Új Néplap, 2009. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
2009-01-06 / 4. szám
ÚJ NÉPLAP - 2009. JANUÁR 6., KEDD TŰKOR 13 Az orosz forradalom magyar tanúja volt családportré Romanov herceg, Kirov lovásza, Móricz Zsigmond, József Attila, Tersánszky tisztelője Édesapámról, idősb D. Szabó Miklósról lesz szó, aki 2009-ben lenne 111 éves. Sokszor elmondta, húszéves korára mindent látott és mindennek az ellenkezőjét is tapasztalta. Spirálfüzetben lapuló feljegyzéseit, visszaemlékezéseit többször átolvastam, kijegyzeteltem. Magnóra mondott szavait megette az idő, de sok mindenre emlékszem belőle. Döbbenetes életutat járt be ez az ember a huszadik század vérzivataros esztendeiben meg később, és erről szeretnék néhány epizódot közreadni. Egy olyan lélekről, aki nyolcvanhét megélt éve közül negyvennégyet Kunhegyesen töltött. D. Szabó Miklós így várták a románokat. Amikor lőtávolon belülre jutottak, megszórták őket. Olyannyira, hogy megsebesült tizenkét ember, ki súlyosabban, ki könnyebben. Szétszóródtak a többiek csatárláncba, és mire a két magyar legény észbe kapott, bekerítették őket. Ráadásul a géppuskából is kifogyott a lőszer. Körbefogták az épületet, és azzal fenyegették meg őket, ha nem jönnek le maguktól, felrobbantják a házat. Nem volt mit tenni, lelépdeltek a grádicson, és néhány pofon, üt- leg után hátul összekötözött kézzel elkísérték mindkettőjüket az akkori, régi tanyasi iskola mögé. Itt közölték velük: mivel nagy kárt okoztak a román hadseregnek, hiszen tizenkét ember meg: sebesült, golyó általi halál vár rájuk. Először a géppuskást, Kovács Jánost állították fal elé, és egy percen belül agyonlőtték, mivel ő kezelte a fegyvert. Majd apukám következett, de abban a pillanatban valahonnan odarohant Renák tanító úr, aki hallotta a lövöldözést, és megismerte egykori tanítványát. — Nem szégyellitek magatokat? Ezt a gyereket akarjátok agyonlőni? A váratlan szembenállás meghökkentette a román katonákat, akik néhány pillanatra elbizonytalanodtak. Ezt használta ki apukám, aki a bal kezén meglazította a kötelet, kihúzta a csuklóját, és teljes erővel belerohant az iskolától tíz méterre álló, kétméteres kukoricásba. Cikkcakkban futott, mert a kukoricás után mocsaras, fűzfás rész következett. Utána lőttek, szerencsére nem találták el, ő pedig jól ismerve a terepet, eltűnt előlük. Tiszabura alatt átúszta a Tiszát, és ahogy beesteledett, a parti erdőből Ti- szasülyre gyalogolt a keresztszüleihez. Ok adtak neki száraz ruhát, kenyeret, szalonnát, hagymát, sót, zsírt, majd visszament a kolopfürdői mocsarak közé. Veszélyes, ingoványos volt a vidék, de ismerte a járást, mert nagyapámmal sokszor vittek ladikon, majd kocsival iszapot a reumás uraknak, úrnőknek. Hetente járt be lopva Dékány nevű keresztszüleihez mindaddig, amíg a románok ki nem mentek. Pedig halálra keresték, több fára kiszögezték Gyendán, Roffon a nevét, adatait. Ezért a tettéért később Debrecenben, a hadkiegészítő parancsnokságon megkapta negyedik háborús kitüntetését. 1920 elején sikerült elhelyezkednie Pesten, pontosabban Csepelen, a Weisz Manfréd Gyárban, mint öntödei segédmunkás. Nehéz munka volt, két műszak, de tetszett neki. Arról is hallott, hogy az egykori vöröskatonák közül többet elfogtak, bebörtönöztek 1920-ban és 1921-ben. Sőt, kivégzések is voltak. így telt el két év. Sajnos 1922 elején sokadmagával őt is elérte a végzet a csepeli gyárban, felmondtak neki. Az is igaz, már kétszer is keresték, hogy lépjen be az újjászerveződő, háború utáni magyar hadseregbe, rendőrségbe vagy csendőrségbe, esetleg kormányőrségbe. Mivel Menázsi, azaz élelemosztás egy magyar hadifogolytáborban 1918 tavaszán Magyarországon Próbacsendőr korában. Balra D. Szabó Miklós, mellette Szatmári Zsigmond. A felvétel 1924-ben készült Vácott. akkor éppen se állása, se fizetése nem volt, először a kormányőrséget választotta, de amikor kiderült, hogy 12, 24 és 72 órás szolgálatok váltják egymást, az utolsó pillanatban még átmehetett a csendőrség kötelékébe, 1922 nyarán. Esztergomban végezte el a kétéves iskolát, ahol az elméleti tárgyakon kívül három fontos főtantárgy volt. Az egyik a test test elleni harc, amit akkor úgy hívtak: dzsiu-dzsiu. A másik a tőr, szurony elleni küzdelem, ezt tanulta a szuronyro- hamistáknál. A harmadik a céllövészet, ebben volt a leggyengébb, mert egy légnyomás miatt — amelyet a fronton szerzett — a bal szemére kissé homályosan látott. Viszont cselgáncsban, vagy ahogy ezt akkor hívták, a dzsiu-dzsiuban a 150 hallgatóból ő lett a legjobb. Az Országházba akarták helyezni, őrségbe, de hosszas rábeszélés után vidékre, a váci járásba került, hiszen akkor már Váchartyánban lakott. Itt a legnehezebb helyre, a gyilkossági ügyekkel foglalkozó csoportba osztották, mondván, volt alkalma hozzászokni a fronton a halálhoz. Kétszer meg is szúrták: egyszer késsel a tenyerét, egyszer tőrrel a lábát. Vácon pedig ő fogta el azt a gyilkost, aki az ottani állomásfőnököt és a feleségét úgy szúrta le, hogy nyáron beugrott a földszinti, kiskertből nyíló, nyitott szobaablakon, és álmukban végzett velük. Egy ideig jól haladt a ranglétrán: 1924-ben tizedes volt, majd szakaszvezető, őrmester, törzs- őrmester lett. 1935-ben megnősült, első feleségével, Pintér Máriával Váchartyánban éltek. A párja özvegyasszony volt, aki az első világháborúban eltűnt férjét 1918- tól 1935-ig várta vissza. Apukám szerint nagyon jól éltek, boldogan, a felesége híres szakácsnő volt, sok jeles rendezvény, lakodalom főszakácsa. Közben édesapám is új helyre került: a cirkuszok, az írók és a költők világába. Sokat emlegette a Beketov- és a Cája cirkuszt, amelyek előadásaira felügyelt. A Cája testvérek hatan voltak, a világ akkori leghíresebb birkózói, pankrátorai. Néha beszállt közéjük gyakorolni, és elmondása szerint Cája Jánossal két alkalommal is döntetlenre végzett. Igaz, ő sem volt középsúlyú, apukám akkor 105 kilót nyomott. Hívták, érdemes lenne kipróbálni a cirkusz világát, de úgy volt vele, új foglalatosságot ne túl a harmincon válasszon az ember. (Folytatjuk) Várjuk a hasonló történeteket! sajnos már elmentek azok az emberek, akik az első világháború katonái, részesei, hősei, szenvedő alanyai voltak. Esetleg a gyermekeik, unokáik élnek még. HA AZ EGYKORI, 1914-18 közötti magyar katonákról maradt hátra szóbeli, írásbeli emlék, esetleg korabeli fotó, kérjük, írják meg nekünk a pontos címet. Bárki megörökítheti apja, nagyapja egykori háborús történeteit, de mi is szívesen vállalkozunk arra, hogy felkeressük önöket, és megírjuk őseik majd egy évszázados emlékeit. VÁRJUK AZ ÍRÁSAIKAT a szerkesztőség címére: Új Néplap 5000 Szolnok, Mészáros Lőrinc út 2. A borítékra írják rá: „Történetek". Megunták a vasutassztrájkot, ezért autóbuszt indítanak utazás Mellőznék a vonatközlekedést a megyeszékhely és á főváros között ingázók Sokan vannak, akik naponta ingáznak vonattal Szolnok és Budapest között. A mostanság egyre gyakoribbá váló vasutas- sztrájk miatt közülük néhányan összefogtak. Egyfajta munkásbuszt indítanának a két város között.- Sokan járunk fel a fővárosba dolgozni, de ebben az évben a vasutassztrájk már sokadjára akadályozott ebben bennünket - panaszolta a szolnoki Kiss György. - Amikor nem járnak a vonatok, vagy késéssel érünk be a munkahelyünkre, vagy szabadságot veszünk ki, vagy összefogunk páran, és autóval utazunk. Vonatra ugyan van bérletük, de az máshová nem érvényes, az árát pedig senki nem téríti visz- sza nekik. A munkáltatók már unták, hogy dolgozóik késnek, vagy éppen szabadságot vesznek ki a sztrájk miatt, ezért az ingázók közül néhányan összeültek, hogy megoldást keressenek a problémájukra. - Hosszas mérlegelés után arra jutottunk, hogy bérelünk egy autóbuszt, mely a mi igényeink szerint szállít Szolnokról Kőbánya-Kispestig. Onnan mindenki tömegközlekedéssel mehetne tovább a munkába - folytatta Kiss György. Nagyjából negyvenkilenc embernek van hely a buszban, ami tiszta és kulturált környezetet más időbeosztásban végzik munkájukat, azoknak továbbra is marad a vonat. A járatot január kilencedikétől indítanák, de az még kérdéses, hogy pontosan honnan. Egyelőre a vasútállomástól, de más megálló is szóba jöhet. Annyi bizonyos, hogy a jegyárban, ugyanúgy, mint máshol, a biztosítás is benne van, és mindenkinek helyre szól.- Ha beválna, biztosan nem vonatoznánk többet. Ez a közlekedési forma azonfelül, hogy kényelmesebb, a huszonegyedik századnak megfelelő szolgáltatást nyújtana - zárta mondandóját Kiss György. ■ Négyesi Ildikó nyújtana. Mint azt Kiss György elmondta, míg a vasúti szerelvényre havi hatvanezer forint a bérlet, addig a négykerekűért negyvenötezer forintot kellene fizetni.- Nem kell zsúfoltságra, ülőhelyhiányra és sztrájkra számítani. Ráadásul a két településen kívül sehol nem állna meg—tette hozzá a szolnoki férfi. Azt tudni kell, hogy ez a megoldás csak azok számára ideális, akiknek a munkaideje reggel nyolc órakor kezdődik és délután négy órakor már vége van. Az autóbusz reggel hat órakor indulna a megyeszékhelyről, és délután öt órakor jönnének visz- sza Kőbánya-Kispestről. Akik A vasúton utazók kiszolgáltatottságát szeretnék megszüntetni
