Új Néplap, 2008. július (19. évfolyam, 152-178. szám)
2008-07-19 / 168. szám
Profi vadászgéppilóták nyomdokain kiképzés Augusztustól Kanadában tanulnak repülni a frissen vizsgázott, fiatal hadnagyok dalvást kamerát és fényképezett szorongató rokonok várták, hogy a fiuk feltűnjön az égen. Időközben a nap is kacérkodik, néha elő- mmm®»- bukkan a felhők közül, ami az arcokon lévő mosoly mellé ben ugyanis nehéz jó fel- levételt készíteni. A csald- 1 di béke természetesen 1 hamar helyreáll, amikor a fiuk megérkezik a kifutópályára, és a következő pillanatban már vidáman rajongják körbe Lázit Madár Bálint felszállásra készen A kanadai repülőgépveze- tő-képzésre készülő hadnagyok második csoportja vizsgázott tegnap az MH 86. Szolnok Helikopterbázison. Augusztustól a tengerentúlon kezdik meg a kétéves kiképzést, amely során vadászgépvagy helikopterpilóták lesznek. Németh Gergő A tengerentúli képzést megelőzően — ami a NATO Flying Training in Canada (NTFC) névre hallgat - tegnap ünnepélyesen zárták az előválogató repülőképzést Szolnokon. Itt a repülést bemutató pilóták szülei személyesen győződtek meg fiaik tudásáról. Évekkel korábban, még civilként, a pályára irányító repülő (PÍR) táborokban ismerkedtek a repüléssel. A pénteki vizsga alkalmával alap műrepülő-figurá- kat mutattak be: nagy bedönté- sű fordulót, zuhanás-ugrást, lebontást, bukfencet, amerikai és harcfordulót, valamint orsót. A helikopterbázison vizsgázó két fiatalember már elvégezte az egyéves kiképzést, 40-50 órányi repüléssel a hátuk mögött augusztusban Kanadába utaznak, hogy tovább haladjanak a céljuk felé. — Légiforgalom-irányítóként végeztem, ekkor gondoltam úgy, hogy megpróbálom a pilótaképzést. Felvételiztem, és sikerült - summázta az elmúlt 12 hónapot a pécsi Lázár „Lázi” Csaba, aki elsőként érkezett a Jak—52-es repülőhöz. — Maga a kiképzés tavaly augusztusban kezdődött. Hivatásosként jöttem ide, így a szerződésesekkel ellentétben egy hónappal később kezdtem. Volt egy kéthetes ernyőskikép- zés, ezt követte az elméleti képzés, amely november végéig tartott. Itt repüléssel kapcsolatos tantárgyakat tanultunk. Aztán jött az angolnyelvtanulás két csoportban. Miután ezt f Jak—52-es gépen mutatták be tudásukat a vizsgázók Éva és Marcell édesanyjukkal közösen eljöttek megnézni, hogy testvérük, Bálint (jobbra) milyen elképesztő légi manővereket mutat be a vizsga során mind letudtuk, jöhetett a repülőkiképzés, amit azonban még két hét földi előkészítés előzött meg. Eddig háromszor repültünk egyedül, ez a negyedik alkalom, ám most a rokonok is szoríthatnak értünk itt, a helyszínen. Nem készültem tudatosan pilótának, csupán annyi elképzelésem volt, hogy a középiskola elvégzése után katona vagy rendőr szeretnék lenni. Most ez az álmom úgy néz ki, hogy teljesülni fog. Bakonyvári Éva, a másik pilóta, Madár „Bajszi” Bálint édesanyja a nézelődők között elvegyülve várja fia bemutatóját.- Székesfehérváron lakunk, a 81-es főút mellett. Inkább tudom biztonságban a fiamat a levegőben, mintha közúton közlekedne — ad választ arra a kérdésünkre, hogy aggódik-e csemetéjéért. — Persze féltem Bajszit, de már megszoktam, hogy repül. Anno egy évig dolgozott odakinn Angliában, ott szeretett bele a repülőkbe. Persze a kiskorából is voltak erre utaló jelek, például amíg az óvodás társai kamiont és autót rajzoltak, ő már akkor repülőgépeket vetett papírra. Amúgy abszolút rá szabták ezt a feladatkört, hiszen rendkívül higgadt, emellett egyszerre tud több dologra is figyelni. Közben pilóta-felszerelésében megérkezik Bajszi is.- Sokan azt hiszik, hogy az el- ső repülés félelmetes. Ez nem igaz. Lebilincselő élmény volt — mondja a leendő MiG-pilóta. — A kanadai kiképzés után mindenképpen Magyarországon szeretnék vadászgépre kerülni, ám ez még erősen a jövő kérdése. Közben már megy is, hiszen hamarosan ő jön. Az idén már négyen mentek ki Kanadába, hozzájuk most hárman csatlakoznak. A harmadik pilóta, aki ezúttal csak tétlen szemlélődő, az őrbottyáni Szabó „Dann-Air” Dávid már májusban teljesítette a vizsgát, ám mivel volt lehetősége egy ráadásrepülésre, kinn volt a helikopterbázison.- Még mindig összeszorul a szívem, ha belegondolok hogy a Jakon csak ilyen keveset tudtam repülni. Tegnap még volt lehetőségem egy szinten tartó repülést végrehajtani. Bár az egyik szemem sír, a másik nevet, hiszen egy nagyobb kategórián repülhetek majd ezentúl. A háttérben több szempár is a felhős égboltot kémleli, közben egymásnak adják a tippeket. Hallani olyat is, hogy a felhős idő még kedvező is, hiszen így nehéz meglátni, ha a pilóták elrontják a figurákat. Somogyi Zoltán őrnagy, a fiúk instruktora ezen mosolyogva néhány hasznos tanácsot ad a repüléshez. Azt kiköti előre, a trükk bemutatásakor ne menjenek bele a fellegbe.- Fiúk, csak semmi extra figura, hisz a nagy testvér mindent lát - zárja rövidre az őrnagy. - Egyébként a fiúk hasonlóan tehetségesek, mint az eddigi emberek, akik részt vettek a képzésben. Mindent tudnak, amit a repülésről kell. Persze azért egy- egy út előtt még mindig felhívom a figyelmüket, hogy mire vigyázzanak - mondja felénk fordulva Somogyi Zoltán. A kifutópályán eközben gondos előkészületek zajlanak. Lázi már a sokadik kötelező elemet mutatja be a levegőben, míg Bajszi baseballsapkában, fülhallgatóval a fején néhány próbakopogtatást ereszt meg a gép oldalán, hogy minden rendben van-e. Pár perccel később, a pilótatárs landolása után a Jak-52-es kisgép motorja egy rövid gázfröccs után beindul. A pilóta és a gép összhangja jelzi, minden adott egy biztonságos, tökéletes bemutató kivitelezéséhez, amely mindkettőjük esetében végül az útlevelet jelentette a távoli Kanadába. Együtt szorították végig a pilóták vizsgarepülését CSENDBEN, a háttérben megbújva PIR-táboros fiatalok nézték végig a vizsgarepüléseket. Egyszer talán pont belőlük lesznek a jövő pilótái. 01könnycseppeket csal a nézel& dők szemébe. A Lázár család csendben össze is vész, hisz a kamera nem forog a házi operatőr kezében, ellenfénvMegkérdeztük olvasóinkat Önt megviseli-e a változékony időjárás? TÁTRAHÁZI LILLA laura, Szolnok — Igen, nagyon megvisel ez a változékony időjárás, főleg ami mostanában tapasztalható. Ilyenkor mindig fáj a fejem. A melegfrontra vagyok érzékeny. Most jó ez a hűvösebb idő, ilyenkor jobbat alszom, viszont jó, hogy szombaton már melegebb lesz, mert menni akarunk bulizni. A melegben ugyanis alig lehet aludni. MUHARi Béla, Jászberény:- Bizony megvisel a változékony időjárás. Borongósabb idő előtt három nappal már megérzem, hogy eső lesz, olyankor nagyon fáj a fejem, és fáradékonyság is gyötör. A nagyon változékony idő, ami most is van, nem tesz jót a szívemnek. A hidegebbre érzékenyebb vagyok, mint a melegre, pedig még melegfront jön. décsei Zsuzsanna, Karcag:- Igen, megvisel, mert nagyon alacsony a vérnyomásom, így nehezen bírom a nagy hősé get Ráadásul frontérzékeny vagyok, és ha hirtelen lehűl a levegő, akkor nagyon fáj a fejem is. Ez a mostani, változó idő nekem nagyon rossz. Ha tartósan hűvösebb idő van, azt szeretem, a forróságot nem. Kedvenc évszakom a tavasz. OLÁH JÁNOS. Mezőtúr. - Gyógyszert szedek a szívbetegségemre, a cukromra és a vérnyomásomra is, amikor túl nagy a napi hőmérséklet-ingadozás, rendkívül fáradékony és levert vagyok. Tehát nagyon is meg visel ez a változékony időjárás. A vérnyomásom is ingadozik ilyenkor, olyan érzésem van, mintha apró bogarak röpködnének a szemem előtt A megújuló energiáról is szó esett a fórumon A Visegrádi Négyek legutóbbi tárgyalásáról, illetve a gyümölcsöző francia vízügyi szakmai együttműködésről számolt be tegnapi tájékoztatóján Fejér Andor, a megyei közgyűlés elnöke. Mint elmondta, júniusban a lengyel Mazovia vajdaság adott otthont a Visegrádi Országok Régiói V. Fórumának, amelyen megyénk is képviseltette magát. A fórum a megújuló energiaforrások felhasználásának lehetőségeivel és a környezetvédelemmel foglalkozott. Ezen belül az energiafüvek, energiaerdők telepítéséről is tárgyaltak. Előadásában az elnök egyebek mellett a megyénkben elérhető napenergia, szélenergia, biomassza, geotermikus energia és vízenergia fel- használásának lehetőségeit ismertette. A tájékoztatón elhangzott, hogy elkészült a francia Epi- dor cég és a Kötikövízig közös honlapja. A vízgazdálkodás területén ugyanis ugyanolyan kihívások jelentkeznek hazánkban, mint Franciaországban. A Magyar Kézművességért Alapítvány országos kiállításán két megyénkben kézműves kapott elismerést: a jászberényi Oszvald Nándor ötvös és a tiszafüredi Szűcs Imre fazekas. Az alapítvány részéről megyei kü- löndíjban részesült kézművesek részére elismerő levél kíséretében ajándékutalványt adott át Fejér Andor. ■ B. K.
