Új Néplap, 2008. augusztus (19. évfolyam, 179-203. szám)
2008-08-25 / 198. szám
4 FILM ÚJ NÉPLAP - 2008. AUGUSZTUS 25., HÉTFŐ Filmsikerek nyomában forgatás Nagy nevű színészek Karcagon, Szolnokon és a Hortobágyon Felvétel Kovács András Az Isten őszi csillagából. Balról jobbra Avar István, Görbe János, Páger Antal és szereplőként karcagi asszonyok. Molnár László lovát ugratja a hortobágyi pusztában De nem akárhogyan! Még a híres betyárnak, Rózsa Sándornak is díszére válnék. Abban a filmben, melyet Vitézy László forgatott Nagyrév térségében. S amelyben azt a Fekete Mihályt személyesíti meg, akit ma is legendás alakként emlegetnek, s aki ’45-ben állítólag még az oroszokat is megfutamította a bálból. A szerepre olyan színészt kerestek, aki úgy üli meg a lovat, mintha össze volnának nőve. És mert Bereményi Géza ismerte őt erről az oldaláról is, a rendezőnek ő ajánlja a szolnoki színészt, aki a forgatáson szerzett élményeiről igen szívesen beszél.- Most egy éve, hogy elkezdődött a Hortobágy legendájának forgatása. Istenem! Mennyire vártam! Nemcsak azért, mert nagy lehetőség ez egy színész számára, hanem, mert visszamehettem abba a közegbe, ahon- • nan származom. Édesapám is csikós számadó volt a Hortobágyon, és ez a szerep valahol az ő életét is tükrözte nekem. Előtte hetekig jártam lovagolni a vókonyasi pusztára, hogy a filmen majd minden rendben menjen. A lovam viszont néhány nappal a forgatás előtt sajnos le- sántult, így hát újat kellett keresnünk. Molnár László nyeregben Sokat kellett a lónak tudnia! Tiszaörsön a bálba mentem be vele, egyenesen a mulatozó emberek közé, míg Karcagon a város házába vágtattam be. Az egyik hortobágyi csikós számadó lovát kaptam meg. Nem kis munka volt. Azt mondták a csikósok, hogy ők egy hét alatt sem hajtják annyit a lovat, mint mi egyetlen nap alatt. Micsoda napok voltak! Harmincnégy fok melegben, beöltözve jelmezbe talpig, és mozogni keményen. Fogyókúra volt a javából. ■ Az Isten őszi csillaga (1962), Ők ketten (1978), Zsiguli (2004), Szezon (2004) és a Hortobágy legendája (2007) - filmalkotások, mozidarabok, melyekhez közünk van nekünk is, itt, e régióban. De miben és hogyan? Egy kis filmes körutazásra hívjuk olvasóinkat. Valkó Mihály Múlt század, a hatvanas évek eleje (milyen távolinak tűnik már), hatalmas csapat érkezik a Nagykunság városába, Karcagra: filmesek. S akkora felfordulást okoznak, hogy akik „túlélték” és emlékezni is tudnak rá, azt mondják, tán a kunok bejövetelekor volt akkora mozgás ezen a tájon. A stáb tagjai járják az utcákat, házakat szemelnek ki, kis parasztházakat a Városudvar környékén és a Rákóczi úton, a Főtéren hatalmas fabódét építenek, itt a hadiszállás, cégtáblákat cserélnek ki, a falakra régi választások plakátjait ragasztják, merthogy a készülő film cselekménye a háború után, ’47-ben játszódik. Megérkeznek a színészek is, Avar, Páger, Törő- csik Mari, Sinkovits és sokan mások. Valóságos népünnepély. Hogy miért épp ezt a várost és a környezetét választották maguknak a filmesek? Errefelé hallotta Galambos Lajos is, az író a 12 kubikos és az ifjú agrármérnök drámai históriáját, és írta meg belőle az Isten őszi csillagát, s forgat belőle most filmet a fiatal rendező, Kovács András. De meg itt találtak olyan földet is, mely igen kemény, sziket habzik a talaj, és a pacsirták is patkóban járnak rajta. Látszólag sem- mirevaló, ámde öntözéssel megterem rajta akár a rizs is, ahogy az a filmben meg is mutattatik. A forgatás idején „be van fogva” úgymond a város apraja- - uagyja. A rizsfóldekhez ki a város parádés kocsisa szállítja hin- tóval a szereplő színészeket, s Daróczi József a felvevőgép elé is odakerül, hogyha úgy hozza. Nem véletlen, hogy szereplését a temetésén is megemlíti búcsúztató beszédében a lelkész. És az asszonyok! Ott vannak az utcai jelenetekben, statisztálnak, árulják a piacon a túrót, a tejet, s a vásárban is... Történetek, érdekességek bukkannak elő még ma is a múlt homályából. Arról a kisfiúról például, akinek lábára pompás kis piros csizmát húznak, és csinos lajbit is adnak rá, hogy így sétálgasson a vásárlók között. Feszít is benne, s legszívesebben nem is szabadulna meg tőlük, hisz eladdig csak nagyobb testvérének kinőtt ruháját kapta meg, hogy hordja. Aztán arról a brigádvezetőről, aki hogy megmutassa a fővárosi színi uraknak, egész éjjel húzatja magának a hajdani szépnevű Rózsabokor étterem kerthelyiségében a cigánnyal (helyén ma az Ifjúsági Ház), az ott mulatozó színházi aktorok ámulására. Mert ők is itt szórakoznak, s főképp Páger Antal, hogy tudott az szépen mulatni! Persze ráment az illető havi keresete, melyet épp aznap kapott a kezéhez. (Ja, kérem, nem olcsó mulatság az a kun virtus!) Barátságok szövődnek művészek és városbéliek között. Jellemző, hogy amikor Törőcsik Marit arról kérdezi a megyei sajtó munkatársa, hogyan is érzi magát, ekként nyilatkozik: „Nemcsak a szerepemet (egy kubikos lányát, Arankát alakítja) szeretem nagyon, hanem a karcagiakat is. Sok kedves élményben van részem.” A filmben a kubikosokból lett rizstermesztők, közeledvén őszszel az aratás ideje, aggódva kémlelik az eget, vajon a csillagok között erősen és vörösen vi- lágít-e majd az az őszi, mert ha igen, gazdag betakarítás lesz. Ha pedig nem, akkor bizony csak sovány (innen a regény és a film címe is). A filmeseknek már lassan se híre, se hamva a városban, az eget azonban a mai rizstermesztők is épp úgy figyelik, mint azok hajdanán. Hogy melyik arcát mutatja is nekik az az őszi csillag. Zsiguli, amely meg sem jelenik a filmkockákon Forgatás a szolnoki Járműjavító telepén, közelebbről a művelődési házban. Központi színhelye ez a készülő, majd Zsiguli nevet viselő játékfilmnek. Egyáltalán nem ideális, kész megalkuvás, nyomasztó szűkösség - vélik a filmesek. De hát díszletekre, hogy építsenek, pénzük egyáltalán nem volt, s így bizony akárcsak a szegény ember, a csóró filmes is csak vízzel főz. Mondhatni, rekordszerénységű összegből kell kiállítani a Zsigulit, alig több mint 70 millióból. Holott normálisan egy játékfilmre több száz is szükségeltetnék. Be is kell fejezni a forgatást gyorsan, néhány nap alatt, mindössze két hét van rá. Szolnokra Szőke Andrást, a rendezőt a szolnoki Tisza mozi film iránt igen elkötelezett igazgatója, Demeter István hívja.- Taljándörögdön, a Művészetek Völgyében találkoztunk, ott említette nekem Szőke, hogy kész forgatókönyve volna már, csak nem tudja, hol is forgathatná le a filmet. Kérdéses a helyszín — anyagilag. Hát akkor nálunk, Szolnokon, javasoltam neki, s ő rá is állott menten, s így lett „szolnoki” film a Zsiguli. A művelődési ház némileg azért át lett alakítva: Lesz Vigasz Bárra. Hogy milyen hangulatban folytak a felvételek? Jellemzésül álljon itt egy akkor készült újságcikk néhány leíró mondata: „Feszes tempó, hiába üvöltik: forog. A dalárda a szomszédból behallatszik (próbál a Vasutas Énekkar, velük kellett osztozkodni a helyen). Kokó hetedjére is kiüti Ricsét, azaz a szolnoki színművészt, Gazdag Tibort (mellette Zelei Gábor is játszik a Szigligetiből). A hangmérnök pattog. Szőke viszont lelkesen jelenti, ne vegyék újra már, neki egyenesen kell ez a nóta- és trombitaszó, háttérzajnak. Halász Gáborral, a film operatőrével egy ősrégi fekete-fehér kis tévén visszanézik aztán a felvételt videóról. S közben Kokó jól szórakozik, azon röhög haverjaival, hogy őt ezután már csak budijelenetekre hívják a rendezők (jelenetét ugyanis a művház vécéjében forgatták).” Furcsa film, már a címével is, merthogy a Zsiguli nem is szerepel a filmben, meg sem jelenik, csak afféle szimbólum. Egy letűnőben lévő, megkopott világot, a provinciálisát kívánja jelképezni. Azt, amelyről beszél a film ironikusan, sajátos „szökés” humorral, egy Dinnye-ügy kinyomozásának ürügyén. ■ A karcagi vásárban, előtérben az agronómust alakító Avar Istvánnal Jártam sokat azon a vidéki településen Forgatás alatt átmenetileg a Fenyő zárva tart! marina vlady Miért is függhetne két ember kapcsolata, szeretete az időtől meg a távolságtól? „2001 nyarán dokumentumfilmet forgattam—mondja Török Ferenc rendező-, a Balatonon szezon- munkás pincérekről, akik történetesen Karcagról, illetve Püspökladányból származtak. Ez a film inspirálta a Szezon forgatókönyvét. Jártam sokat azon a vidéken, helyszíneket kerestem a játékfilmemhez, Karcagot azért választottam, mert a város hangulata (főként az állomás, a strand, illetve a belváros) sokban emlékeztetett egy kietlen amerikai, mondjuk egy texasi kisvároshoz. Mintha csak egy európai westernfilm- be csöppentem volna, nyár, hőség, néptelen utcák, kallódó emberek -beleszerettem.” ■ Futótűzként terjed a városban: Marina Vladyt látták Szolnokon, a Pelikán Szálló előtt, aztán meg, hogy zárva a Fenyő étterem, filmesek szállták meg. Nosza, e sorok írója azonnal a hír nyomába eredtem. Mészáros Márta forgatja itt újabb női filmjét, az Ők kettent. Látlelet női sorsokról. A kocsma, mint színhely szerepel benne. Hozzá persze italozó vendégek, hogy meglegyen a kellő hangulat, őket a szomszédos vízügyi telep dolgozóiból verbuválják össze. Örömmel mentünk, meséli Csíkos Ferenc. Hogyisne? Az alkuban benne volt, hogy a forgatás alatt annyi sört fogyaszthatunk, amennyit csak akarunk és amennyi belénk fér, csak produkáljuk azt a kocsmazajt. Megmondták, mikor legyünk hangosabbak, s azt is, mikor hova álljunk. Nagyon megérte, a sörön kívül még pénzt is kaptunk, nem is keveset. Egy estéért többet, mint egy heti munkánkért. Azóta se kerestem jobban életemben sohasem. Aztán találkozó a Pelikán halijában, itt lakott ugyanis a francia színésznő. Interjú. Pontosan érkezik, semmi szokásos allűr, végtelenül kedves és lenyűgöző. Soha nem volt talán még szebb, mint most, negyvenévesen: az érett nő minden szépségével, harmonikus nyugalmával, üde tisztaságával, bársonyos tekintetével. Nem titkoltam, főleg azt szerettem volna tudni, hogyan is működik az ő úgynevezett távházassága, hisz ő Párizsban, élettársa pedig, a híres, dalos orosz színész, Viszockij Moszkvában. Kicsit csodálkozik a kérdésemen, mintha nem egészen értené, hogy mi ebben a rendkívüli, mert - mondja mély meggyőződéssel - ugyan miért is függhetne két ember kapcsolata, szeretete az időtől meg a távolságtól. Hiszen amikor mi is újra meg újra találkozunk, mindig az első találkozás boldogságát érezzük, Interjú közben Marina Vladyva! az fog el bennünket, akár hosz- szabb idő után is, például karácsonykor, amelyet azért mindig együtt ünnepiünk meg. Később Mészáros Mártától megtudom, azért nem mindig felhőtlen kettejük viszonya sem. Akkor is épp „haragban” voltak. Megsúgja bizalmasan, azt eszelte ki ravaszul, hogy egy olyan jelenetet illeszt be filmjébe, ahol Marina és Vlagyimir együtt szerepelhetnek, sőt meg is kell, hogy csókolják egymást. így akarván összebékíteni őket. A fáma szerint a kísérlet sikerrel járt (lám, mire is jó lehet még egy film is). Később a történetet a rendezőnő Naplójában is leírta. ■
