Új Néplap, 2008. december (19. évfolyam, 280-304. szám)

2008-12-15 / 292. szám

A SZERKESZTOSEG POSTÁJÁBÓL ÚJ NÉPLAP-2008. DECEMBER 15., HÉTFŐ A Felvidéken kirándultunk határon túl Nemcsak a nyelvünk, hanem történelmünk is közös Városnézés közben a szolnoki gépiparis diákok, Tóth Katalin, valamint a csoport két vezetője, Halászné Gerenyi Mária és Pádár János tanárok Jövedelemnek számít majd a jövőre átcsúszó végkielégítésem?- Előrehozott nyugdíjba me­gyek idén. A 2009-re „átcsú­szó”, 2010-ben adózandó vég- kielégítésem összege jövede­lemnek számít majd? — kérde­zi K. L olvasónk. A munkaviszony megszűné­sével összefüggő végkielégítés az összevont adóalap részét ké­pezi. A végkielégítést azon a napon kell megszerzettnek te­kinteni, amely napon azt kifi­zették, azonban a törvényben meghatározott mértékű, vala­mint az állami végkielégítés összege évek között megoszt­ható. A megosztás azt jelenti, hogy a végkielégítés címén kapott összeg egy hónapra eső részét és a 1 evont adóelőleg ehhez kapcsolódó részét legalább an­nyiszor kell figyelembe venni, ahány teljes hónap a munkavi­szony megszűnésétől az adóév végéig eltelik, de legfeljebb ahány hónapra a kifizetés vo­natkozik. A fennmaradó végki­elégítést és a levont adóelőleg erre eső részét, de legfeljebb az egy hónapra jutó összeg tizen­kétszeresét a következő adóév­ben megszerzett jövedelemnek és megfizetett adóelőlegnek kell tekinteni. Amennyiben a végkielégítés teljes összegét még így sem számolták át, a fennmaradó összeget és az eh­hez kapcsolódó levont adóelőle­get a munkaviszony megszű­nését követő második évben megszerzett jövedelemnek és megfizetett adóelőlegnek kell tekinteni. Az előzőek alapján tehát a 2009-re „átcsúszó” végkielégí­tést a 2010-ben benyújtandó személyi jövedelemadó beval­lásában 2009-ben megszerzett jövedelemként kell majd fel­tüntetnie - olvasható a kérdés­re a válasz az adozona.hu in­ternetes oldalon. ■ A levelekből válogatunk. Az írásokat rövidítve közöljük, tiszteletben tartva a levélíró mondanivalóját. A témának akkor is nyilvánosságot adunk, ha nekünk arról esetleg más a véleményünk. Névtelen leveleket nem közlünk. Leveleiket várjuk az Új Néplap Szerkesztősége 5000 Szolnok, Mészáros L. út 2. címre, írásaikat a zoltanne3zundi@axelspringer.hu internetes címre is elküldhetik. Az oldalt szerkeszti: Szundi Zoltánná. Nagy lelkesedéssel készült a Szolnoki Műszaki Szakközé])-és Szakiskola Jendrassik György és Baross Gábor Tagintézményé­nek negyvenhárom diákja nem­rég egy felvidéki kirándulásra. Kilencedikestől a 14. évfolya­mig jelentkeztek a diákok, akik egy része még nem járt külföld­ön. A kirándulás alkalmával le­hetőségük nyílt betekinteni a ha­táron túli magyarság életébe, kultúrájába. Az ott élőkkel való találkozáskor tudatosult a tény: nemcsak a nyelvünk, hanem a történelmünk is közös. Végh László és Pádár János kollégák kísértek el bennünket. Rév-Komáromba a Mária Valé- ria-hídon mentünk. Kocskovics Szolnok népessége 1938-ban már közelített a negyvenezer­hez. Ez idő tájt egyre fogytak a kikövezetlen, sáros, poros utcák, békés fejlődés vette kezdetét, épült, gyarapodott és moderni­zálódott a város. Majd azután el­érkezett az 1939-es év. Idegen or­szág katonái jelentek meg Szol­nokon. Előbb német támadás elől menekülő, fegyvertelen, len­Péter, a Selye János Gimnázium mellett működő RSZ vezetője fo­gadott bennünket, majd megte­kintettük a gimnáziumot. Az is­kola Feszty Árpád­ról elnevezett aulá­jában foglaltunk he­lyet. A festőművész ebben az iskolában végezte tanulmá­nyait. A tájékoztató után Ógyal- lára indultunk, és a buszból lát­hattuk a kúriát, ahol Feszty Ár­pád született. A Komáromi Ipari Kollégium­ban nagy szeretettel fogadtak bennünket. Másnap az iskola magyar-történelem szakos ta­nárnője, Tóth Katalin, mutatta be a belvárost. Városnézésünket gyei katonákat lehetett látni a vasútállomáson. 1941 júliusában háromszáz német katona érke­zett a városba, akik a német vas­úti állomásparancsnokság alá tartoztak. Rá egy évre már né­hány olasz katona is sétálgatott a peronon. Küszöbön állt a második vi­lágháború, amelybe belesodró­dott az ország, így városunk is. a Jókai-szobor, majd az Angol­park megtekintésével kezdtük, ahol V. László mellszobrát lát­hattuk, majd a Tiszti Pavilon ud­varába indultunk. A tanárnő említést tett a rendszeresen megtartott komáro­mi napokról, ame­lyet a magyar és szlovák oldalon egy időben ren­deznek. Tájékozódhattunk az it­teni szlovák és a magyar lakos­ság, valamint más nemzetiségű­ek összetételéről, az iskolarend­szerről. Beszélt a város híres egyéniségeiről: Lehár Ferencről, akinek a szobrát láttuk a park­ban, Selye Jánosról, Klapka Györgyről, Jókai Mórról. Megte­Azután elérkezett 1944. június 2-a, amikor „ízelítőt" kapott a vá­ros lakossága a modern hadvise­lés csatározásaiból, amelyet ad­dig csak elmondásokból, fényké­pekről, filmhíradókból látott. Ezen a napon a vasútállomást és a környező utcákat szőnyegbom­bázás tette a földdel egyenlővé, következményeként több száz német katona és civil vesztette kintettük a városi tanácsházat, Klapka György 4,2 méteres bronzszobrát. Nagyon tetszett az Európa-udvar is, valamint a Du­na Menti Múzeum udvarán álló hatalmas Jókai-bronzszobor. Az egykori várat, az erődítményt is megtekintettük. Különleges élményekkel, ra­gyogó időben búcsúztunk Rév- Komárom városától. Tanulóink arcát figyelve láttuk, hogy érde­mes volt megszervezni az utat, hiszen mindannyiunknak jóle­sett a határon túliak szívélyes vendéglátása. Köszönjük a Rá­kóczi Szövetségnek kiutazásunk támogatását. életét. Sajnálatos módon még a mai napig sem található egyet­len emléktábla sem ezen a he­lyen, amely emlékeztetné az utó­kort erre az eseményre, amely a város XX. századi történetének legszörnyűbb fejezete volt. A háború befejeztével pedig is­mét nulláról kellett elindulni a városnak a fejlődés útján... Szurovecz Pál, Szolnok A betegeikért mindent rendszeresen megtesznek A közelmúltban országszerte megemlékeztek a cukorbetegek életmentőjéről, Frederich Ban- tingról. Mindennapi életünkben jelen­tős szerepet töltenek be az ünne­pi alkalmak. Ilyen volt Szolno­kon, a MÁV Kórház diabétesz­szakrendelő és a MÁV Cukorbe­teg Klub közös rendezvénye nemrég, a diabétesz-világnap al­kalmából. Orvosi előadásokat hallottak a résztvevők az inzulinos kezelés­ről a kezdetektől napjainkig, va­lamint megismerhették az új gyógyszeres kezelés lehetőségét, szó volt a diabéteszes neuropátia szövődményének korai kialaku­lásáról is. Az esemény alkalmá­val vércukor-, koleszterin-, vér­nyomás- és neuropátiás szűrés­re is volt lehetőség. Ez a nap a cu­korbetegekért és a cukorbete­gekről szólt. A kiváló rendez­vény egy állófogadással zárult. A MÁV Cukorbeteg Klub tag­jai köszönetüket fejezik ki az elő­adóknak, a szakrendelő orvosa­inak, dolgozóinak, hogy fárad­hatatlanul végzik gondozásukat, és mindent megtesznek annak érdekében, hogy életkilátásaik jobbak legyenek, hogy életük minősége megváltozzon. A MÁV Cukorbeteg Klub tagjai Csodálni kell, és védelmeznünk az új szobrokat Minden kornak megvan a maga öröksége. Annál gazdagabb egy város történelmi kultúrája, mi­nél inkább megértik az üzenetét. Szolnok város főtere nagy alakí­táson esett át, és két szobor is került oda: az egyik kisfiú a ku­tyájával. Azt sugallja, a tudás megszerzése nélkülözhetetlen, a gyermeknek igyekezni kell az is­kolába, a kutya pedig az ember és állat jó kapcsolatát jelzi. A kis­gyerekek boldogan ülnek fel a hátára! A másik szobor: egy fia­tal szerelmespár. Sok fiatal pár fotózkodik velük, ahol a nyáron ékesség volt még a szökőkút is. Hogy az utókornak így meg­maradjanak, ahhoz az kell, hogy mindenki csodálja ezeket és vé­delmezze a vandalizmustól. F. K.-né, Szolnok Halászné Gerenyi Mária, a kirándulás szervezője Történelmi darabkák Szolnok múltjából visszapillantó Sok mindent megélt már az e vidéken élő nép (4.) ■ Jólesett minden­kinek a határon túliak szívélyes vendéglátása. Ötven év a frizurák birodalmában. A közelmúltban ünnepelte Szolnokon Czétényiné S. Papp Erzsi fodrász a szakmában eltöltött ötvenedik évét. A jó szakembert egy életre rabul ejtette a fodrászüzlet hangulata, és fő­képp a vendégei tisztelete. A jeles napon régi és jelenlegi vendégeivel, egykori tanulóival együtt mintegy nyolc­vanfős társaság köszöntötte az ünnepeltet. Kovácsné Ica és Szűcsné Erzsi, Szolnok Családi Sportnap. Az újszászi városi sportcsarnokot vidám gyermekzsivaj töltötte be nemrég. A Micimackó csa­ládi sportnap nagy érdeklődést váltott ki óvodások, iskolások és szülők körében. A mozgás, játék, együttlét örö­me nagyszerű program volt, a közös torna, sok-sok ügyességi és sportverseny, a tornabemutatók színes szóra­kozást kínáltak az egészséges életmód jegyében. Szabóné Balogh Etelka, Újszász

Next

/
Oldalképek
Tartalom