Új Néplap, 2007. december (18. évfolyam, 281-303. szám)

2007-12-12 / 289. szám

UJ NÉPLAP - 2007. DECEMBER 12., SZERDA A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL Furcsán megváltozott a páholyhelyem az idényben Több mint negyven éve „tulajdo­nosa” vagyok egy-egy előadás erejéig a Szigligeti Színház jobb közép egyik páholyának. A j 2007/2008-as évad első előadá­sakor meglepődve vettem tudo­másul, hogy a páholy mögé kb. 30 cm magasított részt építettek, amiben felbuktunk, s ennek kö­vetkeztében a páholy négy da­rab széke csak sorban fér el. Az utolsónak beülő személy csak úgy tud helyet foglalni, hogy a magasított részre kiemeli szé­két, belép a helyére, és az ülőal­kalmatosságot a magasított hely­ről maga alá teszi. Mindezt ho­gyan teszi meg a páholybérlő, ha j netán a páholy mögötti helyre I pótszéket adnak el? Miért páholy a páholy, és ezen intézkedés miatt mi szol- I gálja a kényelmemet, ha már ide váltottam a jegyem? „Egy színházkedvelő" Olvasónk levelét eljuttattuk a ( Szigligeti Színház illetékesé­hez, aki a következőket vála- | szólta: „Színházunk vezetősége mindent megtesz annak érdekében, hogy nézői a legjobban érezzék magu­kat előadásaink során. A tavalyi \ évadban több tucat levelet kap- j tunk, miszerint ezen páholyok 3., 4. székén ülő néző nem látja j rendesen az előadást. Mivel na­gyobb átalakítást az idő szűkös­sége miatt nem állt módunkban végrehajtani, ezért átmenetileg ennek az emelvénynek a megépí­tését határoztuk el. A következő j évadra más megoldást fogunk j alkalmazni. Addig is kérjük szí- | vés türelmét és megértését!” Bor Zoltán produkciós igazgató A levelekből válogatunk. Az írá­sokat rövidítve közöljük, tiszte­letben tartva a levélíró monda­nivalóját. A témának akkor is nyilvánosságot adunk, ha ne­künk arról esetleg más a véle­ményünk. Névtelen vagy címhi­ányos leveleket nem közlünk. Leveleiket várjuk a következő címre: Új Néplap Szerkesztősé­ge 5000 Szolnok, Mészáros L. út 2. írásaikat a velemeny@szol- jon.hu vagy szundi.zoltan- ne@ujneplap.hu internetes címre is elküldhetik. Az oldalt szerkeszti: Szundi Zoltánná A szolnoki Zengő óvoda Nyuszi csoportjának tagjai sok-sok élményt szereztek a Budapesten töltött kellemes nap alkalmával Pesten jártak a zengősök bemutatkozás A Művészetek Palotájába hívták a szolnoki ovisokat Nemrégiben Budapestre, a Mű­vészetek Palotájába kapott meg­hívást bemutatkozásra a szolno­ki Zengő óvoda, megyénkből egyedüliként, a Cifra palota - Hetedhét ország elnevezésű programsorozat keretében. Csongrád megye, azon belül Sze­ged városa kapott még lehetősé­get ott bemutatkozásra. A Művé­szetek Palotájában a meghívott óvodások és szüleik ízelítőt kap­tak a régió zenei életéből, nép- művészeti hagyományaiból, ze­nés színi- és bábelőadások, tánc- bemutatók, fotókiállítás és kép­zőművészeti foglalkozások ré­vén. A kicsinyeknek lehetőségük nyílt kézművesműhelyekben ré­gi idők játékait felidézni, népi kismesterségekkel ismerkedni. Élményekkel gazdagon, az alko­tás örömével tölthették el ezt a napot. Bihariné Kati, Szolnok Napi 500 vagon répát is feldolgozott visszatekintő Elcsendesedett az egykor sokaknak kenyeret adó cukorgyár Szolnok város képviselő-testü­letének 1912. február 20-án tar­tott rendkívüli közgyűlésének jegyzőkönyve az alábbiakról ta­núskodik: „Kétségtelen ugyanis, hogy ilyen nagy arányú ipartelepnek a városunkba való telepítése nem­csak kereskedelmünk és iparunk, hanem az általános közgazdasági viszonyoknak is nagy fejlődést hi­vatott biztosítani, idegenforgal­munkat lényegesen emeli, és a vá­ros területén új és tekintélyes szá­mú adóalany és tárgy keletkezését is eredményezni fogja. ” Ahogy akkor, úgy ma is adott volt minden körülmény - folyó, közút, vasút, környező földek — a cukorgyár működéséhez. Építését 1912-ben kezdték meg, és vele párhuzamosan 60 család részére lakótelepi koló­niát építettek. 1914 őszén már cukrot termelt, napi 120 vagon répa feldolgozása mellett. Az első húsz év alatt a gyár nem fejlődött. A má­sodik világháború utáni években kez­dődött el a termelés emelkedé­se, amikor a szűk keresztmet­szetet bővítették, és az 1950-es évek közepétől 210 vagonos répafeldogozást tudott a gyár produkálni. Az 1960-as évek közepétől kezdődő nagy re­konstrukció befejezése után 1975-re elérte a napi 500 vago­nos répafeldolgozást. A fejlesz­tés nem állt meg, és tervbe vet­ték a napi 650 vagonos feldol­gozást. Évről évre folyt a kor­szerű, modern műszerek és csomagológépek beépítése. 1989-ben a kar­bantartó létszám 500 körüli, az üze­mi létszám 1200 volt összesen. Az 1950-es évek­ben a gyárnak volt saját kultúr- háza, könyvtára, óvodája, isko­lája, sportpályája és meleg vi­zes uszodája, továbbá működött teke-, kerékpár-, futball- és sakkszakosztálya. Ezen kívül még csillagvizsgálója is volt. A rendszerváltást követően bekövetkezett tulajdonosváltás után többször keringett külön­böző hír a gyár sorsáról, me­lyek a dolgozókat nyugtalanítot­ták. Ők bíztak, hogy a külföldi tulajdonos biztosítja a közel százéves (93) termelés megma­radását és kenyeret, biztonsá­got nyújt a továbbiakban is ne­kik. De nem így történt: a tulaj­donosok közben évről évre fo­kozatosan csökkentették a kar­bantartói és a kampánylétszá­mot. 2007 decemberében meg­szűnt, bezárták Magyarország egyik legnagyobb cukorgyárát, a szolnokit. így azután a jó öreg gyár ott fog állni némán, élette­lenül, amelyben pedig sok-sok munkatársammal együtt közel negyven évet ledolgoztam. Úgy érzem, hogy a város testéből most ismét kiszakadt valami. Szurovecz Pál, Szolnok ■ Úgy érzem, hogy a város testéből most ismét ki­szakadt valami. Nem minden üzletben tisztelik az oda betérő vásárlókat Nemrég egy télikabát-vásárlás miatt végigjártam Szolnokon hat üzletet. Utam során benéz­tem az olcsó, keleti árukat rej­tő boltokba és az egyik drá­gább, jó minőségű termékeit hirdető üzletházba is. A három eladó hölgy közül az ületház- ban egyik sem fogadta betér- temkor a köszönésemet, nem érdeklődtek vásárlási célom­ról. Mintha nem kellene kínál­niuk eladásra az ottani árukat. Bolyongtam, nézelődtem az üz­letben a kiállított kabátok kö­zött, amikor egy mondat ütötte meg fülemet: „Úgysem vesz semmit!” Ezek után még egy ideig to­vább nézelődtem a jó minősé­get sejttető ruhadarabok közt. Kisvártatva az egyik eladó „vi­rágnyelven” figyelmeztette kolléganőjét, hogy ugyan jöj­jön már utánam, hátha lenne mégis kérdésem. Rám szegez­ték tekintetüket, és a fiatal hölgy elindult felém. Vajon mi­ért kellett nekik rejtve kom­munikálniuk? Ez volt az utolsó csepp abban a bizonyos pohár­ban. Úgy gondolom, azonban, hogy mégiscsak az eladó van a vevőért. Vagy tévednék és for­dítva lenne a dolog? Hogy is van ez? „EC-ZO” Kutyagumi­tárolók a tiszta városért A minap Szolnok egyik leg­szebb részén, a Zagyva-part ta­báni sétányán vezetett az utam. S akkor két kutyaürü­lék-tárolót .pillantottam ott meg. Megtudtam, hogy a „cél- edények” kihelyezése a körzet önkormányzati képviselőjének köszönhető. Úgy gondolom, hogy a város más pontján is el­kelne több ezekből a tárolók­ból, bízva a kutyasétáltatók, a gazdik többségének a város tisztaságához való pozitív hoz­záállásában. Remélem, hogy a kutyatulajdonosok használják is majd ezeket az edényeket, gondolva környezetünk tiszta­ságának megóvására. Köszön­jük! Nagy Istvánná, Szolnok Harmincöt évesek lettek a jákóhalmi kertbarátok Nagy Géza Szolnokról a Társadalmi Egyesületek Szövetségének képvi­seletében adta át ajándékait Nagy Dezsőné körvezetőnek Állatokat simogattak, etettek látogatás A természetet is megfigyelhették a gyerekek A jászjákóhalmi Jákó Kertbarát Kör 35. születésnapját ünnepel­te nemrég, amilkor a jászkiséri- ek két csoportja, a jászágóiak, az újszásziak, valamint a rákó­czifalviak is velük ünnepeltek. A múltra visszatekintés után vacsora és tombola színesítette az együttlétet. Fodor István Ferenc, Jászjákóhalma Büntetlenül is bánthatnak meg embereket Nemrég lopás áldozata lettem. A kár nem haladta meg a 20 ezer forintot. A 7 ezer forintos kár viszont így is súlyosan érin­tett, hiszen szerény a jövedel­mem. Az eset után nem sokkal édesanyámat kísértem az egyik kórházba vizsgálatra. A szolno­ki Bajcsy-Zs. úti buszmegállóba igyekeztünk, amikor a buszról leszálló fiúk közül az egyik szándékosan édesanyám elé tette a lábát, amitől ő elesett. A fiúk segítség helyett jót nevet­tek, majd továbbmentek. A megtörtént esetek elgondolkod­tattak: szomorú, egyben felhá­borító, hogy vannak emberek, akik bármit büntetlenül megte­hetnek... Egy régi olvasó” Erdei Óvodába indult a Szolnok Városi Óvodák Munkácsy úti óvodájának apraja-nagyja a kö­zelmúltban. Nem először lehe­tett részük ilyen élményben. Évek óta szakmai, baráti kap­csolatot ápolnak a Nefag Zrt. Művelődési Házának igazgató­jával, Horváth Ernővel. Segítsé­gével módunkban áll, a gyere­kek nagy örömére, a természe­tet évszakonként a maga csodá­latos valójában megfigyelni. Mindig esztétikus környezet és a „gyermekek nyelvén értő”, kedves, barátságos szakmai ve­zetők vártak ott bennünket. Az idén is így volt, ráadásul még a látnivalók is kibővültek: sok új állat érkezett a megújult vadas­parkba, ahol az állatsimogatás- ra és. etetésre is mód nyílt. A csillogó gyermekszemek, mo­solygó arcok viszonozták láto­gatásunkkor az ott dolgozó munkatársak szíves közremű­ködését. Pintér Istvánná óvodapedagógus A gyerekek örömére állatsimogatásra is volt lehetőség a vadasparkban

Next

/
Oldalképek
Tartalom