Új Néplap, 2008. december (19. évfolyam, 280-304. szám)

2008-12-02 / 281. szám

2 MEGYEI TÜKÖR ÚJ NÉPLAP — 2008. DECEMBER 2., KEDD Megnyílt a testvérek alatt a parketta emlékezés A 14 évvel ezelőtti száj öli vasúti katasztrófában harmincketten vesztették életüket Kisfiút ment éppen egy tűzoltó — ez a kép is meg­jelent lapunkban az ép­pen 14 éve, 1994. decem­ber 2-án történt, 32 halot­tat követelő' szajoli vasúti katasztrófáról. A hatéves kisfiú abban a családi házban lakott, amelybe belerohant az egyik vagon. Zsolt azóta egyete­mi hallgató lett... Géléi József A Debrecen felől érkező, utasok­kal zsúfolt gyorsvonat 110 km/órás sebességgel érkezett a szajoli állomásra 1994. decem­ber 2-án, pénteken 16 óra 45 perckor. A mozdony és az első kocsi még átrobogott a váltón, ám a szerelvény többi része le­szakadt, s így szabaddá válva ki­siklott, majd belerohant az állo­más épületébe és a mellette lévő családi házba. Huszonheten a helyszínen, ketten a mentőben, hárman pedig a kórházban éle­tüket vesztették. Akik akkor a vonaton, a vasútállomáson tar­tózkodtak, a mentésben részt vettek, soha nem felejtik el azt a szörnyű látványt. Mintha bom­batámadás érte volna a környé­ket, családok vesztették el egyik pillanatról a másikra fiaikat, lá­nyaikat, gyerekek szüleiket. Az akkor hatéves Kovács Zsolt, testvére, a háromesztendős Csa­ba és szakaszmérnök, édesany­juk, Kozma Katalin éppen abban a házban laktak, melybe belero­hant a vasúti kocsi.- Én tévéztem, az öcsém aludt az emeleti szobában, mikor hir­telen óriási robbanás hallatszott - elevenítette fel a 14 éve történ­teket a ma már másodikos egye­temista Zsolt. - Sötétségbe bo­rult minden. A felébredő Csábival megpróbáltunk kisza­ladni a szobából, mikor megnyílt alattunk a parketta. Aztán már csak a csendre emlékszem. Se­hol nem fájt, egy karcolás nél­kül megúsztuk, hogy ránk dőlt a ház. Az ijedtségtől még sírni is elfelejtettünk. — Először azt hittem, gázrob­banás történt, rohanni kezdtem a szoba felé, de az egyszerűen eltűnt - szökik még most is könny az édesanya szemébe az emlékek hatására. - Hogy meg­hallottam a hangjukat, hogy megtudtam, nincs komolyabb bajuk, megnyugodtam. Meg­szűnt számomra a külvilág, két órán keresztül beszéltem hozzá­juk, hogy tartsam bennük a lel­ket, míg kiszabadítják őket a tűz­oltók. A mentő hét óra után in­dult el velük a kórházba. Bár Zsolt és Csaba sértetlenül megúszta a katasztrófát, eny­hébb agyrázkódásuk miatt meg­figyelésre egy hétig bent tartot­ták őket a kórházban. Mivel a ház lakhatatlanná vált, és Koz­ma Katalin nem szorult orvosi ellátásra, önmaga nézett éjsza­kai szállás után. így viszont sen­ki nem tudott róla semmit. A ro­konság sem, amely a baleset hí­rére keresni kezdte, s mivel nem találták, a hét végén el is sirat­ták. Hétfőn aztán annál nagyobb volt az öröm... Dr. Sebestyén Mihály, a szol­noki Hetényi Géza Kórház sür­gősségi osztályának akkori ve­zetője éppen hazafelé autózott, amikor a rádióban meghallotta a baleset hírét. A felesége otthon azzal fogadta, hogy már várják a kórházban.- Dr. Krasznai Géza orvos­igazgató azonnal kinevezett a baleset ellátásáért felelős egysze­mélyi vezetőnek, így a mentés minden szála az én kezembe fu­tott össze - emlékezett vissza a 14 évvel ezelőtt történtekre dr. Sebestyén Mihály. - Hosszú pá­lyafutásom alatt ez volt a harma­dik katasztrófa, melynek „leve­zénylését" rám bízták. Az 1976- os, Baj társ utcai gázrobbanás, majd a nyolcvanas évek eleji szovjet katonai buszbaleset azon­Dr. Sebestyén Mihály volt a mentés első számú vezetője A ma már egyetemista Kovács Zsolt és édesanyja — akit a rokonok először elsirattak, mert azt hitték, elhunyt — túltették magukat a történteken ban meg sem közelítette azt az összehangolt munkát, melyet a Szajolnál történtek megkövetel­tek. Rám elsősorban nem műté­tek sora vagy éppen diagnoszti­zálás várt, hanem hogy biztosít­sam a sérültek zavartalan ellátá­sát. Állandó kapcsolatban voltam a helyszíni mentési vezetővel, dr. Imre Anikó mentőfőorvossal, dr. Lőke Miklóssal és Odor Ist­vánnal, a MÁV, illetve a mező­túri kórház igazgatójával. Sőt, a vízmű, a Tigáz és a Titász dolgozói is ugrásra ké­m <— * szén álltak, hiszen nekik kellett biztosítani a kórház működését. Azokban az órákban nem lehe­tett áramszünet, szükségünk volt a vízre, gázra. Mint dr. Sebestyén Mihály el­mondta, bármilyen furcsán is hangzik, az első és egyben leg­fontosabb teendője az volt, hogy a Matáv segítségével felszabadít­sa a Hetényi Kórház telefonvona­lait, valamint rendőrségi őrzést kérjen a kórház köré, ugyanis az aggódó családtagok, rokonok mi­att lehetetlen lett volna a sérültek zavartalan ellátása. Cserébe ne­gyedóránként felvilágosítást ad­tak a televízióban az ak­tuális helyzetről, és óránként sajtótájékoz­tatót tartottak. Összesen 262 személy dolgozott azért, hogy minél gyorsab­ban normalizálják a helyzetet. Orvosok, ápolók, kisegítők tucat­jai jelentkeztek önként, hogy jön­nek segíteni. De nem csak egész­ségügyekre volt szükség, ha­nem az úgynevezett hadtáprész­leget is meg kellett erősíteniük: az energetikusok, műszerészek, konyhai dolgozók is ugyanúgy hozzájárultak a mentéshez, mint az, aki éppen fogadta a sérülteket a bejáratnál.- Este hat óra körül szállítot­ták be az első sérültet, és hajna­li fél kettőkor az utolsót. Ezután tudtunk visszaállni az alapké­szültségi fokra. Szombaton reg­geltől, alig 12 órával a baleset után a Hetényiben visszaállt az élet a rendes kerékvágásba. Úgy érzem, a kórház történetének legösszehangoltabb csapatmun­kájával sikerült úrrá lennünk a helyzeten - tette hozzá a nyug­díjas főorvos. Hogy dr. Sebestyén Mihály, dr. Imre Anikó, dr. Lőke Miklós, dr. Odor István és dr. Kicsi Jenő jól végezték a munkájukat, bizo­nyítja, hogy a vasúti katasztrófa áldozatainak, sérültjeinek men­tése, ellátása terén nyújtott ki­emelkedő szakmai tevékenysé­gükért „Pro Sanitate” elismerés­ben részesültek. A váltókezelő hibázott A LEGFELSŐBB BÍRÓSÁG 1996. február 28-án hozott jogerős ítéletet a katasztrófa ügyében. AZ ELSŐRENDŰ VÁDLOTTAT, Sz. F. váltókezelőt vasúti köz­lekedés halálos tömegszeren­csétlenséget okozó gondat­lan veszélyeztetés vétségében találta bűnösnek a bíróság, és öt és fél év fogházbünte­tésre ítélték. ö A börtönben példásan vi­selkedett, és három évvel vég­zetes tévedése után kegyelem­mel szabadult. VAN VELEMENYE? ÍRJA MEG! velemeny@szoljon.hu Haddutyon! SZOLJON.hu A SZOLNOK-JÁSZKUN ONLINE Megkérdeztük olvasóinkat Többet autózik-e a benzinárcsökkenés miatt? Beoltották a szolnoki lányokat a HPV ellen nagy jánosné. Karcag: - Én nagyon örülök annak, hogy kevesebbet kell fizetni a benzi­nért, mert így a 140 kilométer­re lakó kis unokámhoz is gyakrabban, kéthetente tudok elmenni. Másrészt a bevásár­lásaimat is autóval intézhe­tem, és a kórházi kezelésekre is azzal mehetek. Havonta 3-4 ezer forint megtakarítást jelent az olcsóbb ár. Ács Alexandra. Jászberény:- Két autónk is van otthon, ugyanis a szüleim kocsival jár­nak dolgozni. Általában autó­val megyünk bevásárolni, de ha valahova elutazunk, akkor is inkább a kocsi mellett dön­tünk A benzin árcsökkenése nem igazán befolyásolja a használatát, bár azért örü­lünk neki, mert anyagilag így valamivel jobban járunk. ZOUFAL Béla, Szolnok: - Napi rendszerességgel használom az autómat a munkámhoz és a mindennapi életemhez is. Örülök annak, hogy csökkent a benzin ára, bár ugyanannyit megyek a gépkocsimmal, mint korábban. A jelenlegi árcsök­kenés miatt nem tudok több pénzt megtakarítani, mert nem vezetek annyit, hogy érez­hető legyen a különbség. csípés zsolt, Túrkeve:-A gépjárművel való közlekedés gyakoriságát az én esetemben nem befolyásolja az üzemanyag árának alakulása. Mivel mind az autó és a motor is, amit használok, számomra munka­eszköz Természetesen nagyon örülök annak, hogy folyamato­san csökken az üzemanyag ára. Remélem, hogy ez a mosta­ni tendencia tartós marad. Folytatás az 1. oldalról Ez esetekben a polgármester bí­rálja el a kérelmeket háromta­gú, orvosokból álló szakértői bi­zottság közreműködésével. A vé­dőoltások csak részei a komplex, méhnyakrák kialakulásának megelőzését célzó programnak. Ennek részeként az oltóanyag beadása előtt a városban felvilá­gosító kampány indult a gyerme­kek, szülők, pedagógusok, egészségügyi szakemberek szá­mára, mellyel egyidejűleg a méhnyakrákszűrés fontosságá­ra is fel kívánták hívni a lakos­ság figyelmét. Tájékoztatták a szülőket a HPV által okozott fer­tőzés tüneteiről, magáról a kór­okozóról, a terjedéséről, a meg­előzéséről, a HPV-nek a méh­nyakrák és a nemi szemölcsök kialakulásában játszott, illetve a védőoltásnak a megelőzésben fontos szerepéről. Maga a program öt év időtar­tamra született, amelyben csak a védőoltások költsége piaci áron bruttó százötvenhatmillió forintba került a városnak. 2008-ban összesen négyszázki- lenc, tizenhárom éves leány- gyermek érintett, közülük há- romszáznyolcvannégyen kérték az oltás beadását, mely 94 szá­zalékos - orvosi szakszóval - átoltottságot jelent. Azok között, akik nem kérték, voltak akik már korábban megkapták a vé­dőoltást. ■ Békési Brigitta

Next

/
Oldalképek
Tartalom