Új Néplap, 2008. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)
2008-09-03 / 206. szám
2 MEGYEI TÜKÖR ÚJ NÉPLAP - 2008. SZEPTEMBER 3., SZERDA tragédia A szülők még ma sem hiszik el, hogy fiuk egy sikertelen vizsga miatt halt meg. Az iskola szerint egy bukás nem lehet oka egy ilyen végzetes döntésnek. Barátainak sem tűnt fel, mire készül osztálytársuk. CSABA ÖRÖKRE MÁSODIKOS MARAD Miért!!? Szakadatlanul e kétségbeesett kérdés zakatol napok óta mindazok fejében, akik ismerték, akik szerették. Miért dönt úgy egy tizenhat esztendős, életvidám fiú, hogy eldobja magától minden ember legnagyobb kincsét: az életet..? Munkatársainktól „Szerda délután halálra gázolt egy Budapest felé tartó gyorsvonat egy tizenhat éves fiút Török- szentmiklósnál. A baleset részleteit még vizsgálja a rendőrség.” Egy hír, amely augusztus 27-e délután óta bejárta a megyei sajtót. Egy tragédia, amelynek sokkjából immár lassan egy hete képtelenek felocsúdni a családtagok, a barátok és megrendültén áll a történtek előtt egy egész iskola. Hiszen nemrég még Csaba telis tele volt vágyakkal, tervekkel, mint minden tizenéves. Igaz, év .5 végén a középiskolában két 1 tárgyból, magyarból és történe- | lemből bukott. Pótvizsga előtt J azonban még így búcsúzott az £ anyukájától:- Anya, egy órára végzek és fél ötre már mint harmadikos fogom meg a kapu kilincsét. Elvégre végigtanultam az összes anyagot, és bízom magamban. A szülők azt mondják, Csaba félévkor hármas volt magyarból, és azt hitték, hogy az év végére is így lesz. És tessék, júniusban mégis született két tárgyból is egyese. Pedig a suliban, ebben az iskolában az a szokás, hogy aki rosszul áll valamilyen tárgyból, tavasszal értesítik a szülőket. Ajánlott levélben, s ők állítják, ilyet nem kaptak. — Soha nem bántottam, akkor sem, amikor hazahozta ezt a bukásról szóló bizonyítványt - mondja az édesapa. - Csak elbeszélgettem vele vagy tíz percig: mondván, ha már így történt, kösd fel nyárra azt a bizonyos textilt, és javítsd ki valahogyan a jegyet. Még azt is hozzátettem: bízom benned, de ha valami gubanc lesz, akkor is a mi gyerekünk maradsz. Szinte az egész nyár a tanulásé volt, amelyet a fiú internetes naplójában pontosan rögzített: mit vett át, hogyan haladt. A pótvizsgán aztán a történelem sikerült, a magyar nem. Az iskolavezetés szerint semmi szabálytalanság nem történt, ezt rögzíti a vizsgabizottság jegyzőkönyve. Csaba édesanyja azt mutatja, hogy nem ágyazta be fia ágyát, mert még mindig hazavárja. A miértekre már nem kapunk választ a fiútól. Csaba a vizsga után felszállt a hazafelé, Törökszentmiklósra induló buszra. Az anyukája többször hívta, de ő kikapcsolta a mobilt, viszont beszélt másokkal, hogy a fia is a Miklósra induló buszon van. Úgy volt vele, félóra múlva otthon lesz. Nem így történt, ezért az anya egyre nyugtalanabb lett. Mert a fiú ilyet még sohasem tett. Végül elment a rendőrségre, és a nyitott ablak mellett véletlenül meghallotta, hogy az ő fia adatait sorolják. Kiderült, egy ideig ott téblábolt a síneknél, majd egy közeledő szerelvény elé lépett. Akadt, aki állította, lány is lehet a dologban, mert a szívszerelmével hol mosolyszünetet tartottak, hol kibékültek, de akkor éppen jóban voltak. A szülők majd az eszüket veszítették, amikor megtudták, az egyetlen közös fiuk állt a robogó mozdony elé. — Vigyázz magadra, te fiú! — intette korábban az apa. - Mert te lennél a mi támaszunk, mert én már túl vagyok a hatvanon, anyu is ötven, nem lesz több tesó. Az apa mást is közöl velünk.- Feljelentést is teszek a tanárok ellen, mert számomra felfoghatatlan, hogy valaki áprilisban nem áll bukásra, júniusban meg elégtelent visz haza. Ráadásul a naplója — amelyet megtaláltunk - bizonyítja, hogy tényleg tanult. Amikor arról faggattuk őket, mikor lesz a végső tisztesség, ezt válaszolták: — Nem lesz. Elhamvaszttatjuk, és az urnában hazahozzuk ide, az előszobába. Hogy örökre, idős korára is itt legyen köztünk, velünk maradjon. Az édesanya még hozzáfűzi.- Még ma sem hiszem el teljesen, hogy a mi gyönyörű fiunk egy rossz vizsga miatt meghalt. Olyan szörnyű és hihetetlen. Nem ágyaztam el az ágyát, és várom, mikor nyitja a kert ajtaját, s ugrik a nyakamba, mondván: anya, harmadikos vagyok...- Mélyen le vagyok sújtva - keresi a szavakat az osztályfőnök, egyben Csaba magyartanára. — Ahogy valamennyiünket, engem is váratlanul ért a hír. Soha nem feltételeztem volna, hogy ez megtörténhet. Semmi jel nem utalt arra, hogy a fiú ilyesmit forgat a fejében. Nagyon nehéz szavakba önteni, amit érzek. Osztozom a család gyászában és végtelenül elszomorítanák a vádjaik. Hasonlóan tanácstalanul és megtörtén beszél az esetről az iskola igazgatója is, aki szerint a fiú bukása nem lehet kizárólagos magyarázata e tragédiának. Mindez azonban sok egyéb véleményhez hasonlóan találgatáson alapul. Ami biztos: az életben mindig vannak olyan követelmények, melyek próbára teszik az embert. Ilyen az iskola is, ahol minden gyereknek meg kell felelnie legalább az alapkövetelményeknek. Az osztálynapló tanúsága szerint ez Csabának a középiskola második osztályában nem igazán sikerült. A közismereti tárgyakból többnyire kettesek szerepelnek a neve alatt. Magyarból pedig a szülők állításával ellentétben nem közepessel, hanem elégségessel zárta a félévet.- Az intézmény postakönyve azt is igazolja: szülei december 19-i és április 22-i keltezéssel is kaptak értesítést fiuk előmeneteléről. A vezető hangsúlyozta, ez nem kötelező feladatuk, csak évtizedes szokásjog a suliban és azt a célt szolgálja, hogy az érintett családtagok figyelmét még idejében felhívják a bukás veszélyére. Csaba esetében múlt év végén két tárgyból, idén tavasz- szal hatból rezgeti a léc. Végül félévkor mindenből átment, év végén is „csupán” két tárgyból nem sikerült javítania. Az igazgató meggyőződése szerint az osztályfőnök nem tehet a történtekről. Érdeklődésünkre válaszolva elmondta, kivizsgálta a pótvizsga körülményeit és a hivatalos dokumentumok azt támasztják alá: minden a törvényi előírásoknak megfelelően zajlott.- Mindannyian biztosak voltunk benne, hogy átmegy - idézi fel lehajtott fejjel a közelmúlt történéseit Csaba egyik barátja. - Többen is elkísértük a pótvizsgára. Azt mondta, nagyon készült és látszott, egészen beleélte magát, hogy sikerrel veszi majd az akadályokat. Előtte izgult persze, de nem jobban, mint a többiek.- Én együtt voltam vele a bizottság előtt is, hiszen hasonló cipőben jártam - vette át a szót egy másik osztálytársa. - Nem sírt, csak magába roskadt, amikor kiderült: a magyar felelete mégsem ért kettest. Volt, hogy úgy tűnt, el sem hiszi a bukást. De a csalódottságon kívül semmi olyat nem mondott, vagy tett, amiből gyaníthattuk volna, mi következik. Különben sem volt jellemző rá a világfájdalmas, letargikus stílus, bizonygatták barátai. Nagyon vidám gyerek volt, hamisítatlan közösségi ember, akivel mindent meg lehetett beszélni. A családi hátteréről ugyan nem sokat árult el, de nem tűnt úgy, hogy gondjai volnának. Édesapja állítólag meglepően szelíden fogadta az év végi bizonyítványát.- Nem hagytuk magára, egészen a buszállomásig vele maradtunk — törtek fel immár akadálytalanul társaiból a fájdalmas emlékek. Az utolsó pillanatig nem adta jelét annak, hogy valami végzetes döntésre készül.- Csak azt furcsállottam, hogy a megszokott kézfogás helyett megölelt jr- gondolkodott el egy pillanatra egyikük. - Ám az akkor afféle köszönetnek is beillett a lelki támaszért. Pedig lehet, hogy valójában búcsúnak szánta — komorodott el a fiú. Talán búcsú volt, talán nem. Talán a pótvizsga miatt történt, talán egészen más indokok rejlenek a tragédia hátterében. A választ Csaba valószínűleg elvitte magával. Akiket pedig itt hagyott, azok számára ez a világ immár örökre szegényebb nélküle. S bár a kétségbe esett miértek alighanem sokáig ott zakatolnak még szerettei és ismerősei agyában, a keserves kínok közt születő válaszok valószínűleg soha sem állnak össze bizonyossággá. Megmaradnak egy élet írta sorstragédia személyes monológjainak, amelyekből nem vonható le a minden fájdalomnak értelmet adó, végső tanulság. VAN VÉLEMÉNYE? ÍRJA MEG! velemeny@szoljon.hu Hadd «öljön: SZOUON.hu A SZ0LN0K-JÁS2KUN ONLINE Néhány hozzászólás a szoljon-hu-n a megjelent hírrel kapcsolatban XYi: Engem is nagyon megrázott a hír, pedig nem is ismertem, csak tudtam, hogy ki ő. Egy biztos, se a tanár, se a szülők helyében nem lennék. Ez nagyon nagy butaság volt, hiszen mindenki él át csalódásokat. Erről szól az élet. Vajon hogy állta volna így meg a helyét más akadályoknál? Szerintem pont rossz korban is volt A tiniknek nagyon változó a lelkiviláguk és lehet, a problémáját nem tudta megbeszélni senkivel... A mai világban a szülőknek sincs szinte idejük beszélgetni a gyerekeikkel. SZ.N.: Hiábavaló okokat keresni, és hibáztatni a szülőket, a tanárt, Csabikát. Hogy miért tette, ezt már csak Ő tudhatja. Emlékezzünk, és gondoljunk rá sokat. Bár keveset találkoztam vele, de egyik osztálytársának nagyon közeli barátja vagyok. Úgy érzem, segíteni kell átvészelni ezt azoknak, akik igazán közel álltak hozzá. És nem okokat keresni, nem hi- báztatgatni. Szerettünk, Csabi. EGY BARÁT: Nyugodj Békében Csaba Nagyon fogsz nekünk hiányozni... Miért keltett ezt tenned? Örökké a szívünkben élsz tovább egy nagyon jó barátot vesztettem el... Egyelőre a nyomozás sem nyújt támpontot- AZ ÜGYBEN tart még az eljárás - tudtuk meg Szabó Zitától, a megyei rendőr-f& kapitányság sajtóreferensétől.- AZ IDEGENKEZŰSÉGET kizártuk, viszont a nyomozást csak akkor zárhatjuk le, amint megérkezik a boncolási jegyzőkönyv. Ez lehet egy hét, de akár még hónapokba is tellhet. Fontos, hogy őszintén figyeljünk a gyerekekre- ügy vélem, hogy a fiatal fiú tette nem előre megfontolt szándékú volt, valószínűleg sikeres javítóvizsga esetén nem történt volna meg a szerencsétlenség - mondta egy pszichiáter. - Ilyen esetekben érdekes megnézni a szülői hátteret. Vajon milyen család az, ahol ha rossz jegyet kap a gyerek, nem meri otthon elmondani? Találgatás csak, de előfordulhat, hogy a szülők a saját elvárásaikat a gyermekre vetítették ki és a kudarcát a sajátjukként élték meg. meg lehet róni valakit úgy is, hogy az önérzetében ne sértsük, ne alázzuk meg. fontos, hogy mindig legyen elegendő idejük a szülőknek meghallgatni a gyermekük problémáit. Ezzel esetleg elkerülhetőek lennének az ilyen és ehhez hasonló tragédiák.