Új Néplap, 2006. december (17. évfolyam, 281-304. szám)
2006-12-18 / 295. szám
4 MEGYEI TŰKOR UJ NÉPLAP - 2006. DECEMBER 18., HÉTFŐ Gyuszi bácsi, a halhatatlan színház A Sose halunk meg zenés játék formájában — dörgő tapsos siker a bemutatón Tíz jelöltből sem tudtak főépítészt választani Jászberényben Közönségfilmként aratta diadalát a Sose halunk meg, s most lett belőle közönségszínház. Zenés játék formájában folytatja — elsőként Szolnokon — hódító útját. Valkó Mihály Utazók vagyunk mi mindannyian — jól tudjuk — életünk vonatán, amelyre vágyakkal telve szállunk fel, nem sejtvén hol, mikor és miért állhat meg velünk, de abban a reményben, hogy tán elvisz bennünket oda, ahova szeretnénk: a boldogság honába. Ahogy az a vállfaárus kisember is hiszi-gondolja - „lelépve" a filmvászonról immár a színpadon -, hogy egyszer mégis csak rákacsint a szerencse, s nem csupán ő kacsingat feléje. Bejön az a bűvös tutti, a nagy nyeremény a lovin, s elérheti vágyai távolát: lesz „kaja, pia, nő”, szóval minden, ami jó és kellemes lehet ezen a világon. Csak hát, mire mindez meglehetne, megvan hozzá a nyeremény, akkor bizony már késő, magához szólítja őt az ég, oda, ahol már mit sem kezdhet a lóversenyen szerzett summával. A vágyait el nem érő kisember tragédiája lenne hát az ő históriája? Amelynek láttán netán könnyeket is hullathatnánk? ■ Olyan vígjáték ez, mely a függöny leg'ördüléséig bűvkörében tart bennünket. Korántsem, sokkal inkább a vágyait „kergető” kisember bájos komédiája ez. Mert ahogy együtt utazunk Gyuszi bácsival ezen az estén, melyen Dés László ihletett muzsikája is társul hozzánk, s felfel hangzik esetenként - az előadást a „vágyak dala” foglalja keretbe is hatásosan - már a kezdetektől fogva szembeötlő, mondhatni kiabál, hogy mulattató, víg játékban van részünk, mely a függöny legördüléséig bűvkörében tart bennünket. Az egymást kergető jelenetekben - a nehézkes díszlet ellenére, hatalmas lelátó a színen - nem csak a humor ízeit élvezhetjük, megérezhetjük valamelyest az élet közelségét is. És nemcsak a 60-as évekét, melyben a cseNusika, kell egy kis husika? — Szabó Tamás a kamaszfiú, Schramek Andrea Nusika, Koltai Róbert a vállfaárus szerepében lekmény játszódik, de egy kicsit a mienkét is — néhány kiszólás, árulkodó mozzanat erejéig; ahogy megjelennek a vállfaárus útitársai az életben, az egyes figurák rajzolatában, már-már ka- rikaturisztikusan, ami csúfondá- ros éllel hirdeti: milyen tökkel- ütöttek is a mi embertársaink, legyen rajtuk egyenruha, hordjanak akár reverendát, szedjenek helypénzt, áruljanak könyveket, gyűlöljenek vagy szeressenek... És mi együtt kacagunk, röhögünk rajtuk az alkotókkal. A rendező, Szabó Máté elutasít mindenféle nosztalgiát és hazug érzelgősséget, de nem mond ellent az érzelmeknek. Lám, milyen finoman lírai, emberi pillanat például Gyuszi bácsi és egykori szerelmének váratlan találkozása, kiket a háború szakít el egymástól. S menynyire megható, ahogy felhangzik az „elhagyott” szerelmes szívbe markoló elégiája - Egri Márta áhítatot keltő, puritán szépségű megszólaltatásában. (Most, hogy írom e sorokat, újra meghatódom tőle). Persze említhetnék más hasonló pillanatokat is. A rendezés gazdagon él a humor eszközeivel, a poénok rendre a nevetés apró, néha nagyobb tüzeit is gyújtják a nézőtéren. Jól állítja együttesbe az előadás számtalan szerepét megformáló színészeket, - játszik szinte az egész társulat —, kiknek nevét hely hiányában felsorolni sem tudom, pedig nagyon megérdemelnék, mert Bodor Johanna koreográfiájára még táncba, mozgásokba is lendülnek, s erős ritmusukkal olykor mintha a vonat zakatolását is felidéznék. Az előadás jó ritmusban vágtat a cél felé, csupán a „végállomásnál” éreztem, hogy valahogy megtorpan, a befejezést kissé ügyetlennek vélem. Nem véletlen (péntek este!) a nézők sem tudják, tapsoljanak-e már, vagy még jön valami. A tétova csendet azután dörgő taps váltja fel, s már-már szűnni sem akar. És természetesen együtt Teréz szerepében Egri Márta derülhetünk mi nézők azon, ahogy ez a ravaszdi, kissé bolondos, ám józan eszű és „hódító”, bár Adonisznak aligha mondható vállfaárus ügyködik; ahogyan kamasz unokaöccsét akarja bevezetni az életbe, s a szerelem fortélyaiba is, akit vendégként egy színinövendék, Szabó Tamás hoz aranyos esetlenséggel. (És milyen jól is énekel, új, friss arc.) Koltai Róbert feledhetetlen alakítása ez a Gyuszi bácsi, humora közvetlen, természetes, tartalmas. Olyan tökéletes, mintha a szerepet nem is neki, hanem egyenesen róla írták volna. Érdekes, ahogy bájos öniróniával is színezi játékát. „Ugye milyen jót mondtam” — teszi hozzá egy-egy elhangzott bon motjá- hoz. A roszszullétkor, a halál előtti pillanataiban, mikor felszakad leikéből a fájdalom is, igazán drámai. Megkockáztatom: ő ma talán a legkedvesebb magyar színészünk. A „vállfaárus dala”, ahogy előadja hamarosan közkincsé is válhat. Gyuszi bácsi meghal ugyan a színpadon, bennünk azonban minden bizonnyal tovább él - ez a már-már legendás kisember, mosolyával, kedvességével, vágyaival, szenvedélyével, emberségével - aki egy kicsit mi is vagyunk. Egyetlen főépítész-jelölt sem kapta meg a megválasztásához szükséges szavazatot Jászberényben. A képviselő-testület legutóbbi ülésén pedig összesen tíz jelölt közül lehetett, illetve kellett volna kiválasztani a legalkalmasabbat. Akkor azonban ez nem sikerült. Jászberény főépítészi posztja egyébként még a választások idején üresedett meg. A korábbi gyakorlattól eltérően a polgár- mester nem tartotta meg jogát, hogy saját hatáskörben döntsön a tisztség betöltéséről. A szavazást megelőzően egy négytagú bizottság véleményezte a pályázatokat. A Gedei József polgármesterből, Forgács István főjegyzőből, Plesz Antal Ybl-díjas építészből és Tamás Zoltán képviselőből (a városfejlesztési bizottság elnöke) álló testület egyhangúan első helyen ajánlotta prof. dr. Balogh Balázst. ■ A cél, hogy minél előbb új pályázatot tudjanak kiírni a posztra. Az építész pályázatához csatolta sok más mellett például dr. Kosa Lajosnak, Debrecen polgármesterének ajánlását is. A szavazás viszont mindezek ellenére mégsem volt eredményes. Gedei József az eset után sajtó- közleményben fejezte ki értetlenségét, hogy a magukat tizenheteknek nevező csoport (jobboldali és liberális képviselők) nem tudták kialakítani álláspontjukat. A polgármester szerint mindez árt a város hírnevének. A csoport tagja Tamás Zoltán is, aki a bizottságban még támogatta az első helyen nevezett jelöltet, a szavazásnál viszont másra voksolt. Tamás Zoltán minderre annyit válaszolt, hogy a testületben nem jöttek létre frakciók, így pedig nem is volt egységesen kialakított álláspont sem. Többen alkalmasak lettek volna a feladatra. Véleménye szerint mindössze annyi történt, hogy később választanak majd főépítészt Jászberényben. Gedei József polgármester elmondta, jelenleg éppen a jogi helyzet tisztázása zajlik. A cél az, hogy minél előbb új pályázatot tudjanak kiírni a posztra. ■ Banka Csaba JátSZÓháZ. A szolnoki Napsugár Gyermekház Kézműves Házában karácsonyi játszóházat rendeztek szombaton. E program keretében a díszek mellett mézeskalácsot és ajándékdobozokat is készítettek az ügyes kezek. Képünkön Szabó Réka egy csengettyűs angyalkával. Bőséges leletek esztendeje a megyében feltárások Az ELTE és a Nemzeti Múzeum munkatársai is részt vettek azokban Az elmúló esztendő gazdag hagyatékkal örvendeztette meg a régészeket. A feltárások nagysága miatt idén azokban részt vettek a Magyar Nemzeti Múzeum és az Eötvös Loránd Tudomány- egyetem munkatársai is. Dr. Csányi Marietta és dr. Tárnoki Judit a Vásárhelyi-terv feltárásai során bronzkori leletek mellett a Kárpát-medence leggazdagabb rézkori temetőjét kutatta az idén. A sírok igen gazdagok arany és bronz ékszerekben, de nem kevésbé jelentősek az itt talált méltóságjelző rézcsákányok és egy jogarmaradvány is. Dr. Madaras László Török- szentmiklós környékén bronzkori, szarmata települések sorát, és egy nem is sejtett középkori falut tárt fel. Újszerű lelet egy cserépbogrács, ami azt bizonyítja, hogy ez az edénytípus a magyarok előtt is ismert volt a Kárpát-medencében. Avar sírok Jászberényben is kerültek elő szép számban. Hajdanán részben kirabolták őket, de így is számos, a korról mesélő sírmelléklet maradt ránk. Például egy, az ásatási szezon végével sem áll le az élet a régészeknél. Ugyanis a jövő évi feladatok előkészítése, terepbejárása már jelenleg is folyik. A remégazdagságukról tanúskodó, aranyrozettával díszített fanyelű vaskés. Szintén avar lelet a sírok mellett talált, ismeretlen hiedelemvilágukról tanúskodó, áldozati gödrökből álló együttes, az áldozati állatok, félbevágott, vagy feldarabolt marhák, birkák felismerhető maradványaival. Dr. Kertész Róbert Tarnaörsön egy középső kőkori lelőhely felnyek szerint a következő esztendő sem lesz szegényebb a tudományos érdekességekben, de nehézségekben is bővelkedő ideinél. tárását végezte, ami fontos adatokat szolgáltat a termelőgazdálkodás itteni kialakulásának kérdéséhez. A tiszaroffi árapasztótároló megelőző régészeti munkái mellett dolgozott a Tisza-híd búvárrégészeti feltárásán is, ahol tüzértechnikai érdekességként sértetlenül előkerült egy, a szabadságharc alatt az akkori falúdba lőtt hatfontos gránát. Polgár Zoltán fedezte fel az országos sajtóban is nagy teret kapott kincsleletet. A pénzek a dr. Bagi Gábor által azonosított elpusztult középkori falu, Lak határában kerültek elő a Szabó Enikő és csapata által alkalmazott új geofizikai módszer segítségével. ■ Szathmáry István A szezon végén már zajlik a terepbejárás
