Új Néplap, 2008. augusztus (19. évfolyam, 179-203. szám)
2008-08-29 / 202. szám
4 HATVANON TÚL ÚJ NÉPLAP - 2008. AUGUSZTUS 29., PÉNTEK A hintókészítő nyugdíjas TiszAROFF Hét kastély árnyékában éltek a település lakói Gál István az előtt a hintó előtt, amelyik az udvarán áll, és két év alatt készítette el saját kezűleg mindenki örömére. Ő a település élő lexikona. Nyugdíjba megy 32 év után a karai főelőadó VÁLTÁS TÖRTÉNT Jászkaraje- nőn a műszaki ügyek intézése területén az önkormányzatnál. Az előző főelőadó, Tóth Károly, aki harminckét évig töltötte be ezt a posztot, nyugdíjba vonulása előtti felmentési idejét tölti. Nevéhez fűződik az új iskolaszárny, tornaterem, temérdek belterületi, portala- nított út műszaki átvétele. Ezen feladatok ellátására, intézésére az önkormányzat Terjéki Gábort bízta meg. Mindig telt ház van az ápolási osztályon amikor megszűnt Kunhegyesen a szülőotthon, átalakítás után ápolási osztályként nyüt meg újra. A környéken is egyre több az olyan idős, már felügyeletre, illetve gondozásra szoruló ember, aki ráadásul magányos is. Azóta mindig telt ház van, ami 32 gondozottat jelent. A beutaltak háromhat hónapig tartózkodhatnak bent, és naponta ezer forintot kell fizetniük. Ezért ételt, szállást, teljes ellátást és orvosi ellátást kapnak. Nyáron is találkoznak a túrkevei nyugdíjasok türkevén a városi nyugdíjasklubnak 85 tagja van. Arról ismertek, hogy péntekenként találkoznak a művelődési házban. Igaz, a korábbi nagy hőség több embert .elriasztott a sétától és a beszélgetésektől, de így is voltak tizenöten, húszán. Mivel szeretnek énekelni, a Madarász Károly népdalkörben közülük sokan szerepelnek. Legutóbb is Püspökladányban, illetve Tö- rökszentmiklóson léptek fel. A búcsút is felkeresték a mesterszállásiak A MESTERSZÁLLÁSI Együtt Egymásért Nyugdíjasklub tánccsoportja legutóbb Kun- szentmártonban lépett fel, de nem hiányoztak a békés- szentandrási falunapról sem. Voltak Nyíregyházán, ahol a Sóstó és környéke nevezetességeivel ismerkedtek. Ezeken kívül ellátogattak a messze földön híres mátraverebélyi búcsúba is. Ha Tiszaroffon bárki valamit szeretne tudni a település múltjáról, érdekes embereiről, mindenképpen keresse fel Gál Istvánt, mert ő a település élő lexikona. Vajon mi késztette a nyugdíjast arra, hogy az itt lakók múltját kutassa, amikor világéletében mást csinált? D. Szabó Miklós Gál István volt diák, inas, bognármester, párttitkár, agronó- mus. És mára jószerével olyan lokálpatrióta, aki évek, évtizedek óta szűkebb hazája, települése múltját kutatja. — Azért teszem, mert idekötnek a gyökerek, az őseim, ideköt az életem. Még a szépapám is roffi volt, és erre a csodaszép, Tisza menti településre rávetődik a valaha ideépült hét kastély árnyéka. Ezt kimondottan jó értelemben mondom, nem elma- rasztalólag — állítja. Mivel komoly gazdaságot vezettek a kastélyok urai, a földek műveléséhez, a termeléshez kellettek a hozzáértő, megbízható munkáskezek. Először is remek szakmunkások: kerékgyártók, bognárok, szíjgyártók, kovácsok, kőművesek, ácsok, hiszen Roff évszázadokig mezőgazdasági település volt. Ez pedig egyfajta hozzáértést követelt, még a szántóvető föld népétől is. A kiegyezést követően fejlődött az ipar, a kereskedelem Tiszaroffon is, egyre több lett az üzlet, hiszen a falu valaha híres volt a piacáról, központi szerepéről a környéken. A túloldallal a komp kötötte össze. Az üzletek zöme a 19. század végére, a 20. század elejére jószerével zsidó üzlet lett. Nem másért, mert a zsidó kisboltokban ha valakinek éppen akkor A SOK ÉRDEKES történet közül egy a fennmaradóitokból. A községet évszázadok óta a komp kötötte össze a túloldallal. Amikor beállt a tél, szárazra terelték a kompot, így vészelte át a jeges világot így történt ez 1830 telén, februárjában is. Nagy lagzi volt, a roffi legény egy sülyi lányt vett el. A násznép nem akart kerülni, nekivágtak két hintával a beállt folyónak. Rajta a menynem volt pénze, ingyen is kiszolgálták a betérőt, csak annyi volt a kikötés, hogy tiszaroffi legyen az illető. — Nem baj, Tóth úr, Kovács úr! Felírom, hozzáírom a többihez, és majd újkor behozza a tartozását! Az új mindig az aratást, esetleg a kukoricatörést jelentette, és az volt a gyakorlat, hogy tízből kilencen meghozták a tartozást, mert akkor a következő évben is olykor ingyen vásárolhatott. Azután a romák sem hiányoztak, bár ahogyan Gál István említette: a roffiak úri cigányok voltak. Zenészek, azután teknőváasszony, vőlegény meg a családjaik. a folyó közepe után a jég valahogy beszakadt alattuk, és esélyük sem maradt a megmenekülésre. Odalettek hintástul, lovastul, mindenestül. A maradványaikat tavasszal kivetette az olvadás, de több olyan személy is volt, akit soha nem találtak meg. Az ő sírjuk a szép, szőke folyó lett. Örökig. jók, csengőöntők, de akadt egy tapasztó, vályogvető, gumiragasztó, kovács-vasas réteg is. Aki ide esetleg valami miatt nem fért be, elment napszámba, cséplőgéphez dolgozni. A munkáskezeken kívül sok neves embert adott, nevelt a falu: Borbélyokat, Cseppentő Miklóst, Papp Ferencet, Bodon Bélát. Meg egy olyan embert, aki a komp melletti temetőben pihen, és valaha Miklós orosz cár testőre volt. Azután magyar hadifogságba került, és itt családot alapított. Egyébként, hogy mi a titka Gál Istvánnak, akit kisebbek, nagyobbak, korosabbak egyformán tisztelnek? így felel: - Talán az lehet, hogy mindig minden embert szerettem, és tiszteltem. Ma is állítom: mindenkiben van valami érték, ezt fel kell fedezni. Ám mintha a rohanó mindennapjainkban erre már nem mindig lenne idő. Gál István búcsúzóul megmutatja a kertben, a fák alatt álló hintóját, amelyet két évig készített saját kezűleg a gyerekei, unokái meg a falu lakói örömére. Már csak azért is, mert a gazda eredetileg bognárnak tanult. És ugye, amit egyszer jól elsajátít az ember fiatal korában, az elkíséri egy életen át. Az államosítást, a téeszesítést is megélte, kibírta Mariska néni Az első csapást tizennégy éves korában szenvedte el Szűcs Mária. Meghalt az édesapja, és ezután tizenkét éves öccsét, nyolcéves húgát egyedül nevelte az özvegy édesanyja. Soha nem ment újra férjhez, mondván: nekem a házamban ne kerülgessenek egy idegent a saját gyerekeim. Tizenhét évesen kötötte be a fejét a jászboldogházi Szarvas Lajos. Járták a vashulladéktelepeket, és mivel a férj ezermester kovács volt, néhány év alatt az ócskavasakból — amelyekért két hízóval fizettek - összeraktak egy kormos traktort és egy cséplőgépet. Ezzel szántottak, vetettek, csépelték a gabonát. Tíz év múlva egy kis házi olajütőt és rizshántolót is beindítottak az így összegyűlt és élére rakott pénzből. 1951-ben Rákosi két nap alatt mindent elvett tőlük: államosították a gépeket, műhelyeket. Osztályellenségek, kulá- kok lettek. ■ Levelet írt Horn Gyulának és Orbán Viktornak. Mégis újra talpra álltak. Elkezdtek darálni árpát, kukoricát, lucernát, főleg a forradalom után. A férj lovakat patkóit, gumis kerekű kocsikat készített, de 1959- ben megint padlóra kerültek. Té- eszesítették a környéket, elvették a gazdák földjét, és megszűnt a nagy állattartás. Nem kellett már daráltatniuk, fuvarozniuk a magángazdáknak, hiszen nem volt föld. Ebbe az ezermester kovács belehalt. A mama egyedül maradt 55 évesen. Gyerekük sose született, és hogy éhen ne haljon, dolgozni kezdett a téeszben. Tíz év alatt meglett a nyugdíja. Időközben a tanyasi boltot, a vasúti megállót megszüntették, így behúzódott a faluba. A ’90-es évek közepén nyolc levelet írt Orbán Viktornak, Horn Gyulának, ha lehet, adjanak vissza valamit a cudarul elvett javaikból. A válaszok kiábrándítóak voltak: mivel kifutott az időből, nem kaphat semmit. Ezért eladta a házát, és szociális otthonba költözött. Végre úriasszony lettem, kiszolgálnak — állította Mariska néni. Akit az életen kívül a szocializmus kétszer is kifosztott, és mégis mindent túlélt. Talpra állt, újra meg újra. Végül egy híján százévesen tért meg pihenni szülei mellé. ■ Odalett a násznép, beleveszett a Tiszába Négy évet húzott le az orosz hadifogságban Nagy Ferenc emberi sorsA szolnoki férfi megjárta a poklok poklát, de megtartotta az ígéretét, és végül hazatért „Isten, áldd meg a magyart”, talán így lehet összefoglalni Nagy Ferenc szolnoki nyugdíjas élet- történetének azt a szakaszát, amit hadifogolytáborban töltött el 1944-től 1947-ig. És így lehetne folytatni a megpróbáltatások utáni életét: „Hozz rá víg esztendőt”.- 1944. november 20-án kerültem orosz hadifogságba, Szűrte és Kistéglás között (ma Ukrajna) - kezdi Nagy Ferenc szolnoki nyugdíjas. - Hajtottak bennünket, érintettük Márama- ros-szigetet is, ahol szakadó esőben egy fatelepen álltunk meg, ahol a deszkákat máglyára rakták, hogy tüzet csiholjanak. Mindenfelől verte őket az eső, majdnem halálra fagytak. Később bevagonírozták őket, és két hét zötykölődés után megérkeztek Poltavába. Azokról, akik az út során meghaltak, a túlélők a ruháikat húzták le. Főtt krumplit dobtak eléjük, és csak egy vödör víz jutott tucatnyiuk- nak. A megszenvedett vonatút után ennyit adtak a raboknak.- Bevittek minket egy Niculichi nevű faluba, ahol minden társamat egy-egy családhoz helyezték el. Én egy 18 és egy 8 éves, szülők nélküli gyerekeket nevelő, 80 éves nagypapához kerültem — folytatta Nagy Ferenc. Nyáron elvitték őket a hatalmas brjanszki erdőbe fákat irtani. Magát az erdőt drótkerítéssel zárták el, hogy véletlenül se tudA korabeli levelek, képeslapok olvasása közben felelevenednek a szolnoki Nagy Ferenc és felesége, Zsuzsa asszony régi emlékei janak elszökni. Az orosz civileknek egy falut építettek. Feri bácsi mindig lopott fát, amit hazavitt ideiglenes orosz családjának. A saját civiljeiket nagyon megverték, ha lopni mertek bármit is. Mint Feri bácsi elmondta, minden egyes percben honvágya volt, és az járt az eszében, hogy haza fog térni egyszer szeretett hazájába, Magyarországra. A második hegyi dandár légvédelmi tüzérosztálynál szolgált férfi meg is tartotta az ígéretét, és végül hazatért. ■ Ligler Erika Ha elveszi az orosz lányt, szabad lehetett volna- MINDIG MONDTA az öreg, akinél a fogságban voltam, hogy miért nem veszem el az egyik lányát, hiszen akkor már rég szabad lennék. Persze nem tettem meg - mondta Feri bácsi. Örül is, hogy nem vette el az orosz lányt, még ha három szörnyű, embertelen évet is kellett megélnie, hiszen ma is boldog házasságban él szeretett feleségével, Zsuzsával, akivel jövő március 5-én lesznek hatvanéves házasok!
