Új Néplap, 2006. december (17. évfolyam, 281-304. szám)

2006-12-30 / 304. szám

ÚJ NÉPLAP - 2006. DECEMBER 30., SZOMBAT ON-LINE INTERJÚ »MiiiWiiiMroiinitiimMiiniiic mhohmm i mmrmm 7 Egy színésznek mindig ünnep, amikor játszhat on-line interjú A legjobb szerepekben humor és tragikum is van Koltai Róbert, a neves szí­nész-rendező volt az Űj Néplap vendége még az ünnepek közeledtével. Egy órán keresztül vála­szolt az olvasók kérdései­re. Az interjút szerkesz­tett formában olvashatják. ■ Karesz: - Lehet ezt ilyen kor­ban már rutinból csinálni? Színházba járó lévén látom, hogy a híresebb színészek, mint Ön és például Mikó István, egy-egy jelenetben hidegvérrel improvizálnak. Ez „csuklóból” jön? ■ K.R: —A magam részéről szomorúnak tartom, ha valaki bármilyen szerepet rutinból old meg. Improvizálni pedig csak bizonyos típusú darabokban (például bohózat, operett) lehet­séges. Az utóbbi két műfajban a legtöbb komikus színész szá­mára nem csak lehetőség, ha­nem kötelesség, hogy részben a próbák során, részben az elő­adások folyamában változtassa kicsit, magára írja a szerepet, így tettem tavaly a Luxemburg grófjában én is. És a Sose ha­lunk meg prózai részében is vannak improvizációim. Termé­szetesen tekintettel kell lenni a partnerekre. Ez valóban csak néhány színész képessége, hogy úgy tudjon rögtönözni, mint ha az úgy lenne megírva. ■ Goofy: - Arra lennék kíván­csi, hogy hogyan telik egy nap­ja. ■ K. R.: - Majdnem mindig munkával. Az esetek többségé­ben színházi munkával. És ren­geteg utazással. Januárban pél­dául 26 színházi előadásom lesz; Budapest, Székesfehérvár, Szolnok, Mátészalka, hogy csak a nagyobb utazásokat említ­sem. Eközben új darab fősze­repét játszom Veszprémben, va­lamint az Ősszel leforgatott Megy a gőzös című filmem vá­gásával is foglalkoznom kell. II Badmin: - Hogy érzi magát Szolnokon és meddig marad színpadon a Sose halunk meg? ■ K. R.: - Szenzációsan ér­zem magam ebben a remek csapatban, és remélem, a szol­noki lehetőségek végső pillana­táig játsszuk a Sose halunk me- get itt is. ■ nagyanyó: - Kedves Koltai úr! Hogyan tudja összeegyez­tetni hivatását a családi életé­vel? Milyen változásokat hozott az unoka az életébe? (Egyéb­ként gratulálok a kicsihez!) ■ K.R.:- Köszönöm szépen, de melyik unokámra gondol? Mert immár kettő van belőlük! Ma nagy nap volt egyébként is, nemcsak a karácsony miatt; ma látta először a nagyobbik, négy­éves unokám (aki Brüsszelben él kiküldetésben lévő édesany­jával) a kisöccsét, aki most lesz három hónapos. Nagyon hosszan és szeretettel bámulták egymást. ■ bgy: - Ön úgy vonult be a köztudatba, mint Illetékes elv­társ. Az lenne a kérdésem, hogy ez a figura az ön ötlete volt? Ha igen, hogy pattant ki a fejéből? És Illetékes elv­társként mi a véleménye a mai politikáról? ■ K. R.: — Az Illetékes- rögtönzés az én szülemé­nyem volt. Most pedig nyitott kapukat dönget, mert szilveszterkor a királyi csatornán a már nyugdíjas Illeté­kes bajtárs néven újra aktivizálja magát. Az utómunkák alatt ki­derült, hogy nagyon jól sikerült a felvétel. ■ Hz4: - Gratulálok ed­digi munkásságá­hoz! Koltai Róbert színész és rendező mik a jövőbeli tervei, várha- tunk-e új filmet? Tisztelettel: Herczeg Zoltán ■ K. R.: - A szolnoki Sose ha­lunk meg után Veszprémben a Nobel-díjjal most kitüntetett Harold Pinter Gondnok című darabjában én játszom a cím­szerepet. Ezután a budapesti Jó­zsef Attila Színházban mutat­juk be a Sose halunk meget, ugyanazzal a tánckarral, stáb­bal, mint Szolnokon. Mindeköz­ben a Megy a gőzös vágási munkálatain dolgozom, hogy még ősszel elő tudjunk vele rukkolni a mozikban. ■ Trózsa: - Gratulálok eddigi munkásságához! Ön az egyik kedvenc színészem. Nekem na­Koltai Róbert egy órán át válaszolt internetes olvasóink kérdéseire RÖVIDEN ■ Abrak a zabra: - Van vala­mi különleges kabalája (nem kifejezetten tárgyra gondo­lok), amit egy-egy előadás előtt tesz? Például: iszik, eszik valamit. Remélem, ért­hető a kérdés. ■ K. R.: - Szeretek utolsó pillanatban elkészülni (azért ülök most is itt:), s ha baj van a torkommal, akkor vagy ha­bosat iszom (tejszínhabosat) vagy valami szárazát beka­pok. ■ Nyusző: — Mit szokott csi­nálni a szabadidejében, ha van egyáltalán? Van valami hobbija? ■ K. R.: - Mostanában na­gyon kevés szabadidőm van. Régebben hobbim volt a sze­rencsejáték, főleg a lóverseny (ennek köszönhető a Sose ha­lunk meg például), amúgy sportrajongó vagyok, szere­tek drukkolni magyar csapa­toknak. ■ Déva: - Kedves Koltai úr! Van valamilyen szerep, amit nagyon szeretne eljátszani, de eddig még nem volt rá al­kalma? Drámai szerepeket is szívesen vállal? Boldog új évet kívánok! ■ K. R.: — Nincs úgyneve­zett álomszerepem, inkább azt mondhatnám, hogy szebb szerepek sokaságát játszhat­tam eddigi pályám során, mint amikről álmodhattam volna. A legjobb szerepekben együtt van jelen a humor és a tragikum, ezért mondhatom, nagyon sok drámai szerepet is játszottam. ■ Bertuska: - Szokott utaz­gatni? Hová szeretne nagyon elutazni? Nagyon sok sikert, jó egészséget kívánok az elkö­vetkezőkre! ■ K. R.: - Többnyire szín­házból színházba utazom. A legtöbb nyár pedig filmezés­sel telt. Több mint 15 éve nem nyaraltam. Nekem a munka a legjobb kikapcsolódás. gyón szimpatikus!!! A kérdésem a következő: melyik produkciója nőtt legjobban a szívéhez és mi­ért? Kellemes ünnepeket kívánok Önnek! ■K. R.: — Jelenleg kilenc szín­házi szerepem van, ami pilla­natnyilag is fut a különböző színházakban. Közös bennük, hogy egyik sem epizódszerep, hanem egész estét betöltő szá­guldás, mely tele van örömök­kel, hiszen nagyon nagy érzés azon melegében érezni a közön­ség reakcióját, szeretetét. De ha ki kell valamit emelni, akkor most nem mondhatok mást, csak hogy a Sose halunk meg most még a többi szerepemnél is nagyobb ünnep! Ezzel mint­egy válaszolok arra is (kérdés nélkül), hogy számomra min­den nap karácsony. Nekem min­dig ünnep, amikor játszhatok. ■ Szalal Józsefné: - Kedves Koltai úr! Mostanában is szíve­sen emlékszem vissza az Egészséges erotika című filmjé­re. Kérdésem az volna, hogy Ön hogyan emlékszik vissza ennek a filmnek a forgatására, és hogy a kedvencei közé tartozik-e? Boldog karácsonyt és sikeres új évet kívánok! ■ K. R.: - Igen, egyik ked­venc szerepem. És bár több mint 20 éves a film, rengete­get ismétlik. A fiataloknál már annak idején is nagyon bejött; merész, szókimondó, remek humorú filmet rendezett Tímár Péter. Visszaemlékszem, hogy rengeteg technikai trükköt is al­kalmazott a rendező, ami szá­munkra, színészek számára igazi újdonság volt. ■laja: - Kérdésem nem igazán van, csak gratulálnék a vérbő filmjeihez (is). Mikor lesz a kö­vetkező? Sok sikert, boldog ka­rácsonyt és sikeres új évet kívá­nok. ■ K. R.: - Köszönöm szépen a jókívánságokat, viszont kívá­nom én is mindezeket! Előrelát­hatólag jövő ősszel mutatjuk be a Megy a gőzös című új népi ko­médiámat, ami remélem sikert arat, és Önt is a nézői között üd­vözölhetem. rggrófja című darabban Felföldi Anikóval A legújabb szolnoki bemutató a Sose halunk meg (jobbra Zeleí Gabor) Népszerűek a Koltai-filmek Is. Jelenet az Ámbár tanúr úr című moziból.

Next

/
Oldalképek
Tartalom