Új Néplap, 2007. július (18. évfolyam, 152-177. szám)
2007-07-07 / 157. szám
ÚJ NÉPLAP - 2007. JÚLIUS 7, SZOMBAT MÚLTÚNK 7 Nevezetes, kerek évfordulóra emlékezünk idén. 1100 esztendeje halt meg a honfoglaló magyar törzsek fejedelme, Árpád. Ugyanebben az esztendőben, 907-ben, szinte napra pontosan 1100 évvel ezelőtt vívták a magyar törzsek első honvédő háborújukat Pozsony közelében az elpusztításukra érkező bajor-német hadak ellen. Bán J. - Szathmáry I. A pozsonyi csata az új hazába költözött magyarság legnagyobb erőpróbája volt a honfoglalást követően. 907 júliusában százezer fős nyugati sereg vonult fel a Magyar Nagyfejedelemség ellen, Lajos német király parancsára. A bajor-német hadak a magyar kalandozó hadjáratok megbosszulására, és a néhai Frank Birodalom keleti tartomá895-96 A honfoglalás, a Dunától keletre eső területek magyar megszállása soo A Dunántúl is Árpád magyarjainak fennhatósága alá kerül. 902 A magyar hadak meg- döntik a Morva Fejedelemséget 907 A pozsonyi ütközet, a bajor hadakat megsemmisítik a magyarok 955 Augsburg közelében a Lech-mezőn súlyos vereséget szenvednek a magyar csapatok looo Istvánt királlyá koronázzák nyának, a Dunántúlnak a megtisztítására, a magyarok kiirtására érkeztek hazánk területére. A magyar törzsek ekkor még csak hét éve, hogy megszállták a Dunántúlt, és alig tizenkét éve, hogy átkeltek a Vereckei-szoro- son. A honfoglalás éppen csak befejeződött, a magyar törzsek még épphogy elosztották egymás között a szállásterületeket. Néhány év telt el mindössze azóta, hogy megtörték az itt élő népek ellenállását, és megdöntötték a Kárpát-medence egy részét uralma alatt tartó Morva fejedelemséget. (Ez utóbbinak az emlékét őrzi a Fehér ló mondája). Hatalmuk nem szilárdult még meg, nagyon valószínűnek tűnt, hogy a félelmetes erőt képviselő, egyesült nyugati hadsereg egyetlen hadjárattal megtisztíthatja a Dunántúlt a magyaroktól. A több, mint százezer főt számláló bajor-német hadak a Duna két partján nyomultak kelet felé, míg a Dunán hadigályáik és szállítóhajóik kísérték őket. A magyar sereg 907. július 5— 7. között több ütközetben, rajtaütések, cselvetések sokaságával fokozatosan megtörte a hódító hadsereg lendületét. Az ellenséges hadigályákat tüzes nyilakkal felgyújtották, a szállítóhajókat búvárok megfúrták és elsüllyesztették. A Duna két oldalán álló német hadseregeket gyakorlatilag teljesen megsemmisítették, úgy, hogy hírmondó sem nagyon maradt a büszke, és felettébb elbizakodott támadókból. A nyugati necrologiumok (halottas könyvek) beszámolói szerint igen érzékeny veszteség érte őket. Elesett Theotmár salzburgi érsek, a Német-Római császárság palotakáplánja, két püspök, apátok egész sora, Luitpold bajor herceg, Sieghard herceg, a hajóhad parancsnoka, a bajor nemesség színe-virága, és tizenkilenc birodalmi herceg. A magyar diadal jelentősége abban állt, hogy 907 után több, mint egy évszázadig nem merte idegen katona a lábát magyar földre tenni, az ország határa az Enns feletti település, Ober Enns lett, amit a népmesékből inkább Óperenciának ismerünk, melyen túl a szétterülő Duna mesebeli messzeségeket rejtett A magyar törzsek még évtizedekig szabadon száguldottak keresztül-kasul Európában, egészen a 933-as merseburgi és a 955-ös Lech-me- zei vereségig. A szó szoros értelmében a pozsonyi csata néven ismert ütközetsorozat volt a magyarság első honvédő háborúja, amely ráadásul az ellenség teljes megsemmisítésével járt. A csata lefolyása, ahogy az egész 907-es esztendő részletei a feledés homályába vesztek. Sokáig abban sem voltak bizonyosak a történészek, hogy egyáltalán volt-e ilyen csata, vagy csupán a történetíró fantáziájának terméke, amiképpen ma már a honfoglalók Zalán elleni harcát is annak tartják. Csak az utóbbi évtizedekben vált megkérdőjelezhetetlenül bizonyossá, hogy a csata megtörtént, méghozzá úgy, ahogyan azt cikkünkben is összefoglaltuk. A legfrissebb kutatások szerint a pontos helyszín a mai Ausztria területén található, néhány kilométerre a szlovák határtól, nem messze Pozsonytól. Itt olyan régi, magyar helynevek találhatók, mint: Nagyjaj, Éjféli-mesgye, Csontudvar, Magas Pogány, Magyarút. A pozsonyi csata azon magyar katonai diadalok egyike, amelyek szinte csaknem kitörlődtek a nemzet emlékezetéből. A történészek, régészek munkája azonban lehetővé teszi, hogy lassan kibontakozzanak e győzelem részletei a múlt ködéből. A pozsonyi csata ábrázolása, mely ezer évvel az esemény után készült. Gergely Péter metszete. Árpád halála nagyon keveset tudunk Árpád haláláról, mely nagy valószínűséggel szintén 907-ben történt. Anonymus, a névtelen barát 13. századi tudósításából szerzünk róla tudomást, az ő nyomán tekintik a 907. esztendőt a fejedelem eltávozása évének. Anonymus Árpád utolsó napjairól nem is ír semmit, pusztán temetéséről közöl részleteket. Nem derül ki szavaiból az sem, hogy Árpád halálának van-e köze a véres, rendkívüli áldozatokkal járó pozsonyi csatához, vagy nincs. Egyes nézetek szerint éppen a rettegett hírű fejedelem halála váltotta ki a bajor-német hadak támadását, hisz úgy vélték, most gyorsan széthullik a magyar törzsszövetség, ahogy a hunok is széthullottak Attila halála után. más nézetek persze úgy szólnak, hogy Árpád, aki 907- ben a kor viszonyaihoz képest már igen koros embernek számított, éppen a csatában esett el. Természetesen a harmadik változatnak is vannak „hívei”, akik úgy vélik, Árpád a győztes csata után, de még 907-ben hunyta le örökre szemét. régóta tartja magát az a nézet is, miszerint az új haza védelmében fegyverrel a kézben végezte életét Árpád három fia, Tarhos, Üllő, és Jutás is. Hősi halálukat a legenda a pozsonyi csatához köti. A legfőbb érv ebben a hagyományban az ütközet időpontjának és Árpád Anonymus által megadott halálozási dátumának egybeesése. nem zárható ki teljesen, hogy így történt, de nagyon sok minden szól ellene. Árpád, a szakrális főfejedelem személye annyira fontos volt pogány eleink számára, hogy semmiképpen sem engedhették életét kockáztatni. Nem valószínű, hogy akár akarata ellenére ne tartották volna vissza a harc veszélyeitől. Erre találunk későbbi párhuzamot is: Az Osztrák Rímes Krónikában jegyezték föl az egyébként harcias Kun László királyról, hogy az 1278- ban megvívott második morvamezei csatában „Az ifjú László királyt aztán távolabb vitték az ütközettől, el a mezőről, fel egy hegyre, ahonnan látott, hallott mindent, ami a tágas mezőn lejátszódott. így szokták ezt a magyarok, s nyűtan meg is mondják, hogy királyuk túlontúl becses számukra, semhogy személyesen vegyen részt a harcban. ” TERMÉSZETESEN ellenpélda is található, elég a legendás lovagkirályra, Szent Lászlóra gondolnunk. az sem szól a csatában bekövetkező halál mellett, hogy a fejedelem ekkor már igen koros embernek számított. Mai ismereteink szerint éwinek száma jóval meghaladta az öt- vénét (más források szerint 67 esztendős volt ekkor). Ezzel szemben első fia, Levente ekkor már fegyverbíró fiatal férfi volt, természetszerűleg ő mehetett viaskodni vezérként a fejedelem képében a harctérre. Ha mindennek ellenére mégis igaz a legenda Árpád hősi haláláról, akkor az egy dics& séges élet méltó megkoronázása volt. 1100 évvel ezelőtt történt: Árpád halála és a pozsonyi csata
