Új Néplap, 2008. július (19. évfolyam, 152-178. szám)
2008-07-14 / 163. szám
Az ügyes kezű nyugdíjasok munkái a világ kulonbozo fajain A természetben táboroztak vakáció Az erdőben töltött napokat minden gyermek élvezte Sikeres félévet zárt a Jász-Nagy- kun-Szolnok Megyei Nyugdíjas Egyesület által szervezett „Idősek Népfőiskolája” kurzus. A foglalkozásokon képzett előadók tartottak hasznos információkat nyújtó előadásokat, kézműves-foglalkozásokat A hagyományőrzés-népművészet témakörében kapott „házi feladat” elvégzése után jelentős mennyiségű, szebbnél szebb kézimunkát hoztak a résztvevők, és sokat felajánlottak adományozásra. ■ Reméljük, az oktatás során ifjabb meglepetéssel is szolgálhatunk. A szervezők döntöttek a remekművek sorsáról, ugyanis tervezték a Közép-kelet Európai Vidékfejlesztő Központ Lengyelországban tartott szimpóziumán való részvételt. Európát képviselő, népes delegációk vezetőit szándékozták megajándékozni a színpompás, egyedi, népművészetünket reprezentáló kézimunkákkal, így kerültek a Jászkisérről kapott gyönyörű, festett tojások egy szicíliai tojásgyűjtő tulajdonába, a szolnoki, gombákat mintázó tűpárnák dán, portugál és olasz résztvevők ajándékaivá váltak, egyes horgolt állatfigurák a távoli Reunion szigetére is eljutottak - az aprócska indiai-óceáni sziget képviselői, mint Franciaország egy megyéjének lakói voltak jelen a nemzetközi találkozón. Az Idősek Népfőiskolája ősszel folytatódik. Az élmények megosztása, a hagyományőrzés, mint a vidékfejlesztés fontos területe témakör lesz aZ'egyik program. Reméljük, hogy az oktatás során újabb meglepetéssel is szolgálhatunk, hiszen előadóink széles körű kapcsolatrendszerrel, különböző civil szervezetekben való elkötelezettséggel rendelkeznek, így lehetőség nyűik a közös érdekek gyakorlati egyeztetésének bemutatására, érdekes helyszínek felkeresésére is. Demény Istvánná elnök Az írásokat rövidítve közöljük, tiszteletben tartva a levélíró mondanivalóját. A témának akkor is nyilvánosságot adunk, ha nekünk arról más a véleményünk. Névtelen leveleket nem közlünk. Leveleiket várjuk az Új Néplap Szerkesztősége 5000 Szolnok, Mészáros L. út 2. címre, írásaikat a zoltanneszundi@axelsphnger.hu internetes címre is elküldhetik. Az oldalt szerkeszti: Szundi Zoltánná. A kellemes újszászi parkerdőben a közelmúltban sok kisgyermek táborozott, s mindannyian életre szóló, rengeteg élménnyel tértek onnan haza Újszász csodálatos természeti adottsága a Parkerdő, amely minden nyáron különböző programoknak ad helyet az önkormányzat támogató hozzáállásával. Az idei program erdei óvodával, táborral kezdődött. A gyerekek többségét reggel és délután busz szállította a helyszínre, az iskolások 25 fős kis csapata pedig egy hétig táborozva élvezte a tiszta erdei levegőt, a természet szépségeit. A rengeteg színes program, bábelőadás, zenedélelőtt, tűzoltósági, majd lábtoll-labda-be- mutató, légvár mellett mindennap voltak tartalmas kézművesfoglalkozások, sport- és ügyességi versenyek, számháború, körjátékok, mesepercek. Nagy élményt nyújtottak a résztvevőknek az erdei séták, túrák, melyek a természet szépségei mellett a gyermekek ez irányú ismeretét is sokoldalúan bővítették. A táborozok késő este keresték a tábor zászlóját, s izgatottan vettek részt az éjszakai bátorságpróbán. Az erdei programhoz nagyok sok támogatást, segítséget, ajándékot kaptunk, ami kifejezi a gyermekek iránti elkötelezettséget, tenni akarást. Az erdei óvoda, tábor, családi esttel zárult. Nagyon sok szülő, család vett részt a játékokban, nyársalásban, éjszakai, családi bátorságpróbán. Csodálatos, élményekkel teli hét volt, ahol a gyerekek nagyon jól érezték magukat, s reméljük, jövőre még többen pihennek, szórakoznak a százéves fák által övezett parkerdei táborban, erdei óvodában. Szabóné Balogh Etelka óvodai intézményegység vezető, 4 H Egyesület elnöke Félrevezető, elgondolkodtató számok statisztika Egyáltalán nem a valós életet mutatják az elemzett adatok Egy nemrég végzett kutatás adataiból kiderül, hogy országunkban az emberek ahelyett, hogy aktív korukban rendszeresen félretennének, inkább arra számítanak, hogy a nyugdíjkorhatár elérése után is dolgoznak, illetve a nyugdíjukat külön munkával egészítik majd ki - volt olvasható egy internetes oldalon. A 25 és 34 év közötti korosztály 65 százaléka elutasítja a havi rendszeres megtakarításokat, a 35 és 54 év közöttieknek pedig mindössze 30 százaléka él ezzel a lehetőséggel. Közben a megkérdezettek 74 százaléka látja biztosnak, hogy a nyugdíjkorhatáron túl is dolgoznia kell, és az 55 felettiek 64 százaléka szeretne élni azzal a lehetőséggel, hogy az állami ellátást kiegészítendő munkát vállaljon. Az adatokból nem derült ki az, hogy például a 25 és 34 év közötti korosztályú magyar állampolgárok közül mekkora az az arány, amely csupán a minimálbérből vagy annál kicsit több forintból él havonta. Ahhoz, hogy valaki ki tudja fizetni a rezsijét, albérletét vagy lakástörlesztését (ha egyáltalán van már lakása), netán gyermekeket nevel, élelmet vásárol vagy néha cipőt, kabátot, esetleg autót tart fenn, akkor nem igazán marad havonta megtakarítása. Ez egyáltalán nem felelőtlenségből van így, hanem, mert nincs miből félre tenni! A statisztikai adatokat szerintem lehet különböző szempontokból elemezgetni, de a valós életet nem mutatja meg. Hiszen például az előbbi számok azt sem mutatják, hogy hány munkanélküli, tartósan munkanélküli van, és ők ugyan miből tennének félre? A munka- nélküli, a segélyezett ember szegény, elesett, másokra szorul. Ha lesz több munkahely az országban, és a keresetek nem lesznek szörnyen megalázó módon alacsonyak—a nagy többség havonta 60-70 ezer forintból él, mert nem mindenki diplomás — , akkor lesz majd miből félre tenni. A jó irányba tartó változást azonban sok vidéki településen élő egyáltalán nem látja, joggal pesszimista. Azok a politikusok, akik viszont mindezt nem akarják látni, fogalmuk sincs, hogyan élnek a választópolgáraik. Véleményem szerint a statisztikai adatokat nem kell komolyan vennünk, hiszen a valóság a számokon túl van. T. Jenő, Szolnok ■ Ha a keresetek nem lesznek alacsonyak, akkor lesz majd miből félre tenni. A beültetett park mutatós virágait nem értékelik, ellopkodják A megyeszékhelyen nemrég örömmel tapasztaltam, hogy szép, mutatós járdaszigetek, gyönyörűen porcsirózsával beültetett területei vannak a városnak, melyek a napsütésben kinyílva csak úgy ragyognak. Azonban később szomorúan láttam, hogy hat-nyolc tő virág már hiányzott onnan. Gondolom, nem más településről érkezett senki azért ide, hogy pár tő virággal gazdagabb legyen. Kedves szolnoki lakótársak! Szeressétek városotokat, azt a törekvést, hogy szebb legyen a környezetünk és ne tépjétek ki a virágokat! Sőt, a Kossuth téren „gyérülő” begóniákat se! Remélem, a virágot „szerető” | honfitárs el-elszégyelli magát alkalmanként, amikor otthon a lopott virágra néz... Göcző Bálintné, Szolnok Bízok a falu temetőügyben tett ígéretében Amikor a tiszabői temetőben hozzátartozóim, szüleim és nagyszüleim sírjához látogatok, siralmas, gondozatlan állapotot lehet ott találni. Derékig ér a gaz, a régi sírokat nem lehet attól megközelíteni. A kútnál nem lehet vizet venni, mert hiányzik róla a csap. Ráadásul úgy érzem mindig, hogy egyedül félelmetes a területre bemenni és ott tartózkodni. Számomra érthetetlen módon a nyitott kapun tizenéves unatkozó gyerekek csoportosan jönnek-mennek, vandálkodnak. Mit keresnek ők a temetőben? Nagyon sok ezer forintért a I hozzátartozók elkészíttetik a síremlékeket, hogy azok szépek és időt állóak legyenek. Legújabban azt is láttam, hogy a vaskerítéssel elkészített sírokról levágják egyesek a kerítést és ellopják. Érthetetlen számomra, hogy a falu lakói mindezt elnézik, és hagyják ilyennek, a hátramaradottaknak ezt a nagyon fontos területet. A látottakról, tapasztaltakról a falu jegyzőjének beszámoltam, aki ígéretet tett a probléma orvoslására. Remélem, hogy lesz módja, lehetősége a helyzeten mielőbb változtatni. Sz. Imréné, Budapest Barangoltunk, kirándultunk a megyében utazás Három településre látogatott el nemrég a nyugdíjascsoportunk A kórházi napjaim alatt sok kedvességet kaptam Szolnoki Nyugdíjas Pedagógus Klub egyik kirándulásának célja a fegyverneki, állítólag különleges energiát adó domb felkeresése volt. Amikor ott jártunk, ha nem is éreztük a rövid idő alatt a várt kisugárzást, a látványban, a szélben ringó búzakalászok táblájában gyönyörködhettünk. Kenderesre folytattuk utunkat. Az első írásos emlékek a településről az 1300-as években keletkeztek, az idetelepült kunok meghatározó szerepet töltöttek be a 2004-ben városi rangot kapott Kenderes életében. Itt született vitéz Nagybányai Horthy Miklós, aki sokat tett itt a fejlődésért: az iskolák, templomok, úthálózat építése is az ő érdeme. A múzeum kiállítótermeiben látottak érdekes, egyedi relikviával, sok, eddig ismeretien anyaggal gazdagították ismereteinket a kormányzó életével kapcsolatban. Szívesen sétáltunk a kastélyban és a hozzátartozó, gondozott parkban, végül ellátogattunk a kriptába is. A délutánt a berekfürdői strandfürdőben töltöttük. Mindenki talált magának megfelelő hőmérsékletű vizű medencét, és a nyári melegben igazán jól éreztük magunkat. Az egész napos kirándulás résztvevői, sok ilnformációval, élménnyel gazdagon tértek haza. Almási Józsefné tanár A megyei barangoló körutazás fegyverneki, kenderesi és berekfürdői állomásain részt vevők csoportja a Horthy-kastély teraszán Nemrég egy baleset során eltört az egyik karom és be kellett gipszelni. Ráadásul másnap a már régebben combnyaktörést szenvedett lábam úgy bedagadt, hogy rá sem bírtam állni. A családom beszállított Szolnokon a Hetényi Géza Kórház sürgősségi részlegébe. Onnan irányítottak át a bőrgyógyászatra, ahol éjszaka kaptam ágyat, és mivel nem számítottam kórházi befekvésre, ott minden szükséges dologgal elláttak, amire egy betegnek szüksége van. Néhány nap múlva szerencsére talpra álltam és tudtam járni. A kórházban töltött idő alatt azt tapasztaltam, hogy az orvosok, nővérek, a személyzet rendkívül kedves, mosolygós, és mindannyian szívvel, lélekkel végezték munkájukat: a betegek gyógyítását, ápolását, kiszolgálását. Biztató szavaik, lelkiismeretes munkájuk nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az ott töltött néhány nap meggyorsította gyógyulásomat. Szerencsésnek találtam a betegtársak egymáshoz való jó viszonyát is, melyben részesültem. Betegtársaimmal hálásak vagyunk, hogy ilyen szakszerű, barátságos, szolgálatkész emberek vettek körül gyógykezelésünk során. Kívánjuk, hogy minden beteg hasonló jó tapasztalattal térhessen haza gyógyulása után. „Az egyik hálás beteg”
