Új Néplap, 2008. június (19. évfolyam, 127-151. szám)

2008-06-10 / 134. szám

2 MEGYEI TÜKÖR ÚJ NÉPLAP - 2008. JÚNIUS 10., KEDD POSTÁNKBÓL Az idősebbekre is gondolni kell A napokban Szolnokon 70 éves édesanyámmal bejár­tunk sok üzletet. Szerettünk volna venni neki egy nyári ruhát, de nem sikerült. Rá­adásul nem könnyű számá­ra a gyaloglás, ezért alapo­san el is fáradt. Azt tapasz­taltuk, hogy az idősebb kor­osztályú, telt hölgyekre nem gondolnak a tervezők, és eb­ből következik, hogy a ke­reskedők sem. Igaz, néhány blúzt, esetleg szoknyát tud­tunk volna venni, de vagy a színe, vagy a fazonja azok­nak sem felelt meg, idős ko­rára tekintettel. Nyári ruhát azonban egy­általán nem is láttunk a mé­retének megfelelőt egyetlen üzletben sem. Nem értem, hogy manapság, amikor a fi­ataloknak talán túlzóan nagy választékot kínálnak, miért nem lehet néhány olyan darabot is árulni, ami más korosztály igényét elé­gítené ki? Ráadásul tudvalé­vő, hogy a magyar korosabb asszonyok bizony nem ma­­nökenalkatúak. K. SÁNDORNÉ, SZOLNOK LEVÉLCÍMÜNK: ÚJ NÉPLAP SZERKESZTŐSÉGE, SOOl SZOLNOK, PF. 105. Villámkérdés, víllámválasz A földterület hány százalé­kát kell ugaron hagyni? Ilyenkor semmilyen növény nem termeszthető? Lehet tá­mogatást igényelni? - ér­deklődik egy olvasó. *■ A hatályos törvény megen­gedi az ugaroltatást, de a tu­lajdonos (vagy bérlő) köte­les gyommentesen tartani a területet. Az így pihentetett föld után az uniós egységes földalapú támogatás (SAPS) igényelhető, a nemzeti ki­egészítő támogatás viszont nem. Az uniós jogszabályok szerint ugaroltatásnak mi­nősül az is, ha a területen egyes ipari célú növényeket termesztenek. Hatszor köszönt a kaszás sors Tigyi László mindig élve került ki a „gubancos” helyzetekből Tigyi László olykor maga sem érti, miképpen élhetett túl zűrös helyzeteket, állapotokat, pillanatokat. Ki tudja, hogy ez szerencse volt-e vagy véletlen. Tüdőgyulladást, vérmér­gezést és infarktust ka­pott, becsapódott mellette egy akna, rászakadt a kő­por, és egy villám is le­csapott a tiszasasi Tigyi László közelében. A 72 éves férfi azonban túlélte mindezeket. D. Szabó Miklós Hetvenkét év már nem semmi. Szép idő, és eddig ennyit élt meg a hófehér hajú, markáns arcú ti­szasasi nyugdíjas, Tigyi László. Ebben még nincs semmi rendkí­vüli. Abban sem, hogy a feleségé­vel együtt két gyereket neveltek, sőt, azóta unokák is tartoznak hozzájuk. Az viszont már érdeke­sebb, hogy Tigyi úrnak eddig sem volt átlagos élete. Olyannyi­ra, hogy már hatszor is magával akarta cipelni a kaszás abba a másik világba. De soha nem sike­rült neki. Még akkor sem, ha a hozzátartozói nem adtak volna egy lyukas petákot sem az életé­ért. Hogy esetleg átkozott szeren­cséje volt, netalántán a sors így rendelte, vagy valamilyen fel­sőbb hatalom óvja-védi, erről megoszlanak a vélemények. Tigyi László Tiszakürtön szü­letett. Amikor hét hónapos volt, tüdőgyulladást kapott. Bizony, abban az időben, amikor még a penicillinnek se híre, se hamva, ez gyógyíthatatlannak számított. Rajta kívül a kórt a faluban több kisgyerek is megkapta: az ő ki­vételével mind meghalt. Ez volt az első nagy erőpróbája. A második 1944 őszén, ami­kor bejöttek az oroszok. Az édes­apjával szüretelt, miközben az egyik repülő aknákat szórt le fe­léjük. Az egyik pár méterre tő­lük fúródott a földbe. Szerencsé­jük, volt, mert a homokban be­fulladt a szerkezet, így csak ho­mokkal és nem repeszekkel szórta tele őket. A harmadik balesete sem volt piskóta: rászakadt a kőpor, és tel­jesen betemette. Nem hitték, hogy valaha még egyszer lábra áll, de pár hét múlva ez is bekö­vetkezett. Negyedszerre a katonaságnál érintette meg az elmúlás szele. Viharos időben vállra vett pus­kával, feltűzött szuronyokkal egymás után sorban igyekeztek befelé a laktanyába a gyakorló­térről. Egy hatalmas villanást észlelt, utána egy ideig elsötétült a világ: egy villám csapott az előtte haladó szuronyába. Az úgy meghajlott, mint egy gilisz-Hétvégi házat épít a Viktória-szigeten tigyi László arról híres és is­mert, hogy szinte egyetlen ház körüli, szakipari munka sem fagott ki rajta Ha kellett, falat húzott, vakolt, tetőt készített, ge­rendákat fűrészelt, esetleg festő volt vagy lakatos, netalántán gépkezelő. Most is egyedül ké­szíti a Viktória-szigeten lévő hét­végi házát, amelyik a nevét Vik­tória unokájától kapja Állítá­sai szerint ha minden engedély meglesz, harminc nap alatt tető alá kerül a csodapalota ta. Szerencséje volt akkor is, mert később kiderült, ez száraz­villám volt. Az ötödik „csörte” teljesen ár­talmatlannak ígérkezett, amikor egy metszőolló megvágta a kezét. Hogyan, hogyan nem, ebből vér­mérgezés következett. Visítva ro­hant vele a mentőautó Szolnokra, a kórházba. Ott összesen 41 (!) na­pot töltött, mire olyan állapotba került, hogy hazaengedhették. A hatodik sem volt veszélyte­len: meglátogatta az infarktus. Hála a szervezetének, szerencsé­jének, orvosainak, ezt is megúsz­ta. Akkor a főorvos azt mondta neki, úgy dolgozzon, mintha mindent takaréklángon csinál­na. A felesége szerint azóta úgy hajt, mint akit korbácsolnak. Egy csodaszép házat álmodott egy olyan szigetre, amelyik az övé. A párja állítja: azért, mert valami égi hatalom óvja. Ő ezt úgy mó­dosítja, hogy vallásos ugyan, de csak a maga módján. Neki való­színű olyan sors jutott, amely ed­dig minden „gubancos” helyzet­től megvédte. Miért ne folytatód­na ez továbbra is, hiszen még csak két éve „hetvenkedik”... Közös járőrben nyugdíjas rendőrök és civil lakosok Kenderesen és Bánhalmán is járőröznek immár civilek és nyugdíjas rendőrök a település közrendjének és közbiztonságá­nak a javításáért. A közelmúlt­ban ugyanis két nyugdíjas rend­őr közreműködésével megala­kult a 2. számú bűnmegelőzési egyesület, melyet a megyei bíró­ság be is jegyzett. Mint vezető­jüktől, Perla Istvántól megtud­tuk, jelenleg tizenkilenc kende­­resi és bánhalmai idősebb, illet­ve fiatal tagjuk van, akik folya­matosan járőröznek a település kül- és belterületén. Az egyesü­let tagjai önállóan és a rendőr­séggel közösen is látnak el járőr- és figyelőszolgálatot. ■ D. E. Egyesület fog össze Szolnok turizmusáért Megtartotta alakuló ülését a Szolnok és Térsége Turizmusá­ért Egyesület a szolnoki polgár­­mesteri hivatalban a napokban. Mint elhangzott, a szolnoki vál­lalkozások bevonásával létrejött szervezetben a jelenlévők mind­annyian azért munkálkodnak, hogy minél jobban fellendítsék a megyeszékhely és térségének turizmusát. Tevékenységükkel igyekeznek idevonzani a látoga­tókat, akik majd komoly össze­geket hagynak a térségben, me­lyet visszaforgatnának a fejlesz­tésekbe. Együtt pedig hatéko­nyabban pályázhatnak mind idegenforgalmi programok meg­szervezésére, mind városszépítő fejlesztésekre egyaránt. Az ülésen egyhangúlag elfo­gadták az egyesület székhelyét, mely a szolnoki városháza lett. Mivel a civil, illetve nonprofit szervezetek kis költségvetésűek, két tagsági jogosultságot hoztak létre. Rendes tagnak számít az, aki kifizeti a százhúszezer forint egyszeri belépési díjat, illetve ha­vonta tízezer forint tagsági díjat fizet. Nekik minden kérdésben szavazati joguk van. A pártoló tagok nem fizetnek belépési dí­jat, hanem havonta háromezer forintot utalnak az egyesület számlájára. Szavazati joguk nin­csen, szakmai tudásukkal járul­nak hozzá a szervezet működé­séhez. ■ N. I. A vízőrás megnyerte egyik perét a vízművek ellen A szolnoki munkaügyi bírósá­gon a közelmúltban Pozsa Sán­dor felperesként pert nyert volt munkáltatójával szemben bér­­követelése ügyében. Mint arról többször is írtunk, a férfi ko­rábban a Törökszentmiklós Térségi Víz- és Csatórnamű Kft.-nél dolgozott, s egyike volt annak a kétfős brigádnak, amely a miklósi társaság alkal­mazottjaként Tiszatenyőn éve­kig végezte a vízóra-leolvasást. Ez a munka azonban a helyiek körében nem bizonyult elfogad­hatónak, mert állítólag évekig le sem olvasták az órájukat, és csak „bemondásra” állapították meg a díjtételeiket. Pozsa sze­rint a talajvízzel erősen terhelt kistelepülésen a vízzel elárasz­tott aknákban lehetetlen leol­vasni a mérőt, s bár, mint la­punknak elmondta, ezt több­ször jelezte is a vízművek veze­tőjének, sokáig nem történt ez ügyben semmi. „Csupán” an­nyi, hogy a két vízóra-leolvasó­nak a kft.-nél felbontották a munkaszerződését. Pozsa Sán­dor egyébként a társaság ezen lépését is bíróság elé vitte.- A munkaügyi pernek és a Tiszatenyőn a mérőórákkal tör­ténteknek semmi köze sincs egymáshoz—zárta rövidre mon­dandóját érdeklődésünkre Szik­­szai Lajos, a vízművek kft. ügy­vezető igazgatója. A per június végén folytatódik. ■ Mészáros G. Kínaiak a szupermarketben. Európai kőrútjuk során kínai szövetkezeti vezetők jöttek tegnap a Coop üzletlánchoz. Képünk a — kereskedelmi kapcsolatok kialakításáról tárgyaló — delegációnak a szandaszőlősi Coop szupermarketben tett látogatásán készült. Ügyészségi beadvány lett a ladányi támogatásügyből Nem érkezett válasz a jászladányi önkormányzat jogsérelmet pana­szoló levelére a képességkibon­takoztató támogatás ügyében. Ezért a képviselő-testület úgy dön­tött, hogy ügyészségi beadvány­nyal élnek ezzel kapcsolatban. Mint megírtuk, az önkor­mányzati Móra Ferenc Általános Iskolának 3,6 millió forint képes­­ségkibontatkoztató támogatást ítélt meg az Oktatási Minisztéri­um. Ám később ezt admi­nisztrációs hibára hivatkozva visszavonta. Ezért levelet írtak Aáry-Tamás Lajosnak, az okta­tási jogok biztosának és Szeke­res Imre térségi országgyűlési képviselőnek, miszerint az ön­­kormányzatot jogsérelem érte. (Szekeres Imre é-mail üzenet­ben jelezte, hogy az önkormány­zat felvetését a minisztériumhoz továbbította.) Ám fél év elmúltával sem ka­pott választ az önkormányzat. Mint Dankó István polgármes­ter elmondta, ezért a képviselő­­testület úgy döntött - miután az önkormányzat ügyvédje átnézte az iratokat -, hogy egyelőre a per helyett ügyészségi bead­vánnyal élnek a Legfőbb Ügyész­ségen. Ott pedig hivatalból kell eljárni, kivizsgálni a támogatás ügyét. Mint a polgármester hoz­zátette, a bírósági út is nyitott még, hiszen kártérítés ügyében azután is lehet majd a bíróság­hoz fordulni. ■ Baranyi Gy.

Next

/
Oldalképek
Tartalom