Új Néplap, 2008. június (19. évfolyam, 127-151. szám)

2008-06-20 / 143. szám

5 ÚJ NÉPLAP - 2008. JÚNIUS 20., PÉNTEK KISÚJSZÁLLÁS ÉS KÖRNYÉKE „Bár nem könnyű pálya, de újra tanító lennék” A pedagógusnap alkalmából a kisújszállási városi ünnepségen Arany János Pedagógiai, Kulturá­lis és Művészeti Díjat vett át Oros Lászlóné, az Arany János Általá­nos Iskola nyugdíjas pedagógusa. Mivel Oros lászlóné ötgyermekes kisúji családban nőtt fel, nem vé­letlen, hogy pedagógus lett. Mint elmondta, már kisgyermekként elhatározta, tanító lesz, emellett mindvégig kitartott. A gyerekek szeretetén túl a tudás átadása is fontos volt számára. Amikor 1963- ban végzett a Jászberényi Tanító­képző Főiskolán, hazajött szülő­városába tanítani. Nyugdíjba vo­nulásáig egyetlen munkahelye volt, az Arany János Általános Is­kola. Itt tanítónőként, osztályfő­nökként és 1973-tól igazgatóhe­lyettesként is igyekezett tudását kamatoztatni. Közben kilenc évig csapatvezető volt, és ma is szíve­sen emlékszik a nyári táborokra, a sok rendezvényre, ahol kollégá­ival a gyerekeknek mindig tartal­mas elfoglaltságot tudtak biztosí­tani. Tanítóként igyekezett követ­kezetes lenni, diákjai mindig tud­ták, mi a feladatuk.- Persze amikor úgy kellett, ki­csit engedékenyebb is voltam. Az eltelt évtizedek alatt családom­ban és tanítványaim közül is töb­ben lettek pedagógusok. Nagyon szép ez a pálya, bár sok gonddal, bajjal jár, de ha újrakezdhetném ismét tam'tó lennék - mondta el. - Felemelő, amikor látja az em­ber, hogy elsőben a „kis mazsola” elindul, és hogyan alakul a sorsa, míg felnő. Azt, hogy évtizedekig minden időmet a tanítás köthet­te le, megértő férjemnek is köszö­nöm. Most voltunk 34 éves háza­sok, ő mezőgazdasági beruházás­sal foglalkozik. Fiam nem, de lá­nyom pedagógus, ő Gödön él. Van egy tündéri unokám, a 4 éves An­nácska, akivel igyekszem sok időt együtt tölteni. Szeretek olvas­ni, kertészkedni, kirándulni, a családdal most épp Kárpátaljára készülünk. Oros Lászlóné a tanítástól nem szakadt el, hiszen részt vesz az Arany Diák Alapítvány kuratóriumi munkájában is. ■ Koczó Viktor és Nagy Gábor mindketten 12. osztályosok voltak, és szobafestők lesznek. A szakmai gyakorlatuk alatt az új oktatóközpontot festik ki, Pihenés csak gyakorlat után munka Sokan otthon is dolgoznak a ház körül vagy a határban Bár a héten elkezdődött a vakáció, van olyan diák, akinek még akadnak kö­telességei. Kisújszálláson az Illéssy Sándor szakkö­zép- és szakiskolások szakmai gyakorlatán jár­tunk. Kiderült, a diákok nyáron is szívesen dol­goznak iskolájukért. Daróczi Erzsébet Az Illéssy Sándor Szakközép- és Szakiskolában a diákoknak hét­főtől július közepéig elkezdődött a négyhetes kötelező szakmai gyakorlat. A 95 érintett, 11.-12. évfolyamos diák többsége az is­kola tanműhelyeiben tölti a gya­korlatot, és vannak, akik külső helyszíneken, vállalkozóknál, cégeknél. A diákok komolyan ve­szik ezt a négy hetet, hiszen szórványellenőrzéseken az isko­la pedagógusai rendszeresen megjelennek a gyakorlati helye­ken. A négy hét végén igazolni kell a részvételüket, s aki nem teljesíti a gyakorlatot, az nem kezdheti el szeptemberben a kö­vetkező évfolyamot. A szobafestő- és asztalostanu­lók a Rézműves iskola épületé­nek átalakításában vesznek részt. A szobafestők közül Koczó Viktor most volt 12.-es. A diákok az új műhelyeket alakítják ki a kisújszállási képviselők döntése értelmében ősztől a Rézműves úti iskolában lesz a középiskolások gyakorlati okta­tása. A döntést a takarékosság és a hatékonyabb oktatásszer­vezés is indokolta. Az Illéssy Sándor Szakközép- és Szakisko­la most öt önkormányzati és négy bérelt tanműhelyben oldja meg a gyakorlati oktatást Ősz­től a Rézműves útra költözik a Nyár utcai ruhaipari tanmű­hely és oktatási épület, azlllés­­sy úti fémipari tanműhely és a Vásár úti kereskedelmi kabinet - tudtuk meg Lévai János gya­korlati oktatásvezetőtől. —Nekem nagyon tetszik a szo­­bafestő-mázoló-tapétázó szakma — mondja a létra tetején, miköz­ben az előtér plafonját festi. - A gyakorlat sem nyűg a számom­ra, szívesen dolgozom itt, hiszen munkánk nyomán ősztől egy szebb környezetben tanulha­tunk majd. Amint letelik a gya­korlat, megyek dolgozni. Valami­lyen nyári munkát keresek, de strandolásra, pihenésre is lesz időm szeptemberig. Osztálytársa, Nagy Gábor a hengerezést szereti a legjobban, de ha kell, akkor falat is javít. Mint mondta, a gyakorlaton is lehet újat tanulni a mesterektől, a festőszakmáról. Ha majd vé­gez, mindenképpen szobafestő­ként szeretne dolgozni. Már most segít rokonainak és szüle­inek a lakásuk szépítésében. Az emeleten az asztalostanulók épp ajtókat raktak helyre, és kisebb javítómunkákat végeztek. A túr­­kevei Csortos Csabának tetszik a gyakorlat, mert mindig van mit csinálni. Ha júliusban véget ér, nyári mezőgazdasági munkára megy, és az ott keresett pénzt magára költi majd. Baráth Péter Ecsegfalváról jár ide, szakmáját ő is szereti.- Nagyon jó, amikor egy fada­rabból sok dolgot ki lehet hozni. A gyakorlaton is tanulunk új dol­gokat, így nem baj, hogy később kezdődik a szünet — mondja. Ugyanígy van ezzel a bucsai Pá­dár Miklós is, aki asztalosként dolgozna majd valahol. Már az ajtók javítása, szerelése megy neki, de még van mit tanulnia a bútorkészítésről, így várja az új tanévet. Kikapcsolódásként nyá­ri munkára is egy asztalosüzem­be készül. A kunmadarasi Bari József a gyakorlat után szintén dolgozni szeretne, neki is a bú­torkészítés része tetszik a szak­mának. - Jó dolog, amikor ma­gunknak készíthetünk széket vagy egy asztalt - mondja a fia­talember. A kapuban Kerekes Csaba épp a zárat javította. - Az iskola ér­dekében dolgozunk, így nekem nem jelent gondot a nyári gya­korlat. Ha vége, megyek egy cég­hez árufeltöltőnek, és az ott ke­resett pénzt magamra költőm majd — árulja el nyári terveit. Kerekes Csaba a kaput javítja Százmilliós útépítésre pályáznak Kenderesen A kenderes) önkormányzat az Észak-alföldi Operatív Programhoz pályázik útépí­tési támogatásra. Szeretnék a Bem, a Martinovics, a Ró­zsa Ferenc utcák aszfaltozá­sa mellett a Horthy-liget sé­tálóútjait térkőburkolattal el­látni. Ha a mintegy százmil­liós beruházáshoz elnyerik a támogatást, akkor a Szent István úti járdát is felújíta­nák, valamint a város főbb pontjait térfigyelő rendszer­rel látnák el. Fogathajtó verseny és halászléfőző fesztivál a kisújszállási vásártéren június 28-án 9 órától fogat­hajtó versenyt tartanak. Az egész napos programban lesz egyes-, kettes- és pónifo­gatok akadály- és vadászhaj­tása. Az Erzsébet Gyógyvizű Strandfürdőben ugyanekkor az I. Kisújszállási Regionális Halászlé- és Halételfőző Fesz­tivált rendezik meg a helyi horgászok. Amíg készülnek a halételek, addig a nagyér­deműt zenei műsorokkal és bemutatókkal várják. Kunszentiek nyerték a kisúji vetélkedőt a tanév vége előtt harmadik alkalommal rendezte meg Kisújszálláson Barta László kunmadarasi nagykunkapi­tány és a Nagykunsági Szel­lemi Műhely a nagykunsági általános iskolások számára a Kunok hagyományai vetél­kedőt. A megméretést a kunszentmártoni Kötöny ve­zér gyermekei csapat nyer­te, 2. a kunmadarasi Mada­ras, 3. a kisúji Arany iskola csapata lett. Idén kevesebb a kenderesi közmunkás a közmunkapályázatok hiá­nya miatt a korábbi évekhez képest most csak nyolc köz­munkás dolgozik Kenderes közterületeinek, parkjainak a szépítésén. A vízmű szak­embereinek irányítása mel­lett folyamatosan végzik a városban a forgalmasabb utak mellé kiültetett palán­ták locsolását, a közterüle­tek takarítását és a parkok ápolását. Vasúti kiállítás az állomáson értékek Százötven év mozdonyai és hídmakettjei láthatók A kisúji vasútállomáson ma 10 órakor dr. Ducza Lajos alpolgár­mester és Áy Zoltán vasúttörté­­neti szakember nyitja meg a 150 éves a Tisza-vidéki vasút című kiállítást. A korhű mozdony- és hídmaketteket, berendezéseket bemutató anyag a Közlekedési Múzeum tulajdona, és augusz­tus 31-ig látható. A váróterem­ben kaptak helyet a mozdony­makettek, a másik teremben a dokumentumok, fotók és egyéb vasúti tárgyak. A kiállítás július 4-ig hétköznaponként 8-tól 17 óráig látogatható. Délelőtt a vá­rosvédő egyesület, délután a nyugdíjas-vasutasklub tagjai őr­zik, ezt követően az állomásfő­nöki irodában lesz a kulcs. ■ Amíg jön a vonat, addig meg lehet nézni a vasúttörténeti kiállítást is Min dolgozik most? Sotús József kisúji versíró A Kisújszálláson élő Sotús József évtizedekig a MÁV-nál dolgo­zott, 84 évesen ma már nyugdí­jas éveit tölti. Ám nem unatko­zik, hiszen évtizedek óta verse­ket ír. Több versírópályázaton kapott már ezekért elismerést. Régóta szerette volna kiadatni verseit, most a Dévaványán élő István testvérének köszönhető­en ez az álma is valóra vált. Jó­zsi bácsi már újabb köteten dol­gozik, hiszen mondanivalója mindig akad. Az elmúlt napok­ban már három új verse meg is született. Feleségével több mint ötven éve él boldog házasságban. Mindketten nagy családban nőttek fel, így akkor a legboldo-Sotús József már sok száz verset írt gabbak, amikor az unokák ha­zalátogatnak. Amíg Józsi bácsi dolgozott, versírásra nem volt ideje, hiszen pályamesterként mindig naprakésznek kellett lennie, mert bármikor jöhetett az ellenőrzés. Amikor nyugdí­jas lett, a városi Móricz nyugdí­jasklubba járt el, ahol dr. Tóth Albert vezetésével sok szép tá­jat bejárt, megismert. Először ezeket az élményeit örökítette meg, de olvashatunk tőle a ha­difogságban átélt borzalmakról. Verseiben ott van minden örö­me, bánata, de az élet visszássá­gait is kiírja magából. Mint mondta, amit nem bír fi­zikailag megoldani, azt szellemi­leg, versekben elmondva oldja meg. Szereti a Petőfi-verseket, mert könnyen érthetőek, ő is er­re törekszik költeményeiben. A húsz év terméséből váloga­tott, Az árral szemben című most megjelent kötete versei nagyon jól visszaadják küzdel­mes életét. Sotús Józsi bácsi azonban sohasem unatkozik, hiszen kertjében is mindig akad tennivaló. ■

Next

/
Oldalképek
Tartalom