Új Néplap, 2008. április (19. évfolyam, 76-101. szám)
2008-04-09 / 83. szám
ÚJ NÉPLAP - 2008. ÁPRILIS 9., SZERDA HATVANON TÚL 7 Négyen a volt dolgozók közül. Balról jobbra: Simon Béla újságíró, Fodor Mária számviteli vezető, Csankó Miklósné titkárnő, majd levelezési rovatvezető és Fodor Gyuláné pénzügyi munkatárs. Egyébként ezen a hangulatos rendezvényen közel negyven, volt dolgozónk jelent meg.. Nyugdíjasaink találkoztak emlékek Volt, aki még Hruscsovot is fotózta egykoron Negyvenkét helyen járt az Utazók Klubja az utazók Klubja szolnoki közösségének 83 tagja van: Szolnokról és a megyeszékhely környéki településekről. Mint minden évben, tavaly is sok szép helyen megfordultak, pontosan negyvenkét városban. Többek között megismerkedtek Törökszentmiklós, Gyomaendrőd, Mezőkövesd, Székesfehérvár, Gödöllő, Miskolc, Gyula nevezetességeivel, múzeumaival, de eljutottak Szlovákiába is. Ami az elkövetkezendő időszak programját illeti: Szentes, később Cegléd érdekességeit keresik fel. A permetező is előkerült póthúsvétra a SZOLNOK! Széchenyi-lakótelepen lévő Széchenyi Nyugdíjasklubra is a nagy nőtöbblet jellemző. Ennek ellenére a harmincfős közösség igen sűrűn találkozik az úgynevezett Zöld Házban. Az idén az évindító rendezvényükön kívül tartottak farsangi bált, nőnapot is, tangóharmonikás esttel fűszerezve. A legutolsó is érdekesen alakult hiszen a tagok póthúsvétot tartottak. Különösen a hat fiú tett ki magáért: a különböző kölniken kívül még egy permetezőgéppel is segítettek azon, hogy el ne száradjanak a lányok és az asszonyok. A pálinkás „beöntéstőr7 gyorsan meggyógyultak A tószegi nyugdíjasklub is eljutott a felnőtt korba, mert az idén már húszéves. A negyven fős tagság sűrűn találkozik. Legutóbb nagy sikert aratott a farsangi báljuk, ahol minden jelmezes egy tábla csokit kapott. Volt a beöltözöttek között vadász, Túró Rudi, tavasztündér, illetve doktor bácsi. Az utóbbi, akit Gönczi Lajosnak hívnak, sajátos módon „gyógyította” a betegeket vagy magukat annak vallókat. „Beöntést” adott nekik kis pohárnyi szilvapálinkából, és ezt lenyelve, szemmel láthatólag igen gyors volt a javulás. Ráadásul úgy tűnik, Gönczi úr sejthette a népszavazás végét, mert a vizitdíj megfizetésétől is eltekintett. Évente egyszer összehívják néhány órás beszélgetésre, egy ebédre mindazokat, akik valaha a Szolnok Megyei Néplapnál vagy jogutódjánál, az Új Néplapnál dolgoztak, így volt ez idén is. D. Szabó Miklós A kiadóhivatal emeleti tárgyalótermében mintegy negyvenen jelentek meg. Újságírók, fotósok, hirdetésszervezők, telefonközpontosok, szerkesztők. Vajon kit merre vetett a sors, amióta a postás hordja nekik a járandóságot? Nagy Zsoltot még sokan ismerik, hiszen majdnem 37 évig, 1961-96 között volt a lap fotóriportere. Ma is dolgozik, Simon Bélával együtt Szajol újságját készítik. — Kik voltak a legemlékezetesebb fotósalanyok? — Darvas Iván, Tolnay Klári, Nyikita Szergejevics Hruscsov, aki 1964-ig volt a Szovjetunió első embere, azután Göncz Árpád.-Állítólag ki is akarták rúgni. — Nem egyszer. Háromszor kaptam legutolsó figyelmeztetést a főnökeimtől. De hát istenem. Szerettem a vicceket, a bort, az embereket, és sose akartam kibújni a bőrömből. Berki Imre is megjelent, aki tizenkilenc évet töltött el a lapnál, és ebből tíz évig főszerkesztő volt.-Az egészség?- Remélem, lesz még jobb is. Tavaly ősszel elmentem egy rutinvizsgálatra, ahol kiderült, 15,9 a cukrom. Ezért azóta a diéta is hozzátartozik a napirendemhez. Ennek ellenére még dolgozom. Rejtvényújságokba is rajzolok, és volt ezen az összejövetelen, például a ragyogó tollú Á. Szabó Jánosról is, aki dolgozott Szolnokon is meg Debrecenben is. Egyszer hazafelé menet talált egy gránátot Elvitte magával, és többször telefonált a zsaruknak, jöjjenek ki hozzá. ígéretet kapott, de a kutya se kereste fel. Erre begurult, felkötötte a gránátot a kerékpárjára, elkerekezett a Lenin-szoborhoz, és olykor a cég belső terjesztésű lapjába, a Mizújs?-ba is. Farkas Ferencné Jucikát is temérdeken ismerik, hiszen egy híján harminc évig dolgozott a szerkesztőségben. Szavaival élve, örökös Néplap-függő, hiszen hosszabb ideig az Olvasóink írják rovatot szerkesztette.- Örültem, ha bármilyen panaszt el tudtam intézni. Legyen szó egy elvitt és ki nem fizetett hízó áráról, egy saras utcában járdaépítésről, esetleg valamilyen rossz termék visszacseréléséről. Éves szinten akkoriban letette a talapzat mellé. Ismét telefonált, miszerint a Leninszobor körül gránát lapui Percek múlva tűzoltókocsik, rendőrautók érkeztek szirénázva, mert erre már megmozdult az összes akkori hatalom. tény, Á Szabó János nehezen úszta meg retorzió nélkül a csínytettét, holott ő rendszerető ember lévén csak biztonságban szerette volna tudni a gyilkos lövedéket. hatszáz levelet küldtek hozzánk olvasóink.-Ma mások a problémák.- Részben igen, és képben vagyok ma is. Tudom, szegényedik a világ, és szegényednek az emberek is. Olyannyira, hogy olykor három különböző család is olvassa az újság ugyanazon számát. Erdei lánosné, született Karmazsin Erzsébet is itt tette a dolgát, bár igen érdekes ívű pályát futott be.- Voltam lapterjesztő, takarítónő, telefonközpontos, mikor kire volt szüksége a cégnek. Egyetlen munka sem hullott ki a kezeim közül. Legyen az fizikai vagy szellemi. A délelőtt tízkor kezdődött nyugdíjas-találkozón Király Ernő, a kiadó vezetője és Bán János főszerkesztő is röviden tájékoztatta a megjelenteket a cég, a lap elmúlt évi eredményéből. Egyúttal az ajándékokon kívül egy ebéd is hozzátartozott a napirendhez, ahol marhapörkölt és töltött csbke között lehetett választani. Nem csoda, hogy több, még hála istennek jó étvágyú megjelent képtelen volt dönteni, és kétszer is szedett. Ebből is, abból is... A Lenin-szobortól rögtön elvitték a gránátot SOK ÉRDEKES újságíróról szó JEGYZET £'\ i Ji fii # D. SZABÓ MIKLÓS Ők mindig várnak ránk hej, de jó lehetett a szülőknek, nagyszülőknek jó kétszáz éve, hiszen vidéken az volt a szokás, hogy a gyerekek a szülők, nagyszülők háza mellé, portájára építettek. Hogy együtt maradjon a család. Mindezt aztán az iparosodás, vasútépítés megszüntette. Kellett a kubikoskéz, ezrek és ezrek keltek útra. Sokszor a gyerekek, a fiatalok haza se jöttek, messze vertek tanyát, így voltunk ezzel mi is a párommal. Idősödő szüleinket öreg korukra hagytuk magukra, mert a munkahely, az állás akkor is nagy úr volt. Apukám sokszor így búcsúzott tőlünk: „Az volna a jó, ha el se mennétek, maradnátok itthon. Tudom, ez csak egy öregemberes ábránd, de jó kimondani. gyertek, ahogy tudtok, akár éjjel, akár nappal, hozzánk mindig jókor jöttök!“ Mentünk is, amíg lehetett. Először apukámat vitte ki az örökös tanyára a fekete fedeles hintó, és nemsokára követte anyukám. Pedig ő is úgy tett, mint a többi nagymama: gyengülő szemeivel mindig a konyhaablakon nézett kifelé, és már messziről rohant elénk. Azután, amint ő is elment, mi már csak a temetőben lehettünk közel hozzájuk. Ha velük álmodom, egyszer-kétszer, meg kell látogatnom őket. Mert régen voltam náluk, régen pihentem a sb szélén. LASSAN mi is odajutottunk: állandóra költözött be hozzánk a várakozás. Ahogy közeledik a nagy nap, a feleségem süt, főz, és felírja a naptár szélére: szombaton jönnek a gyerekek! Tulajdonképpen azt csináljuk, mint a szüléink. Semmi sem változott, leszámítva, hogy eltelt egy emberöltő. És már nem minket várnak... VAN VÉLEMÉNYE? ÍRJA MEG! velemeny@szoljon.hu Pista bácsi spórolós lakodalma A magyar kultúra lovagja lett a rékasi Földes Imre kultúra Szinte minden áldott nap énekel, hogy a különböző fellépésekre karbantartsa a hangját Pista bácsi, apai nagybátyám abádszalóki volt, majd a téeszesítés elől Pestre menekült. Női szemmel nézve lehetett benne valami, mert hatszor nősült. Utoljára 1982-ben, 86 évesen járt nálunk: temetésről jöttek Szólókról, és benéztek hozzánk Kunhegyesre. Boldogan újságolta, két hónapja megint házasodott. Immáron hatodszor.- Spórolós esküvőt tartottam, csak a pap meg a tanúk voltak jelen - sorolta nekem. - Sőt, a nászéjszakám is elmaradt. így is jól megvagyunk, Margitkám süt-főz, mos rám, cserébe nekem meg nincs gondom a nyugdíjamra. Az utolsó fillérig mind elkölti... ■ D. Sz. M. A zagyvarékasi Földes Imre már majdnem meglévő, eddigi hetven évéből nyugodtan letagadhatna tizenötöt, húszat. Talán azért is, mert ma is lefoglalja magát, boldog házasságban él, ráadásul a cigaretta meg a szeszes ital sem érdekli. Ámbár az eredeti szakmája bútorasztalos, de ezen kívül más szakterületen is tevékenykedett. így volt tanácselnök, sőt, a megyénél is dolgozott, illetve az ületékhivatalban. Aztán megválasztották alpolgármesternek, és több cikluson át helyi képviselőnek. Szóval mindez azt bizonyítja, hogy a közéletből, a lakosság ügyes-bajos dolgainak intézéséből is kivette a részét. Ami nála még fontos: évek óta a kultúra megszállottja. 1993 óta énekel a helyi Kék ibolya művészeti csoportban, csak népdalokat: felvidéki, vajdasági és alföldi gyűjtéseket. Hét éve pedig szólistaként is fellép. A megye szülte minden településén tapsoltak már neki, de énekelt már tízezer néző előtt a fővárosi körcsarnokban is, illetve Lengyelországban és Erdélyben is. Nem véletlen, hogy ezen tevékenységéért 2002-ben megkapta ■ A megye szinte minden településén tapsoltak már neki, de énekelt már tízezer néző előtt is. a Jász-Nagykun-Szolnok megyéért-díjat is, hiszen korábban mint énekes arany minősítést is átvehetett, illetve kétszer Arany Páva-díjjal jutalmazták. Szinte minden áldott nap énekel, hogy karbantartsa a hangját, mert próbák csak hetente egyszer vannak. Korábban a népi tánc területén is vitézkedett mintegy nyolc évig. Két gyermekük született, és eddig két unoka is tartozik a családhoz. Ami a közéletet illeti, mostanság a községi pénzügyi bizottság külső tagja, illetve 2008. január 22. óta A magyar kultúra lovagja. Most készül a palástja, mert a címhez, éremhez, oklevélhez az is szükséges. ■ íme a láncon függő lovagi medál, Földes Imre országos kitüntetése
