Új Néplap, 2008. augusztus (19. évfolyam, 179-203. szám)
2008-08-11 / 187. szám
UJ NÉPLAP - 2008. AUGUSZTUS 11, HÉTFŐ DIÁKVILÁG 9 Józsa Anita: |ɧ^ Túl “ a barátságon Mikor már a szív is megszakad, Hisz a barátság érzete a múlté marad, Nincs többé erőnk... Ha szeretünk valakit, ha szeretjük őt. Néha könnyebb lenne elmenekülni, A rossz dolgoknak is örülni, Elköltözni a világról, Megfeledkezni az érzésről, a szerétéiről, s a hibákról. De a világvégén is hallanám hangodat, Bár nem adtál, de érezném csókodat. Az örök fényben látom szemeid, Hidd el, úgy tudnálak szeretni! Ha szeretünk valakit, szeretni nehéz, Mikor összeér két magányos kéz. Túl a barátságon két szív egy lélek, Nélküled semmit sem ér az élet! Szeretni őt, vagy meg kellene ölni? Hogy ne kelljen a fájó szívvel törődni. Túl a barátságon egyet kérek én: Szeress úgy, ahogy még senkit sem szerettél! graffiti Már az interneten is lehet alkotni, ráadásul legálisan A félelemérzet teljesen elszáll száguldáskor Nincs olyan év, amikor ne hallanánk motoros tragédiákról, gyorsahajtókról! A motorozás egy más világ, vélik az érintettek! Az emberek nagy része mégsem fogadja el szenvedélyüket, akárhogy is szeretnék. Nem értik meg, hogy miért kell a közlekedési szabályokat áthágva közlekedni! Persze mindezt a motorosok is elmondhatják a gyalogosokról és az autósokról is. Nehéz igazságot termi! A motorosok nagy része állítja, a félelemérzete a száguldás során teljesen elszáll. Ez abból is adódik, hogy tudják, mit vállaltak, szembenéznek a veszély érzetével. L. E. Művészet vagy, rongál s? Graffiti. Rongálás, vagy művészet. A fiatalok így látják... A graffiti a fiatalság körében egyre népszerűbb. Ezek az amatőr „művészpalánták” időt és pénzt nem sajnálva, előszeretettel alakítanak át egy-egy köztulajdonban álló, olykor műemlék jellegű épülettömböt. Kreativitásuk és önkifejezési módszereik kissé sajátosak, s néha nem ismernek határokat. A nagyvárosokban ez a jelenség már-már beolvadt a hétköznapok szürke egyhangúságába. Senki sem lepődik meg azon, ha egy ifjú srác festékszóróval a kezében felvés egy nemes gondolatot, vagy épp csöppet sem odaillő sort akár egy hídra akár valamilyen tömegközlekedési eszköz oldalára. Nos, ezek a rideg tények, a szomorú valóság, mellyel nap mint nap szembesülnünk kell. De miért nem cselekszünk? Gátoljuk meg koros műemlékeink és nemzeti értékeink rongálását! Az igaz, hogy ma már egyre kevésbé foglakozik vele a média, de attól még, hogy úgy teszünk, mintha nem lenne, akkor is ott „díszeleg”. Sajnos a fiatalság egy része még mindig nem hajlandó más hobbi után nézni... A művészi hajlam kibontakozásának ezen módját nem nevezném a legszerencsésebb és legnívósabb versenynek. Némely firkák ugyan gyönyörködtetnek, s le sem vennénk róla a szemünket, de nem szabad... Gondoljuk végig, hogy ezzel az alkotással akár több száz- é ezer forintos kárt is okozhatott az illető, az eszméi értékekről nem is beszélve. Ezért kérem, ha valaki lát az utcán egy graffitist, akkor próbálja jobb útra téríteni, hogy ne tegye. Vegyen inkább pár papírlapot és színes ceruzát, és élje ki azon vágyait! BOLYÓS ZSUZSANNA, JÁSZAPÁTI * * * A graffiti művészet, vallják sokan, de vannak, akik elítélik. Fújj graffitit az asztalodon lévő egérrel! szeretnéd megmutatni, hogy milyen jól bánsz a festékkel? Az eddigi ötleteidet szíve sen nyilvánosság elé hoznád? Vonz a graffitik különös világa? Kíváncsi vagy, más emberek hogyan viszik falra elképzeléseiket, esetleg versenybe szádnál velük? Akkor van egy weboldal (stylewars), ami számodra kihagyhatatlan! Bátran kiélheted szenvedélyedet, ráadásul legálisan! Különfélefalak és egyéb tárgyak képei közül válogathatod ki számodra a legideálisabbat, választhatsz színeket és irány kifájni mindent, amit eddig a fantáziádban őriztél! Az egész világ hozzászólhat alkotásodhoz, sőt, ha elég tehetséget érzel magadban, a versenyt is neked találták ki! Az ügyesebbjei nem maradnak jutalóm nélkül! Mindenképpen megéri legalább egyszer meglátogatni a galériát is. A falfestés virtuális világa egyben jó lehetőség azoknak is, akik gyakorlásra vágynak! BALATONI KITTI, KISÚJSZÁLLÁS Ami nem is olyan alaptalan. Színes rajzok a vonatok oldalán, épületek falain, még nem is lenne olyan vészes, azonban amikor olyan helyeken jelennek meg, ahol zavaró, szabálytalan, semmi keresnivalója ott. A legfeiháborítóbb sok embernek, a buszmegálló menetrendtáblájára ráfújt „graffitipaca”, más szóval nem lehet illetni. Semmi ábra, semmi művészet. Csupán egy fekete maszlag, csak hogy az ember véletlenül se tudja megnézni, mikor megy a busz! Az ilyen megmozdulások, cselekedetek kérdőjelezik meg sok emberben, hogy a graffiti művészet vagy sem. És nincs igazuk? LIGLER ERIKA, SZOLNOK Szolnok megyéből hatan vehettünk részt Franciaországban az „Amiens-i Nyári Egyetem” címmel megrendezett nemzetközi programon. Nem túlzás, ha azt állítjuk: a három hét alatt feledhetetlen élményekkel gazdagodtunk. Az első nap „élményeit” fokozta, hogy repülőgépünk 13 órás késéssel indult, de ez nem vette el kedvünket az utazástól, ismerkedéssel töltöttük az időt a repülőtéren. Hajnal háromkor érkeztünk meg a lille-i repülőtérre. A szervezők vártak ránk, onnan utaztunk tovább Amiens-be. Hétköznap délelőttönként az órákon amerikai és lett diákokkal gyakoroltuk a francia nyelvet, így az amerikai és a lett emberek életébe is betekinthettünk, a francia mellett angol nyelven is folyt a társalgás. Délutánonként a francia konyha titkait tárta fel előttünk egy séf, illetve gyakorolhattuk a francia beszédet. A hétvégéket utazásokkal tették színessé a szervezők. Ellátogattunk a festői Normandia fehér szikláihoz és a Loire menti mesebeli kastélyokhoz. Blois- ban együtt ünnepeltük a franciák nemzeti ünnepét, július Iáét. Fergeteges mulatság volt a tűzijátékkal záródó est. A divat, a szerelem és fények fővárosát, Párizst egy buszos városnézés után önállóan fedeztük fel. Természetesen Amiens-t is megismertük az utazás során. Kis csónakokból szemlélhettük a mocsári kert (Hortillo- nages) szépségét, többször meglátogattuk a hatalmas ka- tedrálist, amely lenyűgöző látványt nyújtott éjszaka, kívülről és belülről megvilágítva. Számos egyéb érdekességet is láttunk: Verne Gyula házát és sírját, a Picardi Múzeumot, az állatkertet. Megkóstolhattuk Franciaország, de főként Amiens ínyencségeit (mandulacsók, tenger gyümölcsei, sajtkülönlegességek) és a híres francia borokat. Eltölthettünk egy estét egy-egy francia családnál is, bepillantva a franciák hétköznapjaiba. RONYECZ ZSÓFIA Hazánk büszkeségei: az egyik 19, a másik egy híján húsz labdarúgás A tehetség és kitartás a kiváló eredmények titka, náluk mindkettő megvan Egy híján húszévesek, és nagyon tehetségesek a magyar utánpótlás labdarúgó-válogatott focistái, akik az elmúlt napokban remekeltek a kontinensviadalon. Csehországban a U19-es labdarúgó Eb-t a magyar fiatalok bronzéremmel zárták. Vajon mi a sikerük titka? - faggattuk az együttes egyik kulcsemberét, az ukrán származású Komán Vladimírt.- Sikerünk, azt hiszem, a csapatösszhangban rejlik - kezdi a Voli becenevű focista. - Összeszoktunk, hisz lassan már bizony három-négy éve együtt játszunk a többiekkel. Megértjük egymást a pályán kívül és belül egyaránt. A játékos remekül játszott a bolgárok elleni első csoportmeccsen. Annak ellenére, hogy a találkozón rúgást kapott, tudta vállalni a játékot a további ösz- szecsapásokon is. Sajnos a csapat egygólos vereséget szenvedett Olaszországtól az elődöntőben, így nem jutott a fináléba. Sisa Tibor együttese szervezetten játszott, az első félidőben egyértelműen esélyesebbnek tartott ellenfele fölé nőtt, végül mégis veszített. A nagy álom elmaradt, a fiúk bronzéremmel zártak.- Sajnáltam, hogy nem jutottunk a döntőbe - folytatta a játéIsmeri és persze elismeri Györgyöt, az egykori szolnoki játékost Tudvalévő, hogyGa rics fia az osztrák nemzett együttes tagjaként szerepelt, Gáncs Györgyöt az idei két fiú közti hasonlóság erdeinek mondható, ugyanis se Zant, se Gáncsot nem sajat szfáőhazájánaknemzett gátoltjába hívtak meg eloszor. kos - Úgy éreztem, hogy az első félidőben nem bíztunk kellően egymásban. A másodikban sok helyzetünk volt, de sorra kihagytuk őket. Ilyen a futball, valaki győz és valaki veszít. Ezúttal sajnos mi húztuk a rövidebbet.- Mit szól ahhoz, hogy a jövő nagy csapatának tartják önöket?- Elég nagy teher volt így rajtunk, de úgy gondolom, a csapat jói megállta a helyét. Szeretném a közönségnek és a szurkolóknak megköszönni azt a kitartó buzdítást, amit otthon a képernyők előtt és a stadionban produkáltak. Néha úgy éreztük, hogy nem is idegenben, hanem otthon játszunk. LIGLER ERIKA Komán Vladimir (fehérben) a tehetséges focista
