Új Néplap, 2008. december (19. évfolyam, 280-304. szám)
2008-12-29 / 302. szám
ÚJ NÉPLAP - 2008. DECEMBER 29., HÉTFŐ HATVANON TÚL Gyenesné Paróczai Erika, jegyző asszony a 100 évet jelképező tortával, gyertyákkal köszöntötte születésnapján Erzsiké nénit A hosszú élet titka a munka születésnapA 100 éves Tóth Istvánná mindig szálfaegyenesen jár ízlett a finom babgulyás A TÖRÖKSZENTMIKLÓSI Almá- sy János Nyugdíjas Klub a közelmúltban tartotta évzáró közgyűlését. Molnár József 145 adag babgulyást készített a jeles eseményre, hogy gyomor ne maradjon éhen. A művelődési házban tartott rendezvényen a klubtagok különböző ajándékokat, naptárakat, édességet törlőruhákat is kaptak. Elbúcsúzott a klubtól két régi énekes A cziBAK IMRE Nyugdíjas Klub is megtartotta Cibakházán, a művelődési házban hagyományos évértékelő összejövetelét, amelyen hatvanan jelentek meg. A vidám rendezvényen elbúcsúztatták a dalárda két tagját, akik mindegyike 82 éves, ezért tíz év fellépés után már hivatalosan nem kívánnak szerepelni az egyesületben. Ebből az alkalomból Csernáné Piroskának és Merkóné Erzsikének ajándékokkal kedveskedtek visz- szavonulásuk alkalmából. Már tizenöt esztendős aszentimrei klub tiszaszentimrén a helyi nyugdíjasklub tagjai a művelődési házban nemrég ünnepelték alapításuknak tizenötödik évfordulóját, amelyen részt vett Szabó Józsefné, a megyei nyugdíjas-egyesületből, illetve Koczurné Tóth Ibolya, helyi polgármester is. A felséges birkapörkölt Kanál Jánosné és társai hozzáértését dicsérte. Itt köszöntötték az alapító tagokat is, akik közül még üzenegyen jelentek meg. Együtt ünnepelte a falu a karácsonyt TISZAPÜSPÖKIBEN a polgármester és a képviselő- testület szervezésében együtt ünnepeltek a nyugdíjasok, illetve a hatvanöt éven felüliek. Az utóbbiak ajándékcsomagot is kaptak. A rendezvény a művelődési házban volt, ahol az óvodások, majd az óvónők adtak kultúrműsort. Ezt követte a vacsora, majd tánc kezdődött. Az összejövetel éjfél után ért véget. A zagyvarékasi Tóth Istvánná nemrégiben ünnepelte 100. születésnapját. A családi körben megtartott kis ünnepségen munkatársunk is átadta lapunk jókívánságait. D. Szabó Miklós Amikor Zagyvarékason beléptünk a mutatós kockaház előterébe, egy jó mozgású, filigrán, egyenes tar- tású nő üdvözölt bennünket.- Isten hozta magukat! Már vártuk, hogy jönnek.- Itt vagyunk, csókolom, és a 100 éves Tóth Istvánná Erzsiké nénit keressük.- Ne tegyék, nem kell keresni, megvan. Én lennék - nézett ránk. Komolyan mondom, elképedtünk a fotóriporterrel, mert már temérdek százévest láttunk, de ilyen fürgét még nem. Nyugodtan letagadhatna huszonöt-harminc évet ebből a százból. Azért egyszer már a kórházat is megjárta, mert eltört az ujja, és reparálni kellett rajta, bár akkor is többen megjegyezték:- Ez beteg? Na, nem... Egyébként szemüveg nélkül olvas még ma is, és esetenként olykor a tévét választja kikapcsolódásnak. — Minden műsort megnézek benne, csak ezt a sok meztelen, pucér k...t nem állhatom ki! Nincs azoknak rendes ura, hogy annak vetkőznének, és nem a tévében? Ilyen, kedves, nem volt az én fiatalkoromban... így igaz, bár az is hozzátartozik a leírtakhoz, hogy akkor még televízió sem volt, hiszen ez a fiatalkor 1908. december 14-én kezdődött Zagyvarékason. Nyolcán voltak testvérek, ő második a sorban, és még négyen élnek a nyolcból! Tizenhárom éppen elmúlt, amikor befogták dolgozni. Elmondása szerint akkor, lány korában volt a legboldogabb: szép, mutatós teremtés lévén sok szerenádot kapott a legényektől. Egy közülük aztán annyira komolyan gondolta a dolgot, hogy oltár elé vezette. A párja a vasútnál dolgozott, és három gyerekük született: két fiú, egy lány. Sajnos az egyik fiú 1956-ban Erzsiké néni szerint a hosszú élet titka roppant egyszerű: mindig dolgozni, mozogni kell, tenni-venni valamit. Mert a tunyaság, tétlenség rosszabb, mint a betegség. Jellemző rá, hogy a születésnapi ünnepségmeghalt. Ő pedig úgy segített a családi költségvetésnek, hogy té- eszben is dolgozott, illetve otthon jószágokat tartott. Sőt, a háború után még mást is csinált. — Feketéztem kedves, nem egyedül, többedmagammal: libát, kacsát, tojást vittünk Pestre eladni. Egyszer egy úr bekísért a rendőrségre. Megijedtünk, hogy letartóztat, de hozta a többieket is, és megvettek mindent, meg ki is fizették ott, a helyszínen amennyit mondtunk az árukért. 1953/54-ben elkezdték a párjával építeni azt a házat, amelyben ma is lakik. Összesen 11 ezer forint kölcsönt vettek fel.-Nem szerettük a hitelt, mert az mindig olyan, hogy jóval többet kell visszafizetni, mint amennyit kapunk. Ezért úgy építkeztünk, ahogyan a félrerakott pénzünkből futotta. Húsz éve özvegy, és 94 éves re is ő takarított ki saját kezűleg. Egyébként kedvenc étele nincs, mindent megeszik sorban, ahogy jön. Szeszes itallal sem él, a cigarettával meg úgy van, az első száz évben az . összesei elkerülte. koráig főzött magára. Azóta hordja az ebédet.- Hogy túljutottam az első százon, néha már érzem, nem vagyok az igazi. Például a székre nem állok fel, mert mi lesz, ha megbillenek, hiszen egyedül élek még most is. Harmincnyolc éve nyugdíjas: ma is emlékszik rá: 2500 forint volt az első járandósága, most meg 82 ezret kap. Visszatérve a forintokra: a családban mindig ő volt a pénzügyminiszter. A párja, a gyerekek is odaadták neki a keresetüket, ő meg osztott, szorzott, hogy mindenre jusson. Mert soha nem tartoztak azok közé, akik a tanácsháza, majd később a polgármesteri hivatal előtt szobroztak segélyért. Éppen ezért a párjának úgy segített, ahogy tudott. Évente rendszerint három hízót vágtak, hogy ne szenvedjenek szükséget. Mindezt jórészt nem ülve mondta el, mert a lába még jól bírja az állást, majd megszegte az óriási tortát, amelyet a helyi polgármesteri hivataltól kapott. Néhány forinttal színesítve, melyet Agócs Gyula polgármester nyújtotta át neki diszkréten egy borítékban. Hogy mennyi lehet még előtte, erre a kérdésre úgy három-négy évet saccol. Nem átlagos, hanem jó évet. Mit lehet erre mondani? Úgy legyen, Erzsiké néni! A régi, kedves karácsonyok A jó ég a megmondhatója, hogy a globális felmelegedés vagy az úgynevezett üvegházhatás az oka annak, hogy sokszor saras, fekete karácsonyaink vannak. Emlékszem, a múlt század közepi gyerekéveimre, amikor karácsonyra akkora havak hullottak a világra, hogy sütőlapáttal hánytunk utat az istállóig, a tyúkudvarra. akkoriban is nagy szegénység jellemezte a családokat, hiszen a beszolgáltatásokat főleg azok nyögték, akik megtermelték a tejet, húst, tojást, búzát. Hiszen lesöpörték a padlásokat is. Ráadásul a karácsonyfa is reakciós szokásnak bizonyult, nem lehetett kapni sehol sem. Apu csak néha tudott egy ferde gallyat törni este, hazafelé kerékpározva Tiszagyendáról, az ottani fenyves erdő széléből. szaloncukrot se lehetett kapni. Anyu tepsiben, sütőben pirította az édességet, majd kockára vágta. Fehér papírba csomagoltuk, a szélét bevagdostuk, és cérnával akasztottuk a fára. Én, amióta olvasni tudok, mindig könyvet kaptam. Benedek Elek meséit, Petőfi, Arany verseit, a Nemo kapitányt, a Rejtelmes szigetet. Mellé anyu sapkát, kesztyűt, sálat, zoknit kötött. ebből két dolog maradt meg mára. Petőfi 1949-ben kiadott összes költeménye, és egy ötujjas, jobbos kesztyű. Ennyi gyerekkorom karácsonyi tárgyi emléke, amikor még se híre, se hamva nem volt a nagy bevásárlóközpontoknak. Meg anyukám ma is fülembe csengő szavai, amikor tettetett csodálkozással rontott estefelé a meleg szobába, és elkiáltotta magát a húgom előtt, aki négyéves lévén hitt a Jézuskában:- gyerekek! A másik szobában nyitva az ablak, és mintha az asztalon is lenne valami. Oda mertek jönni velem, megnézni? A tétlenség rosszabb, mint a betegség Saigonból is sok-sok érdekes szerzeménnyel tért haza hobbi A kisújszállási Kovács József számos ritka kincset, közte ló vietnami szobrot őriz gyűjteményében Kovács József kisújszállási nyugdíjas már belépett abba a korba, hogy évei számát tekintve het- venkedhet. Mivel a régiségek, érdekességek mindig vonzották, jó néhány korabeli, cégjelzéses, monogramos téglát őriz. Meg egy 1803-ban Kassán kiadott tő- zsérkönyvet is, amely gabonakereskedőknek készült, hiszen az árakat többféle ország pénznemében tartalmazza. Azután őrzi Ferenc József császár és király azon könyvét, amely az uralkodó napi, vadászati, fogadási szokásait veszi számba. A súlya sem semmi, a kódexszerű kiadás 11,5 kilót nyom. Kovács úr hosszabb ideig dolgozott Vietnamban, pontosabban Saigonban is. Természetesen erről az egzotikus országról temérdek emléket, tárgyat őriz lakásában. Ami az ott élők étrendjét illeti, azt mondja, azt ették ők is, amit a vietnamiak. Rengeteg zöldségfélét, rizst, kevés húst. Húsból is főleg szárnyast, halat, de nem vetik meg ott a kígyó- és kutyahúst sem. Az utóbbi szokásnak fiatal, hizlalt ebek az áldozatai, és ha nem tudja az ártatlan falatozó, hogy efféle húst harap, azt hiszi, borjúpörkölt került a tányérjába. Volt egy másik érdekes esete is. Munkatársaival, illetve a helybeliekkel egyszer felkeresték az úgynevezett kígyóéttermet. Mint a névből kitetszik, itt elsősorban csúszómászókat szolgáltak fel. Aztán több szoborritkaságot, kézzel faragott emberi remeket is hozott haza. Talán legérdekesebb az öreg halász és a története. Ennek az a lényege, hogy az istenek minden évben összegyűlnek egyszer, és eldön- I tik, kin lapozzanak túl. Magya- § rul: kinek kell meghalnia a kö- > vetkező esztendőben. Természetesen akad köztük fi- 1 atal, középkorú is, bár a legtöbb az öreg. Igen ám, de valahogy ■ A kisúji Kovács József számtalan emléket őriz a Vietnamban eltöltött időszakból. Kovács József kezében féltve őrzött ritkasága, a 800 éves vietnami halász. Az utolsó fogott hal már csak néhány dekát nyomott... mindig megfeledkeztek az öreg halászról, aki 800(!) év óta halászott a Mekong deltájában. Közben akkorára töpörödött, hogy egy kézben felemelve elfért. Már nagy halat sem bírt akasztani, csak akkorát, ami a képen látszik. 800 év után végre őt is lapozták, elvitték magukkal. Csak az emléke maradt meg. Nagy valószínűséggel a mi megyénkben csak Kisújszálláson, Kovács úr otthonában. ■ Hadd aziljort SZ0U0N.hu ASZOLNOK-JÄSZKUN ONLINE
