Új Néplap, 2008. augusztus (19. évfolyam, 179-203. szám)

2008-08-05 / 182. szám

ÚJ NÉPLAP - 2008.AUGUSZTUS 5., KEDD HATVANON TÚL «JEGYZET nagyon sok nagyszülőnek sajátos sors jutott, már ami az unokákat illeti, mert gye­rekük a világ túlsó végén ra­kott fészket. Hogy hol? Észak-Amerikában, Ausztrá­liában, de még Űj-Zélandon is, amelyik közül egyik sincs a szomszédban. Na már most ebből következik: rá­adásul ha az unoka nem ma­gyar környezetbe, szomszé­dok közé kerül, az iskolában, a játszótéren csak angol sza­vakat, kifejezéseket hall. És ha otthon sem erőltetik az anyanyelvet a valaha volt magyar szülők, ha évente, kétévente hazavetődnek, a legelemibb szavakhoz is közvetítő, tolmács kell. Ami jelen esetben a szülő. madarászék azonban tettek ez ellen Szolnokon. Noha mindketten eljutottak a hat­vanig, nem átallották egy fő­iskolás lányt nyelvtanárnak fogadni. A mama még csak jól halad, de a papa nehezen birkózik meg ezzel, a szerin­te bükkfanyelvvel. Amelyik leírja, hogy a tyúk, és kiejti: kakas. Vett is a papa egy praktikus szavak, mondatok jegyzékét Nagy megrökö­nyödésre már ismeri az alábbi kifejezéseket:- menj A pokolba! Bírod a csajokat? Mert én igen... Mivel gurgulázol? En leg­inkább sörrel.... Gyere, menjünk el egy jó kocsmá­ba, nincs messze... Lehet, hogy ezen mondatok nem tartoznak a választékos an­gol irodalmi nyelvhez, de annyi szent, hogy prakti­kusak, hasznosak. Főleg, ha egy 16 éves szeplősen bűbájos kamasz emberké­ről van szó. És Madarász bácsi megfogadta, mire au­gusztus derekára hazajön az unoka, még megtanul párszor ennyi fontos szó- szerkezetet. Az italról, a fo­ciról, a csajokról, szóval mindenről, ami fontos egy 16 éves, Új-Zélandon szüle­tett unokának. Neve összenőtt a túrós, a mákos és az almás rétessel D. SZABÓ MIKLÓS Praktikus szavak tudora Tízezernél is kevesebből élnek MA MAGYARORSZÁGON nyolc- ezer-háromszáz olyan állam­polgár él, akinek tízezer fo­rint, vagy annál kevesebb a nyugdíja. További ötvenegy­ezren tíz- és húszezer forint közötti nyugellátást kapnak havonta. így nem csoda és nem véletlen, hogy a ma­gyar nyugdíjasoknak csak a 15 százaléka van olyan hely­zetben, hogy idősebb korára kisebb-nagyobb összegeket képes megtakarítani. Üveggyári kirándulás Orosházán ÉLÉNK az ÉLET ilyenkor is a kisújszállási Nagykun Mezőgazdasági Szövet­kezet nyugdíjasklubjá­ban. A közelmúltban negy­venen látogattak el az oros­házi üveggyárba, majd ezt követően a gyopárosi gyógy­fürdőben gyógyították reu­májukat. A szövetkezet úgy segítette egykori dolgozóit, hogy az autóbuszt biztosítot­ta. A következő kisúji kirán­dulás is pikánsnak ígérke­zik, mivel a tokaji pincéket keresik fel a nyugdíjasok. Barátkoztak, szórakoztak, játszottak a nagykörűi Pethes Ferenc amatőr-nyugdíjas színjátszó kör tagjai nyugdíjas színját­szó-találkozót rendeztek a helyi művelődési házban. Ezen részt vettek Tószeg, Szajol színjátszói, illetve a szolnoki Te meg én nyugdí­jas színjátszó csoport. A résztvevők több színművet bemutattak. Előtte azonban mindenki reggelit kapott, kávéval, és egy kis szíverő­sítővel bélelve, amelyet dél­ben ebéd, beszélgetés, ba- rátkozás követett. Dankó Pistára emlékeztek A TISZAÖRSI Veres Péter nyugdíjasklub tagjai leg­utóbbi vezetőségi ülésükön megemlékeztek a híres nó­taszerzőről, Dankó Pistáról. Itt rövid ismertetés hangzott el a zenészről, majd Szabó Gyuláné, helyi nyugdíjas óvónő nagy sikerrel énekelt el egy Dankó-nótát a klub­tagoknak. Hatvan fölött sem tétlenek portré Petőék végigdolgozták az életüket, ma is ezt teszik Ezen a lugason annyi jóféle szőlő van, hogy rakni se lehetne rá többet — mutatja Pető József. Mellette a felesége, Borbála. Az ember azt gondolná, hogy a nyugdíjas évek végre-valahára az ember életében egyféle meg­nyugvást, pihenést jelen­tenek. Vannak, akiknél ez így igaz, és akadnak, akiknél változatlanul fo­rog a verkli. Közéjük tar­tozik a Pető házaspár is. D. Szabó Miklós Petőék Szászberken laknak, egy szépen karbantartott, mutatós kockaházban. A feleséggel az ut­cán találkoztunk, a bolt előtt. A párja, Józsi bácsi pedig a három, művelés alatt lévő kertje közül éppen az egyikben a fokhagy­mát szedte fel, és gyűjtötte össze szárítani. Egyetlen szóval valami olyasmi jellemzi őket, hogy ami­óta nagykorúak lettek, azóta vé­gigdolgozták az életüket, és azt teszik ma is. A feleség huszonkilenc esz­tendeig gondozta az idős szülő­ket. Utána dolgozott italboltban és Újszászon, a kastélyotthon­ban. Mivel a nyugdíja is rettene­tesen kevés, havi 52 ezer körüli, ma sincs vége a dolognak.- Már nyugdíjasként innen, Szászberekről Üllőre járok el egy raktáráruházba, ahol három műszakban dolgozom. Mégpe­dig teljesítménybérben.- Melyik a legrosszabb? Az éj­szakai műszak?- Nekem az a legjobb. Csend, nyugalom, béke van, és a hőség sem szaharai. Igaz, akad egy kis holtpont éjszaka, egy és fél három között, de ha ezen túljut az ember, gyorsan telik az idő.- A pénz mire / kell? í Az ötéves Judy Kutya örömmel veszi a hűsítő fürdőt, ami mindennap jár neki a melegben- Segítjük a fiatalokat, unoká­kat, amíg bírjuk. Közben a ház ura, Józsi bácsi sem tétlenkedik, noha már bő­ven túl a hetvenen. A piroskai állami gazdaságban, meg a Fü- szértnél dolgozott évtizedekig.- írja be nyugodtan, hogy éle­tem legjobb főnöke a Füszértnél, az eredetileg kunhegyesi Deme­ter Miklós volt. Sokszor emle­gette: Emberek, hajtsunk rá, ne engedjünk a 48-ból! Nem is engedett, 48 évesen vitte el a halál. Az idős férfi munkája ma sem fejeződött be, mert Pető József most is három jókora kertet gon­doz. Az egyikben fűszer- paprikát termeszt, a má­sikban 250 méter hosszú szőlőlugas díszük, azután nem hiányoznak a gyü­mölcsfák sem. A harma­dikban krumpli, zöldség­félék zöldellnek. Amikor a pihenést említem, nevetve válaszol. Mert az igaz, el-el- mennek egy-egy napra, de olyankor mindig valami­lyen lelkiismeret-furdalást éreznek.- Tudja, a magunk fajta úgy van, hogy az előző nap azért dol­gozunk duplán, mert másnap megyünk, utána meg azért, mert egy napig odavoltunk, nem gon­doztuk a kertet. A szórakozást a családon kí­vül a tévé jelenti, tizenkét prog­ramot tudnak fogni, de bizony olykor úgy vannak vele, egy is sok. Gyógyszerre nem áldoz­nak, nem élnek vele. Ami pedig a kortyolnivalót illeti, a gazda szerint hiába terem a sok jó bor, ő inkább sörpárti. Persze csak módjával, mert itt is igaz a régi bölcsesség: nem az a baj, ha az ember felveszi a poharat, hanem az, ha idejében nem te­szi le. Márpedig aki három nagy kertet művel egyszerre, ott tulajdonképpen sosincs el­végezve. Csak befejezve, vala­meddig... VAN VÉLEMÉNYE? ÍRJA MEG! velemeny@szoljon.hu SZOUON.hu ASMNOK-JtóZKUNQKUNE háziasszony Szűcs Gergelyné süteményei sok családi ünnepet tettek emlékezetessé az elmúlt esztendőkben Jászboldogházán csak úgy isme­rik, hogy ő az az asszony, akinek a neve összenőtt a rétessel. Pedig ma már a személyiben özvegy Szűcs Gergelyné Rózsika szere­pel. Hogy miként lett belőle a ré­tesek világának koronázatlan ki­rálynője, erről szól az írás. A já- noshidai határban született, az édesapja öt köblös földön gazdál­kodott. Nem csoda, hogy hamar befogták a munkába. Az éppen iskolahagyott lány kapált, markot szedett, de édesanyja mellett be­lekóstolt a kenyérsütés, dagasz- tás rejtelmeibe is. Hosszabb ide­ig Pestre járt dolgozni a bolgár kertészetbe. 1957-ben férjhez ment Szűcs Gergelyhez, és Pokol­tanyára, pontosabban a Tápióság­ba költöztek ki, tanyára. Szépen haladtak, lett lovuk, tehenük, az ólakban malacok, hízók kérték a porciót, az udvarban baromfinép kapirgált. A nagypoütika azon­ban mint annyiszor, most is köz­beszólt a kisember életébe, és 1959 telén téeszesítették a vidé­ket. Ahogyan az itteniek mond­ták: kihúzták a talajt a lábuk alól. Két családjuk: egy fiú és egy lány született, sőt mára már há­rom unoka is érkezett. Egy ideig itt is laktak, ott is, majd 1974- ben végleg beköltöztek Boldog­házára. Noha Rózsika 14 éves kora óta megszakítás nélkül dol­gozik, mára sincs több nyugdíja, mint havi 31 ezer 200 forint. Ez bizony az éhenhaláshoz sok, a megélhetéshez borzasztóan ke­vés. Ezért réteseket süt, de mára már túl a hetvenen nagyon taka­réklángon, mert hol a karja, hol a dereka, hol a válla fáj. Hogy a rétessütés ábécéjét kitől, kiktől Meddig kell sütni? A Jó rétest is nagyon el lehet rontani a nem megfelelő idő­tartamú sütéssel A mákost 15-20 percig, a túrósat 21-22 és a meggyeset is ugyanennyi ideig kell sütni. Tovább nem ajánlatos, mert megszenese- dik az egész. Ami tüzelőnél jó, de a meggyes rétesnél nem szerencsés. Özvegy Szűcs Gergelyné balra, és mellette a segítője, Sziliczei Zoltánné, a nászasszonya egy-egy tepsi rétessel a kezükben tanulta? Édesanyjától, idősebb tanyasi, boldogházi asszonyok­tól, de leginkább önmaga volt maga tanára. Saját tapasztalata alapján jött rá, miből hány deka kell a jó meggyes, mákos, túrós, diós, káposztás réteshez. Keresz­telőkre, lagzikra, ballagásra, névnapra, szünnapokra kérik fel sütni. Ahogy nőnek az évek, süt egyre kevesebbet és kevesebbet. Amikor arról faggattam, mi a kedvenc étele, gondolkodás nél­kül rávágta: a tyúkhúsleves és a paprikás csirke nokedlivel. Ért­hető is. Elvégre, aki heteken, hó­napokon át rétesekkel kel, fek­szik, annak kell egy kis változa­tosság az étlapon. Mondjuk tejfö­lös csirkepaprikás. ■ 4 h

Next

/
Oldalképek
Tartalom