Új Néplap, 2007. június (18. évfolyam, 126-151. szám)

2007-06-25 / 146. szám

4 ÚJ NÉPLAP - 2007. JÚNIUS 25., HÉTFŐ A SZ KESZTQSEG POSTÁJÁBÓL Megfőtt a marhagulyás: Mári Anita szedőkanállal porcióz. A zsűri a tányérokba szedett, finom „alkotást” dicsérő szavakkal illette. Gulyásfesztiválon főztünk verseny Diákok mérték össze szakácstudományukat Fegyverneken Évforduló, kapcsolattartás, sorsforduló 40 év teltével Furcsa dolgokat produkál az élet. Negyven éve Szegeden ösz- szetalálkozott két felvételiző srác: Fodor Pista Jákóhalmáról és Papp Béla Makóról. Béla ké­peslapot küldött 1967 júniusá­ban, hogy felvették; Pista meg válaszlapot, hogy nem vették fel. Azután is írtak egymásnak. Leg­alább ötezer lap fordult meg já- kóhalma és Makó, majd Hódme­zővásárhely, később Szeged kö­zött. Béla többször költözött, Pis­ta egyszer sem. Pista népműve­lő, könyvtáros, geodéta, polgár- mester volt, Béla viszont a főis­kola után Szikáncsra került, és egy helyen tanított napjainkig. Most, pontban 40 év után - 2007 júniusában - Bélától jött a levél: „e hónapban megszűnt az iskola Szikáncson, előnyugdíjba megyek”. Már mindketten nyug­díjasok. A képeslapok ezután is jönnek-mennek: Izlandról, Sze­gedről, a Lappföldről, Jákóhal­máról, ahová útjuk viszi őket. Fodor István Ferenc, Jászjákóhalma Egy derűs napon egymásért is együtt lehettünk A térségi szintű Együtt - Egy­másért Alapítvány a múlt évben 13. székhellyel Karcagon köz­hasznú szervezetként alakult meg. Nemrég a kunmadarasi művelődési házban ünnepséget tartottunk, ahol az édesanyákat köszöntöttük. A rendezvényen a nóta, a vers, a köszöntő szavak - szívet melengető érzést keltettek a résztvevőkben. Jó, hogy ezen a derűs napon egymásért is együtt lehettünk. Szabó Józsefné A levelekből válogatunk. Az íráso­kat rövidítve közöljük, tiszteletben tartva a levélíró mondanivalóját. A témának akkor is nyilvánossá­got adunk, ha nekünk arról eset­leg más a véleményünk. Névtelen vagy címhiányos leveleket nem közlünk. Címünk: Új Néplap „A szerkesztőség postája" 5000 Szolnok, Mészáros L út 2. Az oldalt szerkeszti: Szundi Zoltánná . Kollégiumi csoportvezetőnk lel­kesen újságolta néhány héttel ez­előtt, hogy idén is megrendezik Fegyverneken az országos diák- gulyásfesztivált. Barátnőimmel elhatároztuk, hogy elmegyünk. Próbaként, a verseny előtt a szol­noki Erdei Művelődési Házban ­Szolnokon a nyár érkeztével a tereken, parkokban, a belváros különböző helyein nagy szük­ség van a pihenőpadokra. Saj­nos legtöbbet olyan helyre rög­zítettek, amelyet szinte reggeltől estig éget a nap: nem árnyékos. Például a belvárosban a Hősök terén a három pádon kívül még többre lenne szükség az árnyas fák alatt, mert a rendelőintézet betegforgalma, a szabad levegőn várakozók létszáma is azt indo­kolná. A meglévőkön gyakran hajléktalan részegen alszanak, amely nem esztétikus látvány, s ha valaki szeretne ott megpi­henni, nincs hol. A játszóterek legtöbbjén egy ízletes marhagulyást főzve— „bemelegítettünk”. A gulyásfesz­tiválra Csirke József és Lőrincz Attila tanár urak kíséretében utaztunk Fegyvernekre. Csapa­tunk négy főből állt: Simon Rita, Bozsó Bianka, Berecz Boglárka és Deák Barbara. Miközben a olyan területen állnak a gyere­kek kedvenc időtöltő helyei a vá­rosban, amelyet szintén egész nap tűz a nap. Nyáron ott tartóz­kodni kisgyereknek, felnőttnek lehetetlen. A pihenőpadok a ki­csinyeket felügyelő nagyma­máknak, anyukáknak ugyanitt olyan helyen állnak rendelke­zésre, amelyeken egy-egy órát tartózkodni a nyári nagy meleg­ben kibírhatatlan. Vajon életké­pes, vastagabb törzsű, bizton­sággal körbekerített fákat ültet- nek-e a közeljövőben ilyen he­lyekre, és a városban még ezen a nyáron lesz-e több pihenőpad elhelyezve? K. Jánosné, Szolnok „marhagulyás csipetkével” elne­vezésű remekünk a bográcsban főtt, számos előadást láthattunk a szabadtéri színpadon. Kollégis­ta társaink, Mári Anita és Benke Ádám szatmári verbunkost és friss csárdást adtak elő. Végül a gulyásunk is elkészült, amit a Olvasónk levelét eljuttattuk Szolnok Megyei Jogú Város ille­tékeséhez, és a következő vá­laszt kaptuk a felvetésekre: Szolnokon mintegy hatvan köz­területi játszótér található, melye­ketjórészt az elmúlt évtizedekben építettünk meg. A helyszínek adottak, csak néhány új területen alakítottunk ki új játszóteret. Saj­nos ezek a területek fában szegé­nyek, de az utóbbi években töre­kedtünk arra, hogy a játszóterek is a fásítási programba kerülje­nek. Az új építésű játszóterek ese­tében a fásítást a beruházási osz­tállyal együtt igyekszünk a jöv& ben elvégezni. Vörös Miklós zsűri dicsérő szavakkal illetett. Csapatunk ugyan helyezést nem ért el, de a marhagulyásunkból sokan jóllaktak. Társaimmal el­döntöttük, hogy a 2008-as feszti­válon is részt veszünk, ahol már az is megeshet, hogy mi visszük el a pálmát. Deák Barbara, Szolnok A túl lármás a szomszédom cím­mel nemrég az Új Néplapban megjelent cikkre az alábbi írás ér­kezett a www.szouon.hu inter­netes oldalra. név nélkül Nem szabad elfe­lejteni, hogy egyes embertársaink a bolhából is képesek elefántot csinálni. Életünk zajjal jár, és ezt tudomásul kell venni. Azonban nem jelenti azt, hogy indokolatla­nul, szokatlan időpontokban szándékosan olyan tevékenységet folytassunk, mely zavaró lehet a környezetünkben élőkre. Ha olyasmit kell végeznem, ami má­soknak kellemetlenséget okozhat, akkor azt úgy oldom meg, hogy minél kevesebb embert zavarjak. Finn hölgyeket láttunk vendégül a testvérvárosból Rákóczífalván Nemrég a Riihimáki testvérvá­rosból érkezett, Finn-Magyar Baráti Társaság három elnöksé­gi hölgytagját láttuk vendégül te­lepülésünk emlékházában. Meg­nézték többek között a közel hat­van darabból álló falvédőgyűjte- ményt, megmutattuk nekik a Fő­teret, a Varsányi Közösségi házat és a Macimúzeumot is. A vendé­gek jól érezték magukat Rákó- czifalván. Máté Jánosné Szekeres Júlia, Rákóczifalva Nagyon elégedett voltam a kórházi ellátásommal Sok különféle hír került napvi­lágra mostanában a kórházak­ról. Váratlanul bekerültem nemrég a szolnoki Hetényi Gé­za Kórház kardiológiai osztá­lyára. Az orvosi ellátással, az őrző és az osztály minden dolgozójának munkájával maximálisan elége­dett voltam, és megtapasztal­tam, hogy mindannyian nagyon lelkiismeretes munkát végez­nek. A gondos, becsületes mun­kájuk mellett érezhető volt, hogy számukra a beteg embernek is van értéke. B. J.-né, Szolnok Ennyit kellene belátni bárkinek ahhoz, hogy élhetőbbé és barát­ságosabbá váljon az ország. Autóbuszon rettentően bosz- szant, amikor egyes utasok leül­nek a kétszemélyes ülés egyikére, a másikra pedig a csomagjukat pakolják. Őket nem zavarja, hogy többen állva utaznak, és az sem, hogy zsúfolt a busz. Tapasztalha­tó még, különösen a fiatalok köré­ben az is, hogy felszállás után a buszon az ajtóban állnak meg, a lépcsőn. Több megállónyit utaz­nak, és hidegen hagyja őket, hogy le- és felszálláskor másoknak ke­resztül kell verekedni magukat rajtuk. Jobban kellene figyelni egymásra embertársainknak. ■ Árnyékos hely kell a parkba városszépítés A terekre több pihenőpad és fa szükséges A szoljon.hu internetes oldalra írták olvasóink Veszélyes gyalogosan közlekedni az állomásnál Óvodások szórakoztak a parkerdőben Örömteli, sok maradandó él­ményt nyújtó kiránduláson vet­tek részt a napokban a szolnoki Árnyas óvoda kisgyermekei. Az óvodások nagyon jól érezték ma­gukat a természetben, a Nefag Rt. modern játszóterén. Méri Éva, Szolnok A szolnoki vasútállomás környé­ki közlekedési, parkolási gon­dokról a közelmúltban jelent meg egy olvasónk írása lapunk­ban, később a Volán Zrt. vezér- igazgatójának a levele. A témá­ban a Szolnoki Rendőrkapitány­ság tájékoztatta lapunkat. „Nem tudunk minden helyen, minden időben ott lenni. Azon­ban a jövőben napi rendszeres­séggel, visszatérő rendőri ellenőr­zésekre lehet számítani a Ju­bileum téren. A kapitányság az ellenőrzésbe bevonja a vasúti rendőrőrsön dolgozó kollégákat is a vasútállomás előtti, említett területek minél hatékonyabb el­lenőrzésébe. A forgalomtechnikai problé­mák megoldásában nem va­dunk illetékesek, azonban a til­tott helyen vagy szabálytalanul parkoló és közlekedő gépjármű- vezetőkkel szemben intézkedni fo­gunk, szabálysértési eljárást kez­deményezünk ellenük. A Drogerie Markt üzlet előtti a járdán való parkolásra a MÁV adott ki enge­délyeket. Reméljük, hogy intézke­déseink és a fokozottabb rendőri jelenlét a problémás részeken megnyugtatja az utazóközönsé­get, növeli biztonságérzetüket, és nem csak a rossz élmény marad mega vasútállomásra és környé­kére látogatókban. ” Veres Éva, sajtófelelős Harmincnégy év után. A napokban 34 év után, második alkalommal találkoztak az 1973-ban végzett, egykori nyolcadikosok. A mára megpocakosodott, szakállt eresztett „kisfiúk" többen szemüveggel, kevés hajjal, a „kis­lányok” pedig az anyaság jegyejt magukon hordozva, jókedvvel emlékeztek a régi szép időkre. Magyari Józsefné Szalóczi Éva, Tiszabura

Next

/
Oldalképek
Tartalom