Új Néplap, 2008. február (19. évfolyam, 27-51. szám)

2008-02-11 / 35. szám

4 ÚJ NÉPLAP - 2008. FEBRUÁR 11., HÉTFŐ A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL Időszerű lenne az utcában már egy igazi útfelújítás Szolnokon, a Liget úti Fogyatéko­sok Otthonába járó gyermekek szülei szeretnének segítséget kapni, hogy ott, az utcában lévő közút és a tönkrement gyalogjár­da rendbetétele történjék meg. A fenti intézménybe sokan visszük gépkocsival gyermekünket vagy testvérünket gépkocsival. A köz­út tönkrement, felújításra szorul. A gyalogjárda is sok helyen fel­­púposodik, balesetveszélyes a fo­gyatékosokkal való közlekedés. Ok naponta a közúton át járnak étkezni. A húgom is üyen alka­lommal esett el a rossz úton. Sé­rülései ugyan kórházi kezelést nem igényeltek, de az összes ru­háját el kellett dobni. Bárkivel, bármikor előfordulhat hasonló és súlyosabb baleset is a város e területén. Jándi Istvánné, Szolnok * * * Olvasónk levelét továbbítottuk a Szolnoki Megyei Jogú Város Önkormányzati Hivatalához, és a következő választ kaptuk: A kátyús utak sajnos velejárói a téli időszaknak. A mai technoló­gia nem teszi lehetővé, hogy tar­tósan ki lehessen javítani ilyen­kor az aszfalt hibáit. Az önkor­mányzat nem pazarolhatja el az adófizetők pénzét ideiglenes megoldásokra, így a tavasz be­köszöntővel minden úthibát le­hetőségeink szerint kijavítunk. A balesetveszélyes kátyúkat ter­mészetesen soron kívül meg­szüntetjük a város kezelésében lévő útszakaszokon. Pókász Endre, a szolnoki városháza sajtóreferense A jó szándékú gesztus mindig sokat számít Egyik nap szerettem volna ha­zautazni, ám aznap sztrájkol­tak a vasutasok. Fél 12 körül mentem a pénztárhoz érdeklőd­ni, de nem biztattak sok jóval. Elindultam visszafelé. Meglepe­tésemre az a hölgy futott utá­nam, akit előbb kérdeztem. Messziről kiáltott, hogy déltől visszaáll a rend, ismét járnak a vonatok. A hír felvidított. De még inkább az a gesztus, aho­gyan megtudtam. Köszönet a hölgynek ezért! Pluczer Edina, Abony A szülőknek nagy fejtörést okoz, minek öltözzön be a gyerek. Sokszor a csemetéknek pontos elképzelésük van arról, mik is szeretnének lenni. Egyszerű ötletek kellenek szülői feladat Jelmezt készíteni a bálra nem egyszerű feladat A farsangi ünneplés több évszá­zadra visszatekintő hagyomá­nyainak egyik leglátványosabb eleme a jelmezbál. A gonosz szellemek és a fagyos tél elriasztására bújtak az em­berek maskarákba, mára azon­ban ezek a népi hiedelmek el­halványultak, de a szokás töret­len népszerűségnek örvend a kicsik és a nagyok körében. Az óvodai és iskolai farsang nem kis fejtörést okoz a lelkiismere­tes szülőknek, akik maradékta­lanul valóra akarják váltani gyermekük agyszüleményeit. Kreativitás híján elérhetők vál­tozatos árfekvésben kész bolti jelmezek is. Lekörözhetetlenek a vidám rajzfilmfigurák, mese­hősök, színpompás hercegnők, egyéb maskarák stb. Az ügyes kezű anyukák gyer­mekei szerencsések, nekik a legképtelenebb ötleteket is való­ra váltják. Mesterségeket meg­jeleníteni se kis teljesítmény! Öltöztessük gyermekeinket: szakácsnak, indiainak — me­lyekhez nem kell különös kéz­ügyesség, csak egy kötény, ken­dő, lepedő stb. Sz. Ö. M., Szolnok Királyi udvar: hercegnők, tündérek, királynők a kislányok többnyire különféle tündéreknek, királynőknek szeret­nek öltözni, hosszú ruhába, fátyollal, koronával. Nem árt, ha nem abroncsos szoknyájú királynői jelmezt választanak ehhez az anyu­kák, mert abban egy kicsi lány nehezen mozog. A gyermekek szíve­sen öltöznek be különféle állatoknak. Az állatos jelmeznél azon­ban figyelembe kell venni a bulizószoba vagy terem hőmérsékletét, és ne válasszunk, ne adjunk a gyerekre vastag, bundás jelmezt Macinapot tartottunk óvodásainknak hagyomány Minden gyermek kedvenc állatkáját kiállítottuk a barlangban A törökszentmiklósi Hunyadi úti óvoda néphagyományőrző óvodai programjának egyik tél végi eseménye volt nemrég. Kö­zel tízéves hagyományunk már a február 2-ához kötődő „maci­nap” rendezése. Ezen a napon minden gyermek elhozhatta az összes kedvenc kis maciját ott­honról, amelyekből kiállítást rendeztünk. Készítettünk a te­remben egy „barlangot”, és ab­ban helyeztük el a kedvenceket. Megbeszéltük a gyerekekkel az időjósló nap hagyományát, ere­detét, hogy miért is kapcsolódik a medvéhez. A nap egyik fő ese­ménye volt az óvó nénik, dajka nénik közös mesedramatizálása, mely mindig nagy tetszést ara­tott a gyermekek körében, és így történt ez most is. Ezután közö­sen az óvodás kisgyermekekkel macis dalokat énekeltünk, ver­seltünk, mondókáztunk. Ezen a délutánon a kicsik az otthonról hozott kedvencükkel együtt al­­hattak. A macinap előtt nagy vá­rakozással készülődtünk mind­annyian - szülők, gyermekek, óvó nénik, dajka nénik -, melyet gyönyörűség volt végül átélni és részt venni benne. Szécsiné Csipes Katalin óvodapedagógus Kiállítást készítettünk egy „barlangban" a kisgyermekek otthoni, ked­venc macijalból, amellyel nagy örömet szereztünk a kicsiknek Vidám farsang és kedves fogadtatás volt Jászberényben A Porteleki Pávakör idei első meghívása a jászberényi Római Katolikus Egyházi Szeretetszol­gálat Otthonába szólt. Már nem először hívtak bennünket, hogy vidám, a farsanghoz kapcsolódó dalokkal örömet okozzunk a megfáradt, betegeskedő embe­reknek. Műsorunk — amit cite­­rával, köcsögdudával kísért dal­csokrok, szavalat és szólóének is tarkított - most is könynyeket csalt az ott lakók szemébe, vé­gül felszabadultan tapsoltak és ők is énekeltek. Kedves fogadta­tásban volt részünk, ismét ta­pasztalhattuk az otthonban uralkodó tisztaságot, a gondo­zottakkal való figyelmes bánás­módot. Búcsúzáskor minden fel­lépő egy kis papír bohócfejet ka­pott, amit az otthonlakók és a velük foglalkozó ápolók közösen készítettek. Jólesett társainknak a szíves vendéglátás és a nagy taps. A lakóknak és az otthon minden dolgozójának jó egész­séget, békés öregséget kívánok! Mátics Béláné, a pávakör nevében A kutyamenhely támogatására szükség lenne Van, amikor a jó házőrző feles­legessé válik, és gazdája utcára dobja. Általában a települések szélén lakók megsajnálják eze­ket a kutyusokat. Amelyik meg­tetszik, befogadják. Ez rendben is van addig, amíg két kutya ke­rül egy portára. Azonban aki­nek már van kettő, és befogad még egyet, megsérti a kutyatar­tási rendelet szabályát. Akkor is, ha a szolnoki Tisza-parton kertes házban lakik. Úgy gon­dolom, a kutyamenhely kapuit kellene több támogatóval tá­­gabbra nyitni. F. K.-né, Szolnok A beérkezett levelekből válogatunk. Az írásokat rövidítve, szerkesztve közöljük, tiszteletben tartva a levélíró mondanivalóját. A témának akkor is nyilvánosságot adunk, ha nekünk arról esetleg más a véleményünk. Névtelen vagy címhiányos leveleket nem közlünk. Az oldalt szerkeszti: Szundi Zoltánná Szathmári József, évforduló Születésének századik Szolnok méltatlanul elfeledett megmentője évfordulója alkalmából emléktábla, utcanév és díszsírhely illetné Szathmári József, az 1956-os forradalom történelmi esemé­nyeinek kimagasló szolnoki alakja sem életében, sem halála után megbecsülést nem kapott. Idén lesz születésének 100., koncepciós perének 50. és halá­lának 30. évfordulója. A II. vi­lágháborúban hősies magatar­tásáért Nagy Ezüst Vitézségi Éremmel tüntették ki. Négyévi hadifogságából hazatérve azon­nal reaktiválta az újjáalakuló magyar honvédség. A Magyar Néphadseregben is következe­tes parancsnok, bátor katona volt, akit Budapestről a légvé­delmi tüzérhadosztály törzsfő­nöki beosztásából helyezték Szolnokra az ötvenes évek ele-Szathmári József jén, a Rékasi úti légvédelmi tü­zérek ezredparancsnokaként, századosi rendfokozatban. A forradalom napjaiban a Forradalmi Munkástanács Szol­nok város katonai védelmi pa­rancsnokává választotta meg, s amikor a szolnoki egyetemisták és a Járműjavító munkásai fegyvert kértek, hogy megállít­sák a beözönlő oroszokat, Szathmári József parancsnokai­tól magára hagyva, legjobb be­látása szerint cselekedett. Tud­va, hogy Szolnokon az oroszok bármilyen ellenállást százszo­ros túlerővel fojtottak volna vér­be, tájékoztatta Kablay Lajos megyei védelmi parancsnokot és Dancsi Józsefet, a megyei Munkástanács elnökét a harc kilátástalan voltáról. Nekik kö­szönhető, hogy a várost nem lőtték rommá, és jelentős szá­mú emberéletben sem esett kár. 1956. november 4-én 4 óra­kor Konyev marsall Szolnokról kiadott parancsával megkezdő­dött a város fontos objektumai­nak elfoglalása. Az oroszok harckocsikból lőtték a Rékasi úti laktanyában alvó katonákat. Szathmári József azonnal csele­kedett. A golyózáporban élete kockáztatásával „Sztoj ogony!” (Tüzet szüntess!) kiáltással ha­ladva a vezénylő orosz parancs­nok felé, megállította a további lövetést. Nemcsak katonáinak, hanem a környék civil lakossá­gának életét is megmentette, a pusztításról nem beszélve. A forradalom leverése után, 1957-ben Szathmári Józsefet 49 éves korában először nyugdíjba küldték, majd néhány hónapon belül börtönbe zárták. Ügyét a Kablay-perben a Budapesti Kato­nai Búóság tárgyalta 1958-ban. A népi demokratikus államrend megdöntésére úányuló tevékeny részvétel bűntette miatt másfél év börtönbüntetésre, lefokozásra, ki­tüntetéseitől való megfosztásra és vagyonelkobzásra ítélték. Sorstársai: Dancsi József és Kablay Lajos már megtalálták méltó helyüket a város történel­mi emlékezetében, Szolnok 1956-os védelmi parancsnoká­val szemben azonban mindany­­nyiunknak van adóssága, hi­szen hőstetteit kevesen ismerik. Születésének századik évfordu­lója alkalmából emléktábla, ut­canév és díszsírhely ületné meg. dr. Nemes András, Szolnok Megbecsülés nélkül volt évtizedeken át A városunkat a pusztítástól kétszer is megmentő ezredparancs­nok családjának négy gyermekkel a nyomornegyedben, a Verse­ghy úti barakkokban jutott fedél. 1978-ban bekövetkezett halálá­ig segédmunkásként alkalmi munkából tartotta el őket. Megalá­zó meghurcolását, testi, lelki szenvedéseit enyhítette, hogy gyer­mekei becsületes, tanult emberekké váltak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom