Új Néplap, 2007. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)

2007-08-18 / 193. szám

6 ÜNNEP ÚJ NÉPLAP - 2007. AUGUSZTUS 18., SZOMBAT HÍRSÁV A katolikus és az ortodox egyház is szentté avatta ISTVÁNT HALÁLA Után, 1083. augusztus 19-én szentté avatták, majd augusztus 20- án emelték oltárra Budán szent ereklyéit. Koronázása millenniumán, a 2000. év­ben Bartholomeosz konstan­tinápolyi ortodox pátriárka is szentté avatta, így a nagy egyházszakadás (1054) óta ő az első, akit mind a katoli­kus, mind az ortodox hívők szentként tisztelnek. Intelmeiben készítette fel Imrét az örökségre A korszak legjelentősebb magyar irodalmi alkotása az Istvánnak fiához, a trónörö­kös Imréhez intézett Intel­mek című, latin nyelvű mű­ve. Ebben többek között a katolikus hit megőrzésére, az igaz ítélet és türelem gya­korlására, az országba be­költözők befogadására és vé­delmére, az elődök szokásai­nak és az imádságnak meg­tartására oktatja fiát. Törvénykönyvekben védte a kereszténységet szent Istvánnak két tör­vénykönyvét ismerjük. Ezekben a kereszténység megerősítésére, az egyházi tulajdon védelmére töreke­dett. Második törvénykönyv­ének első törvénycikke ren­delkezik arról, hogy minden 10 falunak egy templomot kell építenie. Ezenkívül kö­telezővé tette a misére járást vasárnaponként. István tör­vényei megváltoztatták az öröklődésre vonatkozó addi­gi magyar szokásokat, védve ezáltal a magántulajdont. Erőszakkal harcolt a pogányság ellen uralkodása elején rokona, Koppány vezér fegyveresen kelt fel ellene, hogy a trónt elfoglalja és István özvegy anyját, Saroltot feleségül ve­gye. A fiatal István győzel­met aratott felette. Koppány testét négy részre vágták, és testrészeit kifüggesztették az ország négy legfontosabb várának kapuja felett — Győrben, Veszprémben, Esz­tergomban és Gyulafehérvá­ron. A Kárpát-medence ma­gyar törzseit vagy fegyver­rel, vagy békés úton hajtotta uralma alá, a lázadásokat pedig leverte. Szent István, megyénk alapítója emlékezet Az abádi révben temettette el élve a király a besenyő vezért? Errefelé nem bővelke­dünk olyan emlékekben, melyeket az államalapí­tás, Szent István kirá­lyunk idejéhez köthet­nénk. Szűkebb hazánk akkori dolgairól pusztán az írásos utalások adnak némi eligazítást. Dr. Bagi Gábor, a Damjanich János Múzeum történésze szól ezekről. Szathmáry István- Van egy Szent István nevéhez fűződő, sok vitát keltő itteni esemény, amiről Anonymus írt néhány évszázaddal később. Az ő híradása szerint nem messze, az abádi révnél temették el élve annak idején azt a besenyő ve­zért, aki nem akarta felvenni a keresztény hitet: „...midőn Szent István király az Élet igéit hirdette, és a magyarokat ke­resztelte, akkor Tonuzoba hit­ben gyenge lévén, nem akara lenni kereszténnyé, hanem ne­jével együtt élve temettetett az abádi révbe”. No, ez a híradás máig élő viták forrása lett. Az nem állapítható meg a régi szö­vegből - többféle fordítása léte­zik —, hogy önmaga temetkezett el élve, vagy eltemették. Biztos, hogy az utóbbi értelmezésnek ellentmondanak mind a Szent István-i törvények, mind a ke­resztény lelkiség. Egyes véle­mények szerint, mivel a Tonu­zoba vagy Tonuz-aba név jelen­tése a vaddisznó apa, a történet Szent Imre herceg, István fia halálának körülményeire utal­hat. Ez a „vadkan” ölhette meg a király fiát, s ezt bosszulta meg a király ilyen kemény mó­don a gyilkoson. Vagyis a her­ceggel nem vadkan végzett, ahogyan ma tudjuk, hanem az abádi révben eltemetett vezér volt halálának oka.- Magáról az István-kori me­gyéről mondanak-e valamit az írásos források?- Szolnok megyét a 12. szá­zadban említik elsőnek. István alatt bizonnyal viszonylag bé­kés, biztonságos területe lehe­tett az országnak. Ugyanakkor feltételezik, hogy a később a po­gányság érdekében felkelő bé­kési Vata miatt voltak bizonyos feszültségek a‘vidéken. Itt egy érdekes kérdéssel szembesü­lünk. Lehetett-e köze a kialaku­ló Szolnok megyének a fejedel­f'*l< ‘lift Dr. Bagi Gábor kandidátus a Damjanich Múzeumban az egykori titokzatos Visegrád vármegye feltételezhető itteni részét mutatja mi szállásterülethez? Valószí­nű, hogy a fejedelmi törzs a Du- na-Tisza közének felső szaka­szát szánhatta meg, majd az or­szág hatalmi központja fokoza­tosan tevődött át Esztergom- Székesfehérvár környékére. Ezen a törzsi területen később rövid időre feltűnik egy máig sem azonosítható Visegrád vár­megye. Nem kizárt, hogy annak területe lenyúlhatott a mai me­gyénk Duna-Tisza-közi részére is, egyik végpontja lehetett Szolnok. Azt tudjuk, hogy a tör­ténelem során Szolnok megye erdélyi részeket is magába fog­lalt. Biztos, hogy a szolnoki is pánoknak komoly szerepük volt az erdélyi sóbányák ke­zelésében, s ez fontossá­gukat mutatja. 1263-tól a szolnoki ispán és az erdélyi vajda tiszte egybe is olvadt. A pogánylázadás idején mártírhalált halt Zounuk ispán egyes német krónikák szerint a korabeli Magyarország leg­A mai szolnoki várfőplé bániát még Szent István alapította előkelőbb személyiségei közé tartozhatott.-Járhatott-e Szent István vagy valamelyik családtagja térsé­günkben?- Pusztán azt tudjuk, hogy itt több királyi birtok is volt, ahol megfordultak az Árpád-házi uralkodók. Elég a Szolnokhoz közeli Tiszavárkonyban lezaj­lott eseményre, a „korona vagy kard” történetére utalnunk. Ezenkívül van egy érdekes uta­lás, ami Szent Istvánt második­ként követő király, Aba Sámuel, esetleges sógora történetével hozható esetleg összefüggésbe. Aba Sámuelt a ménfői csata után meggyilkolták, és a hagyo­mány szerint az általa alapított sári apátságban helyezték örök nyugalomra. Ugyanakkor egy század végi oklevél szól egy Fegyvernek melletti helynév­ről, amit „Aba regis ytme”-ként említ. Jelentése Aba király ytméje. Az utolsó szó érteimé rejtett pillanatnyilag előttünk, s lehet, hogy tisztázása új voná­sokkal gazdagíthatja a Szent István halálát követő idők kró­nikáját. Mint ahogy várhatunk még számos új ismeretet a me­gye Szent István-kori történeté­ről az itt folyó régészeti ásatá­soktól és ismert, esetleg ezután felbukkanó írásos források megismerésétől vagy újraértel­mezésétől is. Egy gazdag, de embert próbáló életút: Vajktól I. Istvánon át Szent Istvánig I. (Szent) István király (erede­tileg Vajk, kb. ~9.70., Eszter­gom -1038. augusztus 15., Székesfehérvár vagy Esz- tergom-Szentkirály) az első keresztény magyar király, a keresztény magyar ál­lam megalapítója és a ma­gyar keresztény egy­ház megszervezője. Apja Géza fejede­lem, anyja, pedig az erdélyi Gyula vezér Sarolta (Sa­rolt) nevű keresz­tény leánya volt. Születésekor ugyan a pogány Vajk nevet kapta, 972-es megke- resztelésekor azonban az első keresztény vértanú, István nevét adták neki. 996-ban vette fele­ségül Henrik bajor herceg leá­nyát, a későbbi II. Szent Henrik német császár testvérét, Gizel­lát, akivel sok hittérítő és lovag jött Bajorországból 997-ben, Géza fejedelem halála után vá­lasztották meg fejedelemnek. Az ezredfordulón, 1000 kará­csonyán (más értelmezések sze rint 1001. január Íjén) koro­názták királlyá Esztergomban, a magyar Szent Koronával, amit II. Szilveszter pápától ka­pott II. Szilveszter pápa őt füg getlen keresztény királynak is­merte el Ezzel megalakult a ke resztény, ßggetlen Magyar Ki­rályság. István és Gizella fia, Imre herceg 1031-ben egy vadá­szaton meghalt. Istvánt a gyász megviselte, majd súlyosan meg is betegedett. így utolsó éveire egyenesági örökös nélkül ma­radt Utódaként végül unoka- öccsét, Orseolo Pétert nevezte meg. Halála előtt Magyarorszá­got a Boldogságos Szűzanyá­nak ajánlotta fel. Ezért nevezik Magyarországot Mária országá­nak. István király 1038. au­gusztus 15én halt meg Székes- fehérváron, ott is temették el. A hosszú idő nagyon megrostálta az István-kori emlékeket ezüstpénz Egyelőre csak ezt köthetjük hitelesen az államalapítóhoz, de még kerülhetnek elő újabb leletek A honalapító korából nem sok tárgyi emlék maradt errefelé. Egy általa veretett kis ezüst­pénz köthető teljes bizonyos­sággal hozzá, ami Kunhegye­sen került elő sírleletként. Tu­lajdonosa bronzkori halom ol­dalában aludta végső álmát, on­nan hozta napvilágra csekély vagyonával együtt a régészek ásója. Valójában nem állunk egyedül ezzel a szerény hagya­tékkal. A Szent István kora óta eltelt ezredév alatt sok mindent elemésztett az idő, mást új for­mára alakítottak. Elég a szülő­helyén, Esztergomban állott Szent Adalbert székesegyházat említeni, amiről már csak az emlékezet szól. Ma ott a Bazili­ka koronázza a várhegyet. Ugyanígy tekinthetünk a szol­noki Vártemplomra is, aminek mai épülete ugyan jóval fiata­labb a nagy király koránál, de egyházát maga Szent István alapította, s így mindig nevéhez fogjuk kötni. Teljesen hiteles emlékünk ró­la pusztán a koronázási palást, amit életében szőttek, hímez­tek. Minden valószínűséggel ugyancsak az a Szent Jobb, és feltehetően a prágai Szent Vitus A kunhegyes! sírlelet Szent István király egykori ezüstpénze Székesegyházban őrzött kard is. Külön érdemes szólni a Szent Koronáról, aminek valós koráról, a szent királyhoz fűző­dő kapcsolatáról könyvtárnyi írás született az évszázadok so­rán. Kevés olyan különös meg­becsüléstől övezett emléke van Európának, amit akkora érdek­lődés övezne, annyi találgatás fűződne hozzá minden oldalról. Kétségtelen, hogy a nemzet tu­datában, emlékezetében örökre összeforrott a korona Szent Ist­ván személyével, bármit is mondjon róla a tudomány. Természetesen ennél jóval több emléket hagyott napjaink­ra az államalapítás kora. Van, ami még lappang valahol, akár a föld mélyén, mást ugyan is­merünk, de még nem tudunk pontosan olyan rövid időhöz kötni, amit egy emberélet átfog­ni képes. Legyen akár olyan hosszú, mint amit első kirá­lyunk töltött közöttünk. így van ez a megyénkben található örökséggel is. Ahogyan a halá­lát követő évekből már jelentős itteni pénzleleteket ismerünk, úgy előbb utóbb ránk moso­lyoghat a szerencse az ő emlé­keivel is. ■ Sz. I. 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom