas. Hagyományos borversenyüket - amelyet a mű­velődési ház nagytermében tar­tottak nemrég - ebben az évben is élénk érdeklődés kísérte. Az or­szág különböző részeiről, de még határokon túlról is 53 féle bor ér­kezett a versenyre. Mégpedig nyolcféle más hazai borvidékről, nyolc a határokon túlról, a többi Szandaszőlősről és környékéről. A Klément György vezette zsű­ri - Csányi Sándor, Piros Károly és Tálas László - nemegyszer nagy gondban volt, hiszen oly­kor tizedpontok választották el a helyezetteket. Az idei, immár ti­zenhetedik szandai borverseny győztes termelői az új fehér bo­rok versenyében Madarász And­rás, az ófehéreknél Túri Zoltán, az új vörösöknél Marinka Antal, az óvörösöknél pedig Pákozdi László lettek. Más borvidékek felhoza­talai közül Bánfalvi Géza villányi bora, a nemzetközi kategó­riában Lengyel Lász­ló zentai gazda bora nyert. Az idei ver­seny legeslegjobb felhozatalának a zsűri Pákozdi László borát tartotta. Közben a megjelent mintegy 180 vendéget érdekesebbnél ér­dekesebb kultúrműsorok szóra­koztatták. A vacsora pedig oly módon készült, hogy Mondok Mátyás gazda és felesége erre az alkalomra felajánlott ingyen egy 124 kilós hízót, ebből lett a ser- téspörkölt.Még néhány „leg” az itt lévőkről: a leg­idősebb vendégnek Kocsis Gyula gazda bizonyult, a maga 81 évével. A legfia- talabbnak pedig a szolnoki, de buda­pesti kötődésű Visz- lai Gréta, aki arra a kérdésre, hogy hány éves, így fe­lelt: háromnegyed kettő. Ahogy elnéztem a jó növésű kisasz- szonyt, mire ez a cikk megjele­nik, lehet, már öt perc múlva ket­tő lesz. ■ D. Sz. M. ■ Az ország különböző ré­szeiről, de még határokon túlról is 53 féle bor érkezett a versenyre. így kell ezt, kérem, csinálni: Csányi Sándor és Klément György nézegeti, ízlelgeti az egyik versenyző borát a szandaszőlősi rendezvényen JEGYZET a sok klub? az ember csak kapkodja a fejét, hogy egyre több a nyugdíjasklub. És nem csak a nagyobb városokban. Sőt, akad néhány ezres telepü­lés, ahol kettő is tevékeny­kedik. Hová fordult a világ, merthogy néhány emberöl­tővel korábban még egyféle szégyennek számított efféle klubokba járni rendszere­sen. Mondták is: nincs en­nek rendes családja, hogy nem néz rá? LEHET NYUGODTAN mondani, hogy van, de mégse néznek rá. Mert az ember lassan oda költözik, ahol munka, elhelyezkedés, kereseti le­hetőség vár rá. És egyálta­lán nem biztos, hogy a kun- hegyesi diplomás vagy szakember Kunhegyesen, a tiszaroffi vagy a tiszaörsi pedig Roffop vagy Őrsön bír elhelyezkedni. így sok­szor az alföldi lányok és fi­úk az ország más szegleté­ben vagy külföldön talál­nak végül munkát. Az öre­gek meg jobb híján marad­nak. És a magány néha olyan veszélyes, mint a be­tegség. így mit tehet az egyedülálló férfi vagy nő? Eljár az emberek közé. Ha ezek az emberek a nyugdí­jasklubba járnak, nagy va­lószínűséggel ő is ezt teszi. De hát sokan közülük már akkor is elmennek, ha kö­zel vannak a gyerekek. Mert ők reggeltől estig dol­goznak, feltéve, ha van munkájuk. így az idős pa­pa, mama vagy otthon mor- zsolgatja egyedül a napo­kat, vagy hetente, kétheten­te elballag a klubba. Ott is­merősök vannak, kártyáz­ni, sakkozni lehet, esetleg beszélgetni. Ezért jók a nyugdíjasklubok. mert ugye társalogni a kocs­mában is lehet, de ott egyéb veszély is leselkedik az em­berre, mégpedig maligán- fokok formájában. És ha ezt valaki nem szereti, hát ma­rad a klub. A héten már viszik a 13. havi nyugdíj első részletét A héten már viszik az idei 13. havi nyugdíj első részletét a jo­gosultaknak - tájékoztatott az Országos Nyugdíj-biztosítási Főigazgatóság. A 13. havi nyugdíj első rész­lete a márciusra járó nyugdíj fele, legfeljebb 40 ezer forint le­het a megváltozott törvényi elő­írásoknak megfelelően. Postai kifizetés esetén a márciusi nyugdíjat és a 13. havi nyugdíj első részletét egy utalványon, de külön sorban tüntetik fel. A folyósítás napja megegyezik a postai kifizetési naptárban elő­re meghatározottal. A kifizetés a nagyvárosokban tegnap kez­dődött, más településeken már­cius 17-én indul. ■ B. Gy.

Next

/
Oldalképek
Tartalom