Új Néplap, 2006. október (17. évfolyam, 231-255. szám)

2006-10-05 / 234. szám

4 ÚJ NÉPLAP - 2006. OKTÓBER 5., CSÜTÖRTÖK DIÁKVILÁG — SÉTA A Fundamental a kisállatbolti srácok újabb egész estés ko­rongja. A kilencvenes évek egyik legtöbb slágert termelő bandája még a huszonegyedik században Is ontja a jobbnál jobb dalokat Az intelligens, de kritikus szövegeket az igényes slágerzenével kombináló duó, Neil Tennant és Chris Lowe az egyéni érzelmek mellett szo­kás szerint elvontabb kérdése­ket is feszeget. Már a fekete bo­rító is beszédes, a számcímeket végigpásztázva több paranoiás, depressziós hangulatról árul­kodó darabot találhatunk (Psy­chological, Numb). A korongot nyitó Psychological elektrós hangzásával beleillik a De­­peche Mode által tökélyre fej­lesztett vonallal, de a Casanova in Hell is ide sorolható. A többi produkció is magán hordozza a jellegzetes Pet Shop Boys-védje­­gyet, így nem zsákbamacskát kapunk, amikor leemeljük a CD-t a boltban a polcról. Ezúttal az egyediséghez hozzájárult az is, hogy néhány veterán produ­cer is bábáskodott az album születésénél. Trevor Horn és a hangszerelő Nick Ingman nem spórolt a nagyzenekari aláfes­téssel. így a végeredmény ko­moly is meg könnyű is, de min­denesetre fülbemászó és sze­rethető. ■ N. G. ZTARPLETYKA Justin Timberlake = Just in time „Egy lány legyen jópofa, ne fapofa” füstin 2003-ban ismerkedett meg Cameron Diazzal, aki nyolc évvel idősebb az énekes­nél. Ezért újra magánélete mi­att került a címlapokra. Nem jósoltak nagy jövőt a kapcso­latnak, ám a pár az­óta is remekül megvan együtt. Az énekes nem tit­kolja, hogy romanti­kus alkat. Már sokat csalódott, a múltban többször is megcsal­ták, ami miatt nehe­zen bízik a lányok­ban. De egyszer külö­nösen nagyot sérült. Fontos számára, hogy a kisz< melt lány szó­rakoztató, hu­moros, szerény legyen, ne egy fa­pofa cicababa. „Az igazi szere­lem számomra az, amikor ő az első, aki eszembe jut, amikor felébre­dek, és elalvás előtt ő az utolsó is.” A közelmúltban többször felröppen­tek olyan hírek, hogy a pár szakított vág)' válság­ban van . a kapcsola- Ám időről időre feltűnnek együtt rendezvényeken, vagy egy paradi­csomi tenger­parton. Több­nyire együtt szörföznek, és a képek tanúsága sze­rint boldogan tengetik csöp­pet sem unal­mas napjaikat. Az udvaron már nem volt olyan nyögvenyelős a beszélgetés. A német nyelv Ismerete biztosan nem lehetett oka a feszültségnek. Akkor mi? Néhány tanulság, amiket csak filmekből ismerhetsz Ha német tisztnek akarod kiadni ma gad, nem szükséges a nyelvet ismerni. A német akcentus is megteszi. be jutni ott keresni, miközben te köny­­nyeden eljuthatsz az épület bármelyik részébe, ahova csak akarsz. Bárki könnyedén te tud szállni egy repülő­géppel, feltéve, hogy az irányítótoronyból valaki szóbeli utasításokkal látja eL Ha újra kell töltened a fegyvered, min­­dig lesz nálad lőszer, még akkor is, ha eddig nem volt nálad. A rúzs sosem kopik le, még búvárkodás közben sem. Szinte biztos, hogy bármilyen csatát vagy háborúttúlfogsz élni, ha nem kö-Bármely épület szellőzőrendszere töké­letes búvóhely. Senkinek nem fog eszé­veted el azt a hibát, hogy a barát­­nőd/menyasszonyod fényképét muto­gatod a társaidnak. Az oldalt szerkesztette: Fodor Beáta TeL: 56/516-757 - e-mail: szolnok.seta@ujneplap.hu Az oldalban megjelenő cikkeket teljes terjedelemben elolvashatjátok az www.ujneplap.hu internetes oldalunkon a SÉTA banner/rovat alatt. A reutlingeni középisko­lások egy hetet Szolnokon töltöttek a Varga Katalin Gimnáziumban. A diákok szűkszavúan mondtak vé­leményt és zárkózottan vi­selkedtek. Bulyáki Alexandra A reutlingeniek olyanok, mint mi. Szeretnek bulizni, utazni, nevetni. De náluk is van egy-két gyerek, aki azt hiszi magáról, hogy vicces. Pedig... A nyakamat merem rátenni, hogy a sulikez­dés nektek is csak nyűg volt Már megint menni kell, ülni az uncsi órákon. Ma­golni, és várni a hét­végéket. Hogy akkor végre kisza­badulhass hazulról, esetleg a ko­­liból, és elhúzz egy rockkoncertre vagy diszkóba. Persze vannak mázlisták, akik az évet külföldön kezdik. Mondjuk a reuüingeniék. A sztori valamikor tavaly kezdő­dött. Az akkori kilencedik déseknek mákjuk volt Ők fogad­hatták be a cserediákokat.- Először bemu­tatkozó leveleket ír­tak nekünk - ma­gyarázta Rácz Réka —, mi pedig kivá­lasztottuk a leg­­szimpibbeket, és vá­laszoltunk nekik. Még szeren­cse, hogy matek-németesek, nem csak úgy natúrban nyom­ják a nyelvet. Elmondtuk, hogy hol lakunk, mit csinálnak a szü­léink, tudjuk-e őket fogadni. Ugorjunk pár hónapot. Szep­tember 24-én érkeztek. Ezt a na­pot új, egyhetes családjukkal töl­tötték. A legtöbben Egerbe men­tek. Megnézték a Dobó teret, a várat. Hétfőn fogadtuk őket a su­liban. A következő három nap­ban bejártak ungot-berket. Vol­tak Visegrádon, a lillafüredi Bar­langfürdőben kiáztatták a talpu-A kötetlen alkalmakkor jobban lehetett a németekkel szót érteni. kát, megnézték szép Országhá­zunkat. Végre pénteken én is szólhattam hozzájuk. Próbáltam megvillantani német tudásomat, de elég satnyán sikerült. Szeren­csére Réka kiásott a rám zúduló kövek alól, és ket­ten faggattuk a reutlingenieket. Néhányan csak dicsérték a sulit orrba-szájba. Ne higgyétek, hogy fel­adtuk, addig faggattuk őket, amíg valami érdemlegeset nem mondtak. — Nálatok kisebbek az osztá­lyok, de nagyobb a suli épülete — válaszolta Julian és Anne végre azok közül, akiket harmadjára kérdeztünk. Kiakadtunk, mert azon is elkezdtek vitázni, hogy a Varga szebb-e, mint az ő sulijuk. Kiderült, tetszettek nekik a ku­pák a folyosói vitrinben. Már kezdtem azt hinni, hogy jó an cok, mikor az egyik német srác, Hans bevágta: „A szép lányok hi­ányoznak.” Hova tette ez a szemüvegét? Tuti, hogy szódásszifon méretűt hord. „Nem, nem, csak viccel­tem.” Próbálta menteni magát, mikor meglátta arckifejezésün­ket. Szerintem áldotta az agyát, amiért nem tud magyarul. Ak­kor vöröslött volna csak a feje. A családoknál töltött egy Jiét alatt azért nem csak más váro­sokban jártak, esténként sétál­gattak Szolnokon is. Tetszett ne­kik a Tisza-part és néhány szóra­kozóhely. Az ilyen kötetlen alkal­makkor jobban lehetett velük beszélgetni is. Még szerencse, hogy olyanoknál szálltak meg, akik egész jól beszélik nyelvü­ket. Szombaton hazautaztak. Fo­lyosón suttogásokból kiszűrtem, volt könnyes búcsú is. Mások könnyedebben váltak el egymás­tól. A találkozás azonban nem múlt el nyomtalanul, hiszen pél­dául e-mailen vagy MSN-en tart­ják a kapcsolatot azok, akiknek van miről beszélniük. Ez is bizo­nyítja, mégiscsak vannak szép lányok a Vargában... Lovasroham és túra a Lech völgyében mosogatás II. Lajos álomkastélyában már nem a vécépucolásra gondoltunk Bim-bam... így kezdődnek - vagy így végződnének — a rém­álmok. Azoknak a tanulóknak mindenképpen, akik sikeres pályázat után hat napot Auszt­riában tölthettek. Szeptember 15-én hajnalban 34 diák, vala­mint 12 felnőtt indult útnak a szolnoki Városi Kollégium 5-ös tagintézménye elől. Hajnali öt­kor indultunk, kora délután ér­keztünk meg Salzburgba, Mo­zart szülőhelyére. Kétórás vá­rosnézés után már indultunk is tovább, Stanzachba. Este ki­lencre érkeztünk meg. Akkor nekiálltunk a vacsorafőzésnek és harcot vívtunk az emeletes ágyak felső fekhelyéért. Még nem sejtettük, milyen könnyen leeshet róla az ember. Nem be­szélve a fel-, illetve lejutásról. Másnap reggel mindenki holtfáradtan ébredt. Ennek nem csak a hosszú utazás volt az oka. A szerény reggeli után mindenki örömére gyalogtúrá­ra indultunk. Az izgalom ked-A lovasroham végül elmaradt. Néhány simi után továbbálltunk. véért átvágtunk egy függőhí­­don. Azután „lótámadás” áldo­zatai lettünk. Pontosabban oda­sétált hozzánk egy'ménes pár tagja. Őket simogattuk, etettük. Délután felvonóval mentünk fel az 1768 méter magasan találha­tó Jöchlspitze-csúcsra. Lefelé már gyalogszerrel mentünk. Újabb fantasztikus lehetőség nyílt a túrázásra. Amikor visz­­szaértünk a szálláshelyre, már mindenki nagyon éhes volt és boldog. Főként akkor, amikor kiderült, hogy a mosogatás, no meg az emelettakarítás is ránk vár. Az örök kedvencről, vagyis a vécépucolásról már nem is be­szélve. Este 11-ig kaptunk ki­menőt. Voltak, akik ezt ki is használták. Egy osztrák pub­­ban iszogattak a tanárokkal. Na persze baracklevet. Másnap is korán indult a na­punk, de annál jobban végződött. Németországba utaztunk megte­kinteni a bajor kastélyokat, köz­tük II. Lajos álomkastélyát, Neu­­schwansteint. Ez volt a legszebb, de megnéztünk másik két kas­télyt is. Hohenschwangaut és a csiricsáré Linderhofot, a királyi család nyári rezidenciáját. Aztán jött a hazaút, és a többi bim-bam. Ez Csirke tanár úr mikrofonos védjegye. Pumukli, aminek a ze­néjét csak kétszázezerszer hall­gattuk meg visszafelé. Az ő szel­leme még ma is, napról napra kí­sért közöttünk, a drága jó mobi­loknak, meg a gazdáiknak kö­szönhetően. Pumukli forever! ■ Dubovszky Ágnes Egy újabb hamisítatlan Pet Shop Boys-varázs CD-, DVD- és könyvajánló Értő kritikát olvashatsz ebben a rovat­ban zenéről, filmekről és könyvekről. Ha más a véleményed vagy szeretnéd bemutatni kedvenc CDdet, DVDdet, esetleg könyvedet, írd meg, megjelen­tetjük. Igazi csemegéket várhatsz. Ké­szítsd hát elő a ropogtatnivalót! Elhagytad a szemüveged? cserediákok A németek mindent megnéztek, keveset beszéltek

Next

/
Oldalképek
Tartalom