Új Néplap, 2008. június (19. évfolyam, 127-151. szám)
2008-06-02 / 127. szám
4 A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL ÚJ NÉPLAP - 2008. JÚNIUS 2., HÉTFŐ A közlekedőutat helytelenül sokszor autókkal foglalják el Szolnokon, a Kassai úton lakom egy négyemeletes, a 48-50-52- 54-56 számozású házsor egyik lakásában. Idős, beteg ember lévén rendszeresen a hozzátartozóim vásárolnak be és többször tapasztaltuk, hogy a bevásárolt holmit - legutóbb egy hűtőszekrényt is - kézben kellett becipelni a lépcsőházunkig a ház sarkától. Nagyon kellemetlen és nehéz volt így a lányomnak, vejemnek behozni. Nem tudok gyalogolni hosszú távon én sem, ezért ők amikor értem jönnek, ha például orvoshoz kell vinniük, ilyenkor néhány percre sem tudnak a bejáratig beállni autójukkal, hogy megkönnyítsék közlekedésemet. Ugyanis a házsor előtt rendszeresen beállnak egyesek autóval úgy, hogy egész nap, még este is ott a kocsi. Még az első lépcsőházba érkezők is odáig gurulnak és állnak meg autójukkal. Ráadásul van olyan eset is, amikor egy családhoz érkezvén, több autó is beáll órákra, netán egész napra. Történik ez hétköznap és hétvégeken, nappal és az esti, éjszakai órákban egyaránt. Úgy tudom, ott nem szabad tartósan autónak tartózkodni, hiszen gátolja a lépcsőház megközelítését. Ilyenkor, ha például mentő, taxi vagy ha véletlenül tűzoltóautó kellene, hogy oda be tudjon jutni, hogyan teheti azt meg? Jó lenne, ha intézkednének rendszeresen az illetékesek ezen a szakaszon, hogy ne forduljon elő a leírt eset. Nem kívánok egyetlen szomszéddal sem haragot a dolog miatt, de a helyzetet rendezni kellene. „Egy idős nyugdíjas” * * * Olvasónk levelét intézkedés végett továbbítottuk Szolnoki Megyei Jogú Város Önkormányzata Polgármesteri Hivatalához, valamint a Szolnok Városi Rendőrkapitánysághoz - a szerk. A levelekből válogatunk. Az írásokat rövidítve közöljük, tiszteletben tartva a levélíró mondanivalóját. A témának akkor is nyilvánosságot adunk, ha nekünk arról más a véleményünk. Névtelen leveleket nem közlünk. Leveleiket várjuk az Uj Néplap Szerkesztősege 5000 Szolnok, Mészáros L. út 2. címre. írásaikat a szundi.zoltanne@ujneplap.hu internetes címre is elküldhetik. Az oldalt szerkeszti: Szundi Zoltánná. A szolnoki Városi Kollégium diákjai nemrég egy szerbiai fesztiválon vettek részt. A képen a fiatalok láthatók, szereplésük előtti készülődéskor Igazi színpadon léptek fel kultúra A diákok a Mozart című musicalt mutatták be A szolnoki Városi Kollégium Arany János Tehetséggondozó Programjának tizedikes csoportját az a megtiszteltetés érte, hogy részt vehetett a szerbiai Zombor város I. Színjátszó Fesztiválján. A diákszínjátszók a Mozart elnevezésű musicalt mutatták be, nagy sikerrel. Ennek a fesztiválnak voltak vendégei Szolnokon kívül Szabadkáról, Temesvárról, Zomborból és Budapestről is. Bár a színdarabokat szerbül adták elő, a jelmezekből, a díszletből, a gesztusokból a szolnokiak is kitalálhatták, hogy miről szól a mű. A fesztivál egyetlen magyar nyelvű előadóiként léptek fel a szolnoki kollégisták. Újdonság volt számukra az igazi színházi próba, az öltöző és a színpad is, de sikeresen helytálltak. Sőt, gratulációkat is gyűjtöttek bőven! Nagyon jól érezték magunkat a városban, rengeteg élménnyel gazdagodtak, még barátságok is szövődtek. Zombor hangulatos város, amit nem szívesen hagy ott az ember két eltöltött nap után sem. Illés Ilona, Szolnok, AJTP10. A Csupán az maradhat meg, amit átadunk koncert Nemcsak a kivételes zenei élmény varázsolt el bennünket Már harmadik alkalommal adott koncertet nemrég a törökszentmiklósi református templomban a sokak által ismert holland kórus, a Shirchadasj & Band. A zsúfolásig megtelt temp- I lomban kivételes élményben volt részünk. A rendhagyó istentiszteleten az ige, az ének I hollandul, magyarul, és angolul szólt, egy csodálatos zenei élmény varázslatával: művészi hangszertudással, szóló- és kórusénekléssel. Lélekemelő volt a fiatalokkal zsúfolásig megtelt ősi templom falai között feltörő szokatlan tapsvihar, és a hangverseny végén az együtt éneklés. A holland Shirchadasj & Band koncertkörútján Magyarországon, Erdélyben és Kárpátalján lép fel. A Magyar Református Szeretetszolgálat segítségével az összegyűlt adományokból a kárpátaljai Sámuel Alapítvány munkáját támogatja, amelynek célja az árva és elhagyott gyermekek segítése. A nagy szegénység miatt sajnos nagyon sok gyerek kallódik Kárpátalján. Az idei turné más okból is különleges. Ezt Paul van Laar lelkész, az együttes vezetője mondta el: „Istent dicsérni nemcsak elcsendesedve, imádkozva lehet. Azzal is dicsérhetjük Őt, ha kezet nyújtunk a szegények és szükségben élők felé”. Ezután Artúr megható történetét mesélte el, aki „talált” gyermek. „Hat évvel ezelőtt egy kárpátaljai vasútállomáson egyedül csellengett. A kétéves gyermeket valaki felrakta egy vonatra és magára hagyta. A rendőröknek csak az életkorát és nevét tudta megmondani. A Sámuel Alapítvány segítségével Artúrt egy keresztyén házaspár fogadta örökbe. Most hét, hasonló sorsú gyermekkel, szerető családban él. Okos, éles eszű kisfiú lett belőle. Vajon mivé vált volna, ha az utcán vagy egy árvaházban nő fel? Tudjátok egy kicsit mindnyájan „Artúrok” vagyunk. Lehet, hogy sokáig csellengtünk, Isten nélkül éltünk. Azután valaki megtalált és elmagyarázta: Isten mennyire szeret. Ha hisszük ezt, Isten minket is örökbe fogad”. Érthető, hogy nem csak a zenei élmény varázsolt el bennünket. Paul van Laar ígérete szerint jövőre újra jönnek. Érdemes lesz majd akkor is elmenni Törökszentmiklósra! dr. Nemes András, Szolnok Múltunk egyik szép darabja az elveszettnek hitt, régi szobor Öröm látni, hogy kedves városunk, Szolnok szépül, egyre több utca újul meg vagy nyeri vissza régi arculatát. Kosa Károly lelkes előadását hallgattam nemrég, amikor is egy csodás történetet ismertetett egy szoborról, amely egykor elveszett, majd később előkerült. A szolnoki lakosság támogatásával 161 évvel ezelőtt emeltek a Mária utcában egy szobrot, melyről az utcát is elnevezték. 1846- ban „azon a helyen, hol már két ízben... gerjedt... fenyegető tűz, emlékoszlop emeltessen...” 1847. május 24-én a „Boldogságos Szűz Mária és Szent Flórián tiszteletére emelt szobor megáldatott.” Bauer György, a Velencében tanult neves szobrász alkotása a Mária utca páros oldalán állt, majd az 1920-as évek közepén a valamikori nyomda, most a pedagógiai intézet ablakmélyedésébe került. Láttam róla a képet, melyet 1951-ben itt készített Kaposvári Gyula múzeumigazgató. Sajnos az utca nevét a politikai hatalom akarata szerint többször is megváltoztatták, így a szobor több mint télszáz évig rejtőzött. Most, amikor az utca visszanyerte eredeti nevét, jó lenne, ha az egykor itt élők közadakozásából készült szobor ismét visszakerülne méltó helyére. Bízom a szolnokiak támogatásában, hogy múltún!; méltó emléke ismét a város egyik legszebb utcájában hirdetheti majd az öszszefogás erejét és a Mária-kultusz tiszteletét. Ferencz Tiborné, A Tiszaligetben 20 nyugdíjasklub ünnepelt A Szolnok Városi Klubok és Nyugdíjasok Érdekvédelmi és Kulturális Egyesülete alapításának 8. évfordulója alkalmából nemrég ünnepséget rendezett. Húsz nyugdíjasklub mintegy 180 fő részvételével tavaszköszöntőt, anyák napi ünnepséget is tartottak. Köszöntötték például azokat, akiknek születési idejében a 8-as szám szerepel. A rendezvényen a nyugdíjasklubok tagjai szórakoztató ajándékműsorral köszöntötték a résztvevőket. Sz. Ö. M. Karcaggal és környékével ismerkedtünk kirándulás Nyugdíjas klubvezetők járták végig a nevezetességeket Már tízéves hagyománya van a megyei Nyugdíjasok Kulturális és Érdekvédelmi Egyesülete által a klubvezetőknek szervezett megyei barangolásnak. Cél, hogy a résztvevők megismerjék megyénk tájainak, településeinek szépségeit, nevezetességeit, hogy azután javasolják tagjaiknak a tervezett kirándulások megyei úti céljait. Az idei barangolás Karcagra vezette az 53 kirándulót. A nap házigazdája Walter Jánosné, a karcagi Életet az éveknek Nyugdíjas Klub vezetője volt. A 22 ezer lakosú, kun hagyományokkal büszkélkedő város főterén áll a szépen felújított városháza. Itt köszöntötték a megyéből érkezett vendégeket. A város történetéről és a díszterem ékességeiről, a bárányos címerről és a település híres szülötteinek képeiről Ruzicska Ferenc helytörténész, újságíró beszélt. Megnéztük a Kossuth-szobrot, a mintegy 3600 főt befogadó református templomot, az Őri szágzászlót. Mécsest gyújtottunk a II. világháború áldozatainak emlékműve előtt, mely Györfi Sándor szobrászművész alkotása, és a Kun pieta néven emlegetik. Sétánk a református iskola mellett folytatódott, melynek bejáratát Kálvin János vigyázó szemei őrzik egy szép domborműről. Kísérőnk megemlítette, hogy a kunok közül sokan már az 1700-as években tudtak írni, olvasni. A Győrffy István Nagykun Múzeumban a Kunság története című és a Győrffy István emlékkiállítást néztük meg. Jártunk a Kunlovardában. Az ottani mesterséges tó huszonhét fajta vízi szárnyasnak ad otthont. A Kunhalomhoz is ellátogattunk, mely nem is inkább kunhalom, inkább bronzkorból való temetkezési hely. Itt látható Györfi Sándor monumentális szoborcsoportja, melynek alkotásai kun sírszobrok másolatai, arcukkal egy-egy kun település felé fordulva. Megnéztük a Nagykun Millenniumi Emlékművet: a kétalakos lovas szobor IV. Béla király és Kötöny kun uralkodó találkozását örökíti meg. Tájékozódtunk arról, hogy a városi gyógyfürdő vize 35-38 Celsius fokos termál, ahová télen, nyáron várják a vendégeket. A Kézműves ház kiállításában is gyönyörködtünk. A Zádor híd, a műemlék szélmalom és a Kántor Sándor Fazekasház megtekintése sajnos a sűrű programba már nem fért bele. Terveink szerint jövőre a Tiszazug lesz csoportunk barangolási úti célja. Márki Éva, Szolnok ■ A kunok közül sokan már az 1700-as években tudtak írni, olvasni. Horgászok takarítottak a Mérges környékén A „KIS-ÉR” Sporthorgász Egyesület tagjai nemrég a kezelésükben lévő Csalogány tó, közismert nevén a Mérges környékét takarították a szeméttől. Az akció sikeres volt, az összeszedett szemetet saját költségükön legális hulladéklerakóba szállították. Csillik Zoltán, a KIS-ÉR SHE elnöke I á
