Új Néplap, 2008. november (19. évfolyam, 256-279. szám)

2008-11-11 / 263. szám

2 MEGYEI TÜKÖR ÚJ NÉPLAP - 2008. NOVEMBER 11., KEDD portré Karakas László 34 évet töltött a rendőri pályán, most nyugdíjba vonul. Számos ügye közül büszke arra, amikor sikerült lefülelni egy páncélszekrényeket fosztogató betörőbandát. SOHASEM Á1M0DIK A BŰNÖZŐKKEL — A legkeményebb bűnö­zők is fejet hajtanak, ha elkapják őket. Persze eh­hez korrektnek kell len­ni, nem szabad őket meg­alázni — vallja Karakas László ezredes. A Szolno­ki Rendőrkapitányság nyugdíjba vonuló vezető­jének nem okoztak álmat­lan éjszakákat a hűvösre tett bűnelkövetők az el­múlt három évtizedben. Németh Gergő Karakas László 1974-ben lépett be a rendőrséghez, és hivatása az elmúlt 34 esztendőben egy­ben a szenvedélyévé is vált. A legutóbbi hét évben a Szolnoki Rendőrkapitányság vezetőjeként ténykedő ezredes jelenleg fel­mondási idejét tölti nyugdíjba vonulása miatt. Érdeklődésünk­re pályafutása legérdekesebb eseteiről beszélt lapunknak.- Egy ilyen hosszú pályafutás során sok mindennel találkoz­hatott, már ami a bűnüldözést illeti. Milyen megdöbbentő ügyeknek volt a részese?- A ’90-es évek elején renge­teg csecsemőgyilkosság történt a megyében. Sajnos ebben a mu­tatóban országos elsők voltunk. Ennek egyértelműen a szegény­ség a táptalaja. A Jászságban pél­dául egy udvari vécéből három csecsemő maradványai kerültek elő. Megdöbbentő volt. A leg­szörnyűbb élmény mégis az 1994-es szajoli vonatkatasztrófa. Az akkori szolnoki Kilián lakta­nya művelődési házában ott vol­tam a holtestek azonosításánál. Szörnyű volt végignézni, ahogy a hozzátartozók siratják elhunyt rokonaikat. A harmincöt év szol­gálati idő alatt egyetlenegy ügy sem viselt meg ennyire.- Ennyi véres eset láttán adó­dik a kérdés: a munkája visz- szaköszönt-e álmaiban? — Sohasem álmodtam az ügye­imről, bár rengeteg kőkemény bűnözőt is leültettünk. Ha kor­rektek voltunk velük, tudomá­sul vették, hogy lebuktak. Egy biztos, nem volt szabad őket megalázni - megverni, amikor meg vannak bilincselve -, mert ez később csak bosszút szült vol­na. Mindig profin összeszedtük a bizonyítékokat. Azok ellen nem volt mit vitatkozni. — Biztosan különleges helyze­tekben is kellett intézkednie. Melyek voltak ezek?- Jó néhány olyan ügyünk volt, amelyeknek nem éppen hétköznapi körülményei voltak. A Jászságban egyszer például egy férfi ittasan ért haza. Éhes volt, ételt követelt. Erre a felesé­ge elérakott egy edény fagyos ételt. A férfi repükázott, hogy az hideg. Összevitatkoztak, végül a férj úgy arcon csapta az edény­nyel a nőt, hogy az belehalt sérü­léseibe. Szintén a '90-es években történt, az egyik focivüágbajnok- ság idején, hogy egy házaspár összekülönbözött azon, mit is nézzenek a tévében. A termetes férj végül ráült a felesége mell­kasára, aki emiatt megfulladt. A kiemelt esetekről jelentést kel­lett küldeni az Országos Rendőr­főkapitányságnak. Ebben az ügyben azt írtuk be a halál oka rovatba, hogy ráülés következté­ben történt. Emiatt visszahívtak Budapestről, és rá is kérdeztek, hogy viccelődünk-e. Sokszor elő­fordult, hogy a sértettekkel együttműködve próbáltuk meg bekasznizni csalókat. Erre azért volt nagy szükségünk, mert csak így lehetett ezeket az embe­reket leleplezni. Egy magnót sze­reltünk fel a sértettre, akinek az elkövetővel való találkozásakor az előre megbeszélt szöveg kel­lett elmondania. Akadtak vicces pillanatok, mivel sokszor a sér­tettek megijedtek, és teljesen mást mondtak, mint amiben megegyeztünk.- Volt-e olyan nagy fogásuk, amelyre igazán büszke? —Arra büszke vagyok, amikor sikerült elfognunk egy gyoma- endrődi betörőcsapatot, amely melegvágással fosztott ki páncél- szekrényeket országszerte. Na­gyon profin dolgoztak. Németor­szágból egy külön plazmavágót is beszereztek. A helyszíneken napokat töltöttek el az előkészí­téssel, megfigyelték, hogy mikor mennek az emberek a busszal, mikor érkezik a postás, a tejszál­lító. Az akciót megelőzően az eszközöket napokkal korábban elrejtették a helyszíneken. Ala­Karakas Lászlónak az utóbbi hónapokban sem jutott sok ideje pihenni, pedig már a nyugdíjba vonulása előtti felmondási idejét tölti. Ha éppen nem a ház körül ténykedik, akkor kisunokájára. Csengére vigyáz. posan megizzasztották bennün­ket, de végül több mint húsz rendbeli bűncselekményt sike­rült rájuk bizonyítani.- Gondolom, akadtak olyan ügyek is, amelyek felderítése jó néhány álmatlan éjszakát oko­zott, mégsem jártak sikerrel- Igen, akadt pár. A leghosz- szabb nyomozásunk a nagykörűi Fehér házaspár ügyében volt. Ez kezdetben eltűnésnek indult, majd kettős emberölésre módo­sult. A házaspár biciklivel ment át Nagykörűből Hunyadfalvára, eközben tűntek el. A gyanúsítot­tak egy évig előzetesben is vol­tak, ám mivel a holttestek nem kerültek elő, megszüntettük a nyomozást. A házaspár után szinte az egész határt feltúrtuk Hunyadfalva közelében, de nem találtunk semmit. Az ügyet több­ször is elővettük, de eredményre nem jutottunk. Egy másik befeje­zetlen ügyünk volt, amikor a sza­joli kiserdőnél lelőttek egy né­met házaspárt. Az ügyben sajnos nem találtunk indítékot. Pár tás­ka és néhány száz márka volt a zsákmánya az elkövetőnek. Több száz embert hallgattunk meg, a német kollégáktól anyagokat kér­tünk az elhunytak családi adata­iról, de semmi. Egy másik alka­lommal egy kínai állampolgárt öltek meg Kenderesen. Nem tud­tuk elsőre, hogyan ölhették meg. Aztán végül összeállt a kép. A férfit vallatták, majd a májnál lé­vő fontos belső ér elszorításával megölték. Az ügyben már az ele­jén látszódott, hogy nem fogunk dűlőre jutni, mert senki sem állt szóba velünk a férfi ismeretségi köréből. Még a kínai tolmács is visszamondta a találkozást, ami­kor megtudta, miről van szó. — Rengeteg időt töltött el a bű­nözők üldözésével. Mostanság, hogy több szabadideje lett, mi­vel foglalkozik?- Nem szakadtam el teljesen a rendőri munkától, áprilisig a felmondási időmet töltöm. To­vábbra is részt veszek a városi baleset-megelőzési bizottság munkájában, illetve szeretnék a szolnoki közélet aktív figurája maradni. Bár itthon vagyok már, nincs egy szabad pillanatom sem. Jócskán akad a ház körül te­endő, emellett sokszor én vigyá­zok a kisunokámra, Csengére. Karakas László a rendőrnapok állandó résztvevőjeként sokszor a fa­kanalat is magához ragadta, hogy finom étellel lepje meg kollégáit Névjegy: KARAKAS LÁSZLÓ SZÜLETETT: 1953, Szolnok családi ÁLLAPOTA: nős. Felesége Katalin, két lányuk van, Zsuzsanna és Szilvia, és egy unokájuk, Csenge. végzettsége: Rendőrtiszti Főiskola hobbija: vadászat, horgászat Nyugvópontra jutott a rendszer- váltás utáni erőszakhullám karakas LÁSZLÓ elmondta, a ’90es évek ele­jén, a rendszerv áltást követően szemmel lát­hatóan megugrottak az erőszakos bűncselek­mények az ország keleti részében Ez a ten­dencia szerencsére 2000 óta mintha nyugvó­pontra kezdene jutni Sajnos továbbra is je­lentős tételt jelentenek a vagyon elleni bűn- cselekmények, ugyanis az elkövetőket nem igazán rettenti vissza a várható büntetés. Karakas László (jobbra) szeptember elsején jelentette be nyugdíjba vonulását. Dr. Simon Tamás me­gyei rendőrfőkapitány (középen) Baján Attilát bízta meg a szolnoki kapitányság vezetésével. 4 ( I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom