Új Néplap, 2007. december (18. évfolyam, 281-303. szám)
2007-12-06 / 284. szám
4 EMLÉKEZÉS ÚJ NÉPLAP — 2007. DECEMBER 6., CSÜTÖRTÖK Megörökítette az emberi küzdelmeket búcsú Ma helyezik örök nyugalomra Tabák Lajost, a szociofotó mesterét, Szolnok díszpolgárát Gyári napszámos (1930). A munkásember egyike volt fő témáinak. Búcsút int a szociofotózás világhírű mestere, Tabák Lajos Tabák Lajost tizenhárom éves korában vonta bűvkörébe a fényképezés. így nem csupán átélte szinte a teljes huszadik századot, de meg is örökítette mindazt, amit a legfontosabbnak tartott benne. Munkatársunktól- Beutaztam Aradra, és vettem egy, a boxgépeknél is primitívebb fényképezőgépet. Keménypapírból készült, üveglemezt lehetett beletenni, a lencséje pedig alig volt különb egy vizespohár aljánál. Az első képem a világosi várat ábrázolta. Már akkor határozott céllal fényképeztem, meg akartam örökíteni a szabadságharc világosi emlékhelyeit. Persze fotóztam az utcabeli gyerekeket is, akik, miközben egy borkereskedő pincéjének előterében kialakított sötétkamrában előhívtam a képeket, türelmetlenül kiabáltak kívülről, hogy „Na mi van? Látszik-e már valami?” — így emlékezett vissza első fényképeinek születésére századik születésnapján az Új Néplapban Tabák Lajos. Furcsa, de igaz, a világhírűvé lett művész soha nem tanult fényképezni. A fotózáshoz az újságokban látott képek hozták meg a kedvét. Világoson, ahol 1917-ben élt, még akkoriban fényképész sem volt. így gépet is először az aradi boltban vett a kezébe. Ott magyarázták el, hogyan kell képet készíteni. Szakkönyveket is csak később tanulmányozott. így saját maga tapasztalta ki a fotózás csínját-bín- ját. Ám a kezdetektől határozott céllal vette kézbe a fényképezőgépet. Először a szegények, a kizsákmányoltak, a társadalom számkivetettjei iránti együttérzés és az embert megnyomorító társadalom elleni tiltakozás veSzalay Ferenc: A várost szerető ember volt >■ W Y- bár nem szolnoki születésű, városunk számára a lokálpatriotizmus megtestesítője Tabák Lajos — fogalmazta meg Szolnok polgármestere. Szalay Ferenc szerint csodálatos személyiségének, művészi látásmódjának köszönhetően mindig megtalálta a szépet és a jót városban, akkor is, mikor a történelem viharai söpörtek végig a szolnoki utcákon. Páratlanul gazdag életútja során tehetsége a fotóművészet terén a világhírig röpítette, tudása és szorgalma pedig a cukorgyár igazgatójává tette. „Halála hatalmas veszteség mindannyiunknak, ezúton is osztozunk a család fájdalmában. Élete örök memento Szolnok történelmében, ő testesíti meg számunkra a kiváló művészt, a nagyszerű embert, s az igazi lokálpatriótát”. zette munkájában. Később, a nagy társadalmi változások után pedig az építő ember bemutatása volt a célja. Tabák Lajos úgy volt lázadó és lázító, amikor azt látta szükségesnek és elkerülhetetlennek, hogy egy pillanatra sem engedett a legmagasabb művészi igényességből. A munkái ennek köszönhetően nem voltak visszhangtala- nok. Sok képe jelent meg országos lapokban, de külföldi újságok, képes folyóiratok is közölték őket. Kiállításokon szinte az egész világot bejárták a fotói. Számos képe azonban elveszett a történelem viharaiban, míg mások csak reprodukciókban, újságok hasábjain maradtak meg. Legismertebb felvételei Szolnok környékén, a két világháború között készültek. így például a Magánét című képen látható hadirokkantat a Tószegre vezető út mentén kapta lencsevégre a művész. A Szociális berendezkedésünk magaslatán is arrafelé készült egy szeméttelepen kotorászó asszonyról. A Tószegi út melletti uradalmi földön látta meg azt a parasztembert, aki madzaggal összekötött rongyos csizmában, villával trágyát terített szét a szántóföldön. Róla portrét készített, ez lett a Cselédember. A Kolduló kislány című fotó pedig a mostani Hatvanas sarkán készült. Munkásságát nagyra értékelték más művészeti ágak képviselői is. így például Aba-Novák Vilmos, Borbereki Kovács Zoltán, Chiovini Ferenc vagy éppen Kassák Lajos is. Kassák Munka-köréhez is csatlakozott, melynek találkozóit egy pesti kávéházban tartották. Tabák Lajos ekkor Szolnokon élt, a vasúti jegy azonban drága volt, így kerékpáron tette meg a fővárosig az utat. Az ő javaslatára szerveztek vándortárlatot a kör tagjainak képeiből. Először 1932-ben, Szolnokon állították ki a képeket. A rendőrség azonban a tárlatot bezáratta, a szervezőket, Kassák Lajost, Lengyel Lajost és Tabák Lajost letartóztatták. A művész 1918-ban erdélyi menekültként érkezett Szolnokra. Mindezt így idézte fel az Új Néplapban: „Egy vagonban menekültünk Világosról, amelynek a padlódeszkái hiányoztak, ágydeszkákkal helyettesítettük őket. Hosszú vándorlás után Szolnokon állapodtunk meg 1918 decemberének végén, és három hónapig laktunk a vagonban az állomáson, amíg apám állást nem kapott a városban.” A művészt a háború megpróbáltatásai sem kerülték el. Munkaszolgálatosként kerül az orosz frontra, ahonnan csak 1948-ban, egy hadifogolycsoporttal tért haza. A háború előtti utolsó szocio- fotóját 1940-ben készítette. A szegényember háza azonban sok más képével együtt elveszett, és csak az elmúlt években került elő. Tabák Lajos az 1960- as években kezdett újból komolyan fényképezni. Ekkor azonban már az építő ember került képeire. Képsorozatot készített például a magasban a nagyfeszültségű távvezetéken dolgozó szerelőkről. De nagy kitartással látott hozzá a történelem viharában eltűnt képei felkutatásához is. Élete utolsó éveiben is dolgozott. Még százévesen is kiállítást szervezett. Munkássága elismeréseként számos díjat kapott, 2004-ben, századik születésnapján Szolnok díszpolgára lett. A 103 éves korában elhunyt világhírű művésztől ma vesznek örök búcsút. Névjegy: Tabák Lajos 1904. február 28-án, Kecskeméten született 1922: Szolnok, érettségi, majd tisztviselő. 1924: a Szociáldemokrata Párt tagja. 1917-töl fényképez 1924-TŐL tudatosan fordul a szociofotós témák felé 1928: A MAOSZ Szolnoki Fotóklub tagja; 1929.- Csatlakozik Kassák Lajos Munka-köréhez 1932-ben a Munka-kör betiltott szolnoki szociofotó-kiállításának szemezéséért letartóztatták 1930-as évek vége: a Modern Magyar Fényképezők Körének tagja. A Der Arbeiterfotograf és a Die Galerie levelező munkatársa, a Szolnoki Tükör fotórovatának szerkesztője. 1942: Antifasiszta tevékenységéért bebörtönözték, majd munkaszolgálatos az orosz fronton 1948: Egy hadifogoly-transzport vezetőjeként tért haza. 1948: A Könnyűipari Minisztérium élelmiszercsoportjánál dolgozott 1955-61: A kaposvári cukorgyár igazgatója 1956: A Magyar Fotóművészek Szövetségének alapító tagja 1964-től nyugdíjazásáig a szolnoki cukorgyár igazgatója volt. i960: AFIAP- nemzetközi fotóművész-szövetség kitüntető címe 1966: EFIAP - nemzetközi fotóművész-szövetség kitüntető címe 1933: A Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének tagja. 1999: Életműdíjjal tüntetik ki 2004: Szolnok díszpolgára 2007. november 20. elhunyt Szolnokon FORRÁS: WWVVAVIKIPEIHA.HU Hídvégi Péter: A szellemisége tovább él magüh üt] tilos 1 ííflTJUlBfls vés szociofotós. A mester pedig kivette a részét a gyakorlati tennivalókból is, de később, idősebb korában sem szakadt meg a kapcsolat, és szellemiségével segítette a klubban folyó munkát. Tabák Lajos életműve elválaszthatatlan Szolnoktól - véli Hídvégi Péter. A Jászkun Fotóklub vezetője szerint éppen ezért sajnálatos, hogy a világhírű művész munkái nem itt, hanem Kecskeméten, a Magyar Fotográfia Múzeumban láthatóak. tabák Lajos szellemsége, látásmódja nem halt meg, azt megőrizzük és tovább visszük - mondta érdeklődésünkre a Jászkun Fotóklub elnöke. Hídvégi Péter emlékezetett rá, hogy az 1980-ban létrehozott klubnak nemcsak alapító tagja, de első elnöke is volt a neMagánúton (1932) — Tabák Lajos leghíresebb képeinek egyike Az oldal az önkormányzat és kiadó együttműködésével jött létre. A költségeket az önkormányzat viseli.
