Új Néplap, 2008. január (19. évfolyam, 1-26. szám)
2008-01-11 / 9. szám
4 ÚJ NÉPLAP - 2008. JANUÁR 11., PÉNTEK Az oldal a T. K. Trend Bt. támogatásával jelent meg ESKÜVŐ A jegygyűrű története a kezdetektől napjainkig A gyűrű, legyen az eljegyzési, vagy esküvői, ősidők óta létező tradicionális szimbóluma az egybekelésnek. A jegygyűrű hagyománnyá válása az időszámításunk előtti IX. század környékére tehető. A gyűrűk annak idején bőrből, vasból, kőből vagy fonott gyékényből készültek. Eleinte csak a menyasszony viselt gyűrűt a házasságban, de a XIII. századtól kezdődően a jegygyűrű bekerült a házasságkötési szertartás egyházi rituáléjába, és így elterjedt a mindkét fél által viselt jegygyűrű szokása is. A középkorban azok, akik nem tudták megfizetni a gyűrűt, egyszerűen félbetörtek egy ezüst, vagy arany érmét, aminek felét párjuknak ajándékozták. Napjainkban a gyűrűt a bal kéz negyedik ujján hordjuk, akárcsak az ősi román népek. Ők hittek ennek az ujjnak az erejében. Úgy vélték, itt húzódik az az ér, amely közvetlen összeköttetésben áll a szívvel. ■ Sisi koronázási ruháját később is sokan csodálták I. Ferenc József osztrák császár és magyar király felesége, Erzsébet, vagy ahogyan mindenki ismeri Sisi, a Magyarország királynéjává történő koronázásán különleges ruhát viselt. Az eredeti ruhát az angol származású Worth készítette, aki 1858-ban nyitotta divatszalonját Párizsban. Az ősi hagyományokat követő magyar koronázási díszruha nagyon bő, uszályos törtfehér ripszselyem szoknyából, áttetsző csipke fátyolból és kötényből, valamint a fehér csipkeujjas, csipkefodros, dús gyöngyfűzéssel díszített fekete bársonyderékból áll. Emil Rabe- ding udvari fényképész készített fényképsorozatot Erzsébetről a koronázási ruhában, amelynek másolatait még az 1930-as években is terjesztették. Worth két leghíresebb megrendelője Erzsébet osztrák császárné és magyar királyné valamint Eugénia francia császárné volt. ■ Ahány nép, annyiféle esküvő hagyomány A legtöbb országnak, vallásnak megvannak a sajátos ünnepi szokásai Az esküvő a legtöbb szerelmes párnak mérföldkő az életében. Nem mindegy azonban, mely nemzethez, népcsoporthoz tartoznak, hiszen a hagyományok, melyek hozzá kötődnek, eltérőek. Négyesi Ildikó A hindu szertartás szerint zajló esküvőn a fiatal pár díszes ruhákba öltözik. A ceremónia általában majdnem egy egész napig tart. A Kunság esküvői szokásai lassan feledésbe merülnek. Érdemes hát felidézni, hogyan is történt ez régen. A lakodalmakban nagy szerepet töltöttek be a násznagyok, azon belül is a férfi részéről. Az 1870-es évektől sokan vállaltak násznagyi tisztséget. Az ő feladatuk egészen korán kezdődött, a leánykéréssel. 1870 előtt nem volt szokás a gyűrű ajándékozása. A lakodalom kulcsembere a vőfély volt, akinek a feladatai közé tartozott: a tánchely, ülőhely és zenekar helyének az elkészítése; az esküvő előtti eseményeken történő részvétel és ennek a lebonyolítása; az esküvő napján a rokonság összegyűjtése, és magának a lakodalomnak a lebonyolítása. A táncrendet a vőfély nyitotta meg a vőfi tánccal, majd fölkér- | te a menyasszonyt, akit később % átadott a vőlegénynek. | A lakodalmas étrend a követ- I kezőkből állt: tyúkhúsleves (csigatésztával), birkasült és különféle sütemények. A vőfély minden fogáshoz mondott valami tréfás kis versikét. A templomi esküvő Észtországban hosszú ideig — helyenként a 19. század második feléig, vagy akár tovább is - másodrendű jelentőségű volt. A templomi esküvő és az esküvő általában nem egy időben történt. Amikor már kötelező volt, mert előírta a törvény, általában később, néha az első gyermek keresztelőjével együtt zajlott. A menyegzőt általában késő őszszel vagy télen, februárig tartották. A 17-18. században a falusi fiatalok esküvői szokásaival kapcsolatban sok szabályozást léptettek életbe: az esküvő hosszát 2-3 napban maximálták, meghatározták a vendégek számát, az ajándékok természetét és mennyiségét. A régi esküvők általában „kétvégűek” voltak: az ünnepség egy részét a menyasszony, egy részét a vőlegény házánál ülték meg. Az esküvők jellegzetessége volt az énekek sokasága: az ősi regiverses énekek is az esküvőkkel kapcsolatosan maradtak fenn legtovább. A buddhista szertartás szerint zajló esküvő napja a helyi templomban kezdődik, ahol a menyasszony és a vőlegény kü- lön-külön kéri Buddha áldását a házasságra. Ezután a szentélybe, vagy ceremóniaterembe mennek, ahol először találkoznak aznap. A buddhista hagyományok nem feltétlen követelik meg szerzetes jelenlétét, vagy hogy a szertartást szentélyben tartsák. Mindössze egy Buddha-szentély, nagyobb mennyiségű gyertya és virág szükséges az esküvőhöz. A szertartás úgy kezdődik, hogy a résztvevők verseket olvasnak a Vandanaából, a Tsira- nából és a Pancasilából. Ezután a menyasszony és a vőlegény meggyújtja a Buddha-szentélyt körülvevő gyertyákat és füstölőket, és felajánlják neki a virágokat. A menyasszony és a vőlegény a saját fogadalmát teheti meg a Sigilovdda Suttat véve alapul. A fogadalom megtétele után a fiatal pár gyűrűt cserél. A hinduk életében a házasság a legfontosabb eseméy. Az esküvő napján a minden ékességgel ellátott vőlegényt lovas, zenés, lámpásokkal díszített felvonulással a menyasszony házába kísérik. Az esküvőnek a menyasszony otthonában kell történnie, de gyakran tartják egy teremben, nagy pandáiban (sátor) vagy templomban. A ceremónia általában este kezdődik, s jóval éjfél utánig tart. A vőlegény és a menyasszony elegáns ruhákba öltözik, s a lányt gyakran nagyon drága ékszerekkel díszítik fel. Az ifjú pár törökülésben, egymás mellett ül a tűzáldozat előtt, miközben a bráhmana pap különböző kedvező mantrákat énekel. Ezután a menyasszony apja a lány kezét a vőlegény kezébe helyezi. Aztán megfogják egymás kezét, és a kezüket egy ruhával és egy zsinórral betekerik. Ezt követően a menyasszony és a vőlegény gyűrűt vált, s a ceremónia részeként rizst és más gabonát, valamint ghít (tisztított vajat) és egyéb dolgokat ajánlanak az áldozati tűzbe. Hagyományos népi viselet menyecskeruhaként úi szokás, hogy sok vidéken a saját népviseletet varratják meg menyecskeruhának. - A 19. századi hagyományos jász viselet általában brokátból, tájiból vagy selyemből készül. Földig, vagy bokáig érő, négy félből szabott bő ruha — tudtuk meg Hortiné dr. Bathó Edittől, a Jász Múzeum vezetőjétől. - Alsószoknyából annyit viselnek, hogy kiálljon, bő legyen a szoknya. A felső szoknya elé kötényt, felül habos ujjú ingvállt, mellényt viselnek, melyet csipkével díszítenek. Fekete pántos cipő és fehér harisnya tartozik még a viselethez. SZOLNOKI ESKÜVŐI KIÁLLÍTÁS ES VASAK 2008 január 12-13 SZOLNOKI GALÉRIA 2008. január 12-13 -án keiül megrendezésre all. Szolnok Megyei Esküvői Kiállítás és Vásár Szolnok belvárosában, a Tisza partján álló Galériában (Templom u. 2.). A szervezők célja a rendezvénnyel az. hogy hosszú utánajárások helyett a teljes esküvő leszervezhető legyen ezen a két napon, mindez egy rendkívül exkluzív környezetben. A megjelenő szolnoki és vidéki cégek széles skálája erre minden módot biztosít, igy minden megvásárolható, leköthető, bérelhető itt az esküvőhöz vásári kedvezményekkel. A kiállításon lehetőség lesz ruha-, frizura-, smink- és manikíírpróbára és a kiállító szolgáltatók, a legújabb esküvői trendek megismerésére. Aki pedig igazán szép menyasszonyokat akar látni vagy csak egy szó szerint színes programra vágyik a hideg, téli hétvégén az is látogasson el a Galéria épületébe, hisz itt kerül megrendezésre a szolnoki Miss Ara régiódöntő, ahol akik dobogósok lesznek, részt vehetnek a debreceni országos döntőben. Az év legszebb menyasszonyi címért bárki versenybe szállhat, akinek 2008-ban les/ az esküvője. A kiállításon mindkét nap divatbemutatókkal, mixcrshow-val. csoki- és pczsgöszökökutakkal, óránként nyereménysorsulással-nászűt főnyereménnyel várjuk az érdeklődőket. Egyedülálló kuriózumként csak itt a kiállításon Erzsébet király né „Sisi’' eredeti koronázási ruhá ja is megtekinthető!
